 |
Legfrissebb hozzászólások (10261 - 10270)
 | |  | | | | |  | |  | | | ....
Lenne pár kérdésem a tapasztalt aya fogyasztókhoz és a sámáni szertartáron résztvevő fórumozókhoz:
Van-e közületek olyan, akinél nem hatott a tea az első alkalmakkor? Ha igen, érdekelnének a tapasztalatai.
Mit gondoltok, minek tudható be, hogy nálam nem hozta meg a várt hatást? Lehet, hogy túl nagyok az elvárásaim, vagy lelkileg nem vagyok rá felkészülve? Én azt gondolom, hogy a tudatalattim valami gyerekkori traumát rejteget, amire tudatosan nem emlékszem (pszichoterápián erre jutottunk korábban).
Korábban azt olvastam, hogy járni vagy beszélni is alig lehet a tea hatása alatt, itt mégis mindenki nagyon tisztának tűnt. Ez miért lehet?
Mi lehet az az anyag, amit egy csövön keresztül egymás orrába fújtak ez emberek és mi lehetett a szemcsepp?
Nem veszélyes a szer egy terhes nőre? A gyerekekre nézve nem veszélyes-e egy ilyen szertartáson történő részvétel a szülő kontrolhiánya miatt. Van-e kontrollhiány. Itt látszólag a szülők folyamatosan tudtak reagálni a gyerekek jelzéseire.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | ...
Másnap beszélgettem az emberekkel és sokan azt mondták, hogy az megtörténhet, hogy valakinél csak több alkalom után hat a tea, de ők szinte biztosak voltak benne, hogy a második éjszaka már sikeres lesz. Mivel javasolták az orrba fújós port, így én is kipróbáltam, de pár percig tartó fizikai lazaságon kívül mást nem érzetem. Következett a második éjszaka. Mivel páran a befele figyelést javasolták, így csukva tartottam a szemem és a lélegzetemre figyeltem. Bennem nem indult el sok minden, körülöttem viszont annál erősebb és érdekesebb események történtek. Szinte mindenkiből erőteljesen tört elő a hányás, sok órán keresztül ment ez és én csak annyit láttam, hogy a legtöbbek tekintette még mindig ugyanolyan tiszta mint előző este, fura volt, hogy az emberek biztosan közlekednek a wc-re, egyesek sétálnak a szobába, semmilyen transz élményt nem látszódott az embereken. Érdekes volt, hogy a sámán sokkal többet énekelt és a ceremónia menete néhány dologban eltért az előző estétől, pl. a második kőr teázás nem jött olyan gyorsan, mint az előző este. És egyszer, kb. 3 óra elteltével úgy éreztem, hogy lehet, hogy hányni fogok. Azt éreztem/gondoltam, hogy a sámán nekem énekel, az én tisztulásom miatt. A hányási ingert nem kísérte semmilyen rossz érzés sem fizikai sem lelki szinten. Vettem a tálamat, hosszasan ölelgettem és egyszer csak megtörtént. Ettől nagyon boldog voltam. A tudatom még mindig nagyon tiszta volt, ezen csodálkoztam is, és még akartam a tisztulást, de nem volt bennem már semmi, ami kijöhetett volna (eső alkalommal is alig volt). Az egyik segítő ezt észrevette és javasolta, hogy igyak vizet, mert az segít. Megtettem és akkor megértettem, hogy az emberek miért isznak annyi vizet. Újabb hányás, újabb víz ivás, újabb róka, stb. A tudatom még mindig tiszta volt, a hányás pillanatában amikor kijött, akkor talán átléptem egy másik dimenzióba, de ez nagyon gyenge volt. Nagyon örültem és akkor azt gondoltam, hogy végre valami, amiért már érdemes volt eljönni. Azt éreztem, hogy mindez sokkal inkább a sámán éneke, mintsem az aya csalogatta elő belőlem. Miután már sok róka után valamennyire megtisztultam, visszaültem a helyemre, vártam, hogy jöjjenek a vizuális élmények. Itt már biztos voltam benne, hogy jönni fognak, a hányás nekem elég bizonyíték volt, hogy 3 óra elteltével működik a dolog, így nyugodtan figyeltem kifele. Újabb teázás, ennek nagyon örültem, várakozás, várakozás, várakozás és semmi. Csalódott voltam. Az esemény végén mindenki megosztotta, hogy mit kapott az ayától, az emberek fantasztikus dolgokat meséltek, olyan erős dolgokat éltek át, amiket azelőtt sosem tapasztaltak, pedig a legtöbbjük gyakorlott fogyasztó volt. Az emberek a kérdéseikre megtalálták a választ, az imák meghallgatásra találtam. Én ugyanezt sajnos nem mondhattam el, pedig volt kérdés és ima is előtte.
Másnap reggel még tartott a csalódottságom. Azóta eltelt pár nap és most mégis örülök, hogy részese lehettem ennek, mert velem bár csak néhány apró dolog történt, de lehet, hogy ezt jobban meg kellene becsülni. A közösségi élmény, a tapasztalat, az emberek, a beszámolók miatt most azt gondolom, hogy megérte elutazni, de azt tény, hogy sajnos nem azt kaptam, amire számítottam. Talán nekem az aya most csak ennyit mutathatott, talán nem vagyok még felkészülve rá. Egyet biztosan tudok, mély tiszteletem az ayahuascának, fogunk mi még találkozni, és ha hozhat magával élményeket, akkor azt el fogja hozni.
Hogyan tovább még nem tudom, most azt tervezem, hogy napokon belül egyedül folytatom ezt az utat. Mivel még sosem volt ilyen élményem még mindig félek ettől, de remélem, hogy ez a medicina valóban annyira intelligens, hogy nem engedi, hogy rossz dolog történjen velem (pl. fizikai baleset a teázás alatt). A belső félelmekre, fájdalomra számítok, jöjjön aminek jönnie kell, korábban is ezt gondoltam és ez most is így van. Azt gondolom, hogy tudatosan erre fel vagyok készülve. Azt hogy a tudat alatt mi van, nem tudom, de remélem a tudattalanom is elfogadja az ayát. ... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ...
Telt az idő, csak kevesen rókáztak, bennem és a többiek tekintetében sem történt semmi változás, így azt gondoltam, hogy nem hat a szer, valamit nagyon elrontottak. Eszembe jutott, hogy amikor megérkeztem még főtt a tea, később azt vettem észre, hogy nem ég a láng, valaki eloltotta, majd kb. fél óra múlva ismét tovább főtt. Valaki eloltotta a tüzet, pedig nem kellet volna. Azt gondoltam, hogy a főzet nem sikerült és ennek az estének annyi, de senki nem tette ezt szóvá, így hát én tovább hallgattam a zenét és azt csodáltam, hogy a sámán és a kísérője (egy nő), milyen szépen énekelnek. Órák teltek el, de közel semmi se történt. Gyerekkori képek jöttek elő. Ami ezekben érdekes, hogy egy dologhoz kötöttem ezeket: az apához és a kommunizmushoz, merthogy én egy erősen kommunista országban nevelkedtem, de ezeket pontosan nem tudom leírni. A halvány képeket az aya hatásának tudtam be, de én nem erre számítottam, valami sokkal erősebbre. Közben megittunk még egy kört a teából, meg még egyet. Én három körig jutottam el, itt meguntam, de volt olyan, aki negyediket is kért. A ceremónia alatt néhányan többször valami port szippantottak fel az orrukba, illetve egymásnak fújták át azt egy cső segítségével, a sámán kísérője valami cseppet csepegtetett azok szemébe, akik ezt kérték, de mivel én tiszta aya élményt akartam, így ebből inkább kimaradtam. Másnap megkérdeztem, hogy ezek a szerek pontosan mik voltam, de mivel nem tökéletes az angol tudomásom, így nem lettem sokkal okosabb, annyit tudtam meg, hogy a por az aya valamelyik komponensét (is) tartalmazza (a yoporól már hallottam, de ez nem az volt), a szemcsepp pedig arra jó, hogy kinyitja a harmadik szemet. E mellett az éjszaka során az egyik kísérő valamilyen füsttel járt kőrbe többször, illetve valami mentolos folyadékot kentek magukra az emberek, amiből a sámán egy alkalommal nekem is adott. Az éjszaka véget ért, én nagyon csalódott voltam és azt gondoltam, hogy a többiek is ugyanennyire, viszont a ceremónia után kiderült, hogy bár sokaknak gyenge volt a hatás, a legtöbb embernek mégis erős pszichedelikus élményei voltak. .... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Akkor következzen egy kis élmény vagy helyesebb szólva esemény beszámoló:
Kb. két hónapja ismerkedem az ayahuascaval. Feldmár kapcsán LSD terápiáról hallottam először, de mivel ehhez nem olyan könnyű hozzájutni, így el is vetettem az ötletet. Akkor jött az ayahuasca. Sokat olvastam róla és a beszámolók, leírások meggyőzőek voltak, így biztos voltam benne, hogy nekem erre van szükségem. Mivel sosem volt még pszichedelikus élményem, így nem akartam belevágni egyedül, olyan félelmeim voltak, hogy mi lesz, ha ez annyira elviselhetetlenül erős érzéseket hoz magával, hogy kiugrom az ablakon. Mivel belföldön nem találtam ehhez segítőket, ezért úgy döntöttem, hogy Hollandiában vágok neki a kalandnak. Alaposan felkészültem az utazásra, sokat olvastam a témában, két hétig böjtöltem stb. Két ceremóniával terveztem azért, hogy bebiztosítsam magam arra az esetre, ha első alkalommal nem történne semmi, vagy nem azt kapnám, amire számítok. Kb. 18:00-kor érkeztem meg. Az egyik résztvevő bemutatta a helyet és megkínált a közös étellel. Mivel aznap nem ettem, mert én tisztességesen akartam nekivágni az útnak, nem nagyon értettem, hogy most miért kellene mégis ennem, de mivel azt láttam, hogy mindenki fogyaszt a vegetáriánus kajából, így nem álltam ellen. Megkérdeztem, hogy nem gond-e a ceremónia előtt, ők azt mondták, hogy kb. 3 órával előtte nem érdemes enni, a többi nem számít. 21:00-kor gyülekeztek az emberek, és újabb meglepetés ért. Mellém egy baráti társaság települt le, egy 4 hónapos gyerekkel és egy kb. 6-8 hónapos terhes nővel. Ezen kívül volt a teremben még egy kb. 5 éves gyerek is. Mivel én azt gondoltam, hogy az aya egy más világba repít, így fura volt, hogy a gyerekeket kimerték tenni a szüleik egy ilyen közegnek (persze a gyerekek nem fogyasztottak), és az is fura volt, hogy valaki terhesen ezt be merte vállalni. 22:00-kor elkezdődött a ceremónia, egy Huni Kuni törzsből származó sámán vezetésével. Megittuk az első pohárral. Bár én jeleztem, hogy első alkalommal fogyasztok a medicinából, örültem, hogy a sámán egy tisztességes adagot mért ki nekem. Leültem a helyemre és vártam. Közben próbáltam befele figyelni, de úgy tudtam, hogy a szer akkor is hat, ha az ember nem befele figyel, így a környezetemet és az embereket is figyeltem. Kb. 30 perc telt el mire néhányan kitették a rókát. Mivel én úgy tudtam, hogy a szer kb. 30 perc alatt el kezd hatni, így nagyon fura volt, hogy az embereknek a tekintette nagyon tiszta volt, sokan kimentek a mosdóba. Mivel én azt gondoltam, hogy itt felállni is nehéz lesz, így ezen csodálkoztam. .... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rgmut: nem tudom nem megy e pokolba az ember, ha úgy szól bele más dolgaiba, hogy a sajátjaival sem tud mit kezdeni :D
Vázlatosan én azt mondanám, hogy első körben próbálj felszabadulni ez alól a nyomás alól, amit az okoz, hogy egyedül vagy. Érezd át, hogy alapvetően nincs gond ezzel azon túl, hogy te szeretnél mást is csinálni. Amit csinálsz az olyan, hogy mindig csak egyedül álló alakokat festesz. Ezzel semmi gond nincs, lehet ezt jól csinálni és lehet ez teljes és elég. De persze, ha szeretnél csoportokat is, akkor azt is lehet gyakorolgatni. Az, hogy ez nehezen megy bizonyára azért van, mert nem pont onnan indultál, mint más. Szóval a lényeg, hogy nincs baj veled kozmikus értelemben :). Ahogy egy remetével sincs, aki egyedül üldögél az erdőben és aztán meghal, anélkül, hogy látott volna bármit az erdőn kívül. Ezt is lehet jól csinálni és lehet elég. Ha ebben az irányban sikerül némi derűt csiholnod, akkor egy stabilabb feel good alapról indulhatnál tovább. A szánalmasság érzet nélkül. Amit megtámaszt az a bizalom, hogy akárhogy is alakul a továbbiakban, nincs semmi baj :). Ha találsz párt vagy jó barátot, ha nem.
Ezen túl meg, ha úgy érzed egy érdekes kezdő lépés lenne egy pszichológus, akkor igyekezz arra felé tájolódni és nézd meg. Ha nem megy, akkor esetleg kis lépésenként. Egyáltalán nézz ki egyet, ha elmennél, hova mennél. És mi lenne, ha úgy mennél el egyhez, hogy az van a fejedben, hogy nem mész többször? Tehát, hogy soha többé nem látjátok egymást. Akkor lehet tudnál beszélni, mert tudnád, hogy csak ez van és vége. Nem kell majd megint a szemébe nézni és pár hét alatt elfelejti az egészet. De persze ha úgy érzed, hogy akarsz menni megint, mert meghozza első lépés a kedvedet a többihez, akkor dönthetsz úgy, hogy megint arra mész, a te dolgod. Ez csak egy ötlet.
Adok amúgy egy feladatot: szerezz öt papírzsepit az utcán emberektől :). Szólítsd meg őt/őket és kérj. És csináld addig, amíg meg nincs az öt. És utólag gondold végig milyen volt.
Amúgy a Fritz Zorn: Mars hozzád is kapcsolódik. mert nem csak rákja van Fritznek, hanem úgy véli ugyanazért van rákja, mint amiért magányos és amiért nem tud szeretni. A könyvet egy addig nem író 30 körüli férfi írja három részletben, miután megtudja, hogy rákja van és végig nézi, hogyan alakult ezzé az élet és merre tovább. Nem regény, nem játék. Igazi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | polarizáljuk az egyenletet
http://www.youtube.com/watch?v=EEZkQv25uEs
örömet okozna, ha az alábbi gondolatmenetemre érkezne reakció
jelenkorunk feloldandó disszonanciái közé tartozik a haladásba vetett bizalom és az ezzel ok-okozati összefüggésben álló evolúciós értelmezés: fejlődés és verseny.
ami a versenyt illeti. tudom és érzékelem, hogy egy versenyhelyzet, aminek VAN TÉTJE, diszharmóniát szül, amiben az ellenérdekelt felek a győzelem érdekében bármit megtehetnek.
ez egy ilyen alapvető program, amit tényleg illene mostmár...
?
ami a haladást illeti. ez egy összetettebb kérdés, mert a tudományt is magába foglalja. a lényegesen több tudattalan tartalomra építő felfogás, miszerint a haladás feltétele a verseny, e nyakatekert logika szerint:
minél jobban nyomjuk, annál jobban jön.
ami igaz, csak cserében később a nyomás fájdalmasabb lesz, és majd csak egészen keveset tudunk kipréselni igen nagy fájdalom árán. mint a fenti videó bemutatja, e haladás egyik elementálja az olaj, amivel nem az a legnagyobb gond valójában, hogy majd egyszer kimerülnek a tartalékok, hanem az, hogy a légkörbe visszavonhatatlanul beleégetjuk a sorsunkat (persze ez sem visszavonhatatlan még, de afelé halad)
program.
aztán azt gondolom még, hogy a legnagyobb motorja ennek a self-destructing üzemmódnak (azaz gátja a változásnak) az az arctalan hatalom, ami profitál ebből, és az az arccal rendelkező hatalom, ami a politikusokban ölt testet. sajnos a politikus szitokszó, pedig milyen mesés dolgok lennének, ha a képviselő szórol az jutna eszembe, akiről tényleg elhiszem, hogy nem egy korrupt, öncélú, egyszeri seggfej, hanem kiáll az én ügyem mellett, hogy olcsóbban vehessek kenyeret, vagy jobb körülmények között tanulhassak stbstbstb. bocsánatot kérek a csúnya beszédért!
jó, jó, de még nem találtak ki jobbat. ez a legügyesebb átverése az obskurus világrend szolgáinak (mert igen, szolgák vagyunk a szó nem brutális értelmében), mert akkor MEGFOGJÁTOK, leültök és kitaláltok valami jobbat. Róma sem egy nap alatt épült, vagy hogy is szokták mondani a hogyishívjákok!
:-)
békét
|
| | | | |
|
