 |
Harcolni! De miért?!smallsaman, 2003. június 18.  | |  | | | | |  | |  | | | nekem a halál olyan mint a bot egyik vége, a születés a másik.
akkor it nem értesz még mindig?
illuzórikus kiegészítés.
>
- amikor a színeket tanulmányozni kezdtem a vadkeleten, a tanárom
a szivárványt a fekete és a fehér azonosságával,
(lásd: a bot felülnézetből, mint 2d-s koordináta)
majd a fehér és fekete attributúm egyértelműsítésével,
végül
a két tartomány közti,
_általa_
felbontott spektum bemutatásával
ismertette. |
| |  | |  |
| | | | | | 173. Bence | 2007. január 26. 10:22 |
| | | | | | | kritikus:
"ha a semmilyenség és a bármilyenség""tudunk e vele kezdeni bármit is"
Mégis mit lehetne ezekkel kezdeni?
"de ha pont az a nézőpont, hogy: valahogy meg akarom ragadni?"
akkor magadat ragadod meg, és beleragadsz a megragadásba. szerintem.
" redszer megdönthető e önmagával, önmagán belül vagy nem?"
Én ezt úgy értelmezem, hogy mi van, ha úgy élem le az életemet, hogy be vagyok zárva egy szobába. Tudom, hogy ott vannak a falak, ráadásul kőből. Aztán rájövök, hogy soha nem volt szoba, falak sem, csak soha nem mentem keresztül azokon a vonalakon, ahol a falat gondoltam. Most akkor megdöntöttem a rendszert, vagy sem? Ad egy nem voltak ott falak, tehát nincs mit megdönteni, ad kettő bármilyen kébzeletbeli korlát korlátoz, tehát a korlát korlátozósága definíció szerint megdönthetetlen.
"Lényegében ott gyökerezhet probléma(?) nálan (a fent írtak szerint), hogy túl nagy figyelmet fordítok arra, hogy túl nagy figyelmet fordítsak arra, hogy váltoszatssak valamit."
Szerintzem csak a hozzáállásunkon lehet és kell változtatni. Az olyanság olyan marad bármit is teszünk, gondolunk.
metametta:
"csak azt tekintve, h mennyi élő és mennyi holt,
tudat-táplált lény van nyilvántartva itten,
arra jutunk,
hogy még, ha kijelentjük is,
hogy az elmúlt 5010 évben az emberiség mennyisége úgy kummulálódott, hogy közben mindenki meghalt többször és osztódtak a személyiségei több testbe,
akkor is brutális arányt kapunk a
halál javára."
ezt nem értem. nekem a halál olyan mint a bot egyik vége, a születés a másik. vagy megfogod a botot vagy nem. lehetetlen több halálnak lenni, mint életnek (mármint születésnek).
"a létet kell éltetni,
és nem az elmúlást,"
elválaszthetetlanságuk miatt csak egyszerre lehet ezeket éltetni.
de pont ez pörgeti körbe a kereket. Az lenne a célom, hogy ez szórakozás és opcionális legyen minden lénynek, nem pedig olyan kényszer, amiről nem is tudja hogyan kényszeríti bele magát.
vagy nem értem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Bence:
ha a semmilyenség és a bármilyenség ilyen közeli, egymásból következő kapcsolatban vannak, mint ahogy írtad is, akkor az én szemszögemből megintcsak nem megnyugtató arra nézve,hogy tudunk e vele kezdeni bármit is.(kérdés, hogy kell-e -> lentebb). de:
"Bármilyen módon kifejezve egy nézőpontot kapunk, tehát már nem abszolút - tehát nem kell próbálkozni megragadni" de ha pont az a nézőpont, hogy: valahogy meg akarom ragadni? azthiszem értem, amit mondassz, nekem viszont pont avval van a gondom, hogy a redszer megdönthető e önmagával, önmagán belül vagy nem? mert ugyebár ha nem, az valahol azt jelenti, hogy _nincs_ rá kihatásunk, tehát vagy nem vagyunk a részei, mert közünk sincs hozzá, vagy csak egyszerűen nem lézetünk (az adott rednszerhez képst). Van-e relativitás a létezésben? Azért fontos szerintem a kérdés, mert _ha_ van "igazság", akkor arrafelé érdemes keresni...
"A szatori "untán" a "tapasztaló" felismerte, hogy a tapasztalásnak nem fele tréfa, hanem az egész, de már megint gondolkozik, és elemezgeti, hogy ez vajon fekete vagy fehét tapasztalás "volt" és most akkor mi van. Szóval a folyamatot én úgy értem, hogy megtanulni ráhangolódni, hogy nem valaki csinál valamit. Ismerni alatt pedig azt, hogy "tapasztal(t)" "valaki" szatori"t"."
Lényegében ott gyökerezhet probléma(?) nálan (a fent írtak szerint), hogy túl nagy figyelmet fordítok arra, hogy túl nagy figyelmet fordítsak arra, hogy váltoszatssak valamit.
