 |
Legfrissebb hozzászólások (1243 - 1292)
(Témakör: Magic Mushroom)
 | |  | | | | |  | |  | | | felvetődött bennem egy téma, ami már rég óta furdalja az oldalamat, és kiváncsi lettem, hogy vannak-e hasonló tapasztalatok. elég sok zúzós trippem volt, és, hogy őszinte legyek, 4g fölött nem volt olyan, hogy ne lett volna nagyon szar része.
igazából mindig az eleje a nehéz. az elszakadás. valami bennem tiltakozik az ellen, hogy megegyem gombáékat, és aztán, ahogy kezdődik a világ megfolyása, és ezek a csodálatos mintázatok elkezdenek mindenfelé kirajzolódni, ahelyett, hogy elkezdeném élvezni a látványt, egyre rosszabb érzés kezd úrrá lenni rajtam. elhagy az erőm, forog velem a világ, le kell feküdjek. ez a szakasz a kb fél órás bemelegítés után szinte percre 3 és fél órán át tart. ezalatt egyfajta gondolati szédülés is elragad, vagyis a gondolataim is megcsavarodnak, megszűnik a folytonosság, pillanatokra fel-felfogom, hogy mi van körülöttem, aztán újra elvesztem, és nem igazán tudom felidézni, hogy hová zuhanok. egyfajta hullámzás az egész. néha felbukkanok, nagyon rövid időkre, aztán vissza az alagútba.
ez jó darabig így megy, míg egyre sűrűbben kezdek a felszínre jönni, kezdek emlékezni arra, hogy hol vagyok, és hogy már jártam ott. ekkor kezdődik a felébredés. áramlik a testemben az erő, laza vagyok stb. ez már nagyon jó, de ami előtte van, az finoman szólva is kegyetlen, és volt egy korszak, amikor nagyon nehéz volt "rávennem" magam arra, hogy nekiinduljak, és most sem nevezném könnyűnek. ugyanakkor a felébredés annyira csodálatos élmény, annyi erőt ad, hogy minden rossz érzés ellenére újra nekilódulok, és még biztos, hogy párszor meg fogom tenni.
nektek volt, vagy szokott lenni hasonló jellegű élményetek?
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | én is csak annyit tudok arról, hogy mitől ijedhettem meg, amit leírtam, valami ilyesmit éltem meg; persze egy trip sokkal összetettebb és bonyolultabb akkor amikor megtörténik a maga létélmény jellegében, mintsem szavakkal utána pontosan vissza lehetne adni, akár önmagunk számára is.
fura, mert mielőtt rosszra fordult nagyon jól éreztem magam, a legjobban eddig életemben. szóval ha azt vesszük alapnak, milyen boldogságérzése lehet az embernek beekizve, azt megszorozhatom legalább százzal, annyira elementáris volt az örömöm.
mire felhívtam apám, addigra már kb ideje is volt hogy az intenzív résznek vége legyen, eltelt vagy 4 óra. mivel valamit mondanom kellett, hogy ez mi is volt, azt mondtam haisht szívtam, és megijedtem, meg úgy gondoltam jobb lenne elmondani nekik, vagy valami ilyesmi hablaty - nem lett nagy para a dologból végül, anyukám még örült is valamennyire, hogy nem lett semmi baj, és bízom bennük.. viszont ezelőtt is lényegében jó kapcsolatom volt a szüleimmel egy ideje, meg azóta is az van, szóval nem hiszem, hogy az a dolog lényege, hogy felhívtam őt. csupán fiatalabb voltam, és végső kétségbeesésemben megpróbáltam elérni a szüleim és a családom, hátha.
az is eszembe jutott - mert szüleim többször említették már ezt az óvodás-otthagyos "traumámat" gondolom azért mert télleg jelentős volt - hogy egyszerűen regresszáltam egy gyermekkori traumába, hogy megéljem újból azt az érzést; az meg hogy ezen állapot eléréséhez az elmémnek és öntudatomnak milyen "színjátékra" volt szüksége, az részletkérdés.
van fent itt a daathon egy "Gyermekkori skizofrénia kezelése LSD és pszilocibin alkalmazásával" című tanulmány a könyvtárban, ennek fordítom most a második felét, és itt nagyon sokszor a gyerekek az ülések során újraélik a még gyermekkoribb, elnyomott traumatikus élményeiket. van, hogy semmi problémamegoldásnak tekinthető dolog nem történik a trip alatt, mégis javulás következik be, talán az ember megérti és elfogadja a dolgokat - szerintem a feloldásukra is van lehetőség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kemény sztori... kicsit horrorfilm-érzésem lett tőle. nem hiszem, hogy a set/setting lett volna a problémád. bár fogalmam sincs, hogy mitől ijedtél meg, de hogy oda vezessen, hogy felhívod apádat... ráadásul gyanús, hogy szinte azonnal vége is lett az utazásnak, amint ez megtörtént. nemtom. biztos jó oka volt a gombának, hogy erre rávegyen téged. azóta sikerült ebből megfejteni valamit?
teljesen más: szerintetek itt a fórumon nyüzsgő népek keze alatt mennyi kalap teremhet (mondjuk havi, vagy éves szinten)? a termesztés-topicban csak úgy hemzsegnek a kertészek. nekem úgy tűnik, hogy erős az ellátottság errefelé... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (folyt.) ez lenne a felsőbb valóság? nem, ez szörnyű, ennek nem így kellene lennie, valami hiba csúszott a dologba. a mennybéli tiszta fényes boldogság egyszercsak pokolba áthajlani tetszett, ettől megijedtem, felpattantam, és futottam. hátra sem néztem, tudtam hogy akiket ott látok, a fák, a föld, a hegyek, ezek mind illúziók, valamiért nemsikerült kellőképp elrugaszkodnom hogy elérjem a felsőbbet, és visszapottyantam, most meg a tudatom teremti meg nekem ezeket a hazugságokat hogy valami legyen, ezeket teremti meg, mert régen ezek voltak, nyilvánvaló.
szóval futottam és próbáltam valahogy "kiugrani", futottam ügyet sem vetve az illúzióbokrokra, azokon keresztül, befeküdtem hangyák közé, ordítottam, szenvedtem, a pokolban voltam, az örökkévalóságig tartó szenvedésben, teljesen egyedül, mivel a régitől már elszakadtam, az újat meg nem értem el.
