|
Legfrissebb hozzászólások (2063 - 2082) (Témakör: legalize)
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról. Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Re: #767 Mit is irtam: Hol van a ying-yang szemlélet? Hol a kritikus gondolkodás? A klasszikus értelemben vett dialektika? Hol az "elöször tájékozódom, aztán döntök" esélye?
vannak olyan könyvek, kiadványok, amelyek e tekintetben hézagpótlóak. Én ilyeneket IS olvasok.
Mit is olvastam: A KÖSZÖNTÖ-böl: ...A DAATH szerkesztői csapatának leghőbb vágya továbbra is az, hogy összegyűjtsön, rendszerezzen és publikáljon a világhálón minden olyan hazai, vagy magyarra fordított írást, ami a pszichedelikus szerekkel, a pszichedelikus kultúrával kapcsolatos.
A szerekkel kapcsolatos írások azért kerültek fel mégis erre az oldalra, hogy az érdeklődők számára információt nyújtsanak; mert mi hiszünk abban, hogy a tájékozottság jó dolog.
Azt természetesen nem várhatom el, hogy valaki céljai, érdekei ellen folytasson propagandát. Az viszont minden közvetlenül v. közvetve érintett honpolgár dolga, hogy tudjon tájékozódni. Pro / és kontra. Aztán dönt. De ezt a témát nem kivánom tovább ragozni e szük körben. Végül ne felejtsük el: akinek igaza van, annak akkor is igaza van, ha egyedül áll véleményével.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Nargile, a Kendermag Egyesület a kender-dekriminalizációt végcélnak tekinti, vagy csak egy lépésnek a legalizáció felé? Mit mond a Kendermag Egyesület a legalizációra? Azt mondja, hogy nem volna jó, vagy azt, hogy még nincs itt az ideje, vagy pedig egyszerűen csak taktikai okokból nem forszírozza?
Vagy egyszerűen csak arról akar ez szólni, hogy ne nagyon maradjunk le a nyugattól, és az egyesület céljait az határozza meg, hogy éppen mi van porondon Kanadában, Nyugat-Európában vagy éppen az Usában?
Azt mondja a kendermag.hu, hogy "A jelenlegi hatályos jogszabályok a büntetőjogi megítélés során semmilyen különbséget nem tesznek az egyes kábítószerek között veszélyességük szerint. Az Egyesület elsősorban e helyzeten kíván változtatni."
Mit jelent az, hogy "veszélyesség"? A rendeltetésszerű használat veszélye? Vagy valami átlag? Mitől "veszélyesebb" az egyik drog a másiknál? A hosszú távú egészségkárosodásokról van szó? Vagy a függőségről és más pszichés veszélyekről? És egyáltalán _mire_ való veszélyességről van szó? A társadalomra? A fogyasztóra? A kulturális identitásunkra? És a különböző szempontok összesítésénél és összevetésénél milyen mérce szerint értékeljük és súlyozzuk az egyes szempontokat? Ki mondja meg, hogy milyen súllyal számít a képletben a fizikai egészségkárosodás esélye, ugyanennek a mértéke, a kulturális önazonosságunk integritásának veszélyeztetettsége, vagy például az, hogy mennyire rontja az autóvezetési képességet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kedves U.I.,
Mint az alább idézett Milton Friedman cikk fordítója, annyit szeretnék hozzáfűzni a dologhoz, hogy nem a mi hibánk, ha a drogtilalom hívei nem fordítják le angolból a saját nézeteiknek megfelelő írásokat, az sem, ha a DEA vagy az amerikai kormány nem teszi fel azokat a netre angol nyelven. Én nem fogok Bennett-et propagálni a kendermag.hu oldalon, mert nagyon távol áll a nézeteinktől. Friedman sem tükrözi pontosan az álláspontomat, de közelebb áll hozzá. Ha lenne egy magyar internetes drogpolitikai könyvtár - mint pl. a Schaffer Library Amerikában - akkor ott le kellene fordítani Anslingert és Bennettet is (bár meggyőződésem, hogy inkább elrettentő hatásuk lenne...).
