 |
Legfrissebb hozzászólások (1263 - 1312)
(Témakör: Magic Mushroom)
 | |  | | | | |  | |  | | | (ynultól utólag -is- bocsánatot kérek -igen, így nyilvánosan, mert szerintem tanulságos-, hogy felkérésének nem tettem eleget:
nem tripgájdoltam őtet. ez azért van, mert nagyra tartom őt, jó szellemnek, ki képes az -amúgyis magányosan bejárandó- utakat, friss, ép, tudatos szemmel látni.) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | a belső hang, most így belegondolva, a bölcsebb én voltam, és magamat tanítottam. amikor először hallottam, akkor nagyon bele voltam merülve az aurálátás rejtelmeibe, mire közölte a hang, hogy nincs aura. akkor épp egy nagyjából 3g-s utazás közepén tartottam. hatalmas szellemi csatát vívtam a haverommal egy keskeny sziklahídon, alattunk fortyogó lávakitörésekkel, majd szépen lassan felülemelkedtem a harcon az egyensúlyra eszmélés erejével, a fejem fölött a lámpabúra az isteni fényt sugározta, ami rajtam keresztül áradt szét a szobán, és megtisztított mindent és mindenkit. a haverom utána kis pondrónak tűnt, be is kuporodott a sarokba. szóval ott állok, fürdőzve a csodálatos isteni fényben, és akkor jön a hang, és elkezdi mondani, hogy nincs aura. igazából nem ijedtem meg, egyszerűen csak nem akartam hallani valamiért, és inkább kiléptem a fénysugárból, megszakítva az egész helyzetet. utólag bántam, de már nem lehetett visszacsinálni.
egy későbbi alkalommal újra megszólalt (valamiért ez az aura-látás egy meghatározó dolog volt, pedig akkor már egy ideje lekattantam a témáról), és megértettem, hogy mire is gondolt korábban, hiszen elég a másik ember szemébe belenézni és a gyökerébe látsz. nem kell itt ilyen szines buborékokat keresgélni a test körül. vagyis lehet, hogy csak még nem. vagy csak rossz helyen és rosszat keresgéltem.
ami a pszichedelikus szerek és világ felfedezését illeti: szerintem már az iszonyatos munka, hogy rutinos utazó legyél. nem mondom, hogy nem kedvemre való feladat, sőt, de ez nem haverok-buli feeling, hanem effektív munka. 4-5g környékén már értelmét veszti a jó meg rossz trip, egyszerűen elszakadsz ettől a világtól, és ez egyszerre tud csodálatos és borzasztóan ilyesztő lenni. tehát hozzá kell szoknod, el kell érned, hogy ne okozzon lelki nehézséget levetni magad a szakadékba, és ehhez szerintem először nagyon sokszor le kell ugrani. és amikor már biztosan tudod, hogy mindenképpen visszatérsz (vagy még jobb hogy ha már fel sem merül az a kérdés hogy visszajössz-e vagy sem, sőt, ha rájössz, hogy nem is ugrassz és nincs is szakadék), akkor tudsz csak elkezdeni igazán nézelődni odaát.
tehát először magadat kell átalakítanod, és csak utána jöhet a "mi van a parán túl" izgalmas kérdése. persze abból a szempontból jó a helyzet, hogy ha gombázol, akkor az odaát nézelődés, meg az önmagad átalakítása/átalakulása egy nagyjából párhuzamosan zajló folyamat, de akkor sem nevezném könnyűnek a feladatot...
viszont abban teljesen egyetértek veled Siphersh, hogy ez egy felfedezésre váró világ, és leginkább rajtunk áll, hogy mit és mennyit ismerünk meg belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem salvián adtak hasznos tanácsot
"idegen" lények anyámmal kapcsolatban (alkoholprobléma+stb)
amit bár nem döcögésmentesen
de igyekszem alkalmazni és láss csodát
akkor is bölcs tanácsnak tünt
és beintegrálva is müködöképes.
bár eröl az "aha élményröl"így utólag
azt gondolom hogy hogyhogy nem elöbb jutott eszembe.
bár ott nem verbálisan mondták el ök
hanem képekben felmutatva.
kis trippmozi, csak a popcorn hiányzott...
(szarvicc)
amúgy nágárdzsunának a transzcendens bölcsesség szútráit a nágák/nagák adták át egy archetipikus létsíkon... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyszer engem megszült a szobám. Na most ez így leírva igen szép mondat lett, de így történt. Hirtelen rájöttem, hogy a szobám teremtette az egész világot, és figyeltem, ahogy a testem kifejlődik egy egyszerű gömbből emberi alakká, bár a bőröm inkább az autógumihoz hasonlított. Éreztem, ahogy szétárad az erő a szobából, és éreztem, hogy végülis felépül a kinti világ. Borzasztóan bizarr trip volt, a többi része is tökéletesen irracionális, pedig nálam a gombánál ez nem jellemző(mármint a teljes zavar és lehetetlenség), sokkal inkább a salviánál, de ott inkább mint külső szemlélő tekintek a dolgokra, a gombánál pedig mint egy szereplő, aki képtelen a helyzetet befolyásolni, és ez abban a helyzetben igen résmisztő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja meg a kérdésedre, h mégis mit mondtak siphersh,
az a legjellemzőbb, h ien pre-egyiptomi milliő...
meghalok, vagy mi, ott magamhoz térek, és szfinx méretű vagyok, és a többi lény is, akik között létezem, és egyfajta gyógyítást "mérünk" a világra, különféle hangeszközökkel.