bántam az egészet, sirattam a párom, a barátaim, a családom, akik már nem is léteznek számomra többé. öngyilkosságot értelmetlennek titulálva utolsó elkeseredésemben pont valami lakott telekre vetődtem, épitkezés volt, odamentem egy fószerhez és megkértem had hívjam fel a szüleimet - reménytelen, utolsó próbálkozásnak tűnt,. : ) miután beszéltem apámmal hirtelen vége lett az egész tripnek, és iszonyat boldog voltam, hogy mégis léteznek. aztán elkenődtem, mert a fószertól megudtam hogy jön apám a bedrogozott kisfiáért, hát kemény volt az biztos.
ezt követően 3 és fél hónappal ozorán ettem ezidáig utoljára gombát, nem egész 2 grammot, szárítottat. kezdeti feszülés után jól éreztük magunkat, kimentünk a tűzhöz, a zenére, na ott kezdődtek a fura dolgok. éreztem a levegőben, hogy ez a dolog amibe csöppentem nem most kezdődött, hanem a folytatása valaminek. az emberek között láttam olyanokat, akik mások voltak: nem evilági zöldes tekintetük volt, és mind rám néztek, ki kuncogva, ki tágra nyílt szemekkel, sokat sejtetően. az egyik rámmutatott, a másik felém indult, akkor már tudtam, hogy ők azok akik az előző tripen nem jöttek el, vagy nem történtek meg, csak vártam rájuk. mindez pillanatok leforgása alatt történt, megrémültem, mi lesz, ha ebbe belemegyek: mit tudok majd meg a trip végeztével, mit csináltam a valóságban, kit öltem meg, milyen tűzbe ugrottam bele stb. szóval sarkon fordultam és futólépésben vissza a sátorhoz. onnantól kezdve hogy ott letelepedtem végig iszonyatosan szenvedtem, eddig nem imsert érzékszervemmel éreztem elementáris fájdalmakat, amik a józan ész vagy bármi hatására sem akartak szünni. aztán vége lett, és örültem, hogy visszakaptam a szaros kis életemet; nagyon fájt, és nagyon paráztam, hogy ez így marad már örökre.
3 év telt el ezek óta, s nem ettem gombát, lassan viszont úgy érzem, itt az ideje.
az öt grammos tripnél teljes mértékben úgyéreztem egolossom van, utána valahogy vmilyen mértékben mégis visszatért, bad tripes is lett a vége. nemtudom mennyivel lenne érdemes újra próbálkozni, 7-tel, vagy megint 5-tel, vagy csak egy sima 3-mal így kezdetnek... ?
érdekes még az, hogy szüleim elmondása alapján egyszer az oviból nem vittek el nagyon sokáig: már minden más gyerekért jöttek a szülei, de az enyémeknek valami gondjuk akadt, egyedül ültem az öltözőben, a portás még valamiért a villanyt is rámkapcsolta, és nagyon kikészültem ettől, utána hetekig ment a sírás és küzdés, hogy ne kelljen oviba mennem, mert nagyon féltem tőle.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | életemben háromszor volt gombatripem. elsőre friss házi gombát ettünk, nemtudom pontosan mennyit, de eleget. viszonylag újdonsült párommal ismertük meg egymást, élmény volt. alig múltam 17 éves. már annál a tripnél is megfordult párszor a fejemben, hogy túl sokat ettem, forogtak a szemeim ahogy pásztáztam önmagamat, futtatva a hibakereső-programot, közben pedig minden pillanatban feszültem, hogy megtalálom azt a valamit, amit eddig még nem vettem észre, és ami romba dönti mindennemű pozitív elképzeléseimet. tapasztalatam végül egyet s mást, de lényegében azt tudtam leszűrni, hogy okés, ember vagyok és egyre emberibb leszek, és ez jó.
aztán erre pár hónapra, szintén 17 évesen jött a második gombaélmény, négyen voltunk, a többiek tapasztaltabbak, daathosok. fejenként 5 gramm szárított gombát ettünk meg a dombos pusztán, természetben, úgy dél körül. ez már egy elég kemény téma volt, az eddigi legkeményebb. az elején feszülés volt mindenki részéről: jöttek a legyek, a különböző bogarak, elleptek minket, én úgy láttam hogy van akinek már majdnem az egész arcát ellepik. hesegettem őket, néha odébb futottam, de jöttek utánam. lassan túlléptem rajtuk, és a többiek is, bár nem mindnyájukat zavarta ez annyira amint engem - de ők is észlelték a szokatlanul sok rovart.
aztán beszélni kezdtünk, szavakat, mondatokat nyögtünk, szemkontaktust tartottunk, egy szinten voltunk. közösek voltak a gondolatok, egy szó kinyögése nagyjából ugyanazt a mögöttes tartalmat jelenítette meg mindenki elméjében, egészen a csúcsig.
egyszercsak ugyanis összeálltak a dolgok, közös szatori-élmény, megváltottuk a világot. ledobáltam a ruháimat és röhögtem, iszonyatosan boldog voltam, bukfenceztem, ugráltam, a világnak vége, megoldottuk, minden okés. aztán hanyattfeküdtem, nyitott-csukott szemmel ugyanazt láttam: a fortyogó földöntúli színekben és mintázatokban bővelkedő eget, amint elkezd megnyílni és alászállni, vagy én felszállni.
mi négyen, és az egész világ egyek voltunk. bár nagyképűnek tűnhet (de szerintem érthető is mivel hogy másképp lett volna): én képviseltem az egész világot, a Földet. (persze semmilyen énérzetem nem volt.) Tudtam, hogy jön majd valami, vagy jönnek valakik, lesz egy más szintje a valóságnak, ahol a Föld(akkor én) ugyanolyan individuum a többi entitáshoz képest, mint amilyen individuum én, vagy bármelyik ember volt korábban a többiekhez képest.
