 |
Legfrissebb hozzászólások (1286 - 1295)
 | |  | | | | |  | |  | | | Szisasztok s.o.s. segtség kellene, Setralin szedek (sssri) viszon eg másik doki iirt egy Zaldiar nevü szet amiben Tramadol van. én úgy tudok ez a két szer baromira nincsenek jónarátságban. Vélemény
ezy 20 szemes darabonként 38 mg tramadol |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok! :)
Virtuális üdvözletem küldöm minden(kinek?)
Igazán nagy élmény olvasgatni a majd 18 éves fórum bejegyzéseket. I |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ezt jol megfogalmaztad! A fentanyl nagyobb dózisba se tudja produkálni a valódi ópiátos, paradicsomos hatást...Viszont h jó kába legyél még napok múlva is arra tökéletes.
Igy ahogy említetetted, a paradicsomba jobb inkább soha nem eljutni, mint eljutni, megtapasztalni h valójában az a pokol, de vissza térni már képtelenség..
Persze aki járt már ott annak nehéz ezt beadni :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Teljesen igazad van a nagy dózisok erőltetésével kapcsolatban, én is így látom.
Viszont: egyáltalán nem tanácsot szeretnék adni, de a fentanil pont egy olyan anyag, ami bitang erős, de nem nyújt különösebb eufóriát, inkább azt az opioidos érinthetetlenséget, kábaságot, azt a szélsőségesen indifferens érzékelést viszi el egy nagyon magas szintre. Az ópiátok és a félszintetikus opioidok viszont mások. Az ópium, morfin, heroin, hydro- és oxymorfon és -kodon, dezomorfin hatalmas örömérzetet keltenek, már-már filozófiai mélységekbe repítve a használót. Úgy is szoktak vélekedni, hogy azért nagy bűn az ópiát fogyasztás, mert a segítségével jogtalanul veszik igénybe a mennyországot, "parasites to paradise". Meg 1000 orgazmus gyönyöre, aztán pár óra az anyaméhben. Ennek ellenére én nem javaslom senkinek a rendszeres használatukat, mert egyrészt ezek az élmények a tolerancia növekedésével arányosan csökkennek, másrészt meg olyanok ezek a mennyországos dolgok szerintem mint a "trópusi paradicsomok". Van egy turistáknak fenntartott gyönyörű részük, ahova nagyszerű egyszer-kétszer elutazni, aztán hazajönni, de ha ott maradsz, és ott próbálsz berendezkedni az életre, rájössz hogy mekkora szarfészek a felszín alatt és mennyire torzan működnek a dolgok odaát. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A végtelen mint olyan is nagyon érdekes téma. Én a kellemetlen dolgok elvégzésénél azt szoktam magamnak mondogatni hogy nem kell magamat beleélni hogy milyen rossz és milyen hosszú, úgy is el fog jönni az a pillanat amikor kész és vége, és akkor is ugyanolyan jelen lesz mint most, megszűnik a jövőbe nyúlása és ezzel minden vele járó teher is megszűnik. Bár az élet nem feltétlenül kellemetlen, de bizonyos kötöttségekkel és terhekkel jár, viszont el fog jönni a halál pillanata, amikor (ha eszméletünknél vagyunk amikor megtörténik és tudomásunk van róla) ugyan olyan jelen lesz mint most, a mostani jövő ami hordozza a terheket és kötöttségeket az akkor múlt lesz, a jövő pedig nem fog létezni. És ez akkor is igaz ha 12 évesen dobjuk fel a talpunkat, meg akkor is ha 110 évesen, meg akkor is ha felfedeznek valami öregedésgátlót/testregenerálót és 1000 évig fogunk élni. Ez nekem nyugalmat ad, és hideg fejjel tudok cselekedni, ha ezt számításba veszem. Viszont ugye vannak elképzelések a végtelen életről, az egyik a természetfeletti, pl az ábrahámi vallásokban megjelenő pokol. Szerintem egyáltalán nem kell ahhoz kisördögöknek vasvillával szurkálnia hogy pokoli legyen, elég az hogy örökké ott marad az illető, Ö-RÖK-KÉ, nem 100 évig, nem 10000 évig, nem 100 milliárd évig, hanem örökké. Ez a legborzalmasabb szó. És ennek tekintetében a mennyország is csak egy másik pokol.