Szerintem az sem véletlen, hogy a társadalom- és politikatudományi szakirodalom nagy része éppen nem a jelenleg folytatott szigorú drogpolitika dicshimnuszát zengi, akárcsak az orvosi szakirodalom jó része sem. Ezen talán el kellene gondolkodni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | első plakátkiállításon volt egy jópofa, légy fekszik hanyatt, mert megholt, szöveg: "légy törvénytisztelő! dögölj meg legális drogoktól". :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Ne idegeskedjetek gyerekek ezek miatt a csúnya törvények miatt! Egyetek inkább sanax-ot! Azon van jövedéki adó, így legális, csak azt kell mondani a doktorbácsinak hogy kicsit depi vagyok, aztán már mehetsz a Gyógyszer-tárba! bár azért egy független csapattal (mondjuk a Hollandokkal :))) megnézetném hogy melyik a károsabb: a sanax vagy a pangli, de szerintem mindenki tudja a választ, még azok a konzervatív bérházikaptárlakás szanakszevőzombik IS a buksijuk legmélyén, DE a kedves házi dr-bácsi mondja az igazat, nem ezek a KÁBÍTÓSZERES szélsőséges huligánok akiknek már elvette az eszét a sok drog! A probléma abban gyökerezik hogy a sok életképtelen zombi olyan szépen be van oltva a sok szarral a kereskedelmi csatornák, és egyéb propaganda eszközök által, hogy csak egy jól irányzott buksilövés tudná meggyógyítani őket. és sajnos az értelmesebb emberek is alul vannak informálva+előítélet+egy csipetnyi oltás és kész. MÁS, de idevág:Amikor rendeltem egy kis gombát, és megjött anyukám azt mondta: hülyevagy fiam? Szétbaszod az agyadat!? Én erre: Te ezt honnan veszed? Anyukám: Hát gondolom! Én: Na látod, én meg utána olvastam igen bőnyállal, plusz tapasztalt emberekkel konzultáltam héderlandban, ja és a nővérkémmel aki a KLTE-n doktorált biologiából.-mielőtt még annak idején fogyasztottam volna belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | OFF "Vajon a jog nem a politika folytatása népalkotta, (polisz) "törvényes" eszközökkel?"
Hoppácska... A történelem folyamán a jog és a törvény mindig is egy uralkodó elit érdekeinek volt a manifesztációja. Sosem a népé. W9o9, aki egyesült világproletár :D ON |
| | | | |
| | | | | | | | | | Bennett-cikk pdf köszi jó lesz. Szívesen elolvasnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Re#761 Messzemenöen egyetértek azzal, hogy a drogpolitika megtárgyalása nem illik ebbe a fórumba. Én is pont ezért lepödtem meg a korábban hivatkozott 3-oldalnyi iráson. Úgyhogy megtartóztatom magam ezügyben. Már csak 1 probléma maradt: magának a Topicnak a cime. Vajon a jog nem a politika folytatása népalkotta, (polisz) "törvényes" eszközökkel? Üdv, UI (Ha akarod, off-this-line elküldöm Neked a Bennett-cikk beszkennelt pdf változatát -;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | U_I, ennek az oldalnak a tájékoztatás a célja, és nem a propaganda; de igyekszünk olyan írásokat is feltenni, amik a jelenlegi legjobb objektív ismereteink különböző szubjektív társadalmi helyzetértékeléseit adják, de az oldal témakörének csak egy kis szeletét alkotja a drogvita. Ez az oldal nagyrészt szeretne kimaradni a drogvitából. Túlságosan aktuálpolitikai töltetű vitáról van szó. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a politikai irányultságok nagyon erősen korrumpálják a tájéjoztatást. Éppen ezért nem szeretnénk belefolyni.
Itt van ez a topik, meg fel kéne tenni még néhány konzervatív drogpolitikai cikket, aztán ennyit erről a témáról. Mondjuk a mérföldkőnek számító írásokat érdemes lesz majd feltenni, de a drogpolitika nem áll az oldal témájának középpontjában. Sőt, lelkiismeretfurdalás nélkül adnék neki kevesebb teret még annál is, amit jelentőségénél fogva megérdemelne. Amíg nem csillapodnak le az indulatok, addig csak a tájékoztatást torzítaná, ha hagynánk, hogy az aktuálpolitikai súlypontok meggörbítsék a legjobb ismereteink olvasatának tér-idő kontinuumát.