aztán történt valami bibi: az ég haragvóbb lett, elkezdett feszíteni, mintha hiba csúszott volna a rendszerbe. az egyik srác négyünk közül folyamatosan beszélt, és ugyan a szavait egyáltalán nem értettem és nem is figyeltem rájuk, valamiért nagyon idegesített. idegesített a hangja. szörnyű, baljós érzés kerített hatalmába: itt vagyok az egész Földi lét egyben, egy magasabb átfogó szinten egy újfajta lét küszöbén, talán a mennyországba készülök, és mégis itt hallom a fejemben ezt az idegesítő hangot. nem szűnik meg, és félelmet kelt bennem. (folyt)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | én többnyire thaiföldről származó srácokkal utaztam, de volt equadori is. az utóbbitól kicsit indiánosabb érzések voltak, a thaioktól viszont nem láttam buddhaszobrot, bár ők elég közel vittek a megvilágosodáshoz. fene tudja, hogy van-e különbség. szerintem a gombáknak szerepük volt a környékükön kialakult kultúrák/civilizációk gondolkodás- és látásmódjának kialakításában. biztos, hogy akarva vagy akaratlanul, de bekerült az emberek étrendjébe, aztán láttak mindenfélét, aminek alapján alakították maguk körül a környezetet. mckenna elmélet, de nekem abszolút hihetőnek tűnik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | meta, nem volt röpködés, azon már túlléptünk. :)
úgy nézett ki (pontosabban én így éreztem), hogy állunk valami a sziklapárkányon egymással szemben, nincs út se előre, se hátra, alattunk a feneketlen mélység, lángok csapnak fel (talán valami lávafolyam is lehetett), és mi csak állunk. akkoriban sokat sakkoztam a sráccal, meg paráztam is tőle (hosszú lenne, hogy mit és miért), lényeg, hogy a hétköznapokban is ment egyfajta harc, és ez a trip alatt felerősödött, sőt mondhatnám, hogy belesűrítettük a dolgot az utazásba. szellemi támadások jöttek- mentek eredménytelenül (mintha songokuék energialabdákat dobáltak volna egymásra, de közben alig mozdultunk), inkább csak szavak hangzottak el, de nem emlékszem, hogy miket mondtunk. az biztos, hogy nem sértegetések voltak. egyszerű megállapítások, érvelések, megfigyelések. de ezek mind támadásnak illetve hárításnak minősültek. aztán egyszercsak rádöbbentem, hogy mi történik. ráláttam a helyzetre, abbahagytam a kapaszkodást és onnantól kezdve úgy éreztem, hogy nincs rajtam fogás, és nem is volt. a lávafolyam és a tűz eltűnt. a kilátástalan, feszült szitu hamar feloldódott, én fürdőztem a fényben, a srác meg szólt, hogy neki kicsit le kell feküdnie, mert olyan gyengének érzi magát... (ekkor volt, hogy szinte pondró méretűre összezsugorodott.) miután összeszedte magát sétálni mentünk. akkor már jöttünk lefelé a cuccról.
most így visszagondolva, akkor láttam először, hogy mennyi zöld szín fordul elő a természetben, mennyi intenzív árnyalat, és mindegyik önálló színként élt, és ragyogott. már hajnalodott és a szigeten sétálgattunk, és úgy éreztem magam, mintha a haverom igazából a testvérem lenne, plusz bajtárs/harcostárs az archetipikus (ha van ilyen szó) értelemben. utazó lovagok/szamurájok lettünk, és jártuk a vidéket. hatalmas élmény volt.
egyébként ez már egy kisebbfajta felébredéssel befejeződött utazás volt, főleg a végén, ezzel a felszabadult érzéssel, meg összehasonlítva a későbbi élményekkel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi frisset ettünk, de ennek már több éve, most nem tudom hogy árulják. Azt viszont nem modanám h nem vizuális, legalábbis amit én kaptam tőle... De mitől lehetett ez a hirtelen végeszakadás? Kb mintha vmi ellenszérumos injekciót kaptam volna, egyik percről a másikra. ?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Fene tudja, lehet h tényleg csak set+settingről van szó, de nehéz elhinni, mert természetében is egészen másnak tűnt az élmény.
Ezek szerint a smartshopok ezerféle, különböző jellegzetességekkel körülírt gombájának sincs sok értelme, minthogy mindegyikben pszilocibin van azt szevasz? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Úgy rémlik, hogy mostanában Amszterdamban csak frisset kapni. Ősszel még szárítottat ettünk a philosopher's-ből, nemrég pedig frisset (tényleg sokkal jobb íze van, mint a többinek). Próbáltam még thai-t, ami nagyon hasonló volt hozzá (hullámokban jön, nem olyan intenzív, nem vizuális, inkább röhögős-társaságis), és equatoriant, ami sokkal erősebb, egy fél adagot se ettem meg, és menni nem bírtunk, ültünk a kávéboltban, és néztük a színeket, formákat, szóval nagyon vizuális volt. :) Egyébként ősszel 2 egymást követő nap gombáztunk, szóval ennyit a toleranciáról. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha nincsen megnevezve a fajta, vagy hogy friss gomba, akkor a grammot szárított cubensis-ben szokás érteni.
A mexicana kábé hasonló koncentrációban tartalmazza a hatóanyagokat, mint a cubensis.
A különböző fajták között nincsenek nagy különbségek. A set és setting sokkal többet számít. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gdave, Shiphers, meg bárki, ti melyik fajta gombát szoktátok enni?
Melyikre vonatkozik ez a 4-5 grammos dolog?
Azért kérdem, mert én eddig általában mexicana-t ettem 2g alatt és az inkább kellemes, világkép kitágítós-összerakós, alapvetően nyugis és valamilyen szinten kezelhető élményeket adott. Egyszer viszont Amszterdamban vettünk tampanensis-t, ami philosophers' stone néven is fut, nem tudom hány gramm lehetett, mert adagokra volt porciózva. Végül öten ettünk 4 adagot és egészen más dolgokat okozott. Gyakorlatilag ami megmaradt, az egy kavargó massza, nagyon gyors egovesztés-beindulással, ami a tempó és az erősség miatt rendesen megijesztett és rögtön kapaszkodni próbáltam - ki is vagyok a normál életben, mit tanulok, miket szoktam csinálni - amitől persze még rosszabb lett. Föl-alá járkáltam és úgy éreztem, hogy meg vagyok mérgezve. A setting mondjuk elég szerencsétlen volt (esőben, országút mellett egy kis tónál), de ötből hármunkkal valami hasonló történt, míg a másik két srác meg azon élvezkedett, hogy milyen energiák jönnek, ha felfelé fordítják a tenyerüket :) De ami a legmeglepőbb volt, hogy egyik pillanatról a másikra múlt el a hatás minden lecsengés nélkül és az egész trip kb. 4 óra volt csak. Azóta sem tudom, hogy itt valami más hatóanyag is lehetett, esetleg felturbózták valamivel a gombát, vagy egyszerűen csak potensebb volt, mint amit megszoktam. De ha nem tudnám, hogy gomba volt, simán azt gondolnám, hogy valami más pszichedelikumot ettem.
Lehet ekkora különbség a gombák között?
