A leggyakoribb használati mód egyszerűen megrágni és lenyelni a friss vagy szárított kaktuszokat, miután eltávolították a tüskéket és a homokot. Indián szertartásokon mindig ezt a módszert használják. A legtöbb ember ennek a kaktusznak az ízét kibírhatatlanul keserűnek találja, az indiánok azonban úgy gondolják, hogy ha valakinek a szíve tiszta, az nem érzi a keserűséget. Sokan úgy találták, hogy nem tartva az íztől, hanem inkább engedve az érzékeket alámerülni közvetlen a keserűség közepébe, egyfajta elkülönülés tapasztalható a bántó íztől. Az egyén észleli a keserű ízt, de az nem zavarja őt. Ez hasonló ahhoz a gyakorlathoz, amikor valaki a tudatát a fájdalom központjára irányítja, és elkülönülés történik. Ez nem nehéz trükk, de szellemi fegyelmet igényel. Azok az emberek, akik nem állhatják a peyot keserű ízét, gyakran szélsőségekhez folyamodnak, hogy szervezetükbe juttassák anélkül, hogy ízlelniük kellene. Egy elég hatásos módszer a nem édesített grapefruit-dzsúsz ivása, miközben a peyotot rágják A gyümölcsben található savak valamennyire semlegesítik a keserű lúgokat. Egy másik módszer az, hogy a szárított kaktuszokat megőrlik, a porrá tört anyagot kapszulákba rakják és meleg vízzel leöblítik. Ez egy hatásos módszer, de 20 vagy több kapszulára van szükség, hogy a kívánt 350 mg-os meszkalin dózist elérjék. Gyakran több óráig forralják a kaktuszokat vízben, hogy koncentrált teát kapjanak. Egy csésze ebből a főzetből lenyelhető egy pár hirtelen korttyal. Egy másik esetleges elkészítési módszer egy zselés desszert a friss vagy szárított növényből készítve. Kanálnyi adagokat egészben lenyelve a zselatin egyfajta pajzsként szolgál, és megvédi az ízlelőbimbókat a keserű anyaggal való érintkezéstől. Ez az emésztőrendszerben a drog felszívódását is lassítja, ami hasznos lehet. Általánosan javasolt, hogy bárki, aki peyotot vagy meszkalint fogyaszt, az fokozatosan egy egyórás perióduson keresztül tegye, vagy két fél adagot fogyasszon 45 perc különbséggel. Ez azért van, hogy csökkentse az alkaloidok által a szervezetre okozott sokkot. Néha hányinger vagy émelygés tapasztalható a peyot, vagy meszkalin fogyasztása után kb. fél órával. Ez rendszerint kevesebb, mint egy óra alatt elmúlik. Egy korty grapefruit lé gyakran eloszlatja a rosszullétet. Ha a szükség jelentkezik, a peyot ceremónia alatt az indiánok inkább segítik a hányást, mint visszatartják. A hányás, úgy hiszik, elűzi mind a fizikai, mind a szellemi betegségeket. A legtöbb törzs legalább egy napig böjtöl a peyot fogyasztása előtt, ez segit minimalizálni a gyomorbántalmakat. A peyot vagy meszkalin fogyasztás előtt legalább hat óráig nem ajánlatos az étkezés.

Egy módszer, ami kiküszöböli mind a keserű ízt, mind a hányingert, a rektális beöntés. 8-16 szárított peyotot finom porrá őrölnek, és fél liter vízben 30 percig főzik. Ezután leszűrik és tovább főzik, amíg a mennyisége el nem éri a negyed litert. Lehűlés után ezt egy fecskendővel beöntésként alkalmazzák, és legalább két óráig visszatartják. Ha az alsóbb belekben ürülék van, egy kisebb tisztító beöntést alkalmaznak, és azt alaposan eltávolítják a peyot beöntés előtt, máskülönben a drog nagy része felszívódik az ürülékben és később azzal kiürül.

A peyot kaktusz sok helyen megtalálható a Közép-Mexikótól Dél-Texasig terjedő Chihuahua sivatagban. Ha találunk egy helyet, ahol peyot nő, akkor ott általában bőségesen terem. Néha nyílt, napsütötte helyen nő, de gyakrabban találhatók csoportokban nagyobb bokrok alatt, mesquitocserjék között, vagy nagyobb pozsgások árnyékában.

Hosszú, száraz időszak után a legmegfelelőbb az idő a kaktusz szedésére. A legrosszabb esős idő alatt, vagy az után szedni. A száraz évszakban a növény felhalmozza az alkaloidokat és az eső eljövetelekor azt felhasználja a növekedéshez. Ha a növényt esős időszak alatt, vagy után szedjük, az alkaloida tartalma 50% alá is leeshet. Ha rendelkezünk talajminta vizsgáló készülékkel, akkor a vadon növő kaktusz potenciájáról elég jó eredményt kaphatunk. Ha a talaj gazdag nitrogénban, a növény is valószínű, hogy gazdag alkaloidákban.

A peyot szedésekor sok ember gyökerestől kiszedi az egész növényt. Ez pazarlás és nincs rá szükség, a gyökerek nem tartalmaznak meszkalint. Némelyik növénynek nagyon sok időbe tellett, hogy elérje a méretét. Egy 7 cm átmérőjű kaktusz több mint 20 éves is lehet. A peyot helyes szedéséhez a kaktuszt éppen a föld színe felett tisztán le kell fejezni. Ha a gyökereket épségben hagyjuk, új kaktusz nő, ahol a régit levágtuk. Végül ezek is teljes méretű kaktusszá fejlődnek, amit ugyanúgy le lehet szedni. A helytelen szedési módszerek alaposan megritkították a kaktusz populációit. A számos fenolos alkaloida jelenléte miatt a peyot nem romlik meg könnyen, és szedés után több hétig is eltartható. Ha ennél tovább akarjuk tárolni, akkor hűtőben kell tárolni, vagy lefagyasztani, vagy megszárítani. Az enzimek, amik végül a leszedett növény lebomlását okozzák, a meszkalint és más alkaloidákat is lebontják. A peyot kaktusz szárításához ki kell őket tenni a napra, vagy egy 120 ^oC-fokos sütőbe, amíg teljesen mentes nem lesz minden nedvességtől.