|
Legfrissebb hozzászólások (1923 - 1942) (Témakör: legalize)
| | | | | | | | | | Cellux
amiről beszélsz, azt nevezik a törvény "szimbolikus erejébe" vetett hitnek. Magyarul, hogy a törvénynek önmagában elrettentő ereje van. Erre két dolgot tudok mondani: 1, úgy tűnik, ez az erő nem túl erős, mivel minden harmadik középiskolás kipróbálta már az illegális drogokat 2, azt is számításba kell venni, hogy azok az emberek, akik hajlamosak a problémás, abúzív droghasználatra, azokat többnyire egyáltalán nem rettenti el a törvény ereje. A törvény általában azokat tartja vissza, akik egyébként sem igen fogyasztanának drogokat, vagy ha ki is próbálnák, akkor sem válnának problémás droghasználóvá. Erre mondtam, hogy a tiltott gyümölcs legalább annyi tinédzsert kísértésbe visz.
Ami a társadalomszemléleted illeti, én nem osztom. Én demokrata vagyok, szerintem az állampolgárokat felnőttként kell kezelnünk, és nem szabad a kiemelkedettek és a páriák kasztjára osztanunk. Nem hiszek az állam paternalista szerepvállalásában, abban, hogy az államnak kell erőszakkal és félelemmel megvédenie saját magunktól. Pont ez a mentalitás vezet oda, hogy rengeteg ember egész egyszerűen nem tanul meg önállóan gondolkodni, és függővé válik ideológiáktól, vallásoktól vagy drogoktól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | "A banki menedzser, a vállalatigazgató és a jogász éppúgy szív, pedig nekik nincs közük a szubkultúrához."
Én most drogos szubkultúra alatt nem a goás, színes ruhás hippiharcosokat értettem, hanem azokat az embereket, akik a drogfogyasztást képesek a saját életükbe úgy beépíteni, hogy az a normarendszerük részévé vált, tehát nincsenek emiatt ellentmondásban saját magukkal.
Mint drogos, nyilván szeretnék olyan embertől drogot szerezni, aki osztozik abban az értékrendszerben, amit én is a sajátommá tettem, tehát nem ítéli el a drogozást, tisztában van a különféle legitim felhasználási formákkal és nem támad benne ezek miatt zűrzavar. Az állami drogterjesztők (patikusok?), akik az államtól kapnának felhatalmazást (vagy utasítást?) a drogok terjesztésére, nem hiszem, hogy beletartoznának ebbe a kategóriába. Ezért fordulnék mégis inkább az eredeti dealeremhez, még akkor is, ha úgy egy kicsit drágább a cucc.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | "Feltennék egy egyszerű kérdést: ma nem teheti meg ugyanezt egy fiatal? Nem tekerhet napi ötször? Ki mondja meg neki, hogy mennyit tekerhet, mennyit nem?"
Én a társadalmat durván két részre osztom: azokra, akik képesek önmaguk sorsa felől dönteni (viszonylag autonóm, szabad emberek) és azokra, akik erre nem képesek. Úgy vélem, hogy az utóbbi csoportba - a világ evolúciójának jelen fokán - még mindig nagyságrendekkel többen tartoznak, mint az előzőbe.
Namost ha az ember saját fejlődése során eljut az autonóm fázisba, akkor a nagy lelkesedésben könnyen elkövetheti azt a hibát, hogy általánosít, és az autonómiát a társadalom összes tagjára vonatkozó követelményként fogalmazza meg. Ez szerintem óriási baklövés és az emberi evolúció természetes alakulásának a figyelmen kívül hagyása. Az az ember, aki még nem bírja el a világ (a felelősség) súlyát, azt nem lehet ezzel terhelni, mert összeomlik. Igazából meg sem érti, hogy most mi van: ha kezébe adod a kormányrudat, akkor egyből keres valakit, aki helyette kormányoz, mert belül érzi, hogy még nincs készen erre. Amíg nem nő fel, addig szükség van egy kulturális háttérre, egy vonatkoztatási rendszerre (konszenzus-valóság), amely segít neki a fejlődésben, a korlátok kitágításában, egészen addig, amikor túl tud már lépni a rendszeren, hogy - azon állva, arra építve - megfogalmazza a saját egyéni verzióját és így továbbvigye a társadalom egészének fejlődését.
Ha ezt a fejlődési folyamatot valaki átlátja, annak számára szvsz nem kérdés, hogy a jelenlegi kormányok - akár tudatosan, akár tudat alatt - bizony a lehető legjobban teszik, amikor visszafogják a droglegalizációs mozgalmakat. A bölcs ember nem szarik a saját házába: megérti még a szélsőségesen totalitárius rendszereknek az értelmét is és belátja létjogosultságukat (szélsőséges leszek: ez még olyan durva esetekben is így van, mint a náci Németország, bár ott sokkal mélyebbre kell tekinteni a felszín alá, hogy az ember lássa ezt a létjogosultságot).
Visszatérve az eredeti kérdéshez: ha a társadalmat irányító hatalom azt mondja az embereknek, hogy a drogozás OK, akkor ezzel kiiktat a kulturális normarendszerből egy olyan tényezőt, aminek jelenleg - szerintem - igenis komoly visszatartó ereje van a társadalom zöme (a nem autonómok) számára. Nem hiszem, hogy ez a tényező a drogozás negatív jogi megítélése (a büntetés) lenne. Sokkal inkább az a démonizált kép, ami a köztudatban a drogozáshoz kapcsolódik. Ha ez a kép a széleskörű tájékoztatás következtében szétoszlik (márpedig sajna ez elkerülhetetlen, hiszen ez a kép nem felel meg az igazságnak), akkor ennek a helyére mindenképpen be kell helyezni egy olyan pótképet, pótideát, ami kielégítően képes megértetni az emberekkel, hogy miért nem jó, ha darabokra szedik magukat. De milyen magyarázatot adsz azoknak, akik képtelenek arra, hogy önállóan végiggondolják a dolgokat és utána döntsenek? Én jelenleg sajna csak olyan magyarázatokat tudok elképzelni, amelyek a primitív ösztönökre és félelmekre építenek, mert a befolyásolandó célcsoportban ezek tűnnek a legkisebb közös nevezőnek.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Pár évtized alatt még elég sok embernek kell meghalnia utcai bandaháborúkban, a drogkereskedelem által pénzelt terrorizmus áldozataként, a fecskendők és metadon hozzáférhetetlensége miatt elkapott HIV és Hepatitis C fertőzésben, az ismeretlen minőség miatti túladagolástól. Ha az ún. drogos tragédiákat sorra vennék és egyenként kivizsgálnák, azt találnánk, hogy a többségét meg lehetett volna előzni, ha megfelelő információ, set és setting vagy kezelés állt volna rendelkezésre.
Egyébként akit érdekel a téma: a novemberi Beszélőben van egy hosszú fordítás az amerikai drogpolitikai vitáról, sok pro és kontra érvvel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Ha a drogtilalmi stratégia alkalmas lenne arra, hogy megvédje az embereket a saját rossz döntéseiktől, akkor a tilalom javítana a droghelyzeten, és hosszú távon számottevő mértékben csökkenteni tudná a fogyasztást. A tények nem támasztanak alá ilyesmit. Lehetne így is, de éppenséggel nem így van. Nem így működik. Nem tudom, miért nem, de az adatok egyértelműek. Nem kell spekulációkba bocsátkoznunk, mert tapasztalatból ismerjük a jelenséget.
(Engedelmeskedjetek az esőcsináló embernek, különben jön az aszály és a jégeső leveri a termést) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Na, végre vki többoldalról közelít: Biga!
Az a Biga vagy, aki a lycaeumot szerkeszti? |
| | | | |
| | | | | | | | | | "Feltennék egy egyszerű kérdést: ma nem teheti meg ugyanezt egy fiatal? Nem tekerhet napi ötször? Ki mondja meg neki, hogy mennyit tekerhet, mennyit nem?"
Dehogynem. Éppen ez a baj. Legalizáció után még kritikusabb lenne ez a hiányosság. Mellesleg nem azt kell megmondani, hogy mennyi tekerhet és mennyit nem. Alapos tájékoztatás kell róla, kutatás, ami egy csomó idő és pénz. Én legalizációpárti vagyok, de nem tudom elképzelni 10-20 éves előkészítő munka nélkül. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Az is érdekes, hogy Hollandiában, ahol évtizedek óta kvázi legálisan megveheti a fiatal a füvet, kevesebb 18 éven aluli szív, mint sok olyan országban, ahol szigorú következményekre számíthat. Ez vajon miért van így? Hiszen bármikor besétálhat és füvet vehet, sőt, Amszterdamban az utcán könnyen hozzájuthat a heroinhoz vagy crackhez is. A heroinfogyasztók száma mégis évek óta stagnált, és egyre kevesebb tizenéves próbálja ki. Miért? Mert a drogkérdést áthelyezték egy társadalmi-közegészségügyi platformra.
Minden olyan fiatalra, akit a fűtől annak törvénytelensége tart vissza, jut egy olyan, akit a tiltott gyümölcs romantikája vonz. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Ne haragudjatok, de ti óriási félreértésben leledzetek.
Feltennék egy egyszerű kérdést: ma nem teheti meg ugyanezt egy fiatal? Nem tekerhet napi ötször? Ki mondja meg neki, hogy mennyit tekerhet, mennyit nem? Talán a drogtilalom titeket megvéd attól, hogy tekerjetek? Titeket mikor rettentettek el a törvények attól, hogy drogokat vegyetek?
Éppenhogy ti hagyjátok figyelmen kívül a dolog lelki részét, azaz azt, hogy az emberek választásában vajmi kevés szerepet játszanak a törvények. Ha van hatékony prevenció és ártalomcsökkentés, az sokkal többet ér.
Cellux, ha azt hiszed, hogy csak a "szubkultúrás" fiatalok szívnak, akkor ebben is óriásit tévedsz. A saját élményeidet általánosítod. A banki menedzser, a vállalatigazgató és a jogász éppúgy szív, pedig nekik nincs közük a szubkultúrához. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Na, Cellux látja a lényeget.
Nargile, Siphers, bocs, de a ti gondolatmenetetek bár logikus, de nyomát sem lelem benne a "lelki résznek". Törvények, piac, szabályozás, állam, patika, statisztika, táblázat - de a rakás fiatal, aki legalizáció után rászabadul a dologra, mit fog magával művelni? Erre nem gondoltok? Ki fogja nekik megmagyarázni, hogy ha mindennap 5-ször teker, az nem biztos, hogy jót tesz neki? Nehogymár azon lovagoljunk, hogy az állam is milyen jól jár, mert bevétele lesz, ki nem sz@rja le az államot? |
| | | | |
| | | | | | | | | | ahhoz, hogy a legalizáció esetén az illegális drogpiac valóban visszaszoruljon, a társadalomnak (a drogot elosztó szerveknek) valamilyen szinten át kéne vennie a drogos szubkultúra értékrendjét (vagy legalább nem elítélni azt). máskülönben a drogos nem fog a patikába menni drogért, mert senki sem akar szemlesütve, kivert kutyaként ácsingózni a sorban, mások megvető pillantásaitól kísérve. inkább elmegyek a jól ismert haverhoz (aki maga is a szubkultúra tagja) és tőle veszek, minthogy kapcsolatba kerüljek azokkal, akik minden alkalommal szemmel vernek, és az egyik kezük ad, a másik meg elvesz.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | Ne hülyéskedj, az a cél, hogy borotvaélessé köszörüljük a szöveget, a tájékozott kritika felbecsülhetetlen értékű, gyakorlatilag alapvető fontosságú hehe.
A hivatalos rapem úgy szól, hogy "hosszú távon jelentős mértékben nem képes csökkenteni a fogysztás mértékét." Egyébként az alkoholtilalmas dolgokban én az abszolút legkényelmesebben szemelvényezhető tenulmánynak ezt találtam, talán ismered: http://www.cato.org/pubs/pas/pa-157.html
Egyébként gondolom az alkohol közvetlen következményei, tehát a fogyasztók egészségkárosodása a fogyasztás mértével egy ritmusban mozgott, ami pedig az első pár évben megzuhant, aztán hamar visszakúszott a helyére. De ez egy ezerfaktoros függvény, és nyilván nem pont úgy működött mint a például a herointilalom vagy a legális heroin esetében. A heroin esetében sokal egyértelműbb a kép, viszont például a marihuána közvetlen egészségkárosító hatására nyilván nem tud nagy hatással lenni a tilalom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Siphersh: igazából teljesen egyetértek veled, és kényelmesebb lenne megjegyzés nélkül hagynom az utolsó hozzászólásodat, de azért a korrektség kedvéért :)
Az alkoholtilalom alatt valóban jelentősen visszaszorultak a májbetegségek és az ehhez köthető halálesetek. Legalábbis az alkoholtilalom kezdeti időszakában. Amerikában ezt is szokták idézni a "másik oldal" képviselői. Ugyanakkor az alkoholtilalom hatására drasztikusan emelkedett a bűnözés, korrupció, problémás alkoholhasználat, társadalmi bizonytalanság. Gondoljunk azokra az amerikai filmekre, amelyek az alkoholtilalom korából származnak: általában mindig megjelenik az illegalitás miliője, akár underground bárok, akár Al Capone és gengsztertársai a téma. Amikor a 30-as évek elején a politikai döntéshozók összeültek és elkezdtek vitatkozni arról, hogy mi legyen az alkoholtilalom jövője, akkor mindkét oldal mellett szóló érveket számba vették. Osztoztak-szoroztak, és úgy látták, hogy bár lehet, hogy az alkoholfogyasztók számának bizonyos növekedését hozhatja magával a legalizáció, a tilalom fenntartása alapvető fenyegetést jelent az amerikai demokrácia és társadalmi értékei számára. Persze ez a belátási folyamat nem egyik napról a másikra történt. És a történethez az is hozzátartozik, hogy a tilalom második felében már ismét emelkedni kezdett az alkoholfogyasztók száma.
