 |
Legfrissebb hozzászólások (1003 - 1022)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | | De attól mi még eldönthetjük, elfogadjuk-e, vagy sem! Ha valaki azt mondha nekem, hogy az ég piros, azt fogom gondolni, hogy ez valótlan (részemről) mondani pedig azt fogom, hogy bepapirozott az ipse. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Újragondolva úgy vélem, hogy a "kétségbe vonás" nem a legpontosabb kifejezés, mert "technikailag" tényleg kétségbe vonható bármi (például az élményt mesélö egyén szavahihetösége). Tulajdonképpen én arra az ellenörzési folyamatra gondoltam, aminek a végeredménye egy megbizonyosodás lehet (valaminek az "igazságáról"/"hamisságáról"). Ilyen végeredményhez tehát a szubjektív élmények esetében nem lehet bizonyossággal elérni. Újrafogalmazva:
"A szubjektív élmények nem bizonyíthatóak/cáfolhatóak". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, a szubjektív élmény leírásánál/értelmezésénél/magyarázásánál már sok egyéb kognitív, pszichológiai, szociális, kultúr- stb. faktor is belejátszik.
A verbális beszámolók gyüjtésénél pld. alapból figyelembe kell venni a felejtést, öncenzúrát, a szándékos félrevezetés lehetöségét, az elvárásoknak megfelelö válaszokat, egyes élmények "elmondhatatlan" jellegét és a hézagok kipótlását a leglogikusabb magyarázatokkal (konfabuláció). A "legtisztább" élménybeszámolók megpróbálnak értelmezés, magyarázat és spekuláció nélküliek lenni.
Szerintem az e-prime nyelv figyelmes használata sokat segíthet. Tehát ha nem úgy mondom, hogy "hideg van", hanem hogy "fázom". |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | De aki azt állítja, hogy az ég piros, miért hazudna? Azért, mert nem hajlandó elfogadni a kollektív véleményt, vagy csak megdönteni próbálja azt. Elvégre, ha lejátszunk több embernek egyszerre egy hangfelvételt, mellyen csak morajlás, és egyéb érdekes hangok vannak, mindenki rámondja, hogy nem tartalmaz semmit. De, ha valaki felszólal, hogy mintha hallott volna egy szót, vagy egy nevet, egyből mindenki hallani kezdi azt. Tehát ha elég sokan hajtogatják, hogy az ég valójában piros, akkor mindenki el fog rajta gondolkodni... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | hopaxte olyan eminens vagy.
mármint igazadvan.
de
kiegészíteném azzal, h mér kell bárkninek bármit elhinni?
mindannyi rorschach tesztek vagyunk.
és minden mozdulatunk az.
lényeg, hogy elhidd, hogy senki sem akar bántani.
(meg még egy csomó minden,
pl. hogy semmi sem értelmes, csak néha annak látszik.
- szent kontempláció.
ezt manapság tanultam az egyházamban
a church ofreality-ben....) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha hibának a két mém közti eltérést nézed.
Mémnél sem minőség,hanem mennyiség számít.Ha többen mondják,hogy kék az ég,akkor hibássá válik annak a szubjektív tapasztalása,aki azt mondja,hogy piros.De ettől függetlenül,abban a kis térháló szegletben,amihez az ő egója van csatolva,ott teljesen helytálló.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nade! Akkor ha senki szubjektív véleménye nem vonható kétségbe, mert ugye azt nem vonhatjuk kétségbe, ki, mit, hogyal él meg, hogy gondolkodik afelől, akkor minden hozzászólásra mondhatjuk, hogy igaz, de azt is, hogy mások értelmezése szerint, tartalmazhat hibákat nem? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | szerintem nem. az én fejem meg a te fejed az kétmásik -miazaspektusmagyarul?- izé nézőpont.
és csak azért h őrülten szimpik legyünk egy potenciális harmadiknak aki v hozzám v hozzád van közelebb azért felesleges a nyomulás.
pedig a legtöbben ezt a műsort kűdik.
néharáfogják szegény jézusra, néha meg a blotterre :))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Mások szubjektív élményei nem vonhatók kétségbe."
Akkor sem, ha nyílvánvaló, hogy az illető eltúloz, kiszinez vagy ferdít részeket, hogy elhízott egóját méginkább növessze? Ilyenkor is azt kell mondanom, hogy ha te így élted meg akkor nem vonom kétségbe?
Maga az élmény valóban nem vonható kétségbe, de magát az élményt egyedül csak a másik elmondásán keresztül tudod meg és ott meg már igencsak lehetnek értelmezésbeli "hibák", szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ;)))
ha egyedül nem, akkor mástól várod hogy...azmeg milyenmár..rosszkedvű kolonc leszel mások nyakában?;))) .. jóhétvégét! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | vagy: ha egyedül jól érzed magad, akkor minek társaság?
:D
a legtöbb baj úgyis abból van, ha az emberek kommunikálnak, mert utána meg abból, hogyha nem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ez nem ugy van, hogy: Ha egyedül érzed jól magad, akkor nem jó társaság leszel? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ha egyedül nem érzed jól magad, másnak sem leszel jó társaság.... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"vagy azok tévednek, akik máshogy gondolják, vagy én."
"megvitatni, hogy kinek van igaza"
"hol a hiba a gondolatmenetben"
"mennyire állja meg a helyét"
"ha tévedtem"
"be tudja bizonyítani, hogy nem jó úgy ahogy gondolom"
"helyretette a gondolataimat"
De ez az egész boldogság-téma nem tévedésröl, igazról, hibáról, helyesröl stb. szól. Neked van egy definiált boldogságfogalmad, másnak meg másmilyen. Mások fogalmát megismerheted, de nem kérdöjelezheted meg a saját szemszögedböl. Csak a saját fogalmad számodra megfelelöségét kérdöjelezheted meg.
Mások szubjektív élményei nem vonhatók kétségbe.
Ez egyszerüen nem egy olyan dimenzió, ahol létezik "külsö" igazság.
"Az én boldogságfoglamam amint mondtam a célírányos szenvedésre épül. Az egész, mint minden más eredője a szeretet, mert ennek következménye az együttérzés, az együttérzés következménye az áldozat, a lemondás, a lemondás következménye pedig a szenvedés, innét pedig egyenes következmény a boldogság, a vigasztalás."
Az enyémböl kimarad az áldozat, a lemondás és a szenvedés, Occam borotvája miatt ;) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén szerintem még mindíg nem jól látod, nem jut el a hozzád, amit írtam. Pont azt írtam, hogy a saját boldogságfoglamamból indulok ki, és először azt kellene definiálni, hogy mi a boldogság, és hogy ki boldog:
"nem az irigység miatt, hanem sokkal inkább azért amit leírtam. Amit leírtam az az volt, hogy mit jelent a boldogság számomra, vagyis hogy mit értek alatta. Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki. Egyszerűen azért mert nincs értéke. Elfogadom, hogy mások másként gondolják ezzel és velük semmi problémám sincs, és nem is irtam róla semmit. Én arról írtam, hogyha máshogy lenne, mint ahogy gondolom, és az lenne véleményem szerint a jobb, akkor nyílván úgy gondolnám, és nem amellett érvelnék, hogy milrt úgy jó, ahogy gondolom, vagy inkább hogy miért gonolom úgy. Ha tudsz jobbat, kíváncsian várom az érveidet, hogyan lehet tettek nélkül elérni eredményeket pl. és hogy ezek mennyire valódiak."
Ne hari hogy ismétlem önmagam, de nem tehetek mást. Azért mert azúgy állítod be amit írtam, minhta nem akarnám megkérdőjelezni azt, hogy amit mások boldogságnak hívnak, az valóban boldogság e. Lehet, hogy nem esett le, de pont ez a célom. Mert vagy azok tévednek, akik máshogy gondolják, vagy én. Mindenképpen érdemes lenne összedugni a fejünket, és megvitatni, hogy kinek van igaza, és miben, mert szerintem mindenki jól jár vele.
Nyivlánvaló hogy nem tudok együtt örülni egy emberrel, ha úgy gondolom, hogy az öröme nem vezet jóra. Például keresheti valaki a boldogságot a drogokban, én meg lehetek olyan, gondolhatom úgy, hogy tévúton jár, és nem kötelességem vele együtt örülni. Hatalmas dopaminfröccsöt ad, ha bekapsz egy jó adag exet, de úgy gondolom, hogy tovább kéne egy kicsit gondolkodni annál, hogy a boldogságot pár ingerületátvivő anyagnak tulajdonítsuk.
Továbbá azt is meg kell említeni, hogy az öröm érzete nem azonos a boldogsággal. Továbbra is várom azt, hogy mit értesz mások boldogsága alatt, hogy azok a mások mit érthetnek szerinted boldogság alatt, és miben tér az el az én boldogság képemtől. Enélkül szerintem nem tudunk értelmesen véleményt alkotni más álláspontjáról ( legalábbis én semmiképp, hiszen azt sem tudom, hogy mi az a másik álláspont) .
Az én boldogságfoglamam amint mondtam a célírányos szenvedésre épül. Az egész, mint minden más eredője a szeretet, mert ennek következménye az együttérzés, az együttérzés következménye az áldozat, a lemondás, a lemondás következménye pedig a szenvedés, innét pedig egyenes következmény a boldogság, a vigasztalás.
Szóval érveket szeretnék, hogy hol a hiba a gondolatmenetben, ha lehet. Nem akarok senkit cseszegetni, meg nem akarom azt sem, hogy én legyek a király, tudom, hogy vannak hibáim, pont ezért érdekel, hogy mások mit gondolnak, és hogy mennyire állja meg a helyét az, ahogy gondolják. Kész vagyok beismerni, ha tévedtem, de ehez meggyőző érvek kellenek. Ha valaki be tudja bizonyítani, hogy nem jó úgy ahogy gondolom, annak még meg is fogom köszöni, hogy helyretette a gondolataimat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tiltsuk be az érzéseket a gondolatokat, a tetteket, az egót, a testet, a játékot, a magányt, a társadalmat!!!
és akkor nem lesz se szenvedés se szenvedés általi boldogság, se nemszenvedés általi "megvilágosodás"...
úgy hiszem, hogy a vino is meg a gén is ugyanannak a fonálféregnek -bár inkább örvényféregnek hívnám- a két végét húzza.
a nemszenvedés nem a szenvedés elkerülése, tudatosítása a "boldogságnak"
hanem a szenvedés fel nem ismerése.
ha már küzdened kell, tudatoznod, játszanod, stb. a szenvedés ellen akkor ugyanott vagy, mint az aki szenved és utána boldog lesz.
hiszen az egyik elkerülni kívánja a szenvedést és ezen szenved, a másik meg szenvedni akar, és azon szenved...
az nem szenved, aki nem veszi észre.
én a magam részéről mindig csak akkor szenvedek, amikor mások mondják, hogy szenvedek.
pl. "felszabadítanak"...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ezek a bipolárok (jó-rossz, sötét-világos, fekete-fehér, szenvedés-boldogság, büntetés-jutalmazás, derü-ború stb.) csak egyfajta fogalomrendszer metaforái a lét jelenségeit vázolni próbáló sokféle fogalomrendszeri metafora közül. Néha lehet velük megfelelöen szemléltetni, néha meg nem. Attól, hogy a kedvenc könyved tele van ilyenekkel, ezek csak a jelenségek kéthalmazos leegyszerüsítései. Ha nagyon hozzászoksz egy fogalomrendszer szüröjéhez, akkor megtanulod ideig-óráig automatikusan a tudatalattidba tolni az annak ellentmondó anomáliákat. Ezzel elveszed magadtól a lehetöséget az alternatív értelmezésekre, amik esetleg egy adott helyzetben hasznosabbak lehetnek, mint a begyakorolt értelmezési sémáid. Persze ez szintén szociomátrix kérdése, hiszen mindenki a körülötte levök szüröin keresztüli infót kapja folyamatosan (a módosult tudatállapotokban ideiglenesen van lehetöség másra is).
Nekem úgy tünik, hogy ha valakinek igénye van szenvedni, akkor az inkább egy belúpolás/disszonanciaoldás. Pld. valaki sokat szenvedett korábban, és pesszimistán inkább "elébemegy", minthogy váratlanul érje a szenvedés. Esetleg megpróbálja összemosni a kijavítatlan hibái következményeiként történö szenvedést a szándékosan elöidézett szenvedéssel. Esetleg a sok korábbi szenvedéssel "megszokta" ezt az énképet és a hozzá tartozó szociális szerepjátékokat. Esetleg a családi, nemzeti, vallási vagy egyéb kultúrértékrendje hangsúlyozza ki a szenvedést erényként.
A Bence remekül mondta, hogy egy fonálféreg is tud szenvedni. A szenvedés elérése nem bizonyítja a szándékosságot (=tudatosságot?); a szenvedés sikeres elkerülése viszont annál inkább. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
Ha úgy mondtad volna, hogy:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedtem meg."
Akkor az a SAJÁT boldogságfogalmad értelmezése lenne.
De te így mondod:
"Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki."
Ezzel pedig MÁSOK boldogságfogalmát kérdöjelezed meg.
Ennek következményeképp pedig nem tudod elfogadni mások (saját feltételeik szerinti, számodra "hamis") boldogságát (a te szenvedésfeltételed szerinti, "valódi") boldogságnak.
Így nem tudsz maradéktalanul együtt örülni azokkal, akik boldogak.
Ez egy elzárkózás a közös mátrixból a saját világodba.
Persze, vannak morális meg etikai szürök, pld. gondolom nem veszed át egy sikeres bankrablógyilkosnak a zsákmány felett érzett örömét.
De ha számodra nagyobb boldogság egy súlyos, fájdalmas baleset után kapott milliós kártérítést, mint egy ugyanakkora összegü lottónyeremény, akkor legalább nem veszünk össze rajta ;)
Bence:
Az indikátorról, a szenvedni tudásról meg a hibás programról is teljesen ugyanaz a véleményem, mint neked.
A "régebben lehetővé tettük a bekövetkezését" a reinkarnációs kontextusban pláne egyértelmü, de anélkül is egyszerüen értelmezhetö: valamelyik felmenöm már elintézte nekem azokat a körülményeket a "csettintéses" boldogsághoz, amit valaki másnak a felmenöi nem. Ha nem izolált egyedként kezelem magamat, hanem egy ilyen (reinkarnációs/genetikai/evolúciós) folyamat részeként, akkor örömként élem meg a folyamat korábbi elemeinek a rám ható részét, és nem akarok mindent kényszeresen a nulláról újrakezdeni, hogy ÉN szenvedhessek meg érte. És dehogy kényszerítem a következö (reinkarnációmat/generációmat) a saját (vagy korábbi) hibák miatti szenvedés újraátélésére. Inkább a jelen örömlehetöségeit növelem mindenki számára. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén:
nem az irigység miatt, hanem sokkal inkább azért amit leírtam. Amit leírtam az az volt, hogy mit jelent a boldogság számomra, vagyis hogy mit értek alatta. Az számomra nem jelent boldogságot, amiért nem szenvedett meg senki. Egyszerűen azért mert nincs értéke. Elfogadom, hogy mások máként gondolják ezzel és velük semmi problémám sincs, és nem is irtam róla soemmit. Én arról írtam, hogyha máshogy lenne, mint ahogy gondoom, és az lenne véleményem szerint a jobb, akkor nyílván úgy gondolnám, és nem amellett érvelnék, hogy milrt úgy jó, ahogy gondolom, vagy inkább hogy miért gonolom úgy. Ha tudsz jobbat, kíváncsian várom az érveidet, hogyan lehet tettek nélkül elérni eredményeket pl. és hogy ezek mennyire valódiak. Kiváncsi lennék mivel támasztod alá, és hogy meg tudod e dönteni az érveimet. Persze az már nyilvánvaló számomra, hogy nem értjük ugynazt boldogság alatt, ezért jó lenne az is, ha elmondanád, hogy Te mit értesz alatta.
Bence:
Nem, én azt mondtam, hogy a szenvedés és a boldogság szoros kapcsolatban állnak egysmással, nem lehet valaki boldog, anélkül hogy ne szenvedne.
Egyébként ez az, amikor valaki nem tudja összeegyeztetni az ellentéteket, mint a jó-rossz, sötét világos, vagy szenvedés boldogság, nem látja át, hogy mi köze egyiknek a másikhoz, azt gondolja, hogy az egyik csak a másik nélkül létezhet igazán. Pedig a jobb kéz nem a bal kéz ellen van, hanem a kettő egymásért. Nem ismeritek a tükröt?
Van egy régi katonai római közmondás is pl:
Tanulj meg engedelmeskedni, mielőtt parancsolsz.
No ez is ilyen. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
azaz lehet értelme, ha tanulunk belőle.
"igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni"
akkor lesz valaki igazán boldog, ha megszüntette a szenvedésének okát.
A szenvedésnek önmagában nincs értelme, ez egy indikátor arra, hogy valamikor hibáztunk. Ha valaki tanul belőle, akkor már van értelme, de ezt a tanuló teszi hozzá, nem a szenvedésből jön. Szenvedni önmagában pedig minden lény tud, egy fonálféreg is, nem kell megtanulni. Bár gondolom te is ilyesmit értettél alatta.
"Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik."
A folyamatos legmagasabb öröm, az alapvető állapot, a tudat gazdagságának tapasztalásából ered. Ez nem egy olyan valami, amiért meg kell dolgozni (az örömért), de kell dolgozni azért, hogy a dualista tapasztalást átalakítsuk. Szóval ez feltételektől független öröm. Ha pedig szembe jön egy feltételes boldogságot adó szituáció, és látszólag nem kellett érte tennünk semmit, az azért lehet, mert már régebben lehetővé tettük a bekövetkezését. Ha valaki nem használja ki, mert úgy érzi nem érdemi meg, nem csak jelen örömlehetőségének megosztását szalassztja el, de egyre ritkábban is fog ilyen szituációkban belekeveredni. Szóval szerintem ez egy hibás program.
állandóan bolgodságot írok, csak kijavítom |
| | | | |
|
