 |
Legfrissebb hozzászólások (1023 - 1042)
(Témakör: Daath bölcsességgenerátor)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Hm meg lett szüntetve a sátánista topic. Miért is? És miért kellet erre várni egy évet(föleg ha voltak hozzászólások)mikor vannak ugyanitt több mint egy éve "pihenő" topicok is? Na végül is mind1. Ez van. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | kifejezés, mint megnyilatkozás.
"a távolságot mint üveggolyót... megkapod..."
olyan sokfélén vagyok szép- mondta a jóisten és átfordult egyik oldaláról a másikra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Ha a csirkebaszó punnyadt faszvakaró boldogság "valódiságát" a szopósállat seggdugasz parasztfaszú saját normáiddal meghatározott "szenvedés-per-boldogság" hányados alapján számolod ki, akkor nem fogod tudni feltétel nélkül elfogadni mások boldogságát. Tehát ha valakinek több van, mint neked, és azon kezdesz el agyalni, hogy vajon megdolgozta-e/megszenvedte-e érte a főköcsög buziláda pöcsmag általad beszopott kibaszott kiszabott "normát", akkor ez az öreg tetügeci picsa feltételes értékrended/ítéletrendszered kisugárzódhat másokra, például faszszopó seggbekúrt irigység formájában. Feleségül vette elsö szerelmét és boldogan élnek? Távoli gennygép szopóskurva rokonától sok pénzt örökölt? Könnyen ment a geciláda seggbekúrt szülése? Ö volt pont a pöcsszaggató fasszopó százezredik vásárló? Jó neki! Örülj inkább a seggnyaló szopottgombóc majomgeci boldogságuknak velük együtt és maradéktalanul! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem is akartam belekeverni őket, csak felvázoltam hogy szerintem hogy van. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"A szenvedésnek pedig igen is van értelme"
A számodra, meg azok számára, akik szintén "orcád verejtékével..."-típusú értelmezö kultúrprogramon keresztül futtatják át a lokál szociomátrixukban. De a többieket hagyd ki belöle. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | folyt... A szenvedésnek pedig igen is van értelme, és fontos, ha nem a legfontosabb dolog. Mert hát ugye a szűk kaput kell keresni. És nem igaz hogy : "Így is nehéz a korábbi saját szenvedéseket feldolgozni, mások korábbi szenvedéseit feldolgozni segíteni, a jelenlegi szociális játékokban nyomatott szenvedésekbe nem beakadni, " Ezt is alá tudom támasztani egy példával. Láttam egy heroinistát, aki úgy szokott le a heroinról, hogy egy olyan heroinistának segített, aki szintén le akart szokni. Mondta a faszi, hogy valami elvonón vagy rehabon találkoztak, és segíteni szeretett volna csak a másiknak tanácsokkal ellátni, hogyan kedjen hozzá, mit hogyan tegyen, és egy idő után azt vette észre, hogy ő volt az, aki kigyógyult a függőségből. Most ha jól tudom egy drogambulancián tevékenykedik, ahol a tapasztalatait próbálja hasznosítani. Ez szenvedés nélkül kétségkívül lehetetlen lett volna. Mindjárt elmagyarázom. Tegyük fel, hogy Te vagy az, aki kigyógyult a herkából. Hogy tudtál volna segíteni egy másik embernek, ha Te nem élted volna át azt, aminek ő neki akart fogni. Milyen tapasztalatokat adtál volna át? Egyetalán, hogyan érezted volna át a szenvedéseit. Mert enélkül elég nehéz lenne együtt érezni a másikkal. Azon kívül miből nyertél volna értékes tapasztalatokat a leszokáshoz, hogy dolgoztad volna fel a saját szenvedéseid, ha nem láttad volna korábbi önmagad a másikban, hogy vetted volna észre, hogy mit rontottál el korábban, mit kellene másképp csinálni? Mert pont azáltal, hogy a másikon segítesz, érted meg, hogy Te hol hibázol. Ugye van az a mondás, hogy az okos ember a más kárán tanul. Nem véletlen. Egymás parabolái vagyunk.
