 |
Legfrissebb hozzászólások (20131 - 20140)
 | |  | | | | |  | |  | | | | mondjuk egyél meg egy fél méteres palántát :D |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Orálisan hogy aktív? Milyen a nagy dózis? Sose próbáltam még, mindig is tipikus elszívós növénynek tartottam, ezért is kérdem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az egész pszichedelizálás egyik fontos része hogy eltudjuk engedni magunkat. Nem biztos hogy jó tanácsot adok, de ha ez legközelebb is gondot jelent szerintem próbálkozz meg nagy dózisú orális fogyasztással és akkor valószínüleg fokozatosan mélyül és van időd megbeszélni magaddal hogy el kell engedni magad. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | egy-kétszer velem is elöfordult már ilyen, hogy amit álmodtam arról azt hittem pár nappal késöbb, hogy az tényleg megtörtént... erre akkor döbbentem rá amikor haveromnak mondtam, hogy tökjó az az új szám amit felraktak a myspace-re, jó ötlet volt hogy újból felvették meg alakítottak rajta... ( van 1 zenekara )
aztán nem tudta miröl beszélek, azt mondta már vagy egy éve nem nézik a myspace-üket és azzal a számmal sem csináltak semmit.
én meg erre: basszus, akkor ezt álmodtam, pedig úgy emlékeztem hogy ez tényleg megtörtént :D
én amikor álmomban rájövök arra, hogy álmodom annyira megdöbbenek meg annyira izgulok hogy "ó basszus, most mi lesz, mit csináljak, hova menjek?" hogy kb. pár pillanat és már ébren is vagyok :(
nehezen tudok nyugiban megmaradni. de ennek ellenére párszor már összejött.
legutóbbi ilyen alkalomnál csak engedtem, hogy történjenek maguktól az események nem irányítottam csak kb sodródtam az árral. olyan volt mintha valami futószalagon lennék és körülöttem meg csak a helyszínek váltakoztak meg néha jött pár ismeretlen emberke. de teljesen még nem voltam benne biztos, hogy álmodom úgyhogy fogtam pár követ és elkezdtem ablakokat bedobálni jól be is dobtam párat :D de leszarta mindenki úgyhogy akkor már tényleg biztos voltam benne hogy álmodom...
meg volt még egy olyan amikor a szobámban voltam és valahogy furcsának tünt az egész. bútorok másképp voltak meg nem tudom még mi volt... aztán gondoltam mi van ha csak álmodom. megláttam egy lámpa kapcsolót és eszembe jutott a Waking Life címü filmböl a lámpakapcsolós trükk. ( elvileg ha álmodban kapcsolgatod a lámpát nem változnak a fényviszonyok )
úgy mentem oda hogy "áhh, úgyse lesz semmi"
végülis igazam volt :D:D kapcsolgattam de semmi sem történt. aztán jött megint a megdöbbenés épp csak annyi idöm volt hogy az arra járó ezer éve nem látott osztálytársamnak odaszóljak hogy "vágod, hogy ez egy álom? " :D de csak kifejezéstelen arccal nézett rám aztán felébredtem sajnos :(
most így ennyi jutott eszembe...
de amúgy rengeteg álmom van meg szeretek is álmodni, akadnak köztük érdekesek is, de van azért néha sok bullshit is. meg néha jól kirajzolódnak a vágyaim, napi problémáim, örömeim
jó móka, az biztos :D lehet gyakrabban kéne írnom ide ha éppen akad valami érdekes álmom...
na szép álmokat mindenkinek :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én meg abba a szituba kerültem, hogy mosódik a valóság az álommal. Álombeli dolgok valósak nagyon, nappal viszont úgy ugrik be mintha az megtörtént volna velem valójába, vagyis valós emlékként jön be.
És az álmaim is egyre furcsábbak... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nade végül visszakaptam a valóságot :D happy end :D
és az egész egy ilyen kérdéssel zárult: most tényleg azt hittem, hogy nem létezik a valóság és lehet hogy az ismeröseim müve volt ez az egész?
aztán elnevettem magam ezen a kérdésen meg az egész helyzeten hogy ülök a szobámban és felteszek magamnak egy ilyen képtelen kérdést :D meg itt már eltünt az a legyezökinyílás szerü hatás...
kíváncsi vagyok mi történt volna abban a megszünt állapotban, hogy ha nem ijedek meg attól hogy valami itt nem stimmel.
múltkor egyben az elsö salvia élményemnél jobban el tudtam magam engedni pedig kb. hasonló intenzitású volt az is mint a mostani. annyi volt a különbség hogy akkor volt egy ismerösöm aki vigyázott rám és ott ült mellettem most meg teljesen egyedül csináltam, szólni se szóltam senkinek. úgy látszik egyedül ijedösebb vagyok :D
mindenesetre érdekel még a zsálya világa meg rájöttem hogy jobban el kéne tudni engedni magam. ne féljek attól hogy nem én irányítom a dolgokat csak lazuljak el, adjam át magam az élménynek... az ijedezés meg hülyeség nem kell megijedni attól hogy kicsúszik a kezemböl az irányítás.
bocsi ha néhol zavaros ez a kis beszámolószerüség, nem könnyü erröl írni :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | huhh. már tudom miért váratott 3 hónapot magára, hogy megint kipróbáljam. igazából most, hogy elkezdtem ezt írni rájöttem hogy még nem egészen vagyok igazából itt így fejben. rég ijedtem már meg ennyire egyböl kapcsolatot akartam a valósággal valamilyen úton módon. most már nincs semmi gond, de kb. 10-15 perce azta... most esett le hogy max 2-3 perc lehetett az egész, úristen.
na jól esett így irogatni. szóval rendben vagyok, meg nem is nevezném "bad trip"-nek ami történt. inkább így épült fel a dolog: józanul fogalmam sem volt róla hogy mi vár majd rám, de mégis amikor elkezdödött az egész úgy éreztem, hogy jéé én már jártam ebben a világban. kb. mintha köszöntött volna a zsálya, hogy "szervusz rég láttalak, azt hittem már sose jössz a világomba meglátogatni" :)
és ugyanúgy szakadt meg a kapcsolatom a valósággal mint ahogy legutóbb. nehéz szavakba önteni. azt hittem, hogy a valóság nem létezik hanem csak a fejemben vagy nem tudom hol történik ez az egész. abba se voltam biztos hogy van egyáltalán fejem. és eszembe se jutott hogy ez lehet hogy a zsálya hatása...
a lábamra néztem azt hiszem és nagyon belassult minden. abban a pillanatban olyan volt mintha minden megszünt volna, de valahogy mégis magamnál voltam és rohadtul megijedtem attól hogy elvesztettem a kapcsolatot a valósággal. aztán ebböl az ijedésböl indult az egész intenzív része az élménynek. épült fel a valóság. olvastam lentebb, hogy írta valaki hogy olyan mint amikor kinyílik egy legyezö. ennél jobb hasonlat nem jut eszembe nekem se.
meg ott volt egy csomó ismerösöm ( nem biztos, hogy az ismeröseim, de az ezelötti élményemnél is ott voltak valakik. nem láttam öket csak hallottam meg éreztem a jelenlétüket ) és azt hittem, hogy ök agyalták ki ezt az egészet meg hogy az egész világ tulajdonképpen velem szórakozik azt akarják hogy becsavarodjak és nekem ebböl ki kell másznom. és próbáltam valami fogodzót találni a valóságban, a szobámban...
és pár pillanat alatt újra alkottam a valóságomat. de hosszúnak tünt a folyamat.
olyan volt mintha ezek a valakik vagy valamik engem lecsupaszítottak volna arra az egy pillanatra én meg nem tudtam hogy most mivan és tökre megijedtem. kb. valahogy így próbáltam felépíteni körülöttem a dolgokat: az egész csak egy körbenézés volt a szobámban és mindenre amire ránéztem jött hozzá egy gondolat: ilyenek hogy megláttam a szemüvegem: "szemüveges vagyok"... azok a valakik meg mintha röhögtek volna rajtam amiért ilyen nagy sietséggel próbálok szabadulni ebböl a megszünt valóságból... én meg úgy éreztem mintha a gondolataimmal öket próbálnám meggyözni hogy én igenis létezek.
ránéztem a gitáromra: "dehát én gitározok!"
jött az ablak: "dehát odakinnt fák vannak, emberek, ott az egész világ!" bár itt picit zavarban voltam mert nem voltam benne biztos hogy akik odakinnt vannak ök szórakoznak most velem, ök tüntették el a valóságomat vagy valami idegen ürgék akik ugyan ismerösnek tünnek de mégsem azok... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gido - energija
utobbi idok egyik legjobbja
ingynesen letoltheto a psytraveller2 album, de youtube-on is, csak telorol bonya lenne linkelni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | [széljegyzet, a félreértések elkerülése végett:
az utóbbi hozzászólásomban
"a táguló tudat hatalmas mátrixának"
a táguló világegyetemet nevezem, annak általam feltételezett teremtő - önreprodukatív értelemben - és - többek között emiatt is - tudati minőségében.
kicsit részletezve ezt, de embervédelmi okokból nem kibontva a teljes "premisszámat":
az a feltételezésem, hogy minden a világban - beleértve az embert is - olyan fraktál, amely tökéletesíti önmagát.
először olyan "helyzeteket" - függvényszerűen értelmezve- produkál, amelyek teljesen újak, majd azokat addig ismétli, amíg azok "tökéletesek" - a rendszer szempontjából (amelyet tekinthetünk egy olyan hologramnak, amely éppen most rakja ki önmagát) - lesznek, és azok ebbe a rendszerbe - mint egy sokdimenziós puzzle-ba - beilleszthetővé válnak.
így pl. a nő a férfi része lesz, a férfi a nőé
(noé meg a hajóé... bocsánat ezt nem tudtam kihagyni), lesz egy közös függvényük, ami, ha összeilleszthető és nagyobb rendszerbe - társadalom, szociális rendszerek, stb - illesztve is működik mind adaptív mind konstruktív értelemben, akkor fenntartható.
ugyanez vonatkozik az egyén személyes fejlődésére is.
ha valaki a saját függvényébe beilleszti a tudatmódosítás "attraktorait" és ez a függvényét úgy módosítja, hogy az a fentebb említett, de nem részletezett "puzzle"-ban az ő saját részét könnyebben adaptálja, akkor a "tudatmódosító attraktorok" bent maradnak a függvényben. ha nem és akkoris bent maradnak, akkor a rendszer "kilépteti a zavaró egyedet"- tehát önpusztító mechanizmussá válik a droghasználat... persze az is lehet, hogy már annak indul, mert maga az egyed a rendszer akkori állapotába nem illeszthető be.
érdemes megigyelni az ú.n. szinkronicitásokat, dejavue élményeket, vagy nagyon hasonló embereket, helyzeteket, jelenségeket, amikkel/akikkel találkozunk, ezek mind azért jönnek létre, mert a rendszer a fentebb kicsit részletezett módon tökéletesíti önmagát... és próbálkozik adott függvények beillesztésével...
ami ha sikeres, akkor a kis rész a nagyobb része lesz és emiatt tágul a világegyetem :D
szóval ilyen értelemben függvény a nő is.
(tudom, hogy felettébb szőkenős és szökkenős leképzése a világnak ez, de én a magam részéről ezt tudatmódosulás nélkül is így látom, mert én egy ilyen függvény vagyok. ] |
| | | | |
|
