KÖZÉP-MEXIKÓ MÁS PEYOT TIPUSÚ KAKTUSZAI
Számos kaktusz van, amit a közép-mexikói tarahumare indiánok és más törzsök használnak a peyot helyettesítésére. Ezek közül soknak most vizsgálják az alkaloida tartalmát és pszichofarmakológiai hatását. Ezeknek a növényeknek a hatását vizsgáló tanulmányokat valamennyire gátolja, hogy szinte minden kísérletet laboratóriumi állatokon végeztek, és nem embereken. Néhány ezek közül a kaktuszok közül meszkalint tartalmaz, vagy más kapcsolódó alkaloidákat ismert szimpatomimetikus tulajdonságokkal. További kutatásokra van szükség ezekkel a kaktuszokkal és hatásukkal kapcsolatban, azonban megpróbáljuk az olvasóval megismertetni, amit ma róluk tudunk.
Ezt a kis kaktuszt botanikai nevén PELECYPHORA ASELLIFORMIS-nak hívják. A közép-mexikói San Louis Potosi államban gyakran előfordul. A növény túl csekély nyomokban tartalmaz meszkalint, hogy annak hatása legyen. Szintén tartalmaz kis mennyiségű anhalidint, anhaladint, hordenint,
N-metilmeszkalint, pellotint, 3-demetiltrichocereint, B-fenetilamint, N-metil-B-fenetilamint,
3,4-dimetoxi-B-fenetilamint, N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint és 4-metoxi-B-fenetilamint. Ezek közül a legtöbb megtalálható a peyotban, de sokkal nagyobb mennyiségben.
Ennek a kaktusznak a botanikai neve ARIOCARPUS RETUSUS. Huichol nyelven a tsuwiri hamis peyotot jelent. Ezek az emberek a szentséget keresve hosszú zarándokutat tesznek azokra a helyekre, ahol a peyot nő. Úgy hiszik, hogy ha valaki nem tisztult meg teljesen, akkor a szellemek a hamis peyothoz vezetik, és ha abból fogyaszt, akkor úrrá lesz rajta az őrület, de legalábbis rossz élménye lesz. Néhány törzs Chautle vagy Chaute néven ismeri ezt a növényt. Ezeket a neveket más Ariocarpus fajokra is használják. Ez a kaktusz hordenint, N-metiltiramint meglehetősen kis mennyiségben (kb. 0,02 %), és nyomokban N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint és N-metil-4-B-fenetilamint tartalmaz. Ezeken az alkaloidákon kívül egy retusinnak hívott flavont is tartalmaz (3,3’ ,4’,7-tetrametoxi-5-hidroxiflavon). Habár az alkaloida tartalom kissé változhat az évszaktól és növekedési állapottól függően, tudományos szempontból a növényben jelenlevő alkaloidák mennyisége elégtelen ahhoz, hogy pszichofarmakológiai választ produkáljon.
Ezt a növényt, az ARIOCARPUS FISSURATUST Mexikó és az Egyesült Államok délnyugati részén használják a népi gyógyászatban. Úgy hiszik, hogy ez a növény erősebb, mint a peyot, és ugyanúgy használják, vagy bódító italt készítenek belőle. Néhány törzsben Chaute (egy általános kifejezés az Ariocarpus fajokra), élő szikla vagy száraz whisky néven ismert. Az utóbbi nevet azonban gyakran használják peyotra, vagy más pszichoaktív kaktuszra. Két változata van az A. fissuratusnak: lloydii és fissuratus. Mindkettőnek körülbelül ugyanolyan a fitokémiai felépítése. A növény főleg hordenint tartalmaz, kevesebb N-metiltiramint és némi N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint. Két másik faj, az A. kotschoubeyanus, ami Pata De Venado vagy Pezuna De Venado néven is ismert, és az A. trigonus szintén tartalmazza ezeket az alkaloidákat.