és nem igazán verbális,
inkább nagyon-nagyon-nagyon harmonikus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja meg téééllleggg, vót egy ien kinevetős is.
amikor csak úgy nevettem -nem tom ismeritek-e azt a fajta nevetést, amikor nagydózisú tépésnél így nevetsz, de belül halálosan! komoly van-
és akkor utána a nevetés végén iszonyúan megrugdostak, meg szétverték a fejemet, miközben velencében voltam jövőbeli uralkodónő, miután kiüldöztek atlantiszbóóól.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | siphersh,
nekem -az első, "tiltott" tripnél- volt olyan, hogy
két alapvető világ közt ingáztam egy bárkán.
közben volt a "nagy pók", aki zizegve várta a döntésémet,
meg a "rózsaszín zseléfolyó", ahonnan periodikusan kiemelkedett egy-egy "hang-és testhordozó", aki "tanácsot" adott.
olyan volt, mintha egy jelmezbálban lennék, ahol mindenki nagyon komolyan veszi a jelmezét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gdave.
én a magam részéről az európa-bajnokságig vittem a sportot.
nagyjából 18 éves koromig napi 2 edzésem volt.
szóval max ráhízok az alapra.
ez a pszichedéliával is így van.
ez igaz viszont.
:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én egyszer váratlanul egy három-négy dimenziós univerzum közepén találtam magamat, a testem nélkül, csak egy a fejemmel forgatható perspektíva, és egy aranyszínű, világos háttérben mindenhol tekergő, elágazó, kapcsolódó, színes, élénk, kontrasztos 3d-s szimbólumokból álló füzérek kavarogtak lassan, komótosan, egyenletesen, mint egy óraműben a fogaskerekek. Csak egy mintára emlékszem tisztán, ami tucatjával volt felfűzve ezekre a láncokra, az egy rajzolt, kissé sematikus kerek majomarc volt.
Nem emlékszem konkrétan ilyen explicit paráztatásra, mint hogy kiröhögés meg húgyáradat, de valami biztos nem tetszett benne, mert kinyitottam a szememet, rendkívül megkönnyebbültem, hogy a testem azonnal megjelent, és rögtön úgy döntöttem, hogy ezt most inkább hagyjuk.
Én beszédet soha nem hallottam, de voltak olyan átmeneti állapotaim, amikor valahogy az élénk képzelet és a hallucináció határán jelentek meg dolgok. Ez valahogy elkerülhetetlennek tűnik az 'én' mint perspektíva feloldódásával.
De nagyon gyakori, szinte általános, hogy van egy narratíva, amit nem hallok, hanem inkább olyan, mint a szokásos belső hangom, csak valahogy nem a szokásos én vagyok. Nem érzem teljesen a magaménak, hanem csak úgy folyik, magától. És nagyon higgadt, nyugtató, és józan. Nem nagyon informatív, inkább csak kommentálja az eseményeket, mint a szokásos belső hangom.
Neked mit mondtak a hangok, amiket hallottál? Mit beszéltél vele vagy magaddal?
Azon a téren, hogy valami autonóm személy-szerű entitások megjelenése, nem jutottam nagyon sokáig. Voltak ilyen pillanatkép-szerű életképek, amik megjelentek, és volt bennük valami halott mozdulatlanság, aztán pár alkalom után sikerült odáig eljutnom, hogy elfogadjam őket, mire megelevenedtek és átalakultak mosolygó istenekké. Azután ezek a jelenlétek ott-ottvoltak a periférián a tripekben, de nem tudtam igazán életet csalni beléjük. Nagyobb dózisokat kéne ennem, csak már jó ideje nagyon elhanyagolom a dolgot. Meg valahogy nem sikerül beüzemelnem a spóráimat. Lehet, azért, mert 4-5 évesek.
Szóval, ezek a jelenések eléggé sokat ígérő pszichedelikus lehetőségek. A "pszichedelikus" etimológiailag nézve szó szerint azt jelenti, hogy a szellemi tartalmat az érzékelés tárgyává tevő.
Normálisan az ember a szellemi síkot szubjektívként, a saját gondolataiként éli meg. És mivel az "én" nem más, mint a mindenkori beszélő, ezért a szellemi síkot az ember annak fogalmi vetületében, szavakként éli meg. Ez egy rendkívül szűk vetülete a valóságnak. Egy jelentős korlát. Ha valamire gondolok, akkor az számomra az illető dolog fogalmi vetületeként jelenik meg. De a pszichedlikus lehetőség azt a lehetőséget jelenti, hogy a szellemi sík, ami normálisan fogalmilag és szubjektíve jelenik meg, objektíven és érzékiként, vagyis az érzékelés tárgyát képező entitásként jelenjen meg. Ez szerintem egy óriási különbség. Ugyanis az érzékelés tárgyát képező entitáshoz sokkal közvetlenebbül és összetettebben lehet viszonyulni, mint a fogalmi vetületekhez, és akár még kommunikálni is lehet vele, le lehet olvasni róla az entitásként való irányultságát, más szellemi entitásokhoz való viszonyát, a létének a dinamikáját, és egy sokkal tevőlegesebb, szabadabb, kreatívabb és széleskörűbb viszonyba lehet lépni vele.
