Ez a tüske nélküli, pamacsos, kékeszöld, gömb alakú kaktusz, ami botanikailag LOPHOPHORA WILLIAMSII néven ismert, a leghíresebb a hallucinogén kaktuszok között. Vadon is megtalálható Közép-Mexikótól Észak-Texasig. Az ismert történelme a pre-kolumbiai időkig nyúlik vissza; feltehetően egészen i.sz. 300-ig. Az utóbbi két évszázad alatt a peyot vallásos használata északra terjedt az Egyesült Államokba és Kanadába sok alföldi indián törzs között, mint a navahók, komancsok, sziúk és kiowák. Végül ez a kaktusz átvette a hallucinogén, de veszélyes vörös meszkálbab (SOPHORA SECUNDIFLORA) szertartási szerepét. Az 1800-as évek alatt az észak-amerikai peyot rítus állandósult.
1920-ra a legtöbb törzs szertartási gyakorlata kisebb különbségekkel azonos volt.
(Megjegyzés: Mexikóban egy népszerű italt meszkálnak hívnak. Sokan azt hiszik, hogy ez a Peyot kaktuszból készül. Valójában ezt a Maguey növényből erjesztik, egy nagy kardszerű levelű pozsgásból az Amaryllis családból. Ez a növény nem tartalmaz meszkalint vagy rokon alkaloidákat.)
1896-ban történt, hogy Arthur Heffter kivonta a meszkalint a peyotból és azt kipróbálta magán. Ez volt az első hallucinogén vegyület, amit ember elkülönített. Kb. 350 mg meszkalin szükséges egy pszichotróp élményhez, de hatások már 100 mg-os kis adagoknál is kifejezetten érezhetők. A meszkalin a szárított növény hat százalékát is kiteheti, de leggyakrabban 1 százalékhoz áll közel. Egy átlagos, pénzérme átmérőjű növény kb. 2 grammot nyom. Általában 6-10 ilyen növényre van szükség a kívánt hatás eléréséhez.
Megfigyelték, hogy a peyot hatása minőségileg különbözik a tiszta meszkalin hatásátol, az előbbi sokkal fizikálisabb, mint az utóbbi. Ez a kaktuszban jelenlevő számos más alkaloidának köszönhető. Ezek közé tartoznak: HORDENIN, N-METILMESZKALIN, N-ACETILMESZKALIN, PELLOTIN, ANHALININ, ANHALONIN, ANHALIDNIN, ANHALONIDIN, ANHALAMIN,
O-METILANHALONIDIN, TIRAMIN, LOPHOPHORIN. Ezek közül az anyagok közül egyedül alkalmazva nem mindnek van pszicho-farmakológiai hatása. Úgy tűnik, néhányuk kombinálva növeli a meszkalin hatását, és határozottan megváltoztatja az élmény milyenségét.
Ezek közül az alkaloidáknál kettőnél antibakteriális hatást találtak, feltehetően a fenolos funkciójuk miatt. Sokáig a huichol indiánok a friss peyot nedvét a sebeikbe dörzsölték, hogy megelőzzék a fertőzést és segítsék a gyógyulási folyamatot. A tarahumara indiánok kis mennyiségű peyotot fogyasztanak az éhség, szomjúság és kimerültség ellen, különösen vadászat alatt. Ők arról ismertek, hogy napokig futnak a szarvas után evés, ivás és pihenés nélkül. A peyotnak sokféle haszna van a népi gyógyászatban, ideértve az izületi gyulladásokat, tüdőbajt, influenzát, emésztési rendellenességeket, cukorbajt, kígyó és skorpiómarást és datura mérgezést. A huichol és más törzsek két fajta peyotot ismernek. Az egyik nagyobb, erősebb és keserűbb, mint a másik. Ezt TZINOURITEHUA-HIKURI-nak hívják, (az Istenek peyotja). A kisebb, kellemesebb ízű, de gyengébb gömbkaktuszt RHAITOUMUANITARI-HIKURI-nak hívják (az Istennők peyotja). Ezekben a kaktuszokban az alkaloidák idővel felhalmozódnak, ezért a kettő közötti különbség lehet, hogy csupán a növények korának köszönhető, azonban az is lehetséges, hogy két különböző fajról van szó. Egészen 1967-ig a botanikusok azt hitték, hogy a LOPHOPHORA nemzetség egyetlen, de igen változékony fajból áll, amikor H. H. Bravo a dél-közép mexikói Queretaro mellett talált egy fajt, amit LOPHOPHORA DIFFUSA-nak nevezett el. Ez a növény sárgás-zöld, puha, bordázatlan, és némileg különböző alkaloida keveréket tartalmaz jóval kevesebb meszkalinnal, mint a L. williamsii.
AZ ÉLMÉNY
Kb. fél órával a kaktusz elfogyasztása után jelentkeznek az első hatások. Egy különös bódulat és a tudat változása érezhető kisebb érzékelési változásokkal. Erős fizikai hatások is lehetségesek, beleértve a légzőszervi nyomást, izomfeszültség (különösen az arc- és nyakizmoknál), émelygés és esetleg hányinger. Minden kellemetlen érzés elmúlik egy órán belül, ezután pedig megmutatkozik a módosult tudatállapot. Az élmény egyénenként változó, de a lehetséges esetek között van a belső nyugalom érzése, egység az élettel, fokozott tudatosság és a gondolatok gyors áramlása. A következő pár óra alatt ezek a hatások elmélyülnek és vizuálisabbá válnak. A színek intenzitása növekedhet. Fényudvarok és aurák jelenhetnek meg tárgyak körül. A tárgyak nagyobbaknak, kisebbeknek, távolabbinak vagy közelebbinek tűnhetnek, mint valójában. A vizuális érzékelésben gyakran egyáltalán nem, vagy csak csekély mértékben tapasztalható változás, de a szemet lehunyva színekben gazdag, állandóan változó minták láthatók. Egy pár óra múlva az élmény intenzitása fokozatosan csökken. A gondolkodás lelassul, kevésbé zavaros és rendezettebb lesz. A navaho peyot rítusban a gondolatok áramlásának változását bölcsen használják fel. A ceremónia első felében a résztvevő aláveti magát az érzésnek és hagyja, hogy a peyot tanítsa. A rítus második felében az elme a tudatos értelemmel elmélkedik és értelmezi, amit a peyot tanított a tudatalattinak.
Az egész élmény 6-12 órán át tart, egyéntől és az elfogyasztott mennyiségtől függően. Miután a peyot összes hatása elmúlt, nincs utóhatás. Kellemes megnyugvás és megbékélés a világgal várható. Az élmény alatt általában nem jelentkezik éhség, azonban utána valószínű egy egészséges étvágy jelentkezése.