 |
Legfrissebb hozzászólások (2053 - 2102)
(Témakör: legalize)
 | |  | | | | |  | |  | | | mindegy.a pont azon van,hogy meg Angliaban sem fogsz egy tiz fos after-partyt csinalni a belvarosi garzonban ,10 gvel.
en akkor neveznem legalisnak,ha mondjuk vasarnap delutan osszejottok a haverokkal a meccs felidejeben a kertben es korbe
jar par lant...persze ugy,hogy vegkepp senkit sem erdekel.
czr, aki neha felebred az almodozasbol |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Én inkább úgy mondanám, hogy Angliában elkezdődött a fű dekriminalizálása.hö! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hát, a nyakadat ne tedd rá, kár lenne érte :)
Annyi történt, hogy a kannabiszt január 29-ki hatállyal átosztályozták a kevésbé veszélyes drogok "C" osztályába, ami annyit jelent, hogy a csekély mennyiség birtoklása nem von magával letartóztatást önmagában. Ez még távol van a legalizációtól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy hallottam, hogy Angliában már szívhatsz is otthon. És legálisan. (De nem tenném rá a nyakam.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elég ellentmondásos a helyzet, ugyanis egyrészről a pszilocibin szerepel az 1971-es brit kábítószertörvény által betiltott anyagok listáján, ugyanakkor a törvények értelmében nem számít illegálisnak a "frissen leszedett gomba" árulása, csak ha a gomba szárított vagy "emberi kéz átalakította" fogyasztás céljára. Ha tehát friss vagy élő gombát árul valaki, az törvényes, ha viszont kiszárítja és úgy akarja eladni, akkor annyi börtönt is kaphat, mint egy heroinkereskedő. A hírek szerint azonban a rendőrség még a szárított gomba birtoklói ellen sem igen lép fel, bár ez már a jogalkalmazó belátásán múlik.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hallottatok arról hogy a gomba legális Nagy-Britanniában? Mert most jöttem vissza Londonból és az utcákon óriási táblák hirdették: fresh magic mushrooms here...Beszéltem egy fickóval és ő mondta hogy 2001 óta legális. Csak én nem tudtam róla vagy ez kamu?
http://www.camdenmushroomcompany.com |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem félreértetted a hasonlat lényegét. Nem azt akartam kihozni belőle, hogy vajon a drogkereskedőket elrettentené-e a halálbüntetés (egyébként nem, mert Iránban egyre többen csempésznek a lefejezést is kockáztatva, Kínában is stb.), hanem azt, hogy az emberek egy bizonyos cselekedet büntetését nem feltétlenül azért támogatják, mert racionálisan végiggondolják, hogy a büntetés mechanizmusai csökkentik az adott cselekedet előfordulásának valószínűségét, hanem a bosszú, a megtorlás miatt, mert démonizálják az adott cselekedetet. Amíg tehát az emberek elhiszik, hogy a drogfogyasztás az "ördöggel való cimborálás," addig ne várjunk komoly változást a drogpolitikában. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jol latod Nargile
egyedul a halabuntetes hasonlaton gondolkoztam el egy kicsit.
marmint ugye maga a halalbuntetes tudata sem rettenti
el az elkovetoket.azonban gyilkossagok tetemes eseteben nem is merul fel ez a fajta tudatossag,h ezt felszinre is hozza.
azonban hirtelen felindulasbol elkovetett 10kg behozatalarol meg nem hallottam,de biztos volt mar ra pelda.
a kabitoszer terjesztese homogenul csak kereskedelmi celokat szolgal.
mai szintu elterjedese is csak ebbol a szempontbol indulhatott el.
igy a kereskedelem halalbuntetessel valo sulytasa mas alapokra tevodik.(mint igencsak tudatos cselekmeny)
summa summarum szerintem lenne valami hatasa a halabuntetesnek ezen a teren.
ahogy latom nem sok ertelme volt elgondolkodni rajta:)
zagyvasaghalom
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bocs, valaki törölje le az extra példányokat a hozzászólásaimból :) Csak reggel szarakodott a rendszer. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem akar megjelenni a hozzászólásom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Shiphers
Nem akarok most az Egyesület nevében valami hivatalosan hangzó közleményt tenni, inkább elmondom, hogy én mit gondolok ezekről a dolgokról.
Egy drog veszélyességét a tudományos adatok interpretálásával lehet felmérni, tehát nem létezik abszolút objektív módszer erre. A hatások morális megítélésén, az eredmények súlyozásán, szelekcióján nagyon sok múlik. Például sokak számára már az önmagában elfogadhatatlan kockázat, hogy a fiatalok szimplán jól érzik magukat egy drog hatása alatt, mivel morálisan elítélik a "pillanatnyi" gyönöröket (így például az önmagáért való szexuális gyönyört is). Ez a morális idegenkedés szerintem sokkal inkább központi jelentőségű a drogtilalom fenntartásában, mint bármiféle tudományos-egészségügyi tényező. Az emberek hisznek a törvények SZIMBOLIKUS erejében: nem a racionális-elrettentés, hanem a fenyítés-megtorlás funkció miatt támogatják a "droggal visszaélők" büntetését. Így van ez a halálbüntetéssel is: a támogatóit nem győzik meg azok a tények, melyek azt mutatják, hogy a halálbüntetésnek nincs nagyobb elrettentő hatása a gyilkosságok elkövetőire, mint az életfogytiglani büntetés. Az emberek azt akarják, hogy aki gyilkolt, az szenvedjen, bűnhődjön a legsúlyosabb módon. William Bennett pl. kijelentette, hogy a legszívesebben lefejeztetné a drogdealereket, s Reagan elnök is azt nyilatkozta, hogy megérdemelnék. Iránban a mai napig nyilvánosan lefejezik a drogcsempészeket.
Ez a morális idegenkedés a kulcsprobléma, s nem az, hogy a marihuána ezen meg ezen a teszten milyen hatásokat produkált mondjuk az autóvezetői képességekre. Persze ez is fontos, de valójában a kutatási eredmények közlése évtizedek óta képtelennek mutatkozott arra, hogy a drogpolitikán változtasson. Az Egyesület elsőszámú célja tehát nem is abban rejlik, hogy konkrétan milyen jogi-politikai szabályozás alakul majd ki a drogpolitikában, hanem hogy az emberek szemléletén változtasson a drogjelenséggel kapcsolatban. Ezért tartottuk meg a Drogfórumot is január végén szakértők részvételével, ezért keressük az alkalmat, hogy médiában és különféle társadalmi fórumokon megszólaljunk.