És ez egy olyan dolog, amivel senki nem fog helyettünk foglalkozni. A pszichedelikus lehetőségek kiaknázásának mi vagyunk a frontvonala. Nincsen egy hivatal vagy intézmény, ahol nálunk hozzáértőbb emberek jóval előttünk járva elvégzik a munkát, hogy aztán lecsepegtessék nekünk amennyit képesek vagyunk befogadni. Az eredeti sámánizmus utolsó morzsáit próbálják felszedegetni, akik például Dél-Amerikába járnak részt venni az ayahuascero szertartásain, aztán kész. Valamit sikerül beépíteni a kultúránkba belőle, de nagyrészt nekünk kell felfedeznünk azokat a lehetőségeket, amiket a huszonegyedik század szellemi mátrixában jelentenek ezek a növények. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | LOL GDave, levizeltek a bohócfejek és kinevettek? Ez igazán nem szép tőlük. Terence McKenna a DMT-ről mondta, nemcsak saját tapasztalatai alapján, hogy olyan, mint egy vándorcirkusz, és a bohócok humora valahogy nem teljesen az emberrel együtt nevetésről szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem az a gyanúm, hogy éppen attól válik valaki érzékenyebbé, ha sokat sportol. legalábbis én magamon ezt tapasztaltam. foglalkozol a testeddel, ez bizonyos szinten ellenállóbbá tesz, más helyzetekben viszont a fokozottabb vérkeringés, jobb oxigénellátás (még nyugalmi állapotban is) intenzívebb hatásra ösztökéli a bevitt cuccokat. pl. edzés után a sörözés a legkegyetlenebb dolgok egyike, amit a testeddel megtehetsz. persze berúgni úgy sokkal olcsóbb. ;)
a következő lépcső, ha szellemi gyakorlatokat is végzel (meditáció, jóga, miegymás). akkor aztán zúz a cucc, mint állat. én ezt érzem a dolgok hátterében. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1.
az én világképemben nem válik el a fizikai/lelki megítélés.
(ezzel kapcs tetszett awasnak a 'mien lesz a jövő' topikban található írása.
2.
avagy 1.a
az általam leírt "lóelkötés" nem úgy kötődött a szervezetemhez, minthogy "halálára készülő sebzett katona" (értsd: valamely létfontosságú szervem szenvedett volna deficitet(,
hanem
inká bb
a "halott sebesült katona" utazása volt.
sőt.
pontosítok.
volt ugye az első qin-ai császár krisztus előtt 200+-ban.
(itt úgy fejeződhetne be a mese, h azóta nem hisznek a kínaiak a "cél szentesíti az eszközt" paradigmában, mert szegény qin herceg -ezért kína, kína amúgy- elég gempa vót)
és ennek a királynak a kor szelleméhez mérten
-akkoriban még mindig az örök élet keresése volt a fő projekt...
-nahát:változott-e ez--
hatalmas sírkamrát emetek, és elégették az addigi -kínában- leghaladóbb gondolkodó összes könyvét.
ha ez a herceg/király/császár deeptrippelt volna,
akkor nem álmodtam volna azt ma éjjel,
hogy cia aktákat felfedezek, jön az újabb noé-korabeloid árvíz,
és meg kell mentenem valamit.
sőt noé bárkája is előkerült a mexikói partok közelében daathosokkal ástam ki.
sőt.
a legdurvább az volt,
hogy végig ilyen kínai-repülős-vámpíros-típusú hős voltam,
és ráadásul úgy ugráltam világrendek, és világidőszakok közt, mint hatodikban az ugróiskolában-
és a daath.hu résztvevői adtak fel,
akaratukon kívül,
mert átadtam nekik a tudást.
szóval a test nem fáj, hanem könnyezik néha.
... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A gomba fizikailag teljesen veszélytelen. Jóval biztonságosabb például, mint az MDMA. A marihuánához képest is mérsékeltek a fiziológiai hatásai. Persze, mindig vannak kivételek, szóval elméletileg lehet, hogy van, aki fizikailag valamiért érzékeny rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát ez itt a kérdés h para-e vagy jogos félelem? :D
sőt, nem is ez inkább hogy miért van az h szinte az összes cuccos ismerősöm jobban bírja ezeket mint én? [amikor alapvetően hasonló személyiségek vagyunk, sőt sokunk közül általában én vagyok a legnyugodtabb, leginkább neparázzmárszarjálbelehiszenmibajtörténhet alkat]
de asszem megadtátok a választ xal kösz a lelkielsősegélyt, ezentúl szúszá lesz ha meredexik a helyzet :D
ps; most csütörtökön egy spanomal olyan állapotban voltunk, h nagy tanakodás és sokpercnyi szenvedés után átrendeztük a szobát, kihúztuk a számítógépet a helyéről, és majd csak utána tudtam berakni az mp3 lejátszót h meghallgassuk a legújabb szerzeményeimet! xal nem naon voltunk képben, mégis ki tudtam élvezni minden percét, sőt eddigi egyik legtanulságosabb, legvizuálisabb tripem volt. ámen |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát szerintem a testi tünetek általában általánosak minden emberre, kire kevésbé kire jobban ,lehet ,hogy kicsit túl is parázod abban a mentális állapotban nem??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jamármintmost fizikai rosszulétről beszélnük, vagy arról h hol van az a pont,amikro már olyan dolgok történnek velünk agyban, amitől megrémülünk? mert én még a pszichotikus epizódokat is tudom teljes mértékben értékelni [ha más nem utólag :D], viszont engem a fizikai rosszullét ami zavar
[szapora pulzus, vérnyomáspara, hányinger, stbstb]
egyébként kis suttyós korom óta sportolok, keményen, 16 évesen volt h hónapokon át napi kétszer 3 órát edzettem [testépítés, kardiotrénig, aerob...], xal elvileg nem kéne belepusztulnom a sok hókamókába, mégis soxor érzem úgy hogy hoppáhoppá
[na ez egy értelmes hsz volt :D] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | medman,
a világkép-diskurzussal kapocs, annyit mondanék azért, hogy,
habár a nagyutazásaim önmagukban nagyon is elszakítottak a gyermekkoromban tanult, majd később megélt történésektől, így kevéssé tudtam/tudom őket adaptálni a mindennapos, "általános dialektikába", még ha az a világkép minőségéről is szól,
azzal együtt sokkal kevésbé vagyok "elszállt" mint annak előtte.
