 |
deeptrip hozzászólásai (1 - 4)
(Témakör: Trip egyedül)
 | |  | | | | |  | |  | | | | Starchild szerintem, ha rájössz egy helyzetben, hogy ez nem te vagy, akkor megtetted a kellő lépést afele, hogy az legyél, ami amúgy is vagy. Amúgy lehetsz sok minden, ha spontán vagy az te vagy. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nem gond, ettől függetlenül én komolyan gondoltam. :)
Érdekes dolog ez a felnövés amúgy. Gombán, LSD-n, MDMA-n mindig gyereknek érzem magam. Nem azt mondom, hogy folyamatosan annak érzem magam, de sokkal jobban az vagyok mint amúgy, amellett, hogy több tisztelet, empátia, odafigyelés és bölcselet is van ilyenkor bennem. De a gyerek adja meg az élvezetet, a boldogságot, a jót, a természetességet, az egyszerűséget.
Ezt úgy érzékeltem gomba trippen, hogy az embernek vannak rétegei és ez a gyermeki réteg ez az érző réteg, ami legbelül van. Ezen túl már csak a tiszta tudat van meg még kitudja mi. Mindenesetre a személyiségem, a gondolataim sokkalta külsőbb réteg és mégis...mégis sokkal könnyebben beleragadok. Sokat foglalkozom vele és közben a gyerek bennem ott van végig és mérges, nagyon haragszik. Magára, másokra. Szenved is és van, hogy gonosz is. És én nem értem miért, mint ahogy azt se értem, ha bűntudatom van, hogy miért, aztán egy idő után sírhatnékom lesz ettől és azt se értem. És azt se, hogy miért nem hagyom hogy sírjak. De néha sikerült és tisztultam. Megkönnyebbültem. És akkor értettem, nem nagyon, de egy picit értettem, hogy miért van bűntudatom és, hogy miért sírtam és hogy ez az egész miért van így. De ameddig nem játszódik le ez az érzelmi folyamat, addig nem értek meg semmit.
A gomba számomra az érzelmeket testesíti meg és az életet. Töményen, nyersen, kíméletlenül. De megölni nem fog, csak jobban éltetni és ettől ugyanúgy lehet félni és ez is nehéz. Élni. Fárasztó, szenvedéssel teli, tökéletlen. De leginkább ezek az érzelmi gócok teszik nehézzé az életet. Más az, ha megemelsz egy nehéz dolgot, amikor szükség van rá és más az, ha nehéz dolgokat cipelsz fölöslegesen. Aztán ha valamit emelni kell, te beadod a kulcsot. Mások meg mondják lusta vagy, gyenge, akarathiányos, depressziós, önsajnálatos.
Tegnap belegondoltam, hogy mi lenne ha nem foglalkoznék olyan parákkal, amik a külsőm miatt vannak. Mi lenne, ha egyszerűen nem figyelnék a hangra, ami azt mondja "ez gáz, ezt szégyelni kell". Miért érzem úgy, hogy én tehetek arról, amiről nem tehetek? Nos akkor ne foglalkozzunk ezzel, marad egy csomó energiám, jobb lesz a kedvem, másoknak is pozitívabban tudok megmutatkozni, de nem! Az hogy én ezzel ne foglalkozzak a legnagyobb para, hogy miért? Nem tudom, jöhetnék itt mazochizmussal, de én nem érzem úgy, hogy élvezem ha szenvedek, ez nem magyarázat. Akkor? Nem tudom.
Talán a jövő év tartogat számomra érdekes utazásokat. Szeretnék nagy dózist, szeretném, hogy ne tudjak elbújni. Már most tartok tőle és félek, hogy mi lesz, de eddig is bevállaltam és nem bántam meg, most se fogom. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Rám alapból jellemző ez a dualitás, szellemileg és testileg egyaránt. Érdekes mert ez az ego széthullós határ nekem is 3g-vel történt. Mondjuk nálam inkább olyan volt, hogy gyötrelmesen küzködtem a hasfájás és egyéb furcsa tünetek ellen. Volt egy parás részem, volt egy gondolkodós és volt egy mozgós. Amikor a mozgástól hirtelen jobban lettem visszakapcsolt a gondolkodós részem, hogy nah király jobban vagyok, majd ebben a pillanatban a parás részem is és máris rosszabbul lettem. Ez kb. 2 órán keresztül tartott és nagyon fájdalmas volt. Közben végig éreztem a gomba jelenlétét, kértem ne bántson, kevés sikerrel. Aztán gondoltam én is arra, hogy csak hagyni kell a dolgokat, hát ez se ért sokat, ez valahogy sokkal mélyebb annál, hogy csak gondolati úton lehessen változtatni rajta. Végül megértettem, ha már szenvednem kell, akkor szenvedek önként és így egy fokkal jobb volt. A sok gyötrelem közben fokozatosan javult az állapotom, ilyen szint szerűen és a közepe fele már tudtam előre mikor fog rajtam könnyíteni újra egyet a gomba. Amikor letelt ez a 2 óra utána kinyitottam a szemem (eddig embrió pózban kuporogtam az ágyon) és annyira boldog voltam, hogy azt nem lehet leírni. Enyém volt az élet minden öröme, pusztán azért mert élek! Tapsoltam párat és örültem, hogy ez megtörtént, kurjantottam és ennek is örültem. Aztán kimentem a kertbe vizelni, ez is hihetetlen jól esett. A kutyám is nagyon örült nekem, ugrabugrált örömében. Elképesztő érzés volt, felszabadult voltam és görcsmentes. Sajnos sok görcsöm van és úgy látszik ezeket a gomba hamar megtalálja. Mondhatni az jön elő leghamarabb, aminek leghamarabb elő kell jönnie és ez az, amit LSD-n nem így érzékelek! Ott én jobban ki tudom jelölni az irányokat, de gomba öntörvényűbb sokkal és rámegy a legnagyobb görcsökre, ameddig azt nem csavarja még jobban össze, hogy a fájdalomtól már magától kioldódjon egy idő után, addig nem igazán jutottam előrébb. Ez volt életem egyik legrosszabb, ugyanakkor legjobb trippje is ezért nem tekintek a gombára ellenségesen, inkább szeretetteljesen, annak ellenére, hogy azóta is tartok tőle kicsit! |
| | | | |
|