Talán eltértem a hszed mondanivalójától, de ez jött. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nekem ilyen a humorom...
pszichotikus is
meg
meneküléses is
meg egyikse nem is
...
de legalább nem korlátozom sem mások, vagy a saját szabadságjogaimat sem. |
| | | | |
| | | | | | 170. ynul | 2007. január 24. 16:52 |
| | | | | | | menekülési pszichózis?
értem is meg nem is.. asszem
? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | mongyuk jövök én, a nevetséges:
1.a lámaizmus a buddhizmus
és a védikus rend
kicsúfolása
minden
-bármely menekülési pszichózissal, avagy annak ígéretével palástolt-
vertikálisan,
feudális rendszerben működő
-néha mesterképzőnek titulált, valójában:-
gyűlöletüzem
-legyen az börtön, vagy zárda, vagy bármilyen szabdságmevonás-
csak hevíti shiva izzó talpait, hogy rálépjen,
mégha az a megtisztulás illúzióit is kelti
bárkiben.
és még ha a fordító jóvoltából kapunk is egy lápentatonban elénekelhető szomordalt,
akkor is kevés egy láma ahhoz, hogy
a közös léjerből -szerintem amúgy simán az tudat, csak cifrázzuk-
táplálkozva,
az onnan legegyszerűbben leemelhető infót,
a halált, az elmúlást erősítse:
csak azt tekintve, h mennyi élő és mennyi holt,
tudat-táplált lény van nyilvántartva itten,
arra jutunk,
hogy még, ha kijelentjük is,
hogy az elmúlt 5010 évben az emberiség mennyisége úgy kummulálódott, hogy közben mindenki meghalt többször és osztódtak a személyiségei több testbe,
akkor is brutális arányt kapunk a
halál javára.
a létet kell éltetni,
és nem az elmúlást,
meg a lehetőségek
határait
szemlélni és latolgatni folyamatosan,
hanem -persze a folyamatos, kívülről kapott csendes belső dialóg által vezérelve-
simán felbontani a nemlétező színeket:
a feketét és a fehéret
képességekhez mérten minél több rezonáns rétegre
és ezeket nyomatni.
komolyanvehetetlen bohóckodás
átverhető,
kicsúfolható,
bealázható
valóságértelmezés ez az enyimé
de legalább
bizonyítható.
|
| | | | |
| | | | | | 168. Bence | 2007. január 24. 13:00 |
| | | | | | | kritikus:
"Soha nem lesz a fehér nem fehér, és mindíg fehér lesz a fehér."
Ezzel nem mondtam semmi érdemlegeset, nem mondtam, hogy a fehér az egy valós dolog bármilye, csak hogy ha egy önkényes halmaznak még önazonosságot sem tulajdonítunk, akkor minek talajdonítanánk neki bármi mást?
"akkor innentőlkezdve azt jelenti, hogy semmin nem tudunk változtatni, minden van, és igazábol mi csak max. szemléljük."
Én egy szóval sem mondtam, hogy egy szubjektív kategória bármi egyéb lenne, pláne önálló léte lenne. Sőt kifejezetten, azon kívül, hogy mit gondolunk a világról - semmilyen sem (de ez nem nihilizmus, mert benne van a lehetőség, hogy bármilyennek gondoljuk és tapasztaljuk).
"Arrol nem is beszélve, hogy: "Ez az állítás hamis". Na most ez igaz vagy hamis? fekete vagy fehér?"
is (a feketét és fehéret leszámítva)
"Mit értessz folyamat alatt?"
"hajszoljuk a nemlétező igazságot"
két lehetőség van, vagy tényleg nemlétező ez az igazság, akkor semmiképp nem lehet kikerülni a mókuskerékből, hiszen nincs kint - tehát nem kell próbálkozni megragadni.
vagy mégis elérhető abszolút igazság. Az idő nyilván relatív szint. Ha meg abszolút szintet nézünk, akkor a milyensége nem változhat sem időben sem térben, függetlenül attól, hogy tapasztaljuk -e vagy sem. Bármilyen módon kifejezve egy nézőpontot kapunk, tehát már nem abszolút
- tehát nem kell próbálkozni megragadni.
Viszont ha megtapasztalható, akkor ez nem nézőpont lesz, hanem nézőtér - amely az összes nézőpontot magábafoglalja (az időt nem tekintem különleges dimenziónak, mert ábrázolható térként). Ekkor azonban a tapasztalónak (a tapasztalás folyamán a tapasztaló eggyéválik a tapasztalás tárgyával) elválaszthatatlanná kell válnia mindentől, tehát semmi különbsége nem lehet semmitől, tehát meg kell szünnie tapasztalónak - nézőpontnak lenni. Ezt a felsst nevezzük pl szatorinak. A szatori "untán" a "tapasztaló" felismerte, hogy a tapasztalásnak nem fele tréfa, hanem az egész, de már megint gondolkozik, és elemezgeti, hogy ez vajon fekete vagy fehét tapasztalás "volt" és most akkor mi van. Szóval a folyamatot én úgy értem, hogy megtanulni ráhangolódni, hogy nem valaki csinál valamit. Ismerni alatt pedig azt, hogy "tapasztal(t)" "valaki" szatori"t".