Most ezt találtam: http://shayanashop.com/ProductDetail.aspx?ProductID=534 (bocs ha reklámszerű, nyilván nem ez a cél, meg nehogy vegyetek, blabla, de ha meg ki lesz törölve googleben úgyis meg lehet találni), és itt azt írja, hogy ez egy erősen pszichedelikus típus, komolyabb vizuális hatásokkal, filozófikus gondolatokkal (lehet, hogy ez csak az eladók rizsája, hogy jobban tudják értékesíteni) és nagyon különbözik a többitől.
Szóval az a kérdésem, hogy szerintetek csak potenciabeli különbségségek vannak a gombák közt, vagy eltérő hatóanyagok is közrejátszhatnak a hatásokban?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Ez a méreg hipotézis tényként ismeretes a sámánizmusban, legalábbis olvasmányaim alapján az ayahuasca és peyote fogyasztó indiánoknál biztos.
Az újonc a belét is kiokádja, ám ahogy teste-szelleme lassan megtisztul az ismétlődő utak során, úgy maradnak el a negatív testi tünetek. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | GDave; igazad lehet! sőt! régebben párszor, nem tudom miért, de eszembe jutott az a dolog h minél több méreganyag van a szervezetedben [testi vagy szellemi] annál kevésbé lesz hatással rád egy pszichoaktív szer. nem tudom ez honnan jött, (talán egy tripből), de tuti van benne vmi. [bár mondom, az okát nemtom, lehet butaságnak tűnik elsőre, de komolyan van ilyen :D ] [lásd pölö sok haverom leszokott a cigizésről h jobban kapja a zöldet]
höhö jól beindult itt a pörgés. nagyon helyes.
meta, ynul Ti személyesen ismeritek 1mást? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | offesz
(paranincs mert gájding nélkül is sokat segítettél.
seza lényeg! detényleg ;-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | de gdave hogyan tudtál amúgy 3g-vel repkedni?
(gondolom te kaptál 3g-t amikor repültél?)
ilyen kínai hősös repkedős kungfuoid viadal volt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | (á. most emiatt nem tudok aludni. :) most azon gondolkodtam, h mégis... mit mondanak a lények...? és rájöttem, hogy azt. hogy heló, jártál már itt...? vagy, hogy üdv, vagy, hogy szépnapot, néha nyelveken szólnak.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (visszaolvasván a megírt néhány hozzászólást,
úgy hiszem...,
hogy ez egy nagyon különös nyugodstági olimpiabajnokság, ahol pélsául az egyes szám többes személye ugyanolyan jelentős, mint a többi névmás.
vagy ilyesmi.
neeem?) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (annyi tanács még ynulnak:
az első kínai császár elégettette konfúciusz igazi gondolatait sajnos.
de a lényeg megmaradt, szájhagyományos reciklált eposzokban.
benne, a gondolataiban
azért hittek az emberek, mert
minden gondolkodó lény nyugodalmasságát függővé tette
annak a családjának elfogadásától.
anélkül beszorulás volt.
anyukádon nincs mit javítanod.
a magad látásán -ezzel kapcs- meg nem a pszichedélia, hanem a szeretet segít) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (ynultól utólag -is- bocsánatot kérek -igen, így nyilvánosan, mert szerintem tanulságos-, hogy felkérésének nem tettem eleget:
nem tripgájdoltam őtet. ez azért van, mert nagyra tartom őt, jó szellemnek, ki képes az -amúgyis magányosan bejárandó- utakat, friss, ép, tudatos szemmel látni.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a belső hang, most így belegondolva, a bölcsebb én voltam, és magamat tanítottam. amikor először hallottam, akkor nagyon bele voltam merülve az aurálátás rejtelmeibe, mire közölte a hang, hogy nincs aura. akkor épp egy nagyjából 3g-s utazás közepén tartottam. hatalmas szellemi csatát vívtam a haverommal egy keskeny sziklahídon, alattunk fortyogó lávakitörésekkel, majd szépen lassan felülemelkedtem a harcon az egyensúlyra eszmélés erejével, a fejem fölött a lámpabúra az isteni fényt sugározta, ami rajtam keresztül áradt szét a szobán, és megtisztított mindent és mindenkit. a haverom utána kis pondrónak tűnt, be is kuporodott a sarokba. szóval ott állok, fürdőzve a csodálatos isteni fényben, és akkor jön a hang, és elkezdi mondani, hogy nincs aura. igazából nem ijedtem meg, egyszerűen csak nem akartam hallani valamiért, és inkább kiléptem a fénysugárból, megszakítva az egész helyzetet. utólag bántam, de már nem lehetett visszacsinálni.
egy későbbi alkalommal újra megszólalt (valamiért ez az aura-látás egy meghatározó dolog volt, pedig akkor már egy ideje lekattantam a témáról), és megértettem, hogy mire is gondolt korábban, hiszen elég a másik ember szemébe belenézni és a gyökerébe látsz. nem kell itt ilyen szines buborékokat keresgélni a test körül. vagyis lehet, hogy csak még nem. vagy csak rossz helyen és rosszat keresgéltem.
ami a pszichedelikus szerek és világ felfedezését illeti: szerintem már az iszonyatos munka, hogy rutinos utazó legyél. nem mondom, hogy nem kedvemre való feladat, sőt, de ez nem haverok-buli feeling, hanem effektív munka. 4-5g környékén már értelmét veszti a jó meg rossz trip, egyszerűen elszakadsz ettől a világtól, és ez egyszerre tud csodálatos és borzasztóan ilyesztő lenni. tehát hozzá kell szoknod, el kell érned, hogy ne okozzon lelki nehézséget levetni magad a szakadékba, és ehhez szerintem először nagyon sokszor le kell ugrani. és amikor már biztosan tudod, hogy mindenképpen visszatérsz (vagy még jobb hogy ha már fel sem merül az a kérdés hogy visszajössz-e vagy sem, sőt, ha rájössz, hogy nem is ugrassz és nincs is szakadék), akkor tudsz csak elkezdeni igazán nézelődni odaát.
tehát először magadat kell átalakítanod, és csak utána jöhet a "mi van a parán túl" izgalmas kérdése. persze abból a szempontból jó a helyzet, hogy ha gombázol, akkor az odaát nézelődés, meg az önmagad átalakítása/átalakulása egy nagyjából párhuzamosan zajló folyamat, de akkor sem nevezném könnyűnek a feladatot...
viszont abban teljesen egyetértek veled Siphersh, hogy ez egy felfedezésre váró világ, és leginkább rajtunk áll, hogy mit és mennyit ismerünk meg belőle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem salvián adtak hasznos tanácsot
"idegen" lények anyámmal kapcsolatban (alkoholprobléma+stb)
amit bár nem döcögésmentesen
de igyekszem alkalmazni és láss csodát
akkor is bölcs tanácsnak tünt
és beintegrálva is müködöképes.
bár eröl az "aha élményröl"így utólag
azt gondolom hogy hogyhogy nem elöbb jutott eszembe.
bár ott nem verbálisan mondták el ök
hanem képekben felmutatva.
kis trippmozi, csak a popcorn hiányzott...
(szarvicc)
amúgy nágárdzsunának a transzcendens bölcsesség szútráit a nágák/nagák adták át egy archetipikus létsíkon... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Egyszer engem megszült a szobám. Na most ez így leírva igen szép mondat lett, de így történt. Hirtelen rájöttem, hogy a szobám teremtette az egész világot, és figyeltem, ahogy a testem kifejlődik egy egyszerű gömbből emberi alakká, bár a bőröm inkább az autógumihoz hasonlított. Éreztem, ahogy szétárad az erő a szobából, és éreztem, hogy végülis felépül a kinti világ. Borzasztóan bizarr trip volt, a többi része is tökéletesen irracionális, pedig nálam a gombánál ez nem jellemző(mármint a teljes zavar és lehetetlenség), sokkal inkább a salviánál, de ott inkább mint külső szemlélő tekintek a dolgokra, a gombánál pedig mint egy szereplő, aki képtelen a helyzetet befolyásolni, és ez abban a helyzetben igen résmisztő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja meg a kérdésedre, h mégis mit mondtak siphersh,
az a legjellemzőbb, h ien pre-egyiptomi milliő...
meghalok, vagy mi, ott magamhoz térek, és szfinx méretű vagyok, és a többi lény is, akik között létezem, és egyfajta gyógyítást "mérünk" a világra, különféle hangeszközökkel.
és nem igazán verbális,
inkább nagyon-nagyon-nagyon harmonikus. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ja meg téééllleggg, vót egy ien kinevetős is.
amikor csak úgy nevettem -nem tom ismeritek-e azt a fajta nevetést, amikor nagydózisú tépésnél így nevetsz, de belül halálosan! komoly van-
és akkor utána a nevetés végén iszonyúan megrugdostak, meg szétverték a fejemet, miközben velencében voltam jövőbeli uralkodónő, miután kiüldöztek atlantiszbóóól.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | siphersh,
nekem -az első, "tiltott" tripnél- volt olyan, hogy
két alapvető világ közt ingáztam egy bárkán.
közben volt a "nagy pók", aki zizegve várta a döntésémet,
meg a "rózsaszín zseléfolyó", ahonnan periodikusan kiemelkedett egy-egy "hang-és testhordozó", aki "tanácsot" adott.
olyan volt, mintha egy jelmezbálban lennék, ahol mindenki nagyon komolyan veszi a jelmezét. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | gdave.
én a magam részéről az európa-bajnokságig vittem a sportot.
nagyjából 18 éves koromig napi 2 edzésem volt.
szóval max ráhízok az alapra.
ez a pszichedéliával is így van.
ez igaz viszont.
:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én egyszer váratlanul egy három-négy dimenziós univerzum közepén találtam magamat, a testem nélkül, csak egy a fejemmel forgatható perspektíva, és egy aranyszínű, világos háttérben mindenhol tekergő, elágazó, kapcsolódó, színes, élénk, kontrasztos 3d-s szimbólumokból álló füzérek kavarogtak lassan, komótosan, egyenletesen, mint egy óraműben a fogaskerekek. Csak egy mintára emlékszem tisztán, ami tucatjával volt felfűzve ezekre a láncokra, az egy rajzolt, kissé sematikus kerek majomarc volt.
Nem emlékszem konkrétan ilyen explicit paráztatásra, mint hogy kiröhögés meg húgyáradat, de valami biztos nem tetszett benne, mert kinyitottam a szememet, rendkívül megkönnyebbültem, hogy a testem azonnal megjelent, és rögtön úgy döntöttem, hogy ezt most inkább hagyjuk.
Én beszédet soha nem hallottam, de voltak olyan átmeneti állapotaim, amikor valahogy az élénk képzelet és a hallucináció határán jelentek meg dolgok. Ez valahogy elkerülhetetlennek tűnik az 'én' mint perspektíva feloldódásával.
De nagyon gyakori, szinte általános, hogy van egy narratíva, amit nem hallok, hanem inkább olyan, mint a szokásos belső hangom, csak valahogy nem a szokásos én vagyok. Nem érzem teljesen a magaménak, hanem csak úgy folyik, magától. És nagyon higgadt, nyugtató, és józan. Nem nagyon informatív, inkább csak kommentálja az eseményeket, mint a szokásos belső hangom.
Neked mit mondtak a hangok, amiket hallottál? Mit beszéltél vele vagy magaddal?
Azon a téren, hogy valami autonóm személy-szerű entitások megjelenése, nem jutottam nagyon sokáig. Voltak ilyen pillanatkép-szerű életképek, amik megjelentek, és volt bennük valami halott mozdulatlanság, aztán pár alkalom után sikerült odáig eljutnom, hogy elfogadjam őket, mire megelevenedtek és átalakultak mosolygó istenekké. Azután ezek a jelenlétek ott-ottvoltak a periférián a tripekben, de nem tudtam igazán életet csalni beléjük. Nagyobb dózisokat kéne ennem, csak már jó ideje nagyon elhanyagolom a dolgot. Meg valahogy nem sikerül beüzemelnem a spóráimat. Lehet, azért, mert 4-5 évesek.
Szóval, ezek a jelenések eléggé sokat ígérő pszichedelikus lehetőségek. A "pszichedelikus" etimológiailag nézve szó szerint azt jelenti, hogy a szellemi tartalmat az érzékelés tárgyává tevő.