Siphersh, aki 'stoned and proud' |
| | | | |
| | | | | | | | | | Re # 759 Hát nem erre a cikkre gondoltam. Ez egy kicsit túlpolitizált, bár a kábitószerellenes kemény hang kb. ugyanaz, mint az évtizeddel korábbi. Elözö hozzászólásomat csak azért irtam - mintegy válaszul, pontosabban elgondolkodtató figyelmeztetéskén -, mert mind a hazai, mind a nemzetközi internetes fórumokon jóval több (a "kizárólag" szó azért túlzás lenne) olyan irás van, ami a drog- és kábitószerhasználatra elnézöen, netán megértöen tekint, söt a legalizációt javasolja. Az igy hozzáférhetö források tartalom- illetve gyakoriságelemzéséböl úgy tünhet, hogy valami rejtélyes gonosz összeesküvö társaság áll az emberi boldogság, a szellem kiteljesedése útjában. Mert ugye erröl lehet olvasni, ha bekopácsoljuk a google-be a "drog", "cannabis", "hallucinogen", stb. szavakat. (Itt most szándékosan nem emlitem az ilyen szerek gyógyászati(?) felhasználását tárgyaló honlapokat.) Szóval a jobbfajta e-könyvtárakban a drogpolitikára vonatkozóan is csak ilyen töltetü irásokat találunk. Mintha nem lenne más-világ. Hol van a ying-yang szemlélet? Hol a kritikus gondolkodás? A klasszikus értelemben vett dialektika? Hol az "elöször tájékozódom, aztán döntök" esélye? Nem tudom a választ. Amit tudok, hogy vannak olyan könyvek, kiadványok, amelyek e tekintetben hézagpótlóak. Én ilyeneket IS olvasok. Márcsak azért is, hogy csiszoljam az agyamat. Az hivatkozott 1989-es Bennett cikk nem tudtam on-line fellelni. Csak M. Friedman ezzel kapcsolatos mindkét(!) irását (elözmény és válasz). Nem találjátok furcsának? Hiszen ez is része kellene, hogy legyen bármiféle a drogvitának, vagy nem? Persze az is igaz, hogy nem kell állandóan vitatkozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Igen, U_I, vagy jó lenne, ha adnál valami forrást, ahol elérhető on-line. Ha nem nyilvánvaló politikai szélhámosság, és aktuális dolog, akkor engem pl. nagyon érdekelne.
Valóban úgy tűnik, mintha ez az oldal a marihuána és más kábítószerek legalizációját szorgalmazó honlapok adatbázisára támaszkodna? Ugye ez azért van, mert vannak fent kender-politikai írások, és túlnyomó részt a drogpolitika liberalizációja felé hajló írások?
Ezek a cikkek azt hiszem, azért vannak fent, mert ez is a dolog kulturális kontextusához tartozik. És ugyanígy tartozik a dolog kulturális kontextusához még egy csomó minden olyan dolog, amiről elég keveset lehet olvasni ezen az oldalon.
Úgyhogy a témába vágó írások on-line elérhetősége mindig érdekel minket. Meg a jelen topik olvasóit is érdekelheti.
Huh... belekerestem a témába, elég sokminden van róla. Azt, amit mondasz, konkrétan nem találtam. Van egy olyan, hogy http://www.lewrockwell.com/elkins/elkins13.html Ez nem jó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Re # 754-756 Vártam egy kis ideig, hátha valaki más reflektál. De nem, igy aztán én kérdezem meg: Mikor kerül fel William Bennett-nek Milton Friedman-hoz a Wall Street Journal-ban irt nyilt válaszlevele a kettejül közt 1989. szeptemberében folyt drogháború vs. közegészségügyi katasztrófa " vitáról"? Hogy teljes legyen a kép. Igaz, ez a cikk nem található meg a marihuána ill. más kábitószerek legalizációját szorgalmazó honlapok adatbázisában. Vagy tévedek?
Ujváry István |
| | | | |
|