sokkal logikusabb, rendszerezetebb, és átláthatóbb a gondolkodásom - mégha ez egyenlőre nem is mindig látszik. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem 19 évesen volt egy olyan típusú utazásom, amire asszem azt mondanám a többségnek, hogy inkább ne.
(persze ez egyfajta "guggoló" álláspont, úgyhogy nem mondom.)
akkor az történt, hogy teljesen váratlanul léptem át a küszöböt, és az ajtó is becsúkódott mögöttem, csak a közepén levő sötétített katedrál-üveg-ajtóablak :) mutatott valamit az előző 19 év "ritmikusan, napi szinten megélt realitásélmény-gyűjteményéből", de az is csak akkor, ha ott világot gyújtottak...
aztán én is paráztam.
de szerintem ez csak a tapasztalás hiányából adódott.
én is próbálkozom az erdők, mezők kiaknázatlan gyönyöreivel.
-gellérthegyen rengeteg a harmala-
tegnap csalánfőzeléket ettem, a gyomrom meglepődött.
talán sok olyan vegeto-kombi van, amitől meglepődik a test.
... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csokker :D looool
remélem jó lesz, a héten megláccsuk ;)
[asszem kis mennyiségben fun, nagyobb mennyiségben meg "aztamocskos, látom az ütemet!!!" :D ] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindenki ismeri, senki sem próbálta:D Kiváncsi vagyok én is, hogy milyen! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, köszi a commentjeid, igazán tanulságosak voltak.
Azt hiszem a berögződéseim a füves előéletemnek köszönhetőek, mert ott az élményekkel együtt szinte mindig előjött a para is, többnyire mert rossz settingben ahsználtam a szert [tömegben, szaruk között/mellett ahol ügyelnem kellett arra h fenntartsam a tisztaság látszatát, és amikor kezdtem elveszteni a fonalat, rámtört félsz].
Egyébként az utóbbi időben egyre kevesebbet élek ilyesmikkel, fűvel a tesztek miatt pláne nem [eljárás folyik ellenem].
Fű helyett wild daggat fogok sztem használni, ha bejön, a közeljövőben tesztelem. Ismeri vki? [Bocs, hogy offtopic vagyok] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "De szerintem sokkal érdekesebb, hogy mi van a parán túl a gomba-tripben."
Miután ilyen jól leírtad a zuhanást, meg parákat, elmeséled, neked végülis mik voltak a tripben? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ezért az awas-féle szemlélettel nem tudok mit kezdeni pl... márminthogy körülnézünk és megyünk tovább... "
Jópofa, hogy páran már tudják, mit képviselek, amikor én még nem. :) Szal lehet kicsit megtévesztően fogalmaztam. Nem úgy gondolok a tripre, mint hogy berúgunk, mint a disznó, aztán másnap megyünk melózni. Beépül, többé tesz stb. A következővel pl. nagyon egyetértek:
"pusztán, a meztelen lényegében éljük meg a valóság sok szintjét, és utána ezt beépítve az életünkbe lényegülünk, folyamatolódunk tovább."
Viszont, hogy a valóság mely szintjét látod, és tényleg azt látod-e stb. na ezeket nehéz megítélni.
Mondjuk mi emberek a valóságnak amúgy is végtelenül kicsi részét tudjuk csak közvetlenül befogadni, szóval egy kis tágulás nem olyan óriási dolog. :)
Tetszik a mikroszkóp a szemben + utána következő fejtegetésed, ilyesmit én is tapasztaltam már. De egy igazi deep trip még várat magára, remélem már nem sokáig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | van egy alex grey festmény, ami szerepel a tool legújabb albumának borítóján. ilyen oszlopszerű alul-felül összenövő színes világ, az oszlopokon arcok, beláthatatlan távolságokban mindenfelé. ott már jártam, de csak rövid időre, és nem igazán stimmelt, mert újra és újra összeesett a kép, aztán újra felépült. amikor meg úgy tűnt, hogy stabilizálódik, akkor eltorzultak az arcok, és bohócfejek jelentek meg, meg vidámparkos kaotikus zene lett, és elkezdett mindent elönteni a hugy, meg röhögtek rajtam...
ebből egy pszichológus biztos komoly következtetéseket vonna le. anno, egyébként, amikor 4 grammig először eljutottunk, rendkívüli módon paráztunk attól, hogy effektíve bejön valami az ajtón, vagy megjelenik valami a szobában. azóta rájöttem, hogy az igazi meglepik odabent történnek, de nincs kizárva az sem, hogy egyszer valamivel vagy valakivel konkrétan találkozom. hangokat már hallottam, de azt még nem tudtam eldönteni, hogy magammal beszéltem, vagy független valaki/valami volt odabentről (vagy nagyon kintről).
Siphersh, neked milyen tapasztalataid vannak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | GDave, voltak olyan élményeid, hogy lényeket láttál? Vagy hogy valami láthatatlan lény kommunikált veled? Vagy hogy valami komplett helyzetet vagy tájat, helyet hallucináltál? Vagy valami ilyesmi? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Konkrétan a nagydózisú gombára talán találóbb hasonlat, hogy leveti magát az ember a feneketlen mélységbe, mint hogy átugrik egy szakadákot.
Persze, lehet ez egy próbatétel, meg a segítségével az ember legyőzheti a halálfélelmét, vagy életfélelmét, ami hasznos lehet, "szellemi fejlődés", ugye.
De nem tudom, minek ennyit viaskodnia magával az embernek. Ha nem vagyok hajlandó, akkor nem vagyok hajlandó. Akkor ez vagyok én. Nem leszek tőle kevésbé legitim ember. Vagy kevésbé önmagam. Ha az ember meg akarja változtatni önmagát, az azt jelenti, hogy ellentmondásos az irányultsága. De miért pont a tudatos elhatározásához igazítsa a nem-tudatos irányultságát, és nem fordítva? Szerintem az ilyen önváltoztatás csak illúzió. Mindig csak változás van. A változtatás illúziója a tudatosság megalomán önámítása.
Bármilyen lehetsz, valójában nincsen semmi akadály, és a nagydózisú gomba-trip nyilván azoknak szól, akik olyanok, hogy bevállalják, mert kiváncsiak, mert meg akarják tapasztalni, és nem félnek megtapasztalni.
Egyébként is, nem olyan nagy dolog. Fel kell készülni, meg kell enni az 5 grammot, aztán annyit bír belőle az ember, amennyit hajlandó. Mindig van egy határ, aminél többet nem hajlandó megélni az ember. Nyilván, ha az embernek olyan alacsonyan van ez a határ, hogy para a téma, akkor nem eszi meg az 5 grammot. Vagy csak egyszer. Aztán erről ennyit.
Terence McKenna, a "hősies dózis" nagy propagátora is evett olyan dózist, amire azt mondta, hogy túl sok. Aztán úgy beszélt róla, hogy "soha, de soha ne egyetek 6-7 grammnál többet". Miközben vannak, akik vígan megesznek háromszor annyit, és nem csak egyszer.
Ezt az egészet csak bemagyarázza magának az ember. És a gomba lehetőséget ad arra, hogy bebizonyítsa magának, hogy csak belemagyarázás. Csak le kell vetnie magát a feneketlen mélységbe, és meglátja, hogy valójában egy nagy puha párnára huppan. De ehhez az kell, hogy olyan nagy dózist egyen, amit tényleg túl soknak érez.
Szóval, oké. Van ez a para. Meg minden parák archetípusa. Meg szellemi fejlődés. De szerintem sokkal érdekesebb, hogy mi van a parán túl a gomba-tripben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és én mennyit kapaszkodtam...
5-öt többször is végig... még a 6 is majdnem ment...
aztán a legutóbbi ötösön már feladtam, és meglepő módon sokkal könnyebb lett és egyben sokkal intenzívebb. az ember hihetetlen energiát tud elpocsékolni a kapaszkodásra teljesen feleslegesen.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár úgy érzem az én gondolataim kicsit elkalandoztak a deep tripptől, de a világkép dolog felett nem nagyon tudok napirendre térni.
Még mindig nem teljesen értem mit gondoltok világkép alatt, de úgy gondolom, hogy a világkép nem egyenlő azzal amit a szüleinktől hozunk, hogy "kisfiam az élet így működik és kész" (bár tény és való én is érzem befolyását), de úgy vélem az ember "világképe" vagy véleménye a világról folyamatosan változik. És úgy gondolom, hogy amiben biztosnak kell lenned az az elképzelésed a világról a tapasztalataid érzéseid és a külső információk alapján. Az lehet, hogy a te elképzelésed a többiekétől különbözik. Kolombusz sem indult volna neki a tengernek ha a világképében nem gömbölyű föld van. És totál biztos volt benne, hogy a világképe helyes. Szóval a világról kialakult véleményednek biztosnak kell lenni, igaz azzal egyetértek, hogy az új információkat meg kell vizsgálni, hogy illeszthetők bele a világról szóló elképzelésedbe, vagy, hogy a helyzeted, világ beli helyed szempontjából fontos-e számodra az adott információt a világról alkotott elképzelésedbe illeszteni. Mert ha nem akkor csak, információ marad számodra és nem más. A másik, hogy jelenleg a világról kialakult elképzelés, működés olyan nézőpontjain elmélkedünk, ami más mint a tudomány. A hit mint a világról alkotott elképzelés része, főleg, hogy ha van olyan eleme ami tudományon túli dolgokra mutat, mindenképp csak érzéseken alapulhat és aztán esetleg ezek az érzések indítanak el vizsgálódási késztetés, hogy az érzéseknek van-e alapja.
