 |
Legfrissebb hozzászólások (1143 - 1152)
(Témakör: a fűről hosszú távon)
 | |  | | | | |  | |  | | | phuál:
Mondtam, hogy sokan azt fogják gondolni abból amit írok, hogy a füvet démonizálom, hibáztatom, pedig nem. Nem azt mondom, hogy "a fû rossz"...
Azt mondom, hogy hajlamosak vagyunk alábecsülni a fû lehetséges negatív hatásait, mert azok nem azonnal, és nem annyira szembetûnõen jelentkeznek.
De okolhatom a füvet azért mert füves lettem? Természetesen nem, én választottam, én vállaltam be - "na, nézzük meg milyen lesz ha aktív szmóker leszek". Aztán következõ kép, hogy nem nagyon emlékszem, mit csináltam az elmúlt évben, és ekkor jöttek az elgondolkozások és a felismerések. És úgy döntöttem, nekem ez nem kell, mivel nem akarok olyanná válni, mint a "magatehetetlen punnyadt petyhûtt péniszre hasonlító fasz szmóker ismerõseid" :)
Persze ha valaki már az elején korrektul, reálisan tájékoztat "a lehetséges kockázatokról és mellékhatásokról", akkor lehet hogy nem ezt az utat választom. Így csak a saját tapasztalatomból tudok okulni, persze ez is benne volt a pakliban.
"Érdekes, h sokkal több szívós srácot ismerek, sot, szívos csajokat alig. Olyanokat, akik igazán rajta vannak, szinte egyet se."
Nekem volt egy csajom aki füvezett, na õ elég durván tolta. Egy idõ után üldöztetéses téveszméi lettek tőle, és folyamatosan azt hitte hogy figyelik. A napi programja kb. annyiból állt, hogy honnan szerezze meg az aznapra való füvet. Aztán elment valami terápiára ahol kikúrálták, talán még maga Csernus is kezelte a Helyen.
Viszont fanatikus raszta volt, késõbb diákhitelt vett fel, amibõl kiment Jamaikába szívni. Aztán pszchológus lett belõle, és elment az OPNI-ba alkoholistáknak csoportterápiát tartani. Persze a társadalom kétszínûsége, hogy nem vallhatta fel hogy korábban hardcore füves volt...
Nargile:
"Szerintem az emberek többsége azt gondolja, hogy a fu egy idegméreg, amitol hamarosan rászoksz a heroinra aztán túllövöd magad. Egy viszonylag szuk csoportra ugyanakkor az jellemzo, hogy a füvet ártalmatlannak, vagy egyenesen jótékonyak tartják. A két pólus között vannak a legkevesebben. Sajnos."
Igen, így helyes, úgy kellett volna fogalmaznom: egyre többen vannak a világban, akik úgy gondolják, a fû egy ártalmatlan, gyógyhatású szer. Természetesen a többség számára még mindig fû = heroin :( És sajnos így nincs lehetõség értelmes párbeszédre. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Motiválatlanság,álomvilágban élés,antiszocializálódás,érzelmi fásultság,ezekkel a mellékhatásokkal mindenkinek tisztában kellene lennie,főleg azoknak akik rendszeresen szívnak,de.........van erre egy jó megoldás,NEM KELL rendszeresen szívni,mert az nem egy életcél.Én pl. 3 hete nem szívtam,de 2 szívás között,mindig kimarad legalább egy hét nálam,és így nem kell teljesen lemondani róla.Dohányozni sem dohányzok,alkoholt ritkán fogyasztok,és akkor is csak keveset.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A köztudatban egyre inkább az a hit él, hogy a fû egy ártalmatlan "könnyû" drog, lassan a csapból is ez folyik."
Szerintem az emberek többsége azt gondolja, hogy a fű egy idegméreg, amitől hamarosan rászoksz a heroinra aztán túllövöd magad. Egy viszonylag szűk csoportra ugyanakkor az jellemző, hogy a füvet ártalmatlannak, vagy egyenesen jótékonyak tartják. A két pólus között vannak a legkevesebben. Sajnos.