"ha nem lehetnek a dolgok adottak, akkor semmi nem az, ha meg mégis adottak, akkor az egész egy egyenlet és viszon'látás..."
És ha általad adottak, amik egy egyenlettel leírhatók? Egy fraktál is végtelenül gazdag, de egyszerű képlete van.
kalapkabát:
"Én értem, hogy arról beszélgettek, hogy ami van, az a tudatunkban csak visszatükröződik, így vagy úgy."
És mi van, ha a tudatunk tükröződik vissza magáról? Én egy szóval sem mondtam, hogy azon kívül is van valami, amit(ahogy) tapasztalunk. sőt - kifejezetten tagadom az objektív realitást.
"Csak azt nem értem, hogy minek vmiről, ami VAN (fehér), azt mondani, hogy LEGYEN(fehér)? Mármint mi értelme van általános érvényűvé tenni azt, ami a természeténél fogva is úgy VAN?"
nem értem:( |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Én értem, hogy arról beszélgettek, hogy ami van, az a tudatunkban csak visszatükröződik, így vagy úgy.
Csak azt nem értem, hogy minek vmiről, ami VAN (fehér), azt mondani, hogy LEGYEN(fehér)? Mármint mi értelme van általános érvényűvé tenni azt, ami a természeténél fogva is úgy VAN? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tested ízes húsú barack,
vágyad sohasem apadó.
Hogy járjak hát a Tanítás
Vágyakat tagadó útján?
*
A mangófa íze fanyar,
de gyümölcse édes, finom.
Ki lánya vagy, nem érdekel,
de gyönyörű tested nagyon.
*
Látván virágok hullását,
feketére száradását,
eltűnődöm: ez a vénség
ifjú lányként virult egykor!
*
A tested hússzírmú virág,
temető kertjében nyíló.
Lelked szélfútta madártoll,
a halál szűk ösvényén száll.
*
A lelkem égi származék,
nem érinti a földi lét.
Szenvedése tűnő felhő,
az elborult ég látomás.
*
Beteljesülve se csökken
a vágy, az életre szóló.
Ha férfi és nő kötést tesznek,
a lét társas útját járják
örökkön-örökké, míg a
túlsó boldogságig érnek.
*
Ha nem gondolsz az elmúlásra,
ostoba vagy,
még ha másban okos is.
*
E világnak minden dolga
vízben tükröződő kép csak.
Lásd s tudd: e tűnő rajzolat
sohasem lehet valóság.
*
Szarvasbikák, díszgúnárok,
enyelgések, könnyű lányok.
Éjjel-nappal botorságok,
se család, se barátságok.
*
Ékes arcú, szép kedvesem!
A jó kígyódémont kérem,
vegye rá a Halál Urát,
együtt maradjunk odaát.
*
Tudást Őrző Tiszta Tenger
szerelemről már nem dalol.
Hallgat, miképpen mindazok,
akikről szólnak a dalok.
Tudást Őrző Tiszta Hangú Tenger (a 6. dalai láma)
(Sári László fordításai) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az a gond, hogy ha fehér a fehér és mindig is az lesz, és ezt általános érvényűvé tesszük, akkor innentőlkezdve azt jelenti, hogy semmin nem tudunk változtatni, minden van, és igazábol mi csak max. szemléljük.
Arrol nem is beszélve, hogy: "Ez az állítás hamis". Na most ez igaz vagy hamis? fekete vagy fehér?
Folyamat? Mit értessz folyamat alatt? mert ha idő szetinti változást, akkor megintcsak feltételezed hogy van idő, ami annyi amennyi, fekete vagy fehér. Én itt akadtam el mindenben, hogy ha nem lehetnek a dolgok adottak, akkor semmi nem az, ha meg mégis adottak, akkor az egész egy egyenlet és viszon'látás... |
| | | | |
| | | | | | 163. Bence | 2007. január 22. 11:28 |
| | | | | | | "És Nomad: soha nem fogjuk tudni, mi van körülöttünk csak elhihetjük, hogy tudjuk."
Ez minden tudásra igaz, ez alapján a tudás és a hit között nincs semmi különbség. Viszont ha a valóság ismeretét nem egy információdarabnak, a tudatosság tárgyának, hanem egy folyamatnak tekintjük, akkor ingenis lehet ismerni, de pont emiatt kifejezhetetlen.
"Soha, de soha nem lesz fehér a fehér és fekete a fekete."
Soha nem lesz a fehér nem fehér, és mindíg fehér lesz a fehér. |
| | | | |
|