És ezzel már össze is találkoztunk Awas nézetével.
De itt adhat bizonyosságot a gomba. A bizonyosság biztonsága pedig mint írtam már nagyon kellemes.
Ennél több bizonyíték pedig nekem nem kell. Főleg, hogy a világról alkotott elképzelésem többi részét ez nem befolyásolja, inkább csak a dolgok és a Világ szemlélésének a módját. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha reflexszerűen belekapaszkodsz a perembe, miután elrugaszkodtál, akkor megütheted magadat"
ez tetszik...nagy okosság és sajnos én is sokszor észrevettem magamon (nem tripen, hanem más helyzetekben), változtatni akarok ezen, csak nem tudom, hogy :S
és ez igenis a para miatt van...át akarsz ugrani egy szakadékot, de beszarsz és félúton vissza akarsz menni és belezuhansz, pedig amúgy simán átugrotta volna
az ilyen parákat (is) le akarom győzni (mint gondolom mindenki :), de rohadt nehéz :( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | TheRottweiler, sokat számít a rákészülés. Rituálé, meditáció, tripszoba berendezése, kellékek előkészítése, fókuszálás, cél megfogalmazása, lemondási hajlandóság tudatosítása, satöbbi.
Ha az ember megeszik öt grammot, az nem olyan, mint a három, nem érzi az ember úgy, hogy majd valahogy elegyensúlyozgat a határon. Mert érzi, hogy úgy sincs semmi esélye, úgyhogy hamar feladja, és beletörődik, hogy le kell mondania mindenről.
De végső soron ez bátorság kérdése. Senki nem mondta, hogy mindenkinek képesnek kell lennie összeszedni ennyi bátorságot. Ez nem egy veszélytelen dolog. Ha reflexszerűen belekapaszkodsz a perembe, miután elrugaszkodtál, akkor megütheted magadat. Ha a túloldalon valami gonosz és rosszindulatú dolgok vannak, akkor azok árthatnak neked. Persze, ezt a veszélyt nyugodtan tekintheted ekvivalensnek a saját tudatalattid veszélyességének.
Na mindegy, nem az a lényeg, hogy én hogyan tudom megfogalmazni, hogy a te számodra mitől és milyen értelemben lehet jogos a bátortalanság, hanem azt akarom mondani, hogy senki nem foghatja a kezedet. Nincsen tuti módszer. Egyedül vagy, és ez egy olyan dolog, amit te mint szuverén felnőtt ember bevállalhatsz, garanciák nélkül, vállalva a következményeket. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | huh, rendesen beindult itt az élet... :)
egy kicsit még a világkép problémához. az tök jogos, hogy tapasztalati tényekre alapozzuk a világképünket, így kéne lennie, de sajna nem így van. hogy csak egy egyszerű példát mondjak, kiskorunkban rengeteg hiedelmet ültetnek belénk kedves szüleink, amiket a legkisebb jóindulattal sem neveznék tapasztalati ténynek, mégis még felnőtt fejjel is simán hatnak ezek az ősi hiedelmek, félelmek, mítoszok és programok a legtöbb emberre. kezdve azzal, hogy ha rossz leszel, elvisz a mumus (vagy bárki, akiről nincs sem pozitív sem negatív tapasztalatom, csak azt tudom, hogy az egy nagy félelmetes izé, és akárhová is visz, ott nekem elképzelhetetlenül rossz lesz), egészen odaáig, hogy isten megbüntet ekkor, meg isten megjutalmaz akkor, meg nincs isten, meg van isten. ráadásul isten rossz vagy jó, vagy mittudomén, szakállas öreg bácsi, aféle télapó, csak ő nem utazgat rénszarvasszánon, és a ruhája sem piros. szóval ezeket nem igazán nevezném tapasztalati ténynek, még akkor sem, ha bárki más ezeket megtapasztalta, mert én ugyan semmi ilyesmit nem éltem meg (leszámítva télapót)...
valahol belül ezekből a dolgokból mindannyiunkban van egy csomó minden. nagyon sokan vannak akik bele is ragadnak a "kisfiam az élet így működik és kész" helyzetbe, aztán persze annyira hisznek benne, hogy hiába tapasztalnak meg bármilyen ezt a világképet cáfoló eseményt, egyszerűen csukott szemmel siklanak el mellette. erre persze negatív és pozitív példa is létezik, de lényeg, hogy csak azt tapasztalod, amit a világképed megenged neked.
aztán történik valami, és többé nem tudsz elsiklani ilyen világképen kívüli tapasztalatok mellett... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem tudom. nem ismerlek.
viszont meglátásom szerint gyenge és parás ember nincs,
csak tapasztalatlan és vak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :DDDDD heheeeeee
nem mondod komolyan? :D szóval simán gyenge vagyok és parás? nagyszerű... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | metametta, nem is azért mondtam, h kötekedjek :)
én amsem értek ezekhez a nagydózisú tripekhez, mert olyan csúnyán kapom a tésztalevest, h nem tudom lekezelni a dolgokat, és ez inkább paranoiddá tesz sajna, mint bölccsé [vagy mi :D ]
ezzel kapcsolatban van tipped/tippetek? kajak a stoned/intoxicated/betépett/részeg érzést hogy tudom egy kicsit jobban tolerálni? nem vagyok egy félős alkat pedig, a szervezetem sem gyenge, mégis...