A végtelen idő és tér (bár nem tudja még senki hogy hogyan fog viselkedni a téridő szövete ahogy az univerzum vészesen közelít a maximális entrópia felé és nem is fogja megtudni soha) és a véges élet szembenállása a tripekből kinyerni kívánt információk körére is hatással van számomra. Régen úgy képzeltem el ezt a témát, hogy tripelek, kapok egy információhalmazt, amiből kiszűröm a hamis és/vagy haszontalan információkat, az értékeseket pedig felhasználom a cselekedeteim alapjául. De rájöttem hogy gyakorlatilag nem vagyok képes cselekedni, bármilyen gigászi emberfeletti dolgot hozok létre, az az univerzum szempontjából olyan mint az én szempontomból egy darab molekula állapota. Nem is igazán lehetséges de főleg nem érdemes alaposan vizsgálni, csak a halmazt amit alkot, ami tucatnyi nagyságrenddel nagyobb. Ezért manapság megfigyelőként viselkedek. Nem próbálok megvilágosodni, nem próbálok hatalmas rejtett titkokat kideríteni, nem próbálom a világ bölcsességét megszerezni, illetve nem fordulok úgy a belső hangomhoz, és az esetenként feltűnő entitásokhoz mint valami udvari tanácsadóhoz vagy terapeutához. Nem tudom ezt a viselkedést amúgy észérvekkel alátámasztani, ha van valami érvetek mellette vagy ellene, akkor osszátok meg. Ez a fajta hozzáállás egy kicsit eltávolodás az élettől, a mindig küzdés, mindig jobbnak levés, mindig alkalmazkodás elveitől amiket ha a felmenőim nem tudhattak volna magukénak most nem lennék itt. Kicsit olyan ez mint Szókratész véleménye a tudásról, minél több mindent tudok meg, minél többet tapasztalok, annál inkább rendülnek meg az alapvető pillérek amire építkeztem, és annál inkább beláthatatlan a megszerzendő tudás mennyisége, ráadásul annál nehezebb célokat definiálni is.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nagyon jó a koncepciód. Szerintem több oka is van hogy a tudomány nem veszi komolyan és nem teszi az egzakt tudományok részévé ennek a belső világnak az összefüggéseit.
Az első az, hogy csak az tudja tapasztalni, akinek az elméjében létrejön, jelenlegi technológia nem alkalmas arra hogy átéljük mások álmait, érezzük gondolatait, és még kevésbé hogy ezekből mérőszámokat és logikai összefüggéseket vezessünk le. Mivel minden ember belső világa különböző, ezért ha odabent valamit megvizsgálsz, megállapításokat teszel, összefüggéseket társz fel, az nagyon jó hatással lehet rád, mind (külső fizikai)életvezetés, mind intellektuális célok elérése szempontjából. (vagy épp hogy ezen célok újradefiniálásával változnak meg a dolgok) Csakhogy ez az eredmény csak neked szól, nem tudod ráhúzni mások belső világára, bizonyos részei működhetnek bizonyos embercsoportoknál, de sosem lehet általános érvényű egy megállapítás odabentről.
Ezért az érdeklődés és a befektetési hajlandóság is alacsony marad, és a munkamegosztás -aminek a mai világunk eredményeit köszönhetjük- nem lehetséges.
A másik ok szerintem, hogy etikai akadályokba ütközik az embereken való kísérletezés egy bizonyos szint felett. Itt nem egyszerűen mintákat kell venni vagy műszereket kell figyelni, hanem egy emberi életet kell "ától cettig" dokumentálni, beleértve a legféltettebb legintimebb zónánkat, az elménket.
Ahhoz hogy az egzakt tudomány komolyan vegye, függvények kellenének amik összekötik ezt a belső valóságot a külső anyagival.(Ugyanis az egzakt tudomány nem hisz abban hogy odabentre bármi kerülhetne ami nem az anyagi világból ered, az érzékelés szelektáló és torzító hatásán keresztül) Nem feltétlen matematikai egzaktsággal definiált függvények, csak valami megfelelően szűk eseményhalmaz-összepárosítás. Pl belső világban megélt történés párosítása elektroenkefalogram képekhez (agykutatás), vagy belső világban megélt történés párosítása külső világban megélt történéshez (pszichológia). Ezek ugyan folyamatban vannak, milliók dolgoznak rajta, de a céljuk kicsit más: széles körben érvényes összefüggéseket igyekeznek feltárni, mert azok hasznosak sok embernek. És így a széles kör a mélység rovására megy, az erőforrásokat (beleértve az emberi szellemi munka kapacitást is) úgy lehet rászánni, hogy a kettő között valamilyen kompromisszumot kötünk. Nagy mélységben való tanulmányozás például kevés alanyt igényelne, de rengeteg időt, ami a harmadik ok szerintem. Ahhoz hogy egy ember belső világát feltárjuk, gyakorlatilag le kellene élni az életét helyette. Ha csak a földön járva képzeljük el a feltárást, akkor úgy nézne ki az illető, hogy EEG-vel a fején és egyéb elektródákkal a teljes testfelületén, mikrofonokkal, kamerákkal, kemoreceptorokkal, vitális paramétereket mérő műszerekkel felszerelve járna-kelne, amiknek az adatait folyamatosan rögzítenék és nagy teljesítményű mesterséges intelligenciával dolgoztatnák fel és dokumentálnák, miközben az emberke minden egyes gondolatot amit eszébe jut és érzést amit érez a lehető legpontosabban lejegyzetelne. Ugye nyilvánvaló hogy így nem lehet élni, vagyis hogy ez semennyiben nem fog hasonlítani egy normális emberi életre. És ez szerintem a negyedik ok, ami kvantummechanikai elv, de az emberi gondolkodásra is legalább annyira érvényes: a megfigyelő hatása. Nem tudjuk úgy megfigyelni az alanyt, hogy ne befolyásolnánk az állapotát elég jelentősen. |
| | | | |
|
