 |
bad tripmantis, 2003. április 12.  | |  | | | | 385. Tom003 | 2010. június 29. 14:08 |
| |  | |  | | | Csak annyit tennék hozzá hogy én nem azt mondtam hogy jó dolog a paráztatás, csak nem feltétlen haszontalan az esetek egy részében (csak a végkimenetelt figyelve, mert más módszerekkel lehet hogy eredményesebben lehet eljutni egy bizonyos pontra)
Igazából lehet hülyeséget írtam az ego lossal kapcsolatban, ez van ha az ember ilyen megfoghatatlan dolgokat akar körülírni. Szerintem (hangsúlyozva a szerintem) az ego loss egy olyan élmény ahol az irányító ego szembesül azzal hogy nem ura a helyzetnek, nem bírja a tudatot úgy kontrolállni ahogy az értékrendszere megkívánná. Mivel nem képes az egyetlen feladatát ellátni, megszűnik időlegesen létezni amíg vissza nem áll a kontrollálhatóság a tudat felett. Így az őt befolyásoló mélyebb tudatállapotunk kerül előtérbe és saját maga veszi át az irányítást az érzékelés és a cselekvés felett.
A másik amit sztem fontos tisztázni hogy az egónk nem feltétