 |
Legfrissebb hozzászólások (1593 - 1612)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Az érdekes, hogy valójában pont az akadályoz meg minket az "abszolút" vagy "egy" valóság látásában, amivel egy szeletét látjuk, az ezzel való azonosulás pedig az ego számlájára írható. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | amikor beledobsz a világba egy újabb elméletet - ami (szerinted) tökéletesen vagy közelítőleg leírja a világ működését -, két dolog történhet.
vagy harmonizál a világ azzal az elmélettel, amit beledobtál, vagy nem.
ha harmonizál, akkor az elmélet nem kelt hullámokat, és a víztükör nyom nélkül elsimul (az ilyen tulajdonképpen nem is elmélet, hanem wei-wu-wei, azaz beavatkozás nélküli cselekvés).
ha viszont nem harmonizál, akkor az elméleted üstbe dobása beindít bizonyos karmikus reakciókat: az üstben lévő víz elkezd bugyogni és pillanatok alatt felszínre jön egy csomó dolog, ami szemlélteti, elmagyarázza, hogy az elméleted mely pontokon ütközik bele a valóságba.
ezért ha meg akarsz győződni egy elméleted helytálló voltáról, kezdd el a világot úgy kezelni, mintha az elméleted igaz volna (cselekedj és gondolkodj az alapján), aztán figyeld, hogy leülepednek és megnyugszanak-e a dolgok, vagy pont ellenkezőleg: felkavarodnak és vitustáncba kezdenek.
önellentmondásos, klausztrofób paradoxia lesz-e belőle, avagy egységben feloldódó békesség.
gyümölcseiről ismerszik meg a fa.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | igazad van, nagyonis
de miért képzelnék mindenfelé ilyen egó dolgokat. kicsit egyszerűbbenk érzem. egységet érző egó helyett egységet mondani, szerető egó helyett szeretetet mondani. biztos mindegyik egó valójában.
mindegyik, azaz
éppen ez :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sokat gondolkoztam vajon leírjam-e ide amit le szoktam. ha leírom, bezárom. azt írom egység. énis tudom, hogy amit írok nem az. azért jó, hogy leírom mert itt vannak ezek a többi emberek, ők elolvassák, reagálnak. én elolvasom, visszaírok és a mások gondolatvázai alapján oda jutok ahol én jártam. az álványzatról a semmibe vetem magam. az egység csak egy szó - én nem mondtam, hogy egy szóban jártam, de egész jól közelít.
kicsit igaz is :))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))))9 |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | sok elmélet?
elméletek jönnek mennek. különbség most annyi:
- elmélet, tehát hamis
- elmélet, tehát igaz is kicsit |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | th, ezek a szövegek eléggé rendben vannak... világít bennük a fonál... :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | most mindenben életet látok. ez biztos valami betegség :))))
megfertőzte egy életlény az agyamat. a fórumos hozzászólásaim útján szaporodik. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A végtelendimenziós valóságtér egyéni dimenziós vetületeit látjuk. Egy adott vetület (azaz "valóság") olyan születő-változó-kölcsönható-meghaló lény mint te vagy én vagy ő vagy akárki vagy akármi. Ez a vetületlény benne lakik és generációról generációra öröklődik a fejünkben. A vetületek ökológiájában ahogyan a "rendes" élővilágban sem lehet olyan, hogy egy adott létforma egyeduralomra tör - a diverzitás nem csökkenhet nullára. Semmi sem lehet a végső. Nem is a mi vetületlényünk életterének terjeszkedése számít szerintem, hanem az, hogy harmóniában éljen más emberek-állatok vetületlényeivel. Az egész egy nagy élő izé és mi is benne élünk.
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Már hogyne lenne közös valóság? Hát a fizikai világ pontosan ez. Semmi más célja, rendeltetése nincs, mint hogy legyen egy közös szál, amire az emberek felfűzhetik az életüket. A fejlődés nyilvánvaló iránya az lenne, ha nem csak az alsó négy dimenziót látnánk közösnek, hanem továbbiakat is, ezzel megnőne az emberek szabadsági foka, több tapasztalatot gyüjthetnének, és hamarabb válhatnának bölcsekké. Ezenkívül persze abszolút szinten is létezik közös valóság, olyannyira, hogy ott csak a minden egy van. Ráadásul az összes többi dimenzió, vagy akármi is közös, csak az emberek ezt nem veszik észre egyenlőre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Én úgy gondolom, egy valóság van, csak ennek mindenki egy más szeletét látja. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | közös valóság mint olyan tényleg nincs, de metszetek vannak.
és ez kurvajó. : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | soon, nem attól félnek, h nem tudják megosztani mással, hanem, h nem lesz más akivel megosszák. Ezt a félelmet érdekes lehet boncolgatni, de most nem kezdek neki.
Liet: "felsőbb izé" :))hehe, ez aztán jól hangzik, igazán kifejező, de tényleg, a szöveg nem lenne az igazi, ha vmi komolyabb szót használtál volna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "És amikor vki meghal, mindig megsemmisül egy a sok közül."
ezek a valakik különálló lények persze - világaiknak semmi köze egymáshoz. Lehet.
De ha ezek a valakik nem is olyan egyének, személyek vagy akármilyen individumok aminek általában szeretjük gondolni magunkat hanem egyetlen organizmus múló gondolatai csupán? Sokféle gondolat, sokféle világ. Az a valami amit "valóság"-nak szokás mondani, nem más mint a nagy felsőbb izé tudatevolúciójának aktuális állapota? Ahogy azoknak a valakiknek ennek a nagy valakkből álló valaminek is megvan a maga egyedi, semmihez nem hasonlítható világa. (és lehet folytatni a végtelenségig)
azért szeretem azt gondolni, hogy csak van valami közünk egymáshoz. ha más nem, akkor a sok külön metszet nélküli egyéni világ a megszabadulásban összefut. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ahogy mondod Tala!
Az érzelmeket sugárzod magadból és ez a lényeg, hogy áraszd magadból az érzelmeket. Az érzelmeket nem lehet elfolytani, csak visszafoghatod őket, és akkor a sűrű érzelemtömegre felfigyelnek a démonok és amíg el nem engeded a sok visszafogott érzelmet, addig ők jót lakmároznak belőlük.
A folyamatosság, úgyértem a haladás fontos, nem kell rohanni, de nem is kell megállni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tényleg, hogy a fenébe lennének eltékozoltak?
-ha nincsenek érzelmeid, hulla vagy
-ha vannak érzelmeid, s azok irányítanak, bukó vagy, kis csónak az óceánon
-ha vannak érzelmeid, s csak átéled őket teljesen- csak úgy- afféle "semmi különös, minden múlandó, ez is" hozzáállással, akkor bölcs vagy;)
Az érzelmeket az ember az előző akármiei generálják az adott jelenben - ezáltal a tudat lehetőséget kap, hogy kibogozzon valamit magában - ha nem bogoz, az érzelem nem tágít - a vágy, düh, féltékenység, stb újra s újra visszatér...
De ha rendberakja az ember, onnantól kezdve, mintegy a léte filmvásznán csak energiaként néha belobban, úgymond szórakoztatásképp - mint egy kis energiaszínfolt felvillanni tapasztalódik ebben a halandó, kérészéletű kis szürke életben;)) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Soha ne beszélj eltékozolt érzelemről, az érzelmeket nem lehet eltékozolni."
Nekem úgy tűnik, minden érzelem eltékozolt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Utalom a munkamat.. de legalabb itt jol erzem magam a nagy okossagok kozott :))
Csak azert dolgozom meg ott ahol dolgozom, mert nincs otthon netem.. meg mert nem merek belevagni valami ujba (gyarba soha-soha tobbet nem megyek)
Nagyon kesz vagyok (idegileg)..
Mit adjak fel? a "bitzos" munkahelyet (=megelhetes), vagy a szabadsagombat (most eppen ezt teszem).
Kiborultam.. megszabjak mikor hogy gondolkodjam, mi a helyes es mi az elvart(hetvegen melo), mikor kit urazzak, velem(mindenkivel) meg kiabalnak.. Neha beteleik a bili.
Nagy dontes: kidobjam-e (anyagi bizonytalansag), vagy csak kiontsem (esti reset) és holnaptol megint csak telik-telik.. korfolyamat.. Egyszer dontenem kell, de veglegesen. A kerdes mely vilagban hozott dontest kovessem; ha kitagitom magam - kinevetem magam, hogy milyen balga vagyok es a dontes egyertelmu, de tartok tole, hogy nem leszek boldog ugy sem. :(
|
| | | | |
|