Ma a politikai döntéshozók még nem látták be azt, hogy a drogtilalom fenntartása sokkal nagyobb fenyegetés a társadalom számára, mint az alternatív szabályozási rendszerek bevezetése. Ugyanakkor a "belátási folyamat" már beindult és szép lassan halad előre, elsősorban Európában. Éppen most jövök egy olyan párizsi konferenciáról, ahol nem raszták és punkok, hanem politikusok, polgármesterek, rendőrfőnökök és tudósok beszéltek a legalizáció szükségességéről.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | 1) Terjeszd el a drogokat a barmok közt hirdetésekkel, zavard össze őket ellentétes álláspontokkal, gerjessz vitákat. 2) Amikor már rákaptak, a megnövekedett igényre hivatkozva tedd legálissá termesztésüket, gyártásukat. A gyártás, termesztés legyen a kezedben. Adóztasd meg a drogokat, ügyelj rá, hogy ez az adó alapítványokon keresztül visszakerüljön hozzád. 3) Ha már sok a függő, kedvedre emelheted a drog árát és az adót.
Végeredmény: sok pénz, kevesebb barom.
;-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | "A legális kábítószerek is mennyi bajt okoznak, minek tetézni?"
Most komolyan... hogyan lehet ilyet leírni. Szerinted az alkoholtilalom alatt kevesebb kárt okozott az alkohol? Éppenhogy a tilalom a bajok "tetézése". |
| | | | |
| | | | | | | | | | Biga, a különösen veszélyes drogok elterjedése éppen a tilalom következménye. Az alkoholtilalom rászoktatta az amerikaiakat a töményitalra, a kokaintilalom hatására terjedt el a crack, és a heroin is az ópiummal szemben. És az intravénás drogfogyasztás is. Ne próbálkozz, Biga. A tilalom olyan hatalmas károkat okoz, hogy nincsen mellette ésszerű érv, hidd el. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Abszolút nem értek egyet veled, Biga. Ha extrém mód felelőtlenül használják az emberek a drogokat, és nagyon szakszerűtlenül alakítják ki a legális forgalmazás szabályozását, egy legális drogpiac még akkor sem tud akkora károkat okozni, mint egy szabályozott piac. A drogok veszélyesek, és a legtöbb kárt akkor tudják okozni, ha a szabályozatlan törvényen kívüli világ kezében van a forgalmazásuk. Ne vedd be azt a szöveget, hogy a legalizálás effektíve engedélyezés. A tilalom hosszú távon nem tudja csökkenteni a fogyasztás mértékét, és még ha tudná is, az ebből adódó kárcsökkenés nagyságrendekkel elmaradna a tilalom káros mellékhatásaitól. A legalizálás szabályozást jelent, a törvényen kívüli vadpiac felszámolását, és így már hatással lehetünk a dolgokra, mert nincsen ellenőrizetlenül szabadjára engedve a dolog. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Az nagyon nagy utópia, hogy mindent legalizáljanak. Másrészről meg szerintem félreismered a jelenlegi önpusztító emberiséget. Ha mindent legalizálnának, akkor is előbb-utóbb feltalálnának sokkal keményebb, veszélyesebb szintetikus szereket, és akkor azzal kereskednének, és az lenne illegális. A HIV-nek meg sajnos csak kis százalékát adja a fertőzött tű. Nagyobb bajok vannak Afrikában ennél... A legális kábítószerek is mennyi bajt okoznak, minek tetézni? Távol van attól az emberiség, hogy elbírja ezt. Persze minden csak szvsz - de jópár éve azért sok embert láttam, aki csinálja. Még akik ismerik, elég tudatosak, régi motorosok, nekik is gondot okoz. Mi lenne azokkal, akiknek lövésük sincs róla? Vagy az állam felvállalná a tájékoztatás szerepét - úgy, mint a dohányzásnál, lenne a dobozon egy csík, hogy "gyakori használata lelki problémákat okozhat" ? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Biga: szerintem valami félreértettél, én nem csak a kannabisz legalizációjáról beszéltem. Szerintem minden drognál szükség van államilag szabályozott piacok kialakítására. Mindegyik drognál a sajátos keresleti és kínálati igények szerint, a drog egészségügyi és társadalmi vonatkozásait és a helyi viszonyokat figyelembe véve. A két fő probléma, ami jelenleg a drogokhoz köthető (szervezett bűnözés kezébe áramló milliárdok + HIV/AIDS járvány) a legalizáció után elhárulna. Az illegális kereskedelem valóban megmaradna, de jelentősen visszaszorulna, kb. olyan szintre, mint az illegális alkohol és dohánybiznisz, illetve sokkal kisebbre, tekintve azoknak a drogoknak a sokkal magasabb prevalenciáját és elterjedtségét. A fecskendők széles körű hozzáférésével a HIV/AIDS járvány hatékonyan visszaszorítható, ezt számos tanulmány igazolja.
|
| | | | |
|