??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (ezért az awas-féle szemlélettel nem tudok mit kezdeni pl... márminthogy körülnézünk és megyünk tovább...
1. egy valóban erős trip nem a körülnézés kategóriája...
nem a kontempláció, a szemlélődés a célja, lényege, hanem a teljes, valós résztvétel, a történés lény-egi megélése.
2. megyünk tovább?
nem megyünk sehova.
csupán belül lépdelünk valamerre.
a sejtjeink öregszenek, és a világ is csak a folyamatok miatt változik.
csak folyamattényezők vagyunk.
egyszerűbben :):
pusztán, a meztelen lényegében éljük meg a valóság sok szintjét, és utána ezt beépítve az életünkbe lényegülünk, folyamatolódunk tovább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jó... persze... nyilván... stb
de most specifikusan a nagydózisú tripek tapasztalásáról van szó. pontosítom a hajnali beírásomat azé':
tapasztalatom szerint,
a nagydózisú gomba/ayahuasca trip olyan,
mintha egy mikroszkóp lenne a szememben.
és mellesleg az űrből is tekinteném a heyzetet.
meg egy párhuzamos világból.
szóval a valóság részletesebb, precízebb megjelenítésben áll előttem.
ez megjelenik mind
vizuálisan
-értsd: ha a kezemet nézem akkor nem a bőrt és a körmöket látom, hanem alex grey egyik animált, 3d-sített festményét, vagy méginkább egy anatómiai ismeretterjesztő doksit-
asszociációs szinten
-értsd: kiteljesedett szinkretikus képességekkel, ha a kezemet szemlélem látom a teljes keletkezéstörténetet, és a hovatartás irányait-
stb.
utána ezek a tapasztalások úgy égnek bele a fejembe és a mindennapjaimba, ahogy a napocska tetoválná gyönyörű égi útjának mintáját egy farönkbe, ha arra egy üveggömböt helyeznénk.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | roti halkan beleszól a micbe;
szentem a deeptrip az, amit annak érez az ember :)
ez lehet egy pohár ásványvíztől, fél g zöldtől v 9 hit of acidtől is |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az úgy volt, h :
áááá írok valamit ami a 100-99.8 százaléknak tud érdekes lenni.
aztán olvastalak titeket
meg minden
.
!
és úgy hiszem, hogy pl
az ajtóablak által belinkelt hellinger
sokatmondó lehet.
de.
.
...
nekem a "deeptrip" azt jelenti, h
"
egy mikroszkóppal járok
a fejemen
és néha a mikroszkóp
űrkamerává -mástechnika v izé-
változik
és most nem mondok többet,
mert így is már tök nehéz
megbecsültetnem magam ebben a mátrixban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "okos
fejével biccent, nem remél" :D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A tények azok tények"
Érdekes ez a dolog. Egy időben tény volt, hogy a Föld lapos, aztán új tények jöttek. A Newton-törvények is tapasztalati tényeken alapultak, aztán ma már tudjuk, hogy csak speciális körülmények közt igazak, közelítően. Mondhatnám, hogy a tények azok az állítások, amit az adott tudásunkkal igaznak tartunk, de holnap már mások lesznek azok. Hogy ezeket a más dolgokat észrevegyük, ahhoz kell a kétely. Hogy ez fárasztó tud lenni? Igen, de ilyen a fejlődés.
Időnként persze jó érzés megállni egy kicsit, szétnézni, okos fejünkkel biccenteni, hogy minden rendben van, aztán menni tovább.
Ez persze nem jelenti, hogy ne lehetne tanulni pl. a gombától. Ugyan én csak rekreációs adagokat próbáltam eddig, de az is tanulságos volt.
Persze most sokan gondolhatják, hogy alábecsülöm a témát, és sokkal több van egy tripben, mint csupán egy jóleső, biztonságot adó élmény. Ez nem így van, csak annyit mondok, hogy fontos szembeállítani egymással az "itteni" meg "ottani" világot, hogy minél többet kihozzunk belőle, illetve hogy ne menjünk vakvágányra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Awas
Az utolsó mondatomhoz csak annyit, hogy a Mire használod a kendert topikban megy egy vita, ahol egyikünk meg akarja győzni a többi szerhasználót, hogy amit tesznek helytelen. Én ezt a meggyőzést mindenképp el akarom kerülni.
Amúgy pedig véleményem szerint mindenki van olyan szinten ezen a fórumon, hogy ne kelljen vele lekezelően bánni. Veled sem volt szándékomban.
Ami pedig a gombát illeti GDave szerintem full elkapta a lényeget.
A bizonyosság pedig erőt ad. Nem emészti fel a kételkedés rengeteg energiádat? Igazából egyik trippem "konzekvencia feelingje" az volt hogy nem kell parázni amire szükséged van meg lesz, csak csinálj mindent a tudásodnak megfelelően. Az ilyen érzések pedig nem csak bizonyosságot, de biztonságot is adnak. És ha mindez nem így van? Akkor nem így van. Mégis mennyivel kellemesebb, ha az előtted álló akadályokat, kételyeket ezzel a bizonyosságérzéssel magadban győzöd le. Azért valamilyen húzós helyzetben biztos, hogy megjelenik a kétely, de az az érzés ami akkor volt a látásmódomat a jó irányba befolyásolja. Az ilyen kellemes érzéseket pedig gomba nélkül is megpróbálja az ember a való életben erősíteni.
A világkép dolognál nem teljesen értem, hogy miről beszéltek. A tapasztalati tényeket az ember elfogadja. Rendkívüli bizonyítékok akkor kellenének, ha én valamiről is meg akarnálak téged győzni. De mint az eddigi hozzászólásaimban, most sem akarok ilyet tenni.
Nem értem teljesen, hogy mit értesz világkép alatt? A tények azok tények. Ilyen a világ. Valami mögélátást, a dolgok mozgatóját akarod leírni a világkép fogalommal? A tudósok igazából csak tényeket mutatnak. Azt, hogy hogy működik a világ. Azt a plusszt amitől ez a saját "világképed" lesz úgy is csak te tudod hozzá tenni. Ott pedig maradnak az érzések. Valami miatt te is ateista vagy. Azt, hogy az vagy-e vagy sem te döntöd el az adott tapasztalataid, érzéseid alapján. Mert mi van ha én még látok valamit a dolgok mögött? Semmi. A dolgok attól még ugyan úgy fognak működni, mint eddig. Az én szemléletmódom változik csak meg.
Igazából azért is szeretem ezt a fórumot, mert ez is sokban hozzájárul a Világképem alakulásához. A világképem azt mondja, hogy rengeteg értelmes ember van csak meg kell őket találni. A tapasztalatom és az érzéseim pedig azt mondják, hogy itt (a fórumon) van belőlük bőven :)
Na minden jót nektek :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hogy jöhet egyáltalán szóba, hogy akármi másra alapozza az ember a világképét, mint tapasztalati tényekre? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Inkább egy megérzésre alapoznék világképet mint egy gondolatsorra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | GDave
Azért nem menjünk el teljesen relativista irányba, tudunk egy csomó mindent a világról, ha nem is teljesen biztosan, de ahogy valaki mondta valamikor: rendkívüli állításokhoz rendkívüli bizonyítékok kellenek. Egy rövid szubjektív élmény áll szembe egész életed addigi tapasztalataival.
"ami a rendelkezésünkre áll, azok a megérzéseink"
Öm, erre nem tudok mit mondani. A megérzések fontosak lehetnek, de azért nem alapoznék rájuk mondjuk világképet. :)
"a bizonyosság"
Igen, ilyesmit én is megtapasztaltam már, nagyon kellemes. :) De nagyon óvatos vagyok, mert a fejlődés (meg úgy általában az a világkép, amit én egészségesnek gondolok) egyik sarokköve a kételkedés a "normál" világban. Amint baromi biztosnak érzünk valamit, veszélyes vizekre kerültünk.
Én ezt a bizonyosság, minden rendben van, mindent értek érzést már több különböző szerrel átéltem, mondjuk nem olyan intenzíven, mint amit valaki a "megvilágosodás"-nak nevezhet, de láttam, milyen perspektívákat rejt a dolog. De még nem tudom, mit gondoljak az egészről. További kísérletekre van szükség. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | MedMan
Természetesen azt csinálsz, amit akarsz, ha leírod a tapasztalataidat, annak is örülök, de ha nem, akkor sem esek kétségbe. Ez a "nyugodtan maradhatsz ateista" kicsit lekezelő, kész vagyok bármikor változtatni a világképemen, ha új információk jönnek elő. Ez egy vallásos emberről viszont ritkábban mondható el. De ez már OFF. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Awas, erre kapásból vissza lehet kérdezni, hogy honnan tudjuk, hogy a hétköznapi valóság nem csak az, amit látni szeretnénk, vagy csak egy valóságnak tűnő illúzió? Nem tudjuk. Az egyetlen dolog, ami a rendelkezésünkre áll, azok a megérzéseink. A külvilág nem lesz más, amikor felébredünk. Semmi sem változik, csak belül történik átalakulás. És akkor megjelenik valami, amit én soha nem tapasztaltam hétköznapi fejjel: a bizonyosság. Nincsenek kétségek, aggódások, félelmek, csak bizalom van meg tudás. Egység. Lehet, hogy illúzió, de sokkal meggyőzőbb, mint amit a többség valóságnak állít be. Ráadásul felébredve lenni határozottan megkülönböztethető érzés az ahhoz történő közelítéstől, vagy a hétköznapi tudatállapottól. Teljesen más. És ha felébredsz, tudod, hogy megtörtént. Senkinek nem kell felhívnia rá a figyelmed, mert tökéletesen tisztában vagy vele, ahogy rengeteg más dologgal is a saját életedből.
Ez a bizonyosság-érzés nagyon sok erőt ad. Nincs másik valóság, a fák ugyanott vannak, a madarak ugyanazt csiripelik, az autók ugyanúgy zúgnak stb. És mégis valami gyökeresen megváltozik odabent. |
| | | | |
|