Így hát azt kell mondajam lezárásképp, hogy igen, a szenvedés átterjed, de nem úgy ahogy gondolod. Az ember a 206osban, szenvedni fog, az ő lelkében, azért amit tett, vagyis amit nem tett meg, és a hajlékony pedig azért, amit vele tettek. Mennyivel másabb lehetett volna pedig? Szerintem. Szerinted? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Na pont erről beszéltem, de nem olvastad el teljesen, mert ott volt, hogy a miérteket is keresni kell. Az is lehet, nem foglamaztam pontosan.
Nem választás kérdése, hogy milyen lehetőségeid vannak. Nem is kényszer, mert Te választasz, senki nem tesz oda a fejedhez a puskacsövet. A szabályok viszont adottak, és velük nem lehet alkudozni, vagy netán kényszeríteni szeretnéd őket? "Tell the bed not to lay", ooó madonna tvutvutvú. Ha az ember el akar érni valamit, azért igen is teljesíteni kell. Ha el akarsz jutni A ból B be, senki sem fogja helyetted megtenni, hacsak meg nem kérsz rá valakit, aki lesz oly szives és elvisz. A kérdés viszont hozzá tartozik, vagyis hogy miért mit teszel.
Pont az előbb láttam egy esetet. Egy csövi bekopogtatott egy csilli villi tűzpiros 206osba, tolta a naphemis csóka képe alá a fedél nélkült, az meg majdnem odacsukta az elektromos ablakvezérlőjével szegényt.
Azért nem egyértelmű erről beszélni, mert én sem foglamazok mindig pontosan, mert nehéz. Az, hogy mit nevezek én-nek mindig más. Most úgy fogom használni, mint egyén. Talán jobb lenne a személy, de azt most nem akarom megint belekeverni, mert akkor tisztázni kéne megint egy csomó félreéértésre alapot adó dolgot.
Nem mindegy, hogy magadért küzdesz, gürcölsz esetleg bevállalsz egy két rizikósabb dolgot, hogy aztán legyen egy 206osod, vagy esetleg azért, hogy másoknak örömet okozz. Alapjaiban azért fontos megszenvedni a dolgokért, hogy megtanuld értékelni őket, vagyis hogy tudd mi hány kalács. Bár biztos mondták már neked az ősök, hogy "..majd ha megtudod, hogy mennyit kell dolgozni ezért vagy azért "... Én valahogy rosszul is érezném magam, ha csak egy két csettintásre megoldódnának a dolgok, és nem kellene értük tenni semmit, álságosnak, hamisnak tűnnének az így elért eredmények. A boldogság szerintem ott kezdődik, ha látod, hogy a fáradozásaidnak van eredménye."Boldog az ember, aki fáradozott. Az megtalálta az életét" Szóval ez a folyamatos boldogságtöbbletes cucc ez olyan rossz szagú, jobban mondva bűzlik. No de a lényeg: a miértek. Lehet, hogy valaki megszenved azért, amit elér, de ez visszafele is elsülhet, ha nem elég "körültekintő" az ember. Pl.: lehet, hogy a csávó azt gondolta, sőt valószínű, hogy ez a nyomoronc egész nap iszik szarik a világra, és engem akar lehúzni egy szaros fénymásolatért cserébe, ami ráadásul nem is érdekel. Menjen el ő is dolgozni, én is megszenvedtem azért, hogy itt csücsülhessek az autómban. Namost, erről azt tudom mondani, hogy jobb lett volna, ha egy piko elektrovoltnyi energiát sem fektet az ipse a fáradozásaiba, mert csak árt vele magának. Ezek ugyanis olyan javak begyűjtésére mentek el, amik magukhoz láncolják a gyenge kis lelkét, ami nem fog egykönnyen megszabadulni ebből a rabságból. Rab vagy amig a szíved lázad, s csak akkor szabadulsz, ha kényedül nem raksz magandak olyan házat, melybe háziúr telpül...tehát jól befalazta magát az Mber. A gond azzal van, hogy ő nem filozik olyanról, hogy mi van ha Ő = Én. Igazából szerintem soha fel sem merült benne, hogy valójában kicsoda önmaga, és "...ha nem ismeritek meg magatokat, akkor szegénységben lesztek, és ti magatok lesztek a szegénység" vagy "Aki meg (is) ismeri a mindenséget, ha önmagában hiányt szenved, mindenben hiányt szenved" idézet se mondana igy neki semmit. Talán annyit tenne hozzá, hogy ő nem szegény mert van egy drága autója. No erre mondják, hogy "könnyebb a tevének átjutni a tű fokán...".
"Boldogok, akik (azért) éheznek, hogy megelégíttessék annak a gyomra, aki kíván" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vino:
"igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni"
Ha nem vagyunk elválasztva egymástól, akkor a tér "önmagadnak" hívott pontjában okozott szenvedés átterjed a végtelen térben másokra is. Lehet, hogy olyanokra is, akiknek nem csonka a boldogságuk. Például akik már korábban szenvedtek de már megoldották és kiteljesedett a boldogságuk. Vagy akik folyamatos boldogságtöbblet segítségével oldják meg a problémáikat, szenvedés nélkül. Ezért szerintem senki se kényszertanítson másokat szenvedni a boldogság nevében. Így is nehéz a korábbi saját szenvedéseket feldolgozni, mások korábbi szenvedéseit feldolgozni segíteni, a jelenlegi szociális játékokban nyomatott szenvedésekbe nem beakadni, stb.
Akkor már inkább a hedonista imperatívusz legyen a boldogság felé vezetö út. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | regén:
"A te példádban ki van a "T" nézöpontban?"
Az én példámban az nem nézőpont. De csak a példában.
Amit írtam az több a modellalkotásnál. Azt mondom, vagy gondolom, hogy nem is lehet mást, mert nincs más.
Az idézetedhez két dologgal egészíteném ki.
"Ha a határtalan tér vagyunk, az azt jelenti, hogy nem vagyunk elválasztva másoktól. Azt mondhatnánk, hogy bár különálló hullámok vagyunk, de az óceán mélysége ugyanaz. Ebbõl pedig spontán és önzetlen szeretet és együttérzés jelenik meg, ami arra késztet, hogy másoknak is segítsünk elérni a boldogságot."
Úgy gondolom, ha nem vagyunk elválasztva egymástól, abból leginkább az a következmény a legfontosabb, hogy a saját boldogságunkhoz másoknak való örömszerzésen keresztül vezet az út. Bár ez nem trivális, mert (csak a péléda kedvéért) nem sokan gondolnak arra, ha valaki beteg, úgy gyógyulhat, hogy más betegeket gyógyít.
A másik ilyen nem trivi következmény, hogy ha ránk jellemző a fenti állítás, akkor ez olyan foglamakra is kiterjed, mint a boldogság. Mert ugye azt állítjuk, hogy a lényünk dimenzióktól független, tehát nem kéne megállni a személyeknél, mert a végtelenbe minden beletartozik. Innét jön az, hogy igazán akkor lesz boldog valaki, ha megtanul szenvedni. Enélkül csonka marad a boldogság. Vagyis nem a boldogságot, kell keresni, hanem a szenvedést, és a miérteket. Te hogy gondolod gén?
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | (Az punnyadt én beszédemet az punnyadt egész világ megérti.
Franz "Seggdugasz" Joseph "Hängepimmel" Haydn) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Az egység színpadán semmi,
ami a részletek színjátékából fakad"
(n.a.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | helio*:
Ilyenkor kell mééég ráagyalni ilyeneket (by CandyFlip):
"
Azt gondolom, hogy azzal egyet tudtok érteni, hogy minden ember boldog szeretne lenni és szeretné elkerülni a szenvedést. Ha megnézzük azonban, hogy ki mit tesz ennek érdekében, akkor azt látjuk, hogy az emberek általában a múlandó dolgokban keresik a boldogságot, legyen az éppen egy ház, egy új barátnõ, egy karrier, egy autó, egy gyerek vagy valamilyen vegyület. A gond ezzel az, hogy mivel ezek a dolgok feltételekbõl állnak össze és a feltételek folyamatosan változnak, ezért az ezek által nyújtott boldogság érzet nem lehet tartós, mindenképp elmúlik. Ha más nem legkésõbb akkor amikor meghalunk. Hiszen nekünk eléggé mindegy hogy Daewoon vagy Mercedesen viszik a koporsónkat.
Na jó. Ha boldogok szeretnénk lenni, akkor jobb lenne állandó boldogságra szert tenni. Keressünk hát valamit ami állandó. Szerintem két ilyen dolgot tudunk találni. Az egyik a tér amiben a dolgok megjelennek. Vegyük például a teret itt elöttem. Beleteszem a kezem, kiveszem belõle a kezem, ettõl a tér maga nem változott. A lehetõség, hogy dolgok megjelenhetnek ott játszhatnak majd újra eltûnhetnek ez nem változott. Jó, de ettõl nem leszünk boldogabbak. A másik állandó dolog szerintem az amirõl mindig is azt gondoltuk, hogy az vagyok én. Valami ott legbelül, amirõl eszméletvesztés után is rögtön azt gondoljuk hogy ez vagyok én. Valami ami változatlan kisgyerek korunk óta. Mi lehet ez, hol lehet ez valójában? A testünkben nem, hiszen az volt kicsi rózsaszín, most olyan amilyen és majd lesz öreg és ráncos. Amúgy is állítólag hét évente minden atom lecserélõdik a szervezetben. Nos ebben semmi állandó nincs. Az érzéseink, a gondolataink még változékonyabbak, tehát az sem lehet. Mi lehet akkor ez?
A logikus következtetés szerintem az, hogy nincs két állandó. Egy van. Ez azt jelenti, hogy amirõl mindig is azt gondoltuk, hogy ez vagyok én, tehát a tudatunk, az valójában nem egy pont, hanem a határtalan, középpont nélküli ragyogó tiszta tér amiben a dolgok megjelennek. Hívhatjuk n dimenziós térnek, a lehetõségek végtelen mezejének vagy tiszta fénynek ez az a tudat, ami épp most a szemeden át néz és a füleden át hallgat.
Nos jó, de mit jelent ez? Három dolgot:
1. Ha mi vagyunk a tér, amiben a dolgok megjelennek, akkor nekünk (a térnek) nem árthat semmi és mindent ismerünk ami a térben megjelenik. Tehát teljesen félelemnélküliek és mindent-tudók leszünk.
2. Ha mi vagyunk a tér, akkor minden ami ebben a térben megjelenik a tudatunk képességeit fejezi ki. Úgy is mondhatnánk, hogy minden pillanat a tudatunk képességeinek az ünneplése, maga a határtalan boldogság és gyönyör.
3. Ha a határtalan tér vagyunk, az azt jelenti, hogy nem vagyunk elválasztva másoktól. Azt mondhatnánk, hogy bár különálló hullámok vagyunk, de az óceán mélysége ugyanaz. Ebbõl pedig spontán és önzetlen szeretet és együttérzés jelenik meg, ami arra késztet, hogy másoknak is segítsünk elérni a boldogságot.
Ez mind lehet kafa, de miért nem vagyunk még mindig boldogok? Azért, mert annyira ragaszkodunk a különálló én létezéséhez és a merev elképzeléseinkhez arról, hogy milyen is a világ, hogy nem tapasztaljuk tudatunk nyílt világos terét. Ha meg tudunk szabadulni a különálló én illúziójától és a merev elképzeléseket is fel tudjuk olvasztani, akkor megtapasztaljuk a tudatot és mindazt ami az ismeretébõl spontán következik.
Állandó és elpusztíthatatlan boldogságot mindenkinek!
CFP
" |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A megőrülést elkerülendő úgy döntöttem, amit a megismerés
nem traszcendens csatornáin érzékelek, annak nem vagyok forrása,
hanem az az arról kialakult képem forrása. Tehát úgy vagyok rá hatással, hogy az van hatással rám, így sajátos színezetben látom.
Amit pedig más módon érzékelek, ott az egység értelmében tényleg nincs kívül-belül, csak van.
Az igazi Zen meditáció például nem válogat, bármi is bukkan elő. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | revino:
Jaja most már vágom, és tk. nem is magán a gondolaton értetlenkedtem, hanem a szín-es példán; a mozgásos már jobb - hacsak nem akinetopsziás.
Néhány filozófiai meg vallási irányzatban az alany--tárgy illetve szubjektum--objektum megkülönböztetésen próbálnak felülemelkedni.
A te példádban ki van a "T" nézöpontban?
Amit az elöbbiben írtál, az a fogalomrendszer kialakítása. Naná hogy mindent érdemes szimbolizálni, absztrahálni meg szemantizálni, mert úgy egyszerübb megérteni a dolgokat azon a szinten, amire éppen szükség van. Te pld. 4 összetett jellel (ami tk. 6 egyenes és 1 kör) egyértelmüen meghatározható és azonosítható vagy ebben a kontextusban (=Daath fórum). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | na retetra...próbálom röviden :):
Képzeljük el, hogy mi vagyunk Isten ( remélem senki nem veszi istenkáromlásnak). Hogy lennénk képesek arra, hogy egy világot hozzunk létre, ami független tőlünk, mégis befolyással vagyunk rá. Nyilván úgy kellene megalkotni az egészet ( itt szándékosan nem a teremtés szót használtam ), hogy azt úgy tegyük, hogy ne legyünk tudatában annak, amit teszünk ( különben mindenképp mesterkélt lesz ), viszont azt is el kell érni, hogy amit teszünk az olyan legyen, mintha tényleg mi tettük volna ( na ezért volt az álom hasonlat ). Vagyis saját magunk egy olyan kölcsönösen egyértelmű leképezését kellne megvalósítani, ami éppen eléggé hasonló hozzánk, hogy pont olyan legyen mint mi, mégse legyen azonosan egyenlő velünk.
Vegyünk egy ilyesmi leképezést, mondjuk a fényképeket, van Neked is biztos arcképed.Azt mondjuk Te vagy a fotón, de mégis mennyiben hasonló ez hozzád? Hát mondjuk annyiban biztos, hogy kölcsönösen egyértelmű, mert pontnak pont felel meg. De hát az arcod azért mégse pontok halmaza, hanem annál több. Változik, tud mosolyogni, meg ahogy korosodsz, szemmel láthatóan az összkép sem adja ugyanazt a látvány mondjuk 30 éves differenciával, a fénykép meg egy pillanat. Meg már az egész ott kezdődik, hogy Te és az arcod, nem vagytok egyenlőek. Pedig hányszor mondjuk azt, hogy láttam xy-t tegnap futott a buszra, anélkül hogy elgondolkoznánk, hogy mit látunk a másikból. Úgy tűnik ez a fejtegetés igen csak messze áll a valóságtól. Pedig szerintem ha jobban belegondolunk, nagyon is jól leírja a világot, amiben élünk ( főleg ez a buszra futós példa ). Miért ? Mert ez egy olyan világ, ami általunk megismert dolgokból áll. Mi pedig ezeknek csak a 'képét' ( az érzetét ) ismerjük, nem dolgokat teljes egészében. Érdekes, hogy gondolni se nagyon lehet másra. Hogy tudok gondolni egy olyan valamire, ami nem jut el az agyamig? Tehát minden egyes dolog, ami tapasztalható, az a saját agyunk, szüleménye, egy ott keletkező 'kép-szelet', egy transzformáció, tehát rólunk mesél, a mi 'kezünk' munkája, azaz a világ olyan, hogy tőlünk független, mert minden leképezés a tudat alatt megy végbe. És ami 'csak' hab a tortán, hogy ez amit leírtam, szintén egy kép, egy modell, ha a fejtegetés helyes, és ettől lesz bonyulult, ha megérted, vagy ha eddig még meg nem értetted, mert ami ebből következik, a lényeg, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy egy világ lakik bennünk, és azt igazából nem lehet elmesélni, leírni, csak úgy megsejteni, vagy nem is tudom, talán érezni, de nem fizikailag, hanem lelkileg, mint amikor megérzel valamit, hogy na itt most ez van, ez fog történni, vagy ez olyan, és kiderül, hogy így van, hogy megsejted, hogy van ott valami, és hogy mi vagy ki! Azért mondtam, ha van olyan őrült, mert volt olyan, aki meg tudta fogni ezt a gondolatot, és beleőrült.
Összefoglava minden kicsit több mint ami, valami titok, de mégis ismerős. Ajándék, igen az a csomagolós fajta. Talán ez a jó szó. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | regén:
"Két különbözö nézöpontot keversz egy mondaton belül:
az elsö "más" (rendszer) a szubjektívre, az "ugyanaz" a konszenzusra vonatkozik. Ezután a második "más"-t abban a rendszerben értheted, amelyikben akarod, így értelmezhetetlenné válik.
"
Nem értem, hogy mit nem értesz:), valószínűleg rosszul fogalmatam.
Azt akartam mondani csak, hogy egy adott koordinátarendszer határozza meg azt, hogy milyennek látjuk a a dolgok attribútumait. Pl vegyünk egy 'A 'pontot állónak, és vegyünk egy hozzá képest v sebességgel mozgó 'B' pontot. Legyen 'T' egy tárgy, ami mindkét nézőpontból látható. Ezt a tárgyat más (x,y,z,t) koordináták jellemzik A valamint B pontból nézve. Amit mondtam, az ennek az általánosítása, vagyis hogy 'A' bázisai által generált tér nem egyezik meg 'B' bázisai által generált térrel. Mi éppen ilyenek vagyunk, ami nekem tök egyértelmű és tiszta azt Te lehet nem vágod, és fordítva, én nem vágom, hogy mit nem vágsz. Így más okés?
rehelio:
"A színek nem, de a fényvisszaverés módja a tárgyak fizikai tulajdonságai közé tartozik"
A szemek mögött igen, de nem vagyok abban biztos, hogy amit idéztem az igaz, nem tudom, hogy van e rá bizonyíték. Kérdés, hogy mennyire befolyásoljuk azt ( nem feltétlenül tudatosan), amit érzékelünk. Nem elképzelhető szerinted, hogy teljes egészében? Nem lehet, hogy mi vagyunk az inger forrásai és céljai? Ha így lenne, hogyan lehetne erre rájönni? Mert ugye akkor mindíg marad egy rész önmagadból, ami ismeretlen marad, mert a forrás befolyással bírna a célra, vagyis önmagára. Vagy ha nem így van, hogyan cáfolható. ( a mi vagy én definícióján van a hangsúly) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Egy színtévesztő más rendszerből látja ugyanazt,
nem pedig mást lát."
A színek nem, de a fényvisszaverés módja a tárgyak fizikai tulajdonságai közé tartozik. Hiszen a valóság személyre szabható,
de nem eleve személyre szabott (vagyis a szemek mögött indul útjára a változás). Szerintem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | havanna
még a világon....
raharakas |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Gén:
És hogyan lehetne színesíteni a white dream -et ?
(Függetlenül a vitaminbevitelemtől, átlagban havonta kb 5 nagyon minimális emléktöredék [érzés vagy kép vagy hang vagy vegyes]. Érdekes módon a délutáni alvások 80% ban emlékszem az álmaimra egész élesen. [egyébként kb 1-1,5 éve tervezem hogy veszek Calea -t ])
(átépülhetnénk valamelyik álomtopikba is) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Aki színtévesztő, az a zöldet és a pirosat is zöldnek látja, különben nem is lehetne rájönni, hogy téveszt. |
| | | | |
|