Normálisan az ember a szellemi síkot szubjektívként, a saját gondolataiként éli meg. És mivel az "én" nem más, mint a mindenkori beszélő, ezért a szellemi síkot az ember annak fogalmi vetületében, szavakként éli meg. Ez egy rendkívül szűk vetülete a valóságnak. Egy jelentős korlát. Ha valamire gondolok, akkor az számomra az illető dolog fogalmi vetületeként jelenik meg. De a pszichedlikus lehetőség azt a lehetőséget jelenti, hogy a szellemi sík, ami normálisan fogalmilag és szubjektíve jelenik meg, objektíven és érzékiként, vagyis az érzékelés tárgyát képező entitásként jelenjen meg. Ez szerintem egy óriási különbség. Ugyanis az érzékelés tárgyát képező entitáshoz sokkal közvetlenebbül és összetettebben lehet viszonyulni, mint a fogalmi vetületekhez, és akár még kommunikálni is lehet vele, le lehet olvasni róla az entitásként való irányultságát, más szellemi entitásokhoz való viszonyát, a létének a dinamikáját, és egy sokkal tevőlegesebb, szabadabb, kreatívabb és széleskörűbb viszonyba lehet lépni vele.
És ez egy olyan dolog, amivel senki nem fog helyettünk foglalkozni. A pszichedelikus lehetőségek kiaknázásának mi vagyunk a frontvonala. Nincsen egy hivatal vagy intézmény, ahol nálunk hozzáértőbb emberek jóval előttünk járva elvégzik a munkát, hogy aztán lecsepegtessék nekünk amennyit képesek vagyunk befogadni. Az eredeti sámánizmus utolsó morzsáit próbálják felszedegetni, akik például Dél-Amerikába járnak részt venni az ayahuascero szertartásain, aztán kész. Valamit sikerül beépíteni a kultúránkba belőle, de nagyrészt nekünk kell felfedeznünk azokat a lehetőségeket, amiket a huszonegyedik század szellemi mátrixában jelentenek ezek a növények. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | LOL GDave, levizeltek a bohócfejek és kinevettek? Ez igazán nem szép tőlük. Terence McKenna a DMT-ről mondta, nemcsak saját tapasztalatai alapján, hogy olyan, mint egy vándorcirkusz, és a bohócok humora valahogy nem teljesen az emberrel együtt nevetésről szól. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem az a gyanúm, hogy éppen attól válik valaki érzékenyebbé, ha sokat sportol. legalábbis én magamon ezt tapasztaltam. foglalkozol a testeddel, ez bizonyos szinten ellenállóbbá tesz, más helyzetekben viszont a fokozottabb vérkeringés, jobb oxigénellátás (még nyugalmi állapotban is) intenzívebb hatásra ösztökéli a bevitt cuccokat. pl. edzés után a sörözés a legkegyetlenebb dolgok egyike, amit a testeddel megtehetsz. persze berúgni úgy sokkal olcsóbb. ;)
a következő lépcső, ha szellemi gyakorlatokat is végzel (meditáció, jóga, miegymás). akkor aztán zúz a cucc, mint állat. én ezt érzem a dolgok hátterében. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 1.
az én világképemben nem válik el a fizikai/lelki megítélés.
(ezzel kapcs tetszett awasnak a 'mien lesz a jövő' topikban található írása.
2.
avagy 1.a
az általam leírt "lóelkötés" nem úgy kötődött a szervezetemhez, minthogy "halálára készülő sebzett katona" (értsd: valamely létfontosságú szervem szenvedett volna deficitet(,
hanem
inká bb
a "halott sebesült katona" utazása volt.
sőt.
pontosítok.
volt ugye az első qin-ai császár krisztus előtt 200+-ban.
(itt úgy fejeződhetne be a mese, h azóta nem hisznek a kínaiak a "cél szentesíti az eszközt" paradigmában, mert szegény qin herceg -ezért kína, kína amúgy- elég gempa vót)
és ennek a királynak a kor szelleméhez mérten
-akkoriban még mindig az örök élet keresése volt a fő projekt...
-nahát:változott-e ez--
hatalmas sírkamrát emetek, és elégették az addigi -kínában- leghaladóbb gondolkodó összes könyvét.
ha ez a herceg/király/császár deeptrippelt volna,
akkor nem álmodtam volna azt ma éjjel,
hogy cia aktákat felfedezek, jön az újabb noé-korabeloid árvíz,
és meg kell mentenem valamit.
sőt noé bárkája is előkerült a mexikói partok közelében daathosokkal ástam ki.
sőt.
a legdurvább az volt,
hogy végig ilyen kínai-repülős-vámpíros-típusú hős voltam,
és ráadásul úgy ugráltam világrendek, és világidőszakok közt, mint hatodikban az ugróiskolában-
és a daath.hu résztvevői adtak fel,
akaratukon kívül,
mert átadtam nekik a tudást.
szóval a test nem fáj, hanem könnyezik néha.
... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | A gomba fizikailag teljesen veszélytelen. Jóval biztonságosabb például, mint az MDMA. A marihuánához képest is mérsékeltek a fiziológiai hatásai. Persze, mindig vannak kivételek, szóval elméletileg lehet, hogy van, aki fizikailag valamiért érzékeny rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hát ez itt a kérdés h para-e vagy jogos félelem? :D
sőt, nem is ez inkább hogy miért van az h szinte az összes cuccos ismerősöm jobban bírja ezeket mint én? [amikor alapvetően hasonló személyiségek vagyunk, sőt sokunk közül általában én vagyok a legnyugodtabb, leginkább neparázzmárszarjálbelehiszenmibajtörténhet alkat]
de asszem megadtátok a választ xal kösz a lelkielsősegélyt, ezentúl szúszá lesz ha meredexik a helyzet :D
ps; most csütörtökön egy spanomal olyan állapotban voltunk, h nagy tanakodás és sokpercnyi szenvedés után átrendeztük a szobát, kihúztuk a számítógépet a helyéről, és majd csak utána tudtam berakni az mp3 lejátszót h meghallgassuk a legújabb szerzeményeimet! xal nem naon voltunk képben, mégis ki tudtam élvezni minden percét, sőt eddigi egyik legtanulságosabb, legvizuálisabb tripem volt. ámen |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Hát szerintem a testi tünetek általában általánosak minden emberre, kire kevésbé kire jobban ,lehet ,hogy kicsit túl is parázod abban a mentális állapotban nem??? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | jamármintmost fizikai rosszulétről beszélnük, vagy arról h hol van az a pont,amikro már olyan dolgok történnek velünk agyban, amitől megrémülünk? mert én még a pszichotikus epizódokat is tudom teljes mértékben értékelni [ha más nem utólag :D], viszont engem a fizikai rosszullét ami zavar
[szapora pulzus, vérnyomáspara, hányinger, stbstb]
egyébként kis suttyós korom óta sportolok, keményen, 16 évesen volt h hónapokon át napi kétszer 3 órát edzettem [testépítés, kardiotrénig, aerob...], xal elvileg nem kéne belepusztulnom a sok hókamókába, mégis soxor érzem úgy hogy hoppáhoppá
[na ez egy értelmes hsz volt :D] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | medman,
a világkép-diskurzussal kapocs, annyit mondanék azért, hogy,
habár a nagyutazásaim önmagukban nagyon is elszakítottak a gyermekkoromban tanult, majd később megélt történésektől, így kevéssé tudtam/tudom őket adaptálni a mindennapos, "általános dialektikába", még ha az a világkép minőségéről is szól,
azzal együtt sokkal kevésbé vagyok "elszállt" mint annak előtte.
sokkal logikusabb, rendszerezetebb, és átláthatóbb a gondolkodásom - mégha ez egyenlőre nem is mindig látszik. :)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem 19 évesen volt egy olyan típusú utazásom, amire asszem azt mondanám a többségnek, hogy inkább ne.
(persze ez egyfajta "guggoló" álláspont, úgyhogy nem mondom.)
akkor az történt, hogy teljesen váratlanul léptem át a küszöböt, és az ajtó is becsúkódott mögöttem, csak a közepén levő sötétített katedrál-üveg-ajtóablak :) mutatott valamit az előző 19 év "ritmikusan, napi szinten megélt realitásélmény-gyűjteményéből", de az is csak akkor, ha ott világot gyújtottak...
aztán én is paráztam.
de szerintem ez csak a tapasztalás hiányából adódott.
én is próbálkozom az erdők, mezők kiaknázatlan gyönyöreivel.
-gellérthegyen rengeteg a harmala-
tegnap csalánfőzeléket ettem, a gyomrom meglepődött.
talán sok olyan vegeto-kombi van, amitől meglepődik a test.
... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Csokker :D looool
remélem jó lesz, a héten megláccsuk ;)
[asszem kis mennyiségben fun, nagyobb mennyiségben meg "aztamocskos, látom az ütemet!!!" :D ] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Mindenki ismeri, senki sem próbálta:D Kiváncsi vagyok én is, hogy milyen! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh, köszi a commentjeid, igazán tanulságosak voltak.
Azt hiszem a berögződéseim a füves előéletemnek köszönhetőek, mert ott az élményekkel együtt szinte mindig előjött a para is, többnyire mert rossz settingben ahsználtam a szert [tömegben, szaruk között/mellett ahol ügyelnem kellett arra h fenntartsam a tisztaság látszatát, és amikor kezdtem elveszteni a fonalat, rámtört félsz].
Egyébként az utóbbi időben egyre kevesebbet élek ilyesmikkel, fűvel a tesztek miatt pláne nem [eljárás folyik ellenem].
Fű helyett wild daggat fogok sztem használni, ha bejön, a közeljövőben tesztelem. Ismeri vki? [Bocs, hogy offtopic vagyok] |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "De szerintem sokkal érdekesebb, hogy mi van a parán túl a gomba-tripben."
Miután ilyen jól leírtad a zuhanást, meg parákat, elmeséled, neked végülis mik voltak a tripben? :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "ezért az awas-féle szemlélettel nem tudok mit kezdeni pl... márminthogy körülnézünk és megyünk tovább... "
Jópofa, hogy páran már tudják, mit képviselek, amikor én még nem. :) Szal lehet kicsit megtévesztően fogalmaztam. Nem úgy gondolok a tripre, mint hogy berúgunk, mint a disznó, aztán másnap megyünk melózni. Beépül, többé tesz stb. A következővel pl. nagyon egyetértek:
"pusztán, a meztelen lényegében éljük meg a valóság sok szintjét, és utána ezt beépítve az életünkbe lényegülünk, folyamatolódunk tovább."
Viszont, hogy a valóság mely szintjét látod, és tényleg azt látod-e stb. na ezeket nehéz megítélni.
Mondjuk mi emberek a valóságnak amúgy is végtelenül kicsi részét tudjuk csak közvetlenül befogadni, szóval egy kis tágulás nem olyan óriási dolog. :)
Tetszik a mikroszkóp a szemben + utána következő fejtegetésed, ilyesmit én is tapasztaltam már. De egy igazi deep trip még várat magára, remélem már nem sokáig. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | van egy alex grey festmény, ami szerepel a tool legújabb albumának borítóján. ilyen oszlopszerű alul-felül összenövő színes világ, az oszlopokon arcok, beláthatatlan távolságokban mindenfelé. ott már jártam, de csak rövid időre, és nem igazán stimmelt, mert újra és újra összeesett a kép, aztán újra felépült. amikor meg úgy tűnt, hogy stabilizálódik, akkor eltorzultak az arcok, és bohócfejek jelentek meg, meg vidámparkos kaotikus zene lett, és elkezdett mindent elönteni a hugy, meg röhögtek rajtam...
ebből egy pszichológus biztos komoly következtetéseket vonna le. anno, egyébként, amikor 4 grammig először eljutottunk, rendkívüli módon paráztunk attól, hogy effektíve bejön valami az ajtón, vagy megjelenik valami a szobában. azóta rájöttem, hogy az igazi meglepik odabent történnek, de nincs kizárva az sem, hogy egyszer valamivel vagy valakivel konkrétan találkozom. hangokat már hallottam, de azt még nem tudtam eldönteni, hogy magammal beszéltem, vagy független valaki/valami volt odabentről (vagy nagyon kintről).
Siphersh, neked milyen tapasztalataid vannak? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | GDave, voltak olyan élményeid, hogy lényeket láttál? Vagy hogy valami láthatatlan lény kommunikált veled? Vagy hogy valami komplett helyzetet vagy tájat, helyet hallucináltál? Vagy valami ilyesmi? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Konkrétan a nagydózisú gombára talán találóbb hasonlat, hogy leveti magát az ember a feneketlen mélységbe, mint hogy átugrik egy szakadákot.
Persze, lehet ez egy próbatétel, meg a segítségével az ember legyőzheti a halálfélelmét, vagy életfélelmét, ami hasznos lehet, "szellemi fejlődés", ugye.
De nem tudom, minek ennyit viaskodnia magával az embernek. Ha nem vagyok hajlandó, akkor nem vagyok hajlandó. Akkor ez vagyok én. Nem leszek tőle kevésbé legitim ember. Vagy kevésbé önmagam. Ha az ember meg akarja változtatni önmagát, az azt jelenti, hogy ellentmondásos az irányultsága. De miért pont a tudatos elhatározásához igazítsa a nem-tudatos irányultságát, és nem fordítva? Szerintem az ilyen önváltoztatás csak illúzió. Mindig csak változás van. A változtatás illúziója a tudatosság megalomán önámítása.
Bármilyen lehetsz, valójában nincsen semmi akadály, és a nagydózisú gomba-trip nyilván azoknak szól, akik olyanok, hogy bevállalják, mert kiváncsiak, mert meg akarják tapasztalni, és nem félnek megtapasztalni.
Egyébként is, nem olyan nagy dolog. Fel kell készülni, meg kell enni az 5 grammot, aztán annyit bír belőle az ember, amennyit hajlandó. Mindig van egy határ, aminél többet nem hajlandó megélni az ember. Nyilván, ha az embernek olyan alacsonyan van ez a határ, hogy para a téma, akkor nem eszi meg az 5 grammot. Vagy csak egyszer. Aztán erről ennyit.
Terence McKenna, a "hősies dózis" nagy propagátora is evett olyan dózist, amire azt mondta, hogy túl sok. Aztán úgy beszélt róla, hogy "soha, de soha ne egyetek 6-7 grammnál többet". Miközben vannak, akik vígan megesznek háromszor annyit, és nem csak egyszer.
Ezt az egészet csak bemagyarázza magának az ember. És a gomba lehetőséget ad arra, hogy bebizonyítsa magának, hogy csak belemagyarázás. Csak le kell vetnie magát a feneketlen mélységbe, és meglátja, hogy valójában egy nagy puha párnára huppan. De ehhez az kell, hogy olyan nagy dózist egyen, amit tényleg túl soknak érez.
Szóval, oké. Van ez a para. Meg minden parák archetípusa. Meg szellemi fejlődés. De szerintem sokkal érdekesebb, hogy mi van a parán túl a gomba-tripben. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és én mennyit kapaszkodtam...
5-öt többször is végig... még a 6 is majdnem ment...
aztán a legutóbbi ötösön már feladtam, és meglepő módon sokkal könnyebb lett és egyben sokkal intenzívebb. az ember hihetetlen energiát tud elpocsékolni a kapaszkodásra teljesen feleslegesen.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bár úgy érzem az én gondolataim kicsit elkalandoztak a deep tripptől, de a világkép dolog felett nem nagyon tudok napirendre térni.
Még mindig nem teljesen értem mit gondoltok világkép alatt, de úgy gondolom, hogy a világkép nem egyenlő azzal amit a szüleinktől hozunk, hogy "kisfiam az élet így működik és kész" (bár tény és való én is érzem befolyását), de úgy vélem az ember "világképe" vagy véleménye a világról folyamatosan változik. És úgy gondolom, hogy amiben biztosnak kell lenned az az elképzelésed a világról a tapasztalataid érzéseid és a külső információk alapján. Az lehet, hogy a te elképzelésed a többiekétől különbözik. Kolombusz sem indult volna neki a tengernek ha a világképében nem gömbölyű föld van. És totál biztos volt benne, hogy a világképe helyes. Szóval a világról kialakult véleményednek biztosnak kell lenni, igaz azzal egyetértek, hogy az új információkat meg kell vizsgálni, hogy illeszthetők bele a világról szóló elképzelésedbe, vagy, hogy a helyzeted, világ beli helyed szempontjából fontos-e számodra az adott információt a világról alkotott elképzelésedbe illeszteni. Mert ha nem akkor csak, információ marad számodra és nem más. A másik, hogy jelenleg a világról kialakult elképzelés, működés olyan nézőpontjain elmélkedünk, ami más mint a tudomány. A hit mint a világról alkotott elképzelés része, főleg, hogy ha van olyan eleme ami tudományon túli dolgokra mutat, mindenképp csak érzéseken alapulhat és aztán esetleg ezek az érzések indítanak el vizsgálódási késztetés, hogy az érzéseknek van-e alapja.
És ezzel már össze is találkoztunk Awas nézetével.
De itt adhat bizonyosságot a gomba. A bizonyosság biztonsága pedig mint írtam már nagyon kellemes.
Ennél több bizonyíték pedig nekem nem kell. Főleg, hogy a világról alkotott elképzelésem többi részét ez nem befolyásolja, inkább csak a dolgok és a Világ szemlélésének a módját. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Ha reflexszerűen belekapaszkodsz a perembe, miután elrugaszkodtál, akkor megütheted magadat"
ez tetszik...nagy okosság és sajnos én is sokszor észrevettem magamon (nem tripen, hanem más helyzetekben), változtatni akarok ezen, csak nem tudom, hogy :S
és ez igenis a para miatt van...át akarsz ugrani egy szakadékot, de beszarsz és félúton vissza akarsz menni és belezuhansz, pedig amúgy simán átugrotta volna
az ilyen parákat (is) le akarom győzni (mint gondolom mindenki :), de rohadt nehéz :( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | TheRottweiler, sokat számít a rákészülés. Rituálé, meditáció, tripszoba berendezése, kellékek előkészítése, fókuszálás, cél megfogalmazása, lemondási hajlandóság tudatosítása, satöbbi.
Ha az ember megeszik öt grammot, az nem olyan, mint a három, nem érzi az ember úgy, hogy majd valahogy elegyensúlyozgat a határon. Mert érzi, hogy úgy sincs semmi esélye, úgyhogy hamar feladja, és beletörődik, hogy le kell mondania mindenről.
De végső soron ez bátorság kérdése. Senki nem mondta, hogy mindenkinek képesnek kell lennie összeszedni ennyi bátorságot. Ez nem egy veszélytelen dolog. Ha reflexszerűen belekapaszkodsz a perembe, miután elrugaszkodtál, akkor megütheted magadat. Ha a túloldalon valami gonosz és rosszindulatú dolgok vannak, akkor azok árthatnak neked. Persze, ezt a veszélyt nyugodtan tekintheted ekvivalensnek a saját tudatalattid veszélyességének.
Na mindegy, nem az a lényeg, hogy én hogyan tudom megfogalmazni, hogy a te számodra mitől és milyen értelemben lehet jogos a bátortalanság, hanem azt akarom mondani, hogy senki nem foghatja a kezedet. Nincsen tuti módszer. Egyedül vagy, és ez egy olyan dolog, amit te mint szuverén felnőtt ember bevállalhatsz, garanciák nélkül, vállalva a következményeket. |
| | | | |
|