Mert pont ez akadályozza meg azt, hogy normálisan lehessen beszélni a fűszívás valódi kockázatairól, amik, mint ahogy te is írod, sokkal szubtilisabb, finomabb szinten jelentkeznek, és nehezebben is mérhetőek. Én úgy gondolom, ha az ember betépve tölti el a mindennapokat, és a beszívottság nála már alap-tudatállapotnak számít, akkor ezzel veszít valamit az élet megélésének minőségéből. Szerintem ezt a minőségromlást nem írja le pontosan az amotivációs szindróma-hipotézis, de mindenesetre sok ember kényelmetlenül kezdi el érezni magát, ha túl sokat szív.
Ilyenkor a logikus lépés a leállás, rövidebb vagy hosszabb időre. A leállással is tanul az ember, például azt is megtanulja, hogy attól, hogy nem szív, még nem feltétlenül válik tartalmasabbá és izgalmasabbá az élete, és mindig nem mennek flottabbul a dolgok. Csak most már nem tudja a fűre fogni, ami korábban kényelmes volt :) Sajnos sok haveromnál azt láttam, hogy amikor leszoktak a fűről, akkor érezhetően többet dohányoztak és ittak - ami megint egy zsákutca. Szóval ha az ember nem érzi jól magát mint fűszívó, azon is el kéne gondolkodnia, hogy önmagában mit nem szeret, nem csak azon, hogy mit nem szeret a fűben.
Erről Mao és a verebek esete jut eszembe. Amikor Mao megtudta, milyen nagy károkat okoznak a látszólag ártalmatlan verebek a mezőgazdaságnak, akkor elrendelte, hogy az egész lakosság vonuljon ki az utcára és kezdje el irtani a verebeket. Aztán amikor a verebek kipusztultak, elszaporodtak a kártevő rovarok, és felzabálták az egész termést, éhínséget okozva az egész országban. Lehet hogy nem a verebekkel/fűvel van a baj, hanem az emberekkel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tripster:
nem nagyon tudok belekötni abba, amit mondtál, de nem is akarok persze :)
"Mit akarok mindezzel mondani? Nem azt, hogy "a drog rossz, ééértem?"
kivéve ezt. igazából sztem te nagyon megharagudtál erre a szerre, és a hszeidből azt vettem le, h igen is szerinted a fű az rossz.
Hozzáteszem teljesen megértem.
De szerintem a fű tényleg csak egy szer, amit lehet kikapcsolódásként, rekreációs célból használni, és lehet pótcselekvésként is.
A döntés viszont a te kezedben van, és ugyan most én se fogok szívni, de kb egy hónap után, vagy méginkább a szüret után fogok tekerni egy lájt cigit, és szeretnék azon elflesselni, h az utóbbi időben mit sikerült elérnem, szociálias, suli, régi suspendelt projektek tekintetében. És sztem a normális beállítottságú füvezőknél nagyjából így működhet a dolog.
De ezt inkább mondják meg mások!
"A köztudatban egyre inkább az a hit él, hogy a fû egy ártalmatlan "könnyû" drog, lassan a csapból is ez folyik. Nem butulsz elõ tõle, nem épít le fizikailag (sõt, még gyógyhatása is van), nincsenek tõle fizikai elvonási tünetek, vagyis nehéz észrevenni magadon a negatív hatásokat, mert azok nem olyan szembetûnõek. "Amotivációs szindróma? Ugyan, nincs erre bizonyíték" - legyintesz, és szívod a következõ cigit a tévé elõtt tétlenül ülve."
érdekes, bennem is átalakult a droidok életén cinikuskodás mára a füvesek életképtelenségén való cinizálássá. sőt már olyan érzések is el szoktak fogni, hogy nem a "droidok" a droidok hanem a magatehetetlen punnyat inpotens petyhűtt péniszre hasonlító fasz szmóker ismerősem, illetve azok ismerősei.
az is Érdekes, h sokkal több szívós srácot ismerek, sőt, szívos csajokat alig. Olyanokat, akik igazán rajta vannak, szinte egyet se. A csajok talán mással kábítják magukat? Mér?
az a baj, hogy nem veszik komolyan sokan a füvet. én egyre biztosabb vagyok benne, h a fű egy szer és bánni kell vele. És nem arra gondolok, hha elindulsz a deákra akkor vigyél magaddal egy 1,5L-es ice teat, mert majd a haverok is megszomjaznak és MILYEN fless lesz akkor a baraackos ice tea.
de a füvet tényleg nehéz komolyan venni. nem arról szól a fű h vedd komolyan, inkább azt monjda, h ne vegyél semmit se komolyan. á, de megint megszemélesítem a fűvet.
tényleg, miért nem nyitunk egy 100as szög topikot, arról sokkal egyszerűbben állapítanánk meg tényeket... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És még hozzátennék néhány gondolatot, hogy árnyaljam a képet, bár valakik számára ez a fû démonizálásának fog tûnni:
A köztudatban egyre inkább az a hit él, hogy a fû egy ártalmatlan "könnyû" drog, lassan a csapból is ez folyik. Nem butulsz elõ tõle, nem épít le fizikailag (sõt, még gyógyhatása is van), nincsenek tõle fizikai elvonási tünetek, vagyis nehéz észrevenni magadon a negatív hatásokat, mert azok nem olyan szembetûnõek. "Amotivációs szindróma? Ugyan, nincs erre bizonyíték" - legyintesz, és szívod a következõ cigit a tévé elõtt tétlenül ülve. Közben végig azt hiszed, hogy a fû fasza dolog, hiszen jól érzed magad tõle, el lehet vele flesselgetni, kreatív gondolataid vannak tõle, kinyílik az érzékelés, látszólag minden rendben, nem érzed a negatív hatásokat, jobb esetben a munkádat is nagyjából el tudod végezni.
Na de tényleg ennyire oké minden? Magamat nagyon sokáig sikerült ebben a hitben tartani, mert nem láttam azokat az egyéb finom változásokat, amiket a rendszeres szívás okozott. De közben lehet, hogy hanyagolod a kapcsolataidat, kevésbé vagy hatékony a munkádban, rosszabb a memóriád, kevésbé tudsz koncentrálni, kevesebb ambíciót tûzöl ki magad elé, azokból kevesebbet valósítasz meg, és gyorsabban eltelnek a napok, hetek, hónapok. Esetleg eltávolodsz a nem füves társadalomtól, cinizmussal szemléled a "normális" embereket, de nem lehet hogy ez a cinizmus csak egy hárító énvédõ mechanizmus?
Jelenleg úgy látom, a rendszeres füvezés az önsorsrontás remek eszköze lehet, úgy, hogy mellette végig azt hiszed, ez a legfaszább dolog. Úgy látom, már jó pár ember végigment ezen rajtam kívül.
Mit akarok mindezzel mondani? Nem azt, hogy "a drog rossz, ééértem?" Hanem azt, hogy idõrõl-idõre nem ártana kritikusan elbeszélgetni saját magunkkal, vagy valakivel aki nagyon jól ismer minket, mert lehet hogy nem veszünk észre olyan változásokat, amiket nem akarunk látni. Ez az egyik legalapvetõbb emberi tulajdonság - "amit nem akarok látni, azt nem veszem észre" - így verjük át saját magunkat folyamatosan. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Valami hasonlón mentem keresztül mint phuál. Egy csomó mindenben megváltoztam, amiben közrejátszott a sok szívás - azok a régi céljaim amik régen motiváltak, és éveken át nagyon érdekeltek, megszûntek, annak ellenére hogy régebben határottan éreztem hogy azzal akarok foglalkozni. A helyét nálam is átvette egy sodródás, kezdett totál nem érdekelni az egyetem és a hagyományos "droidlét" sem. Volt helyette rengeteg álmom, amikbõl viszont szinte semmit nem tudtam megvalósítani - a sok szívás rendkívül hátráltat a célok elérésében. Nehéz úgy elérni bármit is, hogy álomvilágban élsz, koncentrációkészséged alig van, a memóriád mint egy szivacs, napról-napra elfelejted a dolgokat, alig emlékszel mit csináltál az elmúlt hetekben, hónapokban, és folyton a pillanatnak élsz. Megjegyzem, elõtte sokkal hatékonyabb voltam, az ötleteimet gyakran nagyon kitartóan megvalósítottam, szakmailag elismerték amit csináltam, és sok ismerõsöm megemlegette, hogy milyen gyorsan és hatékonyan meg tudok valósítani egy-egy elképzelést, amire õk nem képesek. Mindig kitaláltam valamit, és ritka volt hogy csak úgy tétlenül voltam. Aztán idõvel ez az energia egyszercsak elapadt, és egyre kevésbé kezdett érdekelni bármi, egyre jobban hanyagoltam magamat és mindent.
Szóval én valami olyasmin mentem keresztül mint amit Csernus leír a korábban linkelt videóban a kreativitásról (bár tudom hogy "Csernus" itt szitokszónak számít, de jól illik rám amit mond): kezdetben csomó terv és vágy, de aztán ezek megvalósulása egy idõ után elapad, megszûnik, és egy ilyen nehezen megfogható, sodródó állapotba kerültem, és nem tudnám sok eredményét felmutatni ennek az idõszaknak. Aztán egy idõ után ez a tétlenség, eredménytelenség még jobban lehangol, ami még kevésbé kedvez annak hogy motiválva legyek, és elkezdõdik egy ilyen ördögi kör, ahol egyre kevésbé érzem magam képesnek arra, hogy egyáltalán megvalósítsam a céljaimat, és egy idõ után egyre kevésbé érdekel.
A fûszívás abbahagyásától nem azt várom hogy hipp-hopp visszatérjen a motivációm (senki nem mondta hogy ennek kéne következnie, kivéve én+te+ö=gén egyszerû logikája), hanem hogy a tétlen sodródás helyett képes legyek végre megvalósítani az elképzeléseimet, amely eredményeinek megtapasztalása motiváljon és önbizalmat adjon. Biztos vagyok benne, hogy ez hosszú folyamat, hiszen hosszú ideig tartott ide eljutni.
Amint látható, a füvezés nem közvetlenül okozta a motiváció hiányát nálam, hanem ilyen nehezen megfogható folyamatokat indított el, amik végül ide vezettek. Szóval a fű nem egy olyan egyszerű dolog, mint egy százas szög... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Phuál szerintem az a kapcsolat a fű és a motiváció között, hogy betépve az ember gyakorlatilag mindenhogy el tud lenni és ezért elégedett, míg ha nem tépne be valszeg unatkozna és programokat csinálna magának. Tudom, tudom nem mindenki ilyen egyszerű lény, de betépve egyszerűbb ellenni, mint nem betépve csakúgy. Így, ha másban nem is, de legalább célok kihelyezésében motiválhat, ha abbahagyod. Amolyan váltás-változás.
5 év meg rengeteg idő akár füvezel akár nem, szóval az a természetes, ha szinte magára se ismer az ember ha ennyi időt visszapörget az életében (ezt 20 éves kor alatt értem főleg). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én is azt szoktam mondani magamnak, hogy majd ha nem lesz semmi dolgom, akkor végre visszaállhatok arra, hogy minden nap folyamatosan be vagyok tépve... :-) Persze ezt félig gondolom csak komolyan, de az tény, hogy amikor minden nap betéptem, akkor az azért volt, mert nem volt semmi dolgom. Vagy legalábbis én úgy éreztem, hogy nincs semmi dolgom, sokan erről máshogy vélekednének, de a lényeg, hogy először jön szerintem a motiválatlanság, ami után aztán az időt csak el kell ütni valamivel. Ezen eszközök közül az egyik a fű lehet például... Azok az emberek, akik meg alkotnak ÉS mellette tépnek, azok meg a nyilvánvaló ellenpéldái ennek a motiválatlanság dolognak.
|
| | | | |
|