Ebben a kis észak-mexikói kaktuszban, a CORYPHANTHA MACROMERIS-ben, makromerint találtak, ami egy fenetilamin drog és állítólag a meszkalin potenciáljának 1/5-ével bír. Tartalmaz még normakromerint, N-formilnormakromerint, tiramint, N-metiltiramint, hordenint, N-metil-3,4-dimetoxi-B-fenetilamint, metanefrint és szinefrint (egy makromerin prekurzor). Más Coryphantha fajok, amik makromerint tartalmaznak a legtöb egyéb alkaloidával együtt: C. pectinada, C. elephantideus, C. runyonii, és C. cornifera var. echinus. A legtöbb alkaloida a makromerin kivételével megtalálható a C. cornifera, C. durangensis, C. ottonis, C. poselgeriana, C. ramillosa egyéb változataiban. Figyelembe véve, hogy a Donana nem tartalmaz 0,1 %-nál több makromerint, és egy gramm, vagy annál több makromerin szükséges a pszichotróp hatás eléréséhez, több mint egy kiló szárított kaktuszt kellene elfogyasztani, vagy 10 kilót a friss növényből. Világos, hogy ez nem lehetséges. Ha valaki a Donana hallucinogén tulajdonságával kíván kísérletezni, akkor először szükség van az alkaloidák kivonására. A könyv későbbi részében találhatók erre módszerek.
Több törzs is használja alkalmanként a Dolichothele fajok bármelyikét peyothoz hasonló szent növényként. Ezek közé tartozik a D. baumii, D. longimamma, D. melalenca, D. sphaerica, D. surculosa, D. uberiforma. Újabb kutatások kimutatták kis mennyiségben a jelenlétét a következő alkaloidoknak:
N-metilfenetilamin, B-0-metilszinefrin, N-metiltiramin, szinefrin, hordenin és dolichotelin (N-izovalerilhisztamin).
Számos más kaktuszt használnak a tarahumare indiánok a peyot helyettesítésére. Ezek közé tartozik az Obregonia denegrii, Aztekium ritterii, Astrophytum asterias, A. capricorne, A. myriostigma és Solisia pectinata. A tarahumare indiánok ezen kívül fogyasztanak egy kaktuszt, amit Mulato-nak hívnak (Mammillaria micromeris), és azt tartják róla, hogy meghosszabbítja az életet, sebességet ad a futóknak, és tisztítja a misztikus víziókat. Egy másik kaktusz, amit hasonlóan alkalmaznak, a Rosapara (Epitheliantha micromeris), ez sok botanikus szerint ugyanaz a faj, mint a Mulato, csak későbbi vegetatív állapotban. A pachycereus pecten-aboriginum nevű kaktuszt, helyi nevén Cawe-t, alkalmanként narkotikumként használják.
Az a kevés tanulmány, amit ezeken a kaktuszokon végeztek, kimutatta a legtöbb eddig tárgyalt kaktusznál található alkaloidák jelenlétét a meszkalint és makromerint kivéve. Ezek közül az alkaloidák közül többnek van pszichofarmakológiai tulajdonsága, de az nem hasonlítható össze ezzel a két droggal. Ráadásul ezeknek az alkaloidáknak a mennyisége általában olyan kicsi, hogy jelentéktelen. Például az Obregonia denegrii 0,003 % tiramint, 0,002 % hordenint és 0,0002 % N-metiltiramint tartalmaz. Ezek mind ismert szimpatomimetikusok, de az arányok túl kicsik ahhoz, hogy bármi hatásuk legyen. Az utóbbi időben számos közlemény említette ezeknek a kaktuszoknak a szertartásos használatát. Ennek eredményeként ezrek szerezték be ezeket a kaktuszokat és fogyasztották el őket, általában kiábrándító (néha hányingert keltő) eredménnyel. Sajnos ezek közül sok kaktusz igen ritka. Ha túl sok ember pusztítja őket kísérletezésből, akkor komolyan veszélyeztetett fajokká válhatnak. Egy igazi pszichedelikus élményre a legmegfelelőbb kaktusz a peyot, ami a legtöbb helyen illegális, és a Trichocereus számos faja (San Pedro), ami még legális.