| PsychostimulánsDr_Gonzo, 2003. május 15. | | | | 1330. megauto | 2019. március 10. 21:11 |
| | | | | | Hallottatok már valami flex nevezetü cumórol? |
| | | | |
| | | | | | | | | | scnartic: Gratulálok! Sok boldog 24 órát kívánok ;) |
| | | | |
| | | | 1328. ppnqdd | 2019. február 27. 00:55 |
| | | | | | grat, így tovább, mármint ne úgy, ahogy korábban! |
| | | | |
| | | | | | | | | | Sziasztok!
Közkívánatra írtam egy beszámolót a rehabos tapasztalataimról, hátha valakinek hasznos lehet.
Az előzményekről: öt hónapig használtam különböző szereket, főleg stimulánsokat intravénásan. A leépülésem viszonylag gyors ütemben zajlott, míg végül eljutottam arra a pontra, hogy elég és feladtam az állandó harcot a droggal szemben, beismertem hogy minden téren legyőzött ezért segítséget kértem... és kaptam is.
Így kerültem rehabra, lelkileg teljesen összetörve, egy jó nagy adag szarkupaccal a hátam mögött. A beilleszkedés nehezen ment, az elején még erősen dolgozott bennem a kívülállóság érzése és a tipikus függő attitűd, hogy "én más vagyok". Aztán szép lassan rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok más, akárhogy is nézzük a dolgokat az igazság az, hogy ott ülök egy rehabon és az életem mind szociális mind egzisztenciális téren a nullához konvergál. A kívülállóságból aztán hovatartozás alakult ki és életemben először azt éreztem, hogy otthon vagyok. Öt hónapot voltam bent, ezalatt voltak nagyon nehéz időszakok, de mindig akadt egy segítő kéz, hogy kihúzzon a saját magamnak generált önsajnálatból és kilátástalanságból. Teret és lehetőséget kaptam arra, hogy megtanuljak együtt élni önmagammal, ami sokkal nehezebbnek bizonyult, mint drogok nélkül élni. Ma már a felépülés számomra az életet jelenti. 29 éves vagyok, de fél éve kezdtem el élni.
Azért nem akarom nagyon kiszépíteni a dolgokat, a valóság az, hogy baromi nehéz felépülő függőnek lenni, persze egy fokkal könnyebb, mint aktív szerhasználónak. Attól, hogy nem nyomok magamba szintetikus szarokat, még nem lesz a világ egyből rózsaszín és a problémák sem oldódnak meg maguktól. Minden nap egy küzdelem, de kitartok, nem nézek vissza és járom ezt az utat, még akkor is ha nem látom, hogy hová vezet. Mert számomra csak ez az egy út létezik.
Sn |
| | | | |
| | | | | | | | | | Én is szívesen elolvasnék egy hosszabb "beszámolót" |
| | | | |
| | | | 1325. Fotinó | 2019. január 26. 10:56 |
| | | | | | Sn, köszi az updatet. Esetleg, ha van kedved megosztani, hogy hogy indultál neki, mit kellett elintézni, milyen volt a rehab és most milyen utána... azt szívesen olvasnám.
Persze, ha a többiek nem bánnák, hogy egy kicsit off topic lenne itt. |
| | | | |
| | | | 1324. ppnqdd | 2019. január 13. 18:28 |
| | | | | | Ez egy jó hír, örülünk neki! Próbáld megtartani a kialakult rendszert az életedben és akkor frankó lesz. Munkát sikerült szerezni? |
| | | | |
| | | | | | | | | | Fotinó. Újra itt vagyok, gondoltam írok. Még élek... most jöttem ki a rehabról és 5 hónapja tiszta vagyok. Üdv, Sn |
| | | | |
| | | | 1322. subfish | 2018. október 28. 20:31 |
| | | | | | Pnqval értek egyet. És a feléig jutottam ès abba is hagytam. |
| | | | |
| | | | 1321. ppnqdd | 2018. október 27. 12:09 |
| | | | | | Most volt energiám, elolvastam még egyszer, most úgy gondolom, hogy a posztmodern urbánus művészet egy még felfedezetlen alkotóját és művét olvashattuk. Elég veszélyesek lehetnek ezek a még újabb szintetikusok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | expista: Ennél viccesebben még sosem láttam leírva a rhabdomyolysist és a myoglobinuriát, feldobtad a napom - igen, ez egy bók akar lenni :D Igaza van ppnqdd-nek, hogy ez nem egy blog, de ha neked van olyanod, egy linket megköszönnék, mert tetszik ez az írásmód, kicsit Burroughs-utánérzetem volt |
| | | | |
| | | | 1319. ppnqdd | 2018. október 25. 03:55 |
| | | | | | Lehet meséltem már. Sok évvel ezelőtt, amikor még érdekeltek az ilyen dolgok, kaptam egy RC stimuláns mintát, amit nem ismertem. Úgy kb 100mg lehetett. Elég új volt, szóval erowid-on vagy ilyen megbízható oldalakon semmi infó. Felmentem hát a fórumokra olvasgatni róla. Ott írta egy arc, hogy 80mg-ot tolt, olyan közepes élménnyel, semmi gáz. Jó hát mondom, akkor a 100 nem lehet para, lenyomtam vízzel, aztán gondoltam, hogy amíg onsetel, olvasgatom tovább a beszámolókat. Kb. két hozzászólással lejjebb írta valaki, hogy "bazdmeg te valami mást kaphattál, mert ebből 10-20mg simán elég gyomorba, orrba meg 5. Enyhén beszartam, gyors kirohantam a konyhába, (pár perc telt el max.) és lehúztam rá legalább 2 deci olajat, hogy lelassítsa a felszívódást. A poén az, hogy működött, egész kellemes kis elnyújtott élmény lett belőle, de azért a várható fosás sem maradt el. Happy End lett a vége szerencsére, de bele is hallhattam volna a hülyeségembe. Igazából az összes ilyen önkísérletezgető, fórumbeszámolgató szintisámán élete ennyin függ kb. Na mindegy, álljon tanulságul az esetem annak, aki olvassa. |
| | | | |
|