 |
Legfrissebb hozzászólások (1613 - 1632)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | "Az ember sosem lesz szabad, amíg okok és célok börtönébe zárja magát."
Egy ok van, és Egy cél... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hosszú lenne kifejteni ezt az egészet, meg most a borozgatós, otthonülős, LaZávaL beszélgetős estet sem kívánom ezzel megbontani, de majd. Elöljáróban annyit, hogy én is valahogy így gondolom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | fene, akartam vmi vicceset is írni bele, de nem ülhettem felette tovább.
szóval: :)))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerinted számukra van bármi jelentősége annak a szónak, h buta?
Nemhiszem, h ők butának tartanák magukat, még akkor sem, ha tudnák, h az ember mennyivel "okosabb". az idézőjel nagyon idézőjel akar lenni.
Szóval ez a birka számára nem jelent semmit, neki szerintem pont elég az amit "tud".
Az állatok sokkal bölcsebbek mint az emberek, épp azért mert egyszerűek. Bizonyára, ha egy pillanatra úgy fognák fel a világot,a hogyan az emberek, idiótának tartanák az embert. De ők másképp látják az egészet.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem akarok korteskedni, de a birkák tényleg buta állatok. Amúgy meg érzem a gúnyt, mielőtt még felkelnél ellenem :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szia tala!
Csak az egyik mondatodat szeretném kritizálni: "tévútra jutni,a birkanyájjal menni, mint az állatok"
Bocsáss meg, de szót kell, h emeljek az állatok mellett. Nem arról van szó, h nem értek egyet azzal amit mondasz, csak a hasonlat nem tetszik. Nem szeretem, amikor az emberek lealacsonyítják az állatokat. Ne sértsük meg ezeket a szép egyszerű lényeket azzal, h az emberhez hasonlítjuk őket.
magához a témához:
Az ember sosem lesz szabad, amíg okok és célok börtönébe zárja magát.
gg, aki kész!:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szerintem ez a közmegyegyezésen alapuló valóság egy nagy buktatás... csak arra jó, hogy ez az egész "létezés anyagi világban" mégragacsosabb legyen, csak hogy a karmazselé mégjobban dagonyázzon..
s így még több esély legyen tévútra jutni, a birkanyájjal menni, mint az állatok...
Persze, hogy a többségnek nem jó ez az egész teljesen, hisz ez csak egy közös genya abból, hogy mindenki hajtja a vágyait s hogy minél jobb legyen a technológia, tudomány, stb, hogy aztán mégjobban semmittegyenek s még több idejük legyen nevetségesen primitív vágyaikat módszeresen s végtelenül kielégíteni...
A szerencsénk, hogy voltak olyan arcok, akik a megszabadulásba fektették mindenüket, s nem az űrhajók építésébe pl vagy a háborúkba, hanem az igazi eszmékbe...az igazi szabadságba, a soha nem múló boldogsába s a tökéletességbe...kik létükkel kapukat nyitottak, melyeken túl ez az egység vár...
Szerintem nincs közös valóság, mindenki másért jött erre a világra, mindenkinek minden pillanat teljesen mást jelent - beszélhetünk közös problémákról, meg általános tendenciákról, de ez is sallang, oly mellébeszélés, mely a problémákra - az e létbeli sötét foltokra, melyek kivilágító megoldásért epekednek - inkább csak rárakja a maszkot, minthogy belenéznének végre rendesen a tükörbe...
A veszteségüket úgyahogy elfogadják az emberek -hát persze, hogy komolyak, mogorvák, dühösek, hisz épp érzik, tudják, hogy nah ebben a létben sem oszlannak fénnyé, s ráadásul oly távol is vannak még ettől... de legbelül valahogy mégsem tudják elfogadni teljesen - valahol van egy mintájuk a fényből, hogy milyen is a tökéletesség - s addig úgysem nyugszanak, csak gyötrődnek...
ám hiába kényelmetlen a szerep,mellyel betokozódnak az érzéki világba - levetni nem merik, mert félnek, hogy meglátják azt, hogy milyenek legbelül: teljesen üresek...
De amint belátja valaki, hogy végtelenül üres, s önnön való nélküli, s csak a tökéletes, oszthatatlan világmindenség formálja, lehelli őt, azonnal elenged - s nevetése szikrázó drágakővé válik;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Úgy tűnik, nem tudok eleget Jézus Krisztus urunkról. Sorry, ha néha önhibámon kívül belebeszélek a levegőbe hülyeségeket.
Ákimáki, azt hiszem ezzel a részével nincs gond, mostanában azt vettem észre, hogy egyre kevesebb dologra vágyom, egyre kevesebb igényem van. Ez jó, mert észrevettem, hogy egyre inkább függetlenedek az anyagi világtól (mármint a tömegkultúrára, globálisan, vagy egyes szubkultúráknak eladható dolgokról beszélek...azért a drog ebből a szempontból kakukk), és ez rengeteg pozitív energiát szabadít fel bennem, több szellemi dologra tudok jobban odafigyelni és felmorzsolni magamban és tudatalatt elrendezni.
Mindemelett sajnos negatív tényezők is jelen vannak dőre életemben, amikkel ugyanúgy meg kell még birkóznom, mint ahogy ezzel már megtettem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az is érdekes, h ha már itt élsz a fizikai "valóságban", akkor bizony észreveszed, h milyen érdekes, annak ellenére, h nem fontos. így már érdemes azon elgondolkodni,h ha már itt vagy miért kéne feltétlenül azt szem előtt tartanod, h nem fontos, és ha már itt van ez a pillanat (egy db:)élet), ami x "ideig" tart, akkor egy pillanatra miért ne csodálhatnád meg az érdekességét a világ ezen részének.
végülis magadat nem vesztheted el, csak olyan a világ, h azt hiheted, h elvesztél.
és egyébként igazad van, sokan nem látják a relativitást az egészben. ("ha a motorosokat nem érdekelné, akkor csak egy darab a földből") |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)"
Ezt támasztja alá, hogy Krisztus-tudatról már hallottam, de Jézus tudatról még nem.
SundayJunkie,
Már az előző Írásomban megpróbáltam leírni, de nem sikerült valami tisztán fogalmaznom, most azért megint megpróbálom.
Minden pillanatban létezel, és minden pillanatban érzések tömkelege zúdul rád az érzékszerveken keresztül. Alvás közben azért pihened ki magad, mert megszűnik az érzékelés. Amikor nem-alszol, akkor elpocsékolod az energiáid, hogy majd aludhass.
Két lehetőséged van, ha állandóan pihent és fitt akarsz lenni, az egyik ha folyton alszol, a másik, ha megpróbálsz azzal a bizonyos felsőbb énnel egyesülni, amelyik nem cselekszik, nem gondolkodik, és nincs szüksége a fizikai érzékszervekre (->mert nincs szüksége a fizikai világban érzékelt tárgyakra), mivel csak létezik. Ez a felsőbb én állandóan alszik, és állandóan nem-alszik.
Most pedig nyersen gyakorlatias próbálok meg lenni.
Ha meglátsz egy Yamaha R1-est, az nem baj, de ha utána percekig az köti le az elméd, hogy de jó lenne nekem is egy ilyen moci, ide meg oda mennék vele kirándulni, és minden nap új csajt szereznék vele, akkor már az érzékelt tárgy köti le az elméd, és nem maga az érzékszerv.
Nem az érzékelést kell kikapcsolni - arra ott az alvás -, hanem az érzékek tárgyaihoz való kötődést.
Én azt mondom magamnak ha elkalandoznak a gondolataim: attól függetlenül létezik minden létező a világban, és nem létezik minden nem létező, hogy gondolkodom-e rajta, vagy nem.
Én így tudom logikusan elképzelni a dolgot: Amikor az R1-es re gondolsz, akkor gyakorlatilag a te enrgiád vándorol át abba a motorba. Egy R1-esnek az adja az értékét, hogy minden motoros arra vágyik. Ha mindenki megelégedne egy szimóval, vagy egyáltalán senkisem vágyna motorra, akkor nem lenne más az a motor, mint egy darab vas, meg textil, meg kőolajszármazékok - egy darab lenne csak a földböl -
Ne egy darabot akarj a földből, hanem az egész földet.
Ne egy darabot akarj a mindenségből, hanem az Egész Mindenséget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az a "Krisztus-kaliberű" lett volna... én legalábbis úgy tudom, hogy Jézus az ember, Krisztus pedig az istenember... előbbi az egyedi (az a konkrét ács), utóbbi az általános (aki mindenkit összeköt az Atyával)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Jézus-kaliber? Most remélem ezt nem gondoltad komolyan... :)Tökéletesen lehetetlen, hogy valaki "Jézus-kaliberű" legyen. Mert akkor ő lenne Jézus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer azt írtam a naplómba kb. 1 éve, hogy a felnőttkor a fiatalkori idealizmus megcáfolódásának folyamata. Hát, valószínűleg ez a mondat is a fiatalkori idealizmusomból táplálkozott, annyira kereknek, egésznek és egyszerűnek tűnik. Kíváncsi vagyok, mit gondolok róla majd évek múlva, de amit írtál, az elgondolkodtatott azon, hogy valószínűleg mégsem lesz olyan szar a felnőttség (grownship?). Egyrészt, ami már régóta motivál, az a világ teljesebb megértése, és tudom, hogy ezt csak életkor előrehaladtával tudom beteljesíteni, msrészt viszont ami húz, az a gyerekes játékosság elvesztése. Persze, akkor igazán felnőtt a felnőtt, ha tud játszani, blablabla, ezt a modern kor áldott jó mentál-sámánjai tuszkolják az agyunkba; de a gyermeki szemlélet akkor is odalesz. A gyermekkor olyan, mint egy terem - van plafon, és biztonságban érezzük magunkat behatárolt tudatunkban. Amikor ez a plafon szétfeszül, rálátásunk lesz a végtelenre, ami rendkívül ijesztő. Nekem ez nemrég következett be, és gondolom ez nyomaszt egy kissé. Bele kell szokni a határtalan elérhetetlenségébe a földi lét során (azért a gomba/lsd stb. ezt kiküszöböli egy időre).
"és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése..."
ha az emberek nagy többsége bírna ezekkel az erényekkel, akkor szerintem a direkt ráhatás sem lenne ilyen mennyiségű falra hányt borsó.
Két évig dolgoztam egy asztalosüzemben nyaranta - az ott dolgozó munkásokról azért nem lehetett elmondani a tágabb perspektívájú gondolkodást és a szellemi dimenzió sem mélyült náluk kb. 2cm-nél lejjebb. Volt olyan nap, amikor végig a dugásról beszéltek a kajaszünetben, majd az egyik benyomta az örökzöld poént: "jól van, elég volt má. Beszéljünk a zenéről. B*sztál már zongorán?" Ha azt mondom, hogy ennél följebb nem nagyon kúsztak, szellemi táplálékuk meg kizárólag a blikkből meg mai lapból állt, akkor nem hazudok túl nagyot. És ez az átlag (najó, ez azért egy kicsit alatta van),úgyhogy néha ezért nem várok túl sokat az emberi értelemtől, amolyan globálisan.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény."
ez nagyon igaz lehet... a felnőttek a fiatalabbak közül csak azokra figyelnek oda, akik tényleg nagyon komolyak (Jézus-kaliber legalább). és mivel a mi társadalmunkban ez így működik, felesleges azzal vesződni, hogy direkt osztod nekik az igét (már ha úgy érzed, hogy rájöttél valamire, amit ők nem látnak)... úgyse lesz semmi eredménye. jobb az indirekt ráhatás, pl. elejtett megjegyzések vagy döntési szituációkban számukra meglepő döntést hozni, amit aztán el lehet esetleg magyarázni (hogy miért is döntöttünk úgy)
meg kihasználni azokat a pillanatokat, amikor nyitottabbak, befogadóbbak... a legjobb nem szavakon keresztül...
(ezt most a saját szüleimmel való kapcsolatom alapján írtam)
nekem nagyon durva, hogy nem kell többet félnem a metrón a "huligán" kamaszoktól... kiskoromban mindig tartottam tőlük, hogy nem fog tetszeni nekik a pofám és beverik... próbáltam menőnek látszani, vagy éppen szürke egérnek (utóbbi könnyebben ment :-), hátha akkor nem vesznek észre
és most, 28 évesen valahol tök gáz, hogy belül nem érzem magam másnak, lényegében ugyanaz a gyerek vagyok, aki akkor voltam, viszont a külsőm megváltozott, borostás vagyok, felnőttnek nézek ki, és ezért bazmeg, csak ezért az emberek már teljesen máshogy kezelnek, és másként beszélnek/viszonyulnak hozzám... és ezért nem kell többet félnem a 16 évesektől... pedig igazából ugyanúgy félhetnék, ugyanúgy meglehetne rá az okom, ha ők tudatában lennének annak, hogy igazából semmi különbség nincs... de szerencsére nincsenek tudatában...
aztán persze az ember megszokja, hogy felnőttként kezelik... és előbb-utóbb ő is elhiszi magának, hogy az lett... és akkor tényleg megjelenik egy csomó dolog, ami a felnőttléthez tartozik. felelősség, esetleg tágabb perspektívájú gondolkodás, a szellemi dimenzió megjelenése és elmélyülése...
nekem a saját tapasztalatom alapján úgy tűnik, hogy ha valaki már kora ifjúságától kezdve vágyik az igazságra, annak kezdetben kurva nehéz dolga van, de ha kitartó, akkor a felnőtté válás számára nem szomorú lesz (jaj, elmúlik az ifjúság, bazeg, már harminc vagyok), hanem kibontakozás, a bilincsek egyenkénti leoldódása, a megszabadulás egyre kézzelfoghatóbb folyamata, ami hatalmas öröm. érzi az ember, hogy olyan, mint egy fa: ifjúkorában gyűjtötte az infókat, készülődött, és egyszer csak beindul az egész, kiterebélyesedik, aztán megjelennek a virágok és végül a gyümölcsök is. nekem néha kifejezetten olyan érzésem van, hogy már mindent megcsináltam, előkészítettem, bizonyos szempontból már csak hátra kell dőlnöm és megvárnom, amíg az egész beérik. előkészítés - beteljesítés. én készítem elő, a világ teljesíti be.
az elején nagyon nagy fájdalmat okoz a kontraszt az ideálok, álmok és a konkrét léthelyzet között. de ha az ember kitart az álmai mellett (amelyek persze szintén alakulnak, pontosabbak lesznek, ahogy az ember érik), akkor ezek az álmok végül tényleg megvalósulhatnak. akármi megvalósulhat, amit az ember képes konkrétan elképzelni. nem ködszerűen, hanem úgy, hogy az ember elhiggye, hogy igen, ez lehetséges valóság lehet. néha úgy van, hogy az embernek intuitív sejtések útján megvan ugyan az álma, de nem tudja elképzelni, hogy ez miként valósulhatna meg. ilyenkor addig kell dolgozni, amíg a tudatot ki nem bővítjük olyan módon, hogy elhihessük a megvalósulás lehetőségét. ezzel a folyamatos tudat-konfigurálással csináljuk meg azt az utat, amin aztán a felnőtté válással végig fogunk menni. (nálam legalábbis így volt/van)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ákimáki, mit jelent számodra az energiák jó kihasználása? Mármint a gyakorlati vetületére lennék kíváncsi... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én csak bele-bele olvasgattam a párbeszédetekbe, de sokminden közül erre szeretnék reagálni:
"még egy tipp: a gondolatok csalókák, az érzések sokkal megbízhatóbbak. érdemes az érzéseket fejleszteni, felszínre hozni, megtalálni velük a kapcsolatot, elmélyülni bennük. hagyni, hogy az érzések vezéreljék a gondolatokat és ne viszont."
Jól érzem? Intuíció - ego
SunJunkie,
"Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait."
Az intenzíven élés szerintem az energiáink jó kihasználásával gyakorolható. Amióta odafigyelek magamra, és tudatosan próbálok meg létezni, azóta én is észrevettem, mennyi fontos dolog történik velem. Fontos, ugyanakkor nem-fontos. Ez asszem fontos... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az elméleti tudás megkopik,
A különböző tapasztalatok elpárolognak akár a köd,
Csupán a megvalósítás marad változatlan mint a tér. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tegnap hazafelémenet a batthyány téren az egyik abc mellett az üres sörösüvegemet próbáltam rátukmálni egy részeg, idősebb hajléktalanra. Az első jel az volt, hogy parfümtől illatozott, miközben a feles vodkáját szorongatva állt, a szakálla frissen volt "fazonozva", stb. Nem fogadta el. Sajnos túl részeg volt ahhoz, hogy összefüggően beszélhessen, sőt, talán nem is akart. Szimbólumokban beszélt. Amikor megkérdeztem tőle, hogy Arahat-e, akkor csak nézett, majd megkérdeztem, olvasott-e buddhizmust. Nem emlékszem mit mondott, mert én is elég kész voltam, másrészt nagyon elkenten beszélt, és nem értettem rendesen. Majd azt kérdeztem meg, hogy megvilágosodott ember-e. Nevetett, és azt mondta hogy igen, csak az emberek nem értik a kutyanyelvet. Tudós volt az öreg, megkérdezte, tudom-e, hány parszek egy négyzetméter. Ez az ember segített rajtam alélt részegségével és ködös mondataival, olyan lökést adott, amiért csak hálás lehetek.
Cellux...kezdem a saját bőrömön tapasztalni mindazt, amit írtál. Ha intenzíven élsz, naponta történik veled valami életbevágóan fontos, amivel jobban megértheted a lét fonák dolgait. És mióta újra olvasom a daathot, még tudatosabb vagyok - így még inkább igaz az előző mondatom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az igazságban való szilárd megállás sajnos életkorfüggő erény. És amíg életbölcsességünk el nem ért egy bizonyos szintet, addig sajnos valószínű, hogy semmit sem, vagy sokkal kevesebbet tudunk tenni az emberekért, mint amennyire mi kapacitálva érezzük magunkat. Rám legalábbis - talán mert fiatal vagyok - nem hallgatnak az idősebbek, az igazán felnőttek (a felnőtt itt nem egyenlő a szellemi érettséggel, bár azt kéne jelentenie), pedig sokszor tudom, hogy az én tanácsaim talán leegyszerűsítenék a problémáját. Talán ez az az ego által ösztönzött segítségnyújtás, amiről írtál, lehet, hogy ott bukok, hogy az ÉN tanácsaimat akarom expresszálni, anélkül, hogy elvonatkoztatnék attól, ki mondja kinek, és kinek az agyában (tehát az enyémben) fogant meg a jobbító szándék. Ez tényleg huszadrangú, mégsem tudok tőle egyelőre elszakadni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha látod a másik hibáját, akkor meg tudsz neki bocsátani és így segíteni is tudsz rajta.
a más emberekben lévő negativitások csak úgy tudnak működni, ha találnak maguknak olyan ellenpólust, aminek neki tudnak feszülni (ami élteti őket). pl. az agresszió ellenpólusa a félelem... ha az ember semmilyen tudati szinten nem fél a lehetséges támadástól, akkor az agresszió meg sem jelenik.
tök érdekes megfigyelni, amikor egy ember, aki már évek óta használja ugyanazt az interakciós sémát energiaszerzésre, találkozik valakivel, akinek nem akad be az adott séma (pl. nem reagál félelemmel az illető által kisugárzott elnyomó, alávető hatásra)... érdekes látni a tanácstalanságot... ezt jelenti az, hogy "a negativitás kifordul az igazság hegyén"... a részrehajlástól való mentesség, az igazságban való szilárd megállás olyan erő, amin minden hamisság kifordul, erőszak nélkül
|
| | | | |
|