Visszatérve a veszélyesség kérdésére: az, hogy nem létezik teljesen objektív módszer a kockázatok felmérésére, még nem jelenti azt, hogy egyáltalán nem lehet felmérni egy drog társadalmi hatásait. Vannak olyan tényezők, értékek, tevékenységek, melyek egy társadalom és egy állampolgár életének különösen fontos sarkköveit adják. Jelen nyugati típusú kapitalista társadalmunkban ilyen a munka, karrier, tanulás, autóvezetés, család, szex stb. A társadalom annak tükrében ítél meg egyéneket, hogy ezeken a területeken milyen hatékonysággal képesek funkcionálni. A marihuána kapcsán pedig a tudományos vizsgálatok azt mutatják, hogy a marihuána fogyasztóinak túlnyomó többsége ezeken a területeken nem különbözik különösebben a nemfogyasztó többségtől, ergo nem képez valamiféle degenerált-deviáns csürhét, mint azt egyes propagandisták megpróbálják beállítani.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re: #767
Mit is irtam:
Hol van a ying-yang szemlélet? Hol a kritikus gondolkodás? A klasszikus értelemben vett dialektika? Hol az "elöször tájékozódom, aztán döntök" esélye?
vannak olyan könyvek, kiadványok, amelyek e tekintetben hézagpótlóak. Én ilyeneket IS olvasok.
Mit is olvastam:
A KÖSZÖNTÖ-böl:
...A DAATH szerkesztői csapatának leghőbb vágya továbbra is az, hogy összegyűjtsön, rendszerezzen és publikáljon a világhálón minden olyan hazai, vagy magyarra fordított írást, ami a pszichedelikus szerekkel, a pszichedelikus kultúrával kapcsolatos.
A szerekkel kapcsolatos írások azért kerültek fel mégis erre az oldalra, hogy az érdeklődők számára információt nyújtsanak; mert mi hiszünk abban, hogy a tájékozottság jó dolog.
Azt természetesen nem várhatom el, hogy valaki céljai, érdekei ellen folytasson propagandát. Az viszont minden közvetlenül v. közvetve érintett honpolgár dolga, hogy tudjon tájékozódni. Pro / és kontra. Aztán dönt. De ezt a témát nem kivánom tovább ragozni e szük körben.
Végül ne felejtsük el: akinek igaza van, annak akkor is igaza van, ha egyedül áll véleményével.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile, a Kendermag Egyesület a kender-dekriminalizációt végcélnak tekinti, vagy csak egy lépésnek a legalizáció felé? Mit mond a Kendermag Egyesület a legalizációra? Azt mondja, hogy nem volna jó, vagy azt, hogy még nincs itt az ideje, vagy pedig egyszerűen csak taktikai okokból nem forszírozza?
Vagy egyszerűen csak arról akar ez szólni, hogy ne nagyon maradjunk le a nyugattól, és az egyesület céljait az határozza meg, hogy éppen mi van porondon Kanadában, Nyugat-Európában vagy éppen az Usában?
Azt mondja a kendermag.hu, hogy "A jelenlegi hatályos jogszabályok a büntetőjogi megítélés során semmilyen különbséget nem tesznek az egyes kábítószerek között veszélyességük szerint. Az Egyesület elsősorban e helyzeten kíván változtatni."
Mit jelent az, hogy "veszélyesség"? A rendeltetésszerű használat veszélye? Vagy valami átlag? Mitől "veszélyesebb" az egyik drog a másiknál? A hosszú távú egészségkárosodásokról van szó? Vagy a függőségről és más pszichés veszélyekről? És egyáltalán _mire_ való veszélyességről van szó? A társadalomra? A fogyasztóra? A kulturális identitásunkra? És a különböző szempontok összesítésénél és összevetésénél milyen mérce szerint értékeljük és súlyozzuk az egyes szempontokat? Ki mondja meg, hogy milyen súllyal számít a képletben a fizikai egészségkárosodás esélye, ugyanennek a mértéke, a kulturális önazonosságunk integritásának veszélyeztetettsége, vagy például az, hogy mennyire rontja az autóvezetési képességet? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves U.I.,
Mint az alább idézett Milton Friedman cikk fordítója, annyit szeretnék hozzáfűzni a dologhoz, hogy nem a mi hibánk, ha a drogtilalom hívei nem fordítják le angolból a saját nézeteiknek megfelelő írásokat, az sem, ha a DEA vagy az amerikai kormány nem teszi fel azokat a netre angol nyelven. Én nem fogok Bennett-et propagálni a kendermag.hu oldalon, mert nagyon távol áll a nézeteinktől. Friedman sem tükrözi pontosan az álláspontomat, de közelebb áll hozzá. Ha lenne egy magyar internetes drogpolitikai könyvtár - mint pl. a Schaffer Library Amerikában - akkor ott le kellene fordítani Anslingert és Bennettet is (bár meggyőződésem, hogy inkább elrettentő hatásuk lenne...).
Szerintem az sem véletlen, hogy a társadalom- és politikatudományi szakirodalom nagy része éppen nem a jelenleg folytatott szigorú drogpolitika dicshimnuszát zengi, akárcsak az orvosi szakirodalom jó része sem. Ezen talán el kellene gondolkodni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | első plakátkiállításon volt egy jópofa, légy fekszik hanyatt, mert megholt, szöveg: "légy törvénytisztelő! dögölj meg legális drogoktól".
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ne idegeskedjetek gyerekek ezek miatt a csúnya törvények miatt! Egyetek inkább sanax-ot! Azon van jövedéki adó, így legális, csak azt kell mondani a doktorbácsinak hogy kicsit depi vagyok, aztán már mehetsz a Gyógyszer-tárba! bár azért egy független csapattal (mondjuk a Hollandokkal :))) megnézetném hogy melyik a károsabb: a sanax vagy a pangli, de szerintem mindenki tudja a választ, még azok a konzervatív bérházikaptárlakás szanakszevőzombik IS a buksijuk legmélyén, DE a kedves házi dr-bácsi mondja az igazat, nem ezek a KÁBÍTÓSZERES szélsőséges huligánok akiknek már elvette az eszét a sok drog! A probléma abban gyökerezik hogy a sok életképtelen zombi olyan szépen be van oltva a sok szarral a kereskedelmi csatornák, és egyéb propaganda eszközök által, hogy csak egy jól irányzott buksilövés tudná meggyógyítani őket. és sajnos az értelmesebb emberek is alul vannak informálva+előítélet+egy csipetnyi oltás és kész.
MÁS, de idevág:Amikor rendeltem egy kis gombát, és megjött anyukám azt mondta: hülyevagy fiam? Szétbaszod az agyadat!? Én erre: Te ezt honnan veszed? Anyukám: Hát gondolom! Én: Na látod, én meg utána olvastam igen bőnyállal, plusz tapasztalt emberekkel konzultáltam héderlandban, ja és a nővérkémmel aki a KLTE-n doktorált biologiából.-mielőtt még annak idején fogyasztottam volna belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | OFF
"Vajon a jog nem a politika folytatása népalkotta, (polisz) "törvényes" eszközökkel?"
Hoppácska... A történelem folyamán a jog és a törvény mindig is egy uralkodó elit érdekeinek volt a manifesztációja. Sosem a népé.
W9o9, aki egyesült világproletár :D
ON |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Bennett-cikk pdf köszi jó lesz. Szívesen elolvasnám. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#761
Messzemenöen egyetértek azzal, hogy a drogpolitika megtárgyalása nem illik ebbe a fórumba. Én is pont ezért lepödtem meg a korábban hivatkozott 3-oldalnyi iráson. Úgyhogy megtartóztatom magam ezügyben. Már csak 1 probléma maradt: magának a Topicnak a cime. Vajon a jog nem a politika folytatása népalkotta, (polisz) "törvényes" eszközökkel?
Üdv,
UI
(Ha akarod, off-this-line elküldöm Neked a Bennett-cikk beszkennelt pdf változatát -;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U_I, ennek az oldalnak a tájékoztatás a célja, és nem a propaganda; de igyekszünk olyan írásokat is feltenni, amik a jelenlegi legjobb objektív ismereteink különböző szubjektív társadalmi helyzetértékeléseit adják, de az oldal témakörének csak egy kis szeletét alkotja a drogvita. Ez az oldal nagyrészt szeretne kimaradni a drogvitából. Túlságosan aktuálpolitikai töltetű vitáról van szó. Én személy szerint úgy gondolom, hogy a politikai irányultságok nagyon erősen korrumpálják a tájéjoztatást. Éppen ezért nem szeretnénk belefolyni.
Itt van ez a topik, meg fel kéne tenni még néhány konzervatív drogpolitikai cikket, aztán ennyit erről a témáról. Mondjuk a mérföldkőnek számító írásokat érdemes lesz majd feltenni, de a drogpolitika nem áll az oldal témájának középpontjában. Sőt, lelkiismeretfurdalás nélkül adnék neki kevesebb teret még annál is, amit jelentőségénél fogva megérdemelne. Amíg nem csillapodnak le az indulatok, addig csak a tájékoztatást torzítaná, ha hagynánk, hogy az aktuálpolitikai súlypontok meggörbítsék a legjobb ismereteink olvasatának tér-idő kontinuumát.
Siphersh, aki 'stoned and proud' |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re # 759
Hát nem erre a cikkre gondoltam. Ez egy kicsit túlpolitizált, bár a kábitószerellenes kemény hang kb. ugyanaz, mint az évtizeddel korábbi.
Elözö hozzászólásomat csak azért irtam - mintegy válaszul, pontosabban elgondolkodtató figyelmeztetéskén -, mert mind a hazai, mind a nemzetközi internetes fórumokon jóval több (a "kizárólag" szó azért túlzás lenne) olyan irás van, ami a drog- és kábitószerhasználatra elnézöen, netán megértöen tekint, söt a legalizációt javasolja. Az igy hozzáférhetö források tartalom- illetve gyakoriságelemzéséböl úgy tünhet, hogy valami rejtélyes gonosz összeesküvö társaság áll az emberi boldogság, a szellem kiteljesedése útjában. Mert ugye erröl lehet olvasni, ha bekopácsoljuk a google-be a "drog", "cannabis", "hallucinogen", stb. szavakat. (Itt most szándékosan nem emlitem az ilyen szerek gyógyászati(?) felhasználását tárgyaló honlapokat.) Szóval a jobbfajta e-könyvtárakban a drogpolitikára vonatkozóan is csak ilyen töltetü irásokat találunk. Mintha nem lenne más-világ. Hol van a ying-yang szemlélet? Hol a kritikus gondolkodás? A klasszikus értelemben vett dialektika? Hol az "elöször tájékozódom, aztán döntök" esélye?
Nem tudom a választ. Amit tudok, hogy vannak olyan könyvek, kiadványok, amelyek e tekintetben hézagpótlóak. Én ilyeneket IS olvasok. Márcsak azért is, hogy csiszoljam az agyamat.
Az hivatkozott 1989-es Bennett cikk nem tudtam on-line fellelni. Csak M. Friedman ezzel kapcsolatos mindkét(!) irását (elözmény és válasz). Nem találjátok furcsának? Hiszen ez is része kellene, hogy legyen bármiféle a drogvitának, vagy nem? Persze az is igaz, hogy nem kell állandóan vitatkozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igen, U_I, vagy jó lenne, ha adnál valami forrást, ahol elérhető on-line. Ha nem nyilvánvaló politikai szélhámosság, és aktuális dolog, akkor engem pl. nagyon érdekelne.
Valóban úgy tűnik, mintha ez az oldal a marihuána és más kábítószerek legalizációját szorgalmazó honlapok adatbázisára támaszkodna? Ugye ez azért van, mert vannak fent kender-politikai írások, és túlnyomó részt a drogpolitika liberalizációja felé hajló írások?
Ezek a cikkek azt hiszem, azért vannak fent, mert ez is a dolog kulturális kontextusához tartozik. És ugyanígy tartozik a dolog kulturális kontextusához még egy csomó minden olyan dolog, amiről elég keveset lehet olvasni ezen az oldalon.
Úgyhogy a témába vágó írások on-line elérhetősége mindig érdekel minket. Meg a jelen topik olvasóit is érdekelheti.
Huh... belekerestem a témába, elég sokminden van róla. Azt, amit mondasz, konkrétan nem találtam. Van egy olyan, hogy http://www.lewrockwell.com/elkins/elkins13.html Ez nem jó? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re # 754-756
Vártam egy kis ideig, hátha valaki más reflektál. De nem, igy aztán én kérdezem meg:
Mikor kerül fel William Bennett-nek Milton Friedman-hoz a Wall Street Journal-ban irt nyilt válaszlevele a kettejül közt 1989. szeptemberében folyt drogháború vs. közegészségügyi katasztrófa " vitáról"? Hogy teljes legyen a kép.
Igaz, ez a cikk nem található meg a marihuána ill. más kábitószerek legalizációját szorgalmazó honlapok adatbázisában. Vagy tévedek?
Ujváry István |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U_I:
"A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak."
Nana, nem megállni a felénél, a saját állítást igazoló rész után!
Doblin így folytatja:
[...] This follow-up study supports the emphasis in the original reports on the necessity of embedding psilocybin-assisted psychotherapy with inmates within a comprehensive treatment plan that includes post-release, nondrug group support programs. Despite substantial efforts by the experimental team to provide post-release support, these services were not made sufficiently available to the subjects in this study. [...]
Vagyis ha hátrébb lépünk és onnan tágabb összefüggéseivel együtt nézzük azt a taposóaknát, akkor már csak egy bágyadt szilveszteri petárda. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Véletlenül(?), a polcon keresgélve kezembe akadt a Journal of Psychoactive Drugs 1998/4 tematikus száma a hallucinogének gyógyászati felhasználásáról. Bár ez a téma a Topic szempontjából határeset, Két cikk érdekes.
1) M. Mangini: Treatment of alcoholism using psychedelic drugs: a review of the program of research. p. 381-418. (!)
Ezt az alapos és terjedelmes áttekintést szerintem - már csak a zárómondataiért is érdemes elolvasni (KIEMELÉS tölem):
Despite the methodological problems of the existing studies, the POSSIBILITY that LSD MIGHT BE useful in the treatment of alcohol problems remains tantalizing. What is now known about LSD therapy for alcoholism neither provides evidence of its efficacy, nor assurance that its maximum therapeutic potential has been achieved.
A másik taposóaknaként robbant:
2)R. Doblin: Dr. Learys Concord Prison Experiement: a 34-year follow-up study. p. 419-426.
No ez nem semmi! A fiú (Rick) átnézve az eredeti vizsgálatokat és utánajárva a börtönben pszilocibinnel kezelt majd kiszabadult rabok élettörténetének, kimutatja, hogy az annak idején (1961-1963) igéretesnek kinyilvánitott kezelés egyáltalán nem változtatta meg a volt rabok életét, ugyanolyan arányban lettek visszaesök, mint pszilocibint nem kapott társaik. (A 32 rab pszilocibin+pszichoterápiában részesült. A munka alapfeltevése az volt, hogy az igy szerzett élmények kiszabadulásuk után kedvezö hatással lesznek életvitelükre, sorsukra.) A szerzö az akkor már súlyosan beteg Leary-vel is ismertette a korábbi munka eredményeit cáfoló utóvizsgálatait, aki belátta, hogy tanulmány és a levont következtetések hibásak voltak.
Omnibum dubitandum? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re746
Akkor úgy látszik félreértettem a "Ez az ál-élet a hazugság" mondatot. Az én olvasatom az volt, hogy az ál-élet megközelités a hazugság.
Az, hogy a reward központ a dopaminerg pályákkal függ össze és a függöséget okozó drogok / kábitószerek egyik támadáspontja közismert, és a tudomány mai álláspontja szerint elfogadott, de nem végsö magyarázat. Sokkal komplexebb az agy és más neurotranszimtterek (pl. glutamát; lásd Freund T. cikkét) ill. neurohormonok (szteroidok és peptidek) is involváltak, de szerepük még nem tisztázott. Amire én korábban céloztam az a hipotézis(em) volt, hogy a kellemesség, a sajátos álomvigágbeli utazás érzetét kölcsönzö szerek közt kell lenni valami közösnek egymással és a lét- és fajfenntartással. Mivel ez hipotézis, cáfolni csak tényekkel, releváns megfigyelésekkel lehet. Egyébként az "ösi" neurptranszmitterek: a dopamin, szerotonin, adrenalin olyannyira hasonló szerkezetüek (elektroneloszlásúak), hogy mindenképp van, kell hogy legyen áthallás farmakológiai (receptor) szinten. És emiatt az indolvázas hallucinogének (pszilocibin, LSD) és az amfetamintipusú fentilatilaminok (pl. DOB) hatásmechanizmusa receptorszinten igencsak rokon, ha nem közös.
Arról nem is beszélve, hogy eltérö szerkezetü(nek látszó) vegyületek is hathatnak ugyanazon a támadásponton (morfin - endorfin, THC - anandamid).
A lényeg: mivel ismereteink hiányosak , szabadon csaponghat a képzelet! Az enyém és a Tied is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, hogy hogyan bírod te ezt így egyedül? Nem tudom, miért akarsz egyedül lenni. Nem vagy egyedül. Azt mondod, hogy várnád a bizonyítékot: miért hazugság? Hogy mi a bizonyíték arra, hogy pozitívak a következményei ezeknek a változásoknak. Nos, nem pozitív. Hamis. Hazug ál-élet. Legalábbis én ezt írtam. És kifejezetten a serkentő-kábító hatású drogok addiktív és a valódi életről leszoktató természetére vonatkozólag írtam. Én megpróbálok rövidebbeket írni, hogy alaposabban elolvashasd, de te meg kérlek, ne ragaszkodja ennyire ahhoz, hogy egyedül vagy, és hogy szemben állsz velem/velünk: félreértsz valamit, csak hogy a te álláspontoddal szemben álló megközelítésnek tűnjön?! Nem vagyunk ellenfelek, U I.
Morfondírozás? Hát én is morfondírozok, U I. Morfondírozzunk együtt! Ha te is a testi, lelki, szellemi és társadalmi egészséget tekinted a célnak, akkor inkább együtt morfondírozzunk, mint hogy az esetleges nézetkülönbségeinket kisarkítva próbáljunk meg megfelelni egymás klisészerű ellenségképeinek.
Az, hogy legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most, az, amit gyakran hallok jutalomközpontnak nevezni, ami a fajfenntartás és létfenntartás központja, amit én szeretek "motivációs központnak" nevezni, az elsősorban dopaminon fut, és nem szerotoninon. Persze, a szerotonin- és dopaminpályák nagyon szerves kapcsolatban állnak egymással, de itt nekünk a dopamin az igazán érdekes. A nikotin és a kokain közvetlenül dopamin-szinapszisokon hat, és a többi, a heroin meg az alkohol is többé-kevésbé közvetve képes ennek a motivációs központnak a közvetlen (értsd: neurális szinten ható) kielégítésére. Ez az alapja a függőségeknek. A pozitív visszacsatolás útján tanulja a magatartásokat az agy, és ha a drogfogyasztás adja a legjobb kielégülést, nem pedig az élet élése, akkor leszokik az ember az életről, és rászokik helyette a drogra. Ez lényegében egyfajta csalás. Az agy önbecsapása a drogfogyasztás segítségével.
Az indolvázas enteogének neurális támadófelülete szerotoninos és nem dopaminos, ugye. Persze, közvetve hatással vannak bizonyos dopamin-pályákra is, de nem alkalmasak arra, hogy a motivációs központot feltétel nélkül kielégítsék. A feltétel nélküliség itt fontos. Feltételesen az élet élése is ki tudja elégíteni a motivációs központot, éppen ez a lényege a motivációs központnak, de a feltétel: a hozzáállás és a körülmények. Ugyanígy a szerotonerg enteogéneknél: a "kellemesség" hozzáállás és körülmények függvénye. Ezért nincsen jelen az az addiktivitás, és az életről való lenevelés, ami a dopaminos pályákra ható drogoknál tapasztalható. De ez a morfondírozás. Az utólagos magyarázati próbálkozás a hatásokra. Mert a lényeg maga a megfigyelhető hatás: nem a motivációs központ közvetlen kielégítése a hatásuk. Az enteogén élmény nem olyan, hogy "hű, de jó nekem most". Ugyanúgy lehet "hű, de rossz nekem most". Ez már csak a különböző katalizált pszichés folyamatok következményén múlik. Az enteogének közvetlen hatása nem zsigeri. Ha a motivációs központ közvetlen kielégítésére alkalmas drogok kábítanak, akkor az enteogének pedig az eszméletet idézik elő. Ez egy fontos különbség, és a folyamodványairól lehet beszélgetni, de nem lehet elmosni ezt a különbséget. Nem csinálhatunk úgy, mintha az enteogének is úgy hatnának, mint a kábító hatású drogok.
Beszéljünk a veszélyekről, a károkról, a társadalmi vonatkozásokról, akármiről, de első lépésben mindenképpen tisztába kell jönnünk azzal, hogy egyáltalán miféle pszichés hatásokról van szó. A kábító hatású, függőséget okozó anyagokhoz ezeknek az enteogéneknek semmi közük. Egészen máshol vannak a veszélyek, és másról szólnak a kérdések. A dohány és a pszilocibin egyetlen közös vonása az, hogy pszichoaktívak, vagyis hogy van _valamilyen_ pszichés hatásuk.
Valóban nem tudjuk, hogy pontosan hogyan lesz a szelektív szerotonin-blokkolásból enteogén élmény, de nagyon beható ismereteink vannak az enteogén élmény pszichológiájáról. Nem kell a sötétben tapogatóznunk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#743 - Igy is lehet értelmezni, de máshogy is.
Én nem megkülönböztetés nélkül itélem a drogokat hamisnak. Ahogy a sok ezer betegséget együtt betegségnak hivom, ill. a testi, lelki vagy erkölcsi megalázás számos fajtáját sem megkülönböztetés nélkül itélem el. Tehát nem az variábilis exogén hatás, hanem az unikális endogén válasz alapján tartom károsnak. És amit innen irok, az morfondirozás (hipotézis állitás?). Azoknak az exogén kémai anyagoknak a száma, amik a testi-lelki müködést befolyásolják jóval nagyobb (talán 2 nagyságrenddel?), mint amik szervezetünk releváns természetes endogén folyamatait szabályozzák. Ebböl következik, hogy ugyanazt a válaszreakciót többféle anyaggal ki lehet váltani. Alaphipotézisem az, hogy a létfenntartás és a fajfenntartás minden cselekedetünk mozgatójának ösi magva. A drogok / kábitószerek ezek valamelyikét, netán mindkettöt érintik. Az elsöre markáns példa az étvágycsökkentö és energiamobilizáló amfetaminok, de még a kokain is. A másodikra már nehezebb egzakt példát találni, de elmondhatjuk, hogy a gyönyör, üdvözülés érzését kiváltó heroin, marihuána (ananda!) besorolható ide. (No persze van dózisfüggés is.) Az entaktogének (az MDMA megfelelö sztereoizomerje) és az indolvázas pszichedelikumok egy különleges kategória lehet, bár ennek nem néztem utána (farmakológiailag). Mindenesetre az, hogy mindegyik a szerotonin-háztartással van fö kapcsolatban, arra utal, hogy a lét- és fajfenntartás hátterét, szinterét, az alaphangulatot adja meg. (Legyen-e kedvem ezt és ezt tenni most.) Nem hiszem, hogy erre sok természettudományos tanulmány van.
Szóval akárhogy is van, az a véleményem, hogy a specifikusnak látszó droghatás mögött egy aspecifikus szervezeti válaszreakció(sorozat) áll (hoppá: pszichostressz a la Selye???). Ennek eredménye, különösen ismételt adagolás esetén nem lehet komoly (érstd kárositó) következmány nélkül.
Gutta cavat lapidem. (Szemléltetést lásd az amenclinic honlapon)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | #Re742 - Hogy birom én ezt igy egyedül???
"Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság."
Várnám a bizonyitékot: miért hazugság? Abban egyetértünk, hogy a drogok, de különösen a pszichedelikus szerek viszonylag olcsón és kis eröfeszitéssel igen sajátos élményhez juttatják az embert, de mi a bizonyiték arra vonatkozóan, hogy ennek következményei végülis pozitivak? Statisztikailag / epidemiologialilag. Panacea? Inkább az ellenkezöje. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Namost... U I, az is nyilvánvaló, hogy a drogok egy jelentős hányadában keverednek a különböző kategorikus jellegek. A kenderben például megtalálható ez a serkentő-nyugtató jelleg, és talán éppen ennek tudható be az egyhe addiktív potenciálja. Félreértés ne essék, amikor azt mondom, hogy "enyhe", ezt természetesen egy összehasonlításban értem: nyilván nem egy súlycsoportban van a dohánnyal vagy az etanollal ebből a szempontból. De a kender ezen kívül egy pszichedelikus jelleggel is bír. És vannak olyan anyagok, amikben ez a pszichedelikus jelleg nagyon tisztán jelenik meg, nagyrészt mentesen a serkentő-kábító jellegtől, és a harmadik nagyon fontos tényzőtől: a fizikailag mérgező jellegtől. Ezek volnának ugye azok az anyagok, amik ennek az oldalnak is témabeli központját alkotnák: DMT, LSD, pszilocibin, satöbbi.
Ez persze csak egy lehetséges kategorizálási modell, nem is ez a lényeg, hanem hogy az emberek tisztában legyenek a különbségekkel. Ez nem csak az ártalomcsökkentés szempontjából fontos, hanem a prevenció és a drog-kérdés társadalmi szintű kezelése szempontjából is. Nagyon fontos, hogy világossá tudjuk tenni a veszélyeket, és a különböző anyagok természetét. Ez elengedhetetlen fontosságú a drogok környezetében élő társadalom egészsége szempontjából.
És hát én tényleg nem tudom, hogy milyen mélyreható ismeretekkel bírsz az enteogének pszichés hatásairól, úgyhogy a legkevésbé se hidd, hogy okosabbnak hiszem magamat nálad, de nekem mindenképpen nagyon furcsa, hogy megkülönböztetés nélkül ítéled a drogokat hamisnak, és "nem rossz" érzésnek. A tisztán pszichedelikus jelleggel bíró anyagok okozta élmény semmivel sem valószínűbben kellemes, mint kellemetlen. Az élmény egyszerűen nem erről szól. És egyik legfőbb hatásuk éppen az ember életében vagy létmegélésében lévő hamisságok felfedése, vagyis leleplezése. Éppen ezért alkalmas pszichoterápiás segédeszköznek. Persze, a felismerés, a belátás, vagy a megszabadulás élménye akár extatikus is lehet, de ez nem a drog hatása. A drog ilyenkor is csak katalizátor. Az alkoholizmus kezelésében használt nagydózisú LSD-terápia, vagy a súlyos drogfüggőségek kezelésében használt ibogain-terápia egyáltalán nem egy leányálom a kezelt számára, hanem éppenhogy nagyon könyörtelen szembenézést jelent önmagával, saját múltjával és jelenével, felszínével és mélységeivel, egy lelepleződést önmaga előtt, és a beteges lelki megkötözöttségből való szabadulásról szól.
Szóval... lehet beszélni az enteogének nem rendeltetésszerű vagy nem megfelelő keretek között történő fogyasztásának veszélyeiről, vagy az önszembesülés traumás jellegének esetleges káros hatásairól, de hogy éppen a hazugságot és a rabszolgaságot emlegeted, ez nekem nagyon furcsa. Énnekem, ha az enteogének használata ellen akarnék érvelni, biztos nem jutna eszembe becsempészni éppen a drog-spektrum ellenkező végletében található drogok jellegeit a témába, mert ez egyszerűen túl abszurd. Van elég veszélye és megkérdőjelezhetősége az enteogéneknek anélül is, hogy a drogok egy egészen más osztályának témájától próbálnánk elcsenni néhány érvet és szempontot. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | U I, (eredetileg nem akartam ilyen provokatív lenni, csak hát megkértek rá, hogy "desifrírozzam" a megfogalmazást, és ezért lett ilyen explicit a dolog.) Persze, nem te vagy az egyetlen, aki így gondolkozik, és nagyon remélem, hogy a jövőben is egyre többen lesznek képesek elvonatkoztatni a jogi kategóriáktól, mikor a különböző drogok veszélyességéről és károsságáról gondolkoznak. Régebben ez a jogi alapú közítélet szélsőségesen megdöbbentő módon is meg tudott jelenni néha. De sajnos még ma is él a köztudatban az a képzet, ami szerint a kender-fogyasztás valamiféle "továbblépés" lenne az egyre károsabb és veszélyesebb drogok irányába a dohányhoz és az alkoholhoz képest. Nyilvánvaló, hogy ez abból adódik, hogy a kender illegális, a dohány és az alkohol pedig nem. De nagyon veszélyes és rendkívül káros képzet, és természetesen a fiatalok körében sem mindig tiszta a kép. Ha a fiatal úgy tekint az alkoholra és a dohányra, mint valamire, ami még a kendernél is kevésbé káros, hát az nagyon súlyos következményekkel járhat. Vannak, akik a kendert dohánnyal keverik a cigarettában, és úgy adogatják egymásnak, mint "füves cigit"... és az egyik legerősebb ismert függőséget okozó idegmérget pedig valami mellékes töltelékanyagnak tekintik benne. Ez, azt hiszem, a drog-tájékoztatás egyik legnagyobb botránya. A legelső és legfontosabb dolog az, hogy az emberek legalább azzal tisztában legyenek, hogy mi micsoda és minek milyen hatásai vannak. Enélkül nem lehet továbblépni, akármit is próbálunk tenni drog-ügyben.
Szóval, igen, az első lépés az, hogy az emberek ne higgyék azt, hogy a jogi kategóriák hatásbeli kategóriák is egyben, és hogy a fogyasztás természetéről is elmondanak valamit.
De a következő lépés az, hogy azt is átlássák az emberek, hogy akkor végül is milyen különbségek vannak valójában a különböző drogok között hatás tekintetében, és hogy mit jelent az egyes drogok fogyasztójának lenni.
Persze, a depresszáns és stimuláns szerek kettősségét egy jelentős kettősségnek szokták tekinteni, de én például úgy gondolom, hogy a serkentő vagy tompító drogok mindegyikére igaz, hogy egy bizonyos dózis alatt serkentő hatása van, egy bizonyos dózis felett pedig kábító hatása van. Igaz ez az alkoholra, a metamfetaminra, a kokainra, a heroinra, a dohányra és a kávéra egyaránt. Azért is találom szerencsésnek, ha ezt a két kategóriát valamelyest együtt tekintjük, mert mindegyik ilyen drog erős függőséget alakiíthat ki, és ezzel kapcsolatos, hogy feltétel nélküli élvezet-előidézésre alkalmasak. Nagyrészt képesek arra, hogy többé-kevésbé közvetlen, de mindenképpen neurális támadófelületen hatva megpiszkálják a dopaminos "jutalomközpontot", vagy élvezeti pályákat, és ezzel az emberi indíttatás legbelső, legközpontibb, legelső körében zárják rövidre azt a rendszert, aminek kielégítésére tett igyekezetek alkotják magát az emberi életet. Az ilyen drogok szó szerint az életet veszik el az embertől, mert ezzel a közvetlen, neurális kielégítéssel lenevelik az idegrendszert az összetett, az életen keresztül való önmegvalósításról. (Bocsánat, hogy ilyen materialista módon közelítem meg az emberlétet), az ember alapjában véve arra törekszik, hogy az életmódjával kielégítse ezt a központi kielégülési rendszert, és azokat a magatartásformákat tartja meg, amik a legalkalmasabbak erre. Így lesz az emberből ambíciózus, tettrekész, közösségi kapcsolatokat megélő, társas lény, aki a testi-lelki jólétet és megvalósulást keresi magatartásában, gondolatvilágában és emberi kapcsolataiban. Ezek az anyagok pedig olyan tökéletesen rövidre tudják zárni ezt a kört rögtön a neurális magjában, hogy egész egyszerűen lenevelhetik az embert az életről. Akár az otthonos ópiumos hallucinációkban, akár az alkoholos mérgezettség zúgó kábulatában, egy neurális ál-élettel helyettesítik a valódi életet. Ez az ál-élet a hazugság. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lega'lize'? Lopikulat! Amig 16-18-20 eves gyerekek "szetszivjak az agyukat", addig nem a jogi szabalyozassal kell torodni; amig a fiatalok azert szivnak, hogy legalabb 10 evet "fiatalodjon" a gondolkodasmodjuk (ami leginkabb a gyermeteg viselkedesben nyilvanul meg), addig itt semmit nem lehet kezdeni.
Nem vagyok legalizacio-ellenes (epp ellenkezoleg), de azt mondom, hogy nem ugy kell megoldani egy problemat, hogy masokra haritjuk a felelosseget ("te akartal legal fuvet, mosma' magadra vess!" aztan lehet ujjal mutogatni a "fuvesekre", hogy "tessek, mi megmondtuk, ugyehogy elhujulest okoz").
Persze a problema nem a kenderfogyasztasi szokasoknal kezdodik; nem csak a fuvel nem tudnak/tudunk banni, meg sajat magunkat sem tudjuk "eltartani"... na mind1, ez mar a szociologia temakorebe tartozik...
Ennek most megint semmi ertelme. Illetve szamomra van ertelme, de keptelen vagyok ertelmesen leirni.
jo'ccakat!
maaf, aki kilatastalan
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hmm... nos, ha még mindig ott tartunk hogy alkoholról, kokainról, LSD-ről, pszilocibinről, heroinról így egybemosva beszélünk ... nem látom a párbeszéd konstruktív jellegét, valami egy helyben tötyörgést tapasztalok :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Re#738 - avagy hogy kell kiugratni a nyulat a bokorból!
"...azokra az emberekre gondolok, akik a drogokat úgy általában elutasítják. Nem csak az illegális drogokat. Akik azt vallják, hogy a pszichoaktív anyagok fogyasztása rossz dolog, és kész."
Igen, én valahogy ilyen egyszerüen látom, de a "rossz" helyébe a "helytelen"-t tenném (vagy enyhébben: a drogfogyasztás helytelenithetö). Ugyanis nem rossz az (mármint érzés), csak hamis. És hamiskártyásokkal csak akkor ülünk le játszani, ha nekünk mégjobb trükkjeink vannak, vagy hipnotizörök vagyunk (netán dúsgazdag mazochiste örökáldozatok).
Hogy mondjak egy példát: valamikor a 90es évek legelején tartottam egy elöadást szülöfalumban a tolna megyei középiskolás kémiai / biológia tanároknak a kábitószerekröl, úgy mindenröl. Az egyik ábra a National Geographic1989. januári számában megjelent kokain-cikkböl volt. Hogy mit ábrázol? Egy nagy kádban valaki tapossa a hig kénsavban úszó kokaleveleket. Mivel a környék bortermelö vidék, pár másodperc múlva leesett az analógia-tantusz! Kaptam is utána fejmosást 1-2 volt tanártól, baráttól. De amikor pár év múlva újra találkoztunk, elmondták, hogy megértették, mit is "üzent" a fotó.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De igen, Narc, erre gondoltam. Kifejezetten azokra az emberekre gondolok, akik a drogokat úgy általában elutasítják. Nem csak az illegális drogokat. Akik azt vallják, hogy a pszichoaktív anyagok fogyasztása rossz dolog, és kész. És arra gondolok, hogy ebben talán nem is annyira a heroinról és kokainról a tévében hallottak játszanak szerepet, hanem a mélyebb kulturális örökségünk: az etanol- részegséget elítéljük. Valami alsóbbrendű állapotnak tekintjük. (Persze, nem véletlenül). Vagy a dohányra is úgy gondolunk, mint valami alapjában véve káros dologra. (Nagyon nem véletlenül, persze). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az Isten a megvilágosodottak révén élvezi azokat a képzeteket, amelyeket a nem-megvilágosodottak révén fenntart.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a topic mindenkinek másra jó.
Némelynek, hogy meggyőződést tálaljon/találjon,
némelyeknek, hogy kiírják magukból, hogy mennyire x oldalon állnak, esetleg úgy érezzék, ez a téma most nem a legjobb helyzetben van, s hozzászólásával lehet, hogy változik valami.
De igazából szélmalomharc. Aki tolja, tolja, aki nem nem.
Aki ezt gondol, ezt gondol, aki azt, az meg azt.Van aki meg semmit.
A lényeg az, hogy a teljességet megtapasztald. Ha megy cuccok nélkül, menjen, megérdemled.
Ha nem, akkor vagy elfogadod, hogy más nem sajnálja nyomorult létét a megismerésre(társadalom, egészség, ui, börtön, halál stb ellenében) vagy nem.
De tökmindegy ez is.
Vagy továbbra is elszállt, társadalombomlasztó fantazi marad ez az egész számára(alice nem megy le csodaországba, neo mégis a kékpirulát választja, éled kis életed halálodig) - és maradsz az illúziókban - vagy nem.
Aki érzi, hogy képes lemondani e világi dolgokról, az úgyis megtalálja útját. Aki meg nem, az nyomja csak. Nincs sajnálat, nincs semmi.
Hát ez van, néha berepül pár papír a szájba, vagy elrágódik pár kalapka. Vagy nem. Ennyi. Legalize? hehe..
Szal írjátok csak:)
Mit kerestem ebbe a topikba eddig?:) Amit kerestem, megtaláltam: semmit:)
Ha sikerült szereznem egy folyékony LSD-vel töltött tűzoltókocsit, arról azért hallotok majd, addig is további jó eszmecserét:)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Pedig a legtöbb legalizációs vita végül általában abba torkollik, hogy elismerik a delikvensek, hogy az alkohol is rossz, és "nem lenne jó _mégegy_ rosszat beengedni"...
Szóval szerintem Siphers-nek teljesen igaza van. Az emberek nagyon nagy része úgy issza az alkoholt is, hogy bűntudata van közben... Másnap nyomorultul érzi magát, vagy "soha többet", meg ilyenek...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | És ehhez hozzájön a keresztény értékrend. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szeretnék felvetni egy kérdést. Lehet sokat beszélni arról, hogy milyen politikai érdekek húzódnak a prohibíció történelmének színfalai mögött, de nem hiszem, hogy igazságosak lennénk, ha csupán az "agymosó propagandának" tudjuk be azt a morális alapállást, ami függetlenül a tudományos eredményektől és tényektől, egyszerűen csak azon az állásponton van, hogy drogot fogyasztani rossz dolog, mert csak.
Én azt hiszem, hogy van egy mélyebb vetülete is ennek a dolognak. A mi kultúránkban az elsőszámú drogok az alkohol, a dohány és a kávé. Azt hiszem, ez kétségtelen. Időről időre nagyobb jelentőségre tesznek szert még a kokain meg az ópium vagy a heroin. Ezek a drogok meglehetősen károsak. Mindegyikről lehet rossz dolgokat mondani, és általában csak valamiféle megbocsátó stílusban szoktunk jó dolgokat mondani róluk, ha esetleg a kávét dicsőítjük, vagy az alkoholt, akkor is ott van mögötte valamiféle bőntudat, vagy homályosítás, vagy szégyellős elhallgatás és ignorancia. Ez nem véletlen. Ezek a drogok kábító- vagy serkentőszerek, a legerősebb függőséget okozó drogok alkotják a törzsüket, nagyrészük erősen mérgező, és ahogyan mi használjuk őket, bizony sokkal inkább az élet elleni súlyos támadások, mint az életet gazdagító dolgok. A pszichoaktív anyagok archetípusának negatív megítélése annyira meghatározóvá vált a mi kultúránkban, hogy ha tényleg, őszintén lelkiismeretfurdalás nélkül pozitívan akarunk gondolni mondjuk a csokoládéra, akkor erre nagyrészt csak úgy vagyunk képesek, ha azt mondjuk, "ó, az nem is drog... persze, pszichoaktív afrodiziákum, ami függőséget okozhat, de neem.. az más..."
Az persze egy másik kérdés, hogy hogyan sikerült a legmérgezőbb és legerősebb függőséget kialakító drogokkal ilyen széleskörű és beteges kapcsolatot kialakítania a mi kultúrkörünknek, hogy ugyan honnan ez a sosem látott önpusztító drog-preferencia, de most nem is ezen töprengek.
Hanem azon, hogy ha egy ilyen köztudati helyzetben valakinek a látóterébe kerülnek az enteogének vagy a kender, hát nem természetes, hogy pszichaktív voltuk miatt rájuk húzza a megszokott archetípust? Nem lehet, hogy aki elvi alapon ellenzi a drogfogyasztást, az valójában egyszerűen csak azért ellenzi azt, mert a kulturálisan legautentikusabb drogok által érzi definiálva a drog fogalmát?
Mondom... Ez egy kérdés. Nem tudom, és kíváncsi lennék a ti véleményetekre. Lehet ennek meghatározóbb jelentősége, mint például az amerikai drogpolitika huszadik századi történetének? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyébként, U I, az, hogy ezeket a kérdéseket kutatják, és publikálnak a témában, az az egyik legfontosabb és effektíve legjelentősebb dolog. Énnekem, aki egy ilyen, az enteogénekkel kapcsolatos tájékoztatást szolgáló szájtot támogatok, nem kell külön eladnod a kutatás és tájékozódás ügyét. Én hiszek a tájékozottságban és a tájékoztatásban, hiszem, hogy óriásiak a hiányok drog-ügyben mind ismeretek, mind köztájékozottság tekintetében, és hiszem, hogy sok múlik ezen. Főleg az enteogének esetében, ahol a legmarkánsabb vízválasztó haszon és kár között éppen a tájékozottság és szándékoltság mentén fekszik. Soha nem lesz olyan kutatás, vagy tájékozódási igyekezet, amit én elítélnék, vagy akár csak ne üdvözölnék őszinte lelkesedéssel és bíztatással. Akármilyen kutatást vagy munkát végzel is a drogokkal kapcsolatban, mindenképen hasznos és fontos a munkád a drog-helyzet javításának szempontjából, nagyrészt függetlenül attól, hogy milyen személyes, nem-szigorúan-szakmai értékelését adod a kérdésnek amúgy átfogó, interdiszciplináris vagy társadalmi perspektívában.
Én téged elsősorban mindenképpen azon ügy _előmozdítójának_ tekintelek, amit ez az oldal is szolgálni céloz: javítani az ember és és enteogének kapcsolatát, hogy az leginkább szolgálja az egészséget és az életet, és legkevésbé a betegséget és a testi, lelki, szellemi halált. Azt nekünk nem kell előrevetítenünk, hogy pontosan merre tartunk ezügyben, hiszen ha túlságosan koncepciózussá válik az igyekezet, akkor az eredeti cél kárát szenvedheti az önkényes előítéleteinknek. Igyekszünk kiokosodni a témában, mind személyes, mind társadalmi szinten, és mindig aktuális ismereteink alapján meghozni aktuális döntéseinket, valamint igyekeznünk kell mindenki számára nyilvánvalóvá tenni a rendelkezésre álló ismereteket és a felmerülő értelmezéseket.
Nálunkfelé ez úgy működik, hogy aki az igazságot felfedni igyekszik, az a jó ember, aki pedig elkendőzni, az a rossz ember. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vagy... U I, te úgy gondolod, hogy az LSD-nek lehet valami hosszú távú fiziológiai mérgező hatása a tipikus rendszerességel való fogyasztás esetén, csak még nem tudunk róla...? Hát, ha erről van szó, persze, hogyne, nyilván, bár én azért meglehetősen valószínűtlennek tartom... Szóval azért én azt hiszem, hogy a szokásos dózis és a halálos dózis aránya ennek valószínűségéről is elmond valamit általában... Ha jól sejtem, hogy ezzel kapcsolatos az arzén felemlegetése, hát az arzénnak azért nem olyan nagyon magas az akut halálos dózisa, szóval... Na mindegy, nem tudom.
Mindenesetre azt hiszem, hogy az LSD-vel, és általában az enteogénekkel kapcsolatban (DMT, LSD, meszkalin, Salvia divinorum, pszilocibin; a marihuánát és az MDMA-t nem beleértve) azért sokkal-sokkal hamarabb és nyilvánvalóbban kerülnek szóba a pszichés károk és veszélyek, mint a fiziológiai károk és veszélyek. A meszkalin aktív ezek közül a legnagyobb dózisban, de még ott is nagyon rendjén van szerintem, hogy a pszichés veszélyek kérdése mellett eltörpül a fiziológiai kérdések relevanciája.
Lehet, hogy te mindenféle egzotikus pszichoaktív fenetilaminokkal dolgozol, amikből ha a pszichoaktív dózis ezerszeresébe beleáztatunk egy szövetdarabot, akkor mindenféle fehérje-roncsolódásokat lehet megfigyelni (mittomén), de azért a szűk értelemben vett enteogének tekintetében azért mégsem ez a legfőbb kérdés. Jól mondom? |
| | | | |
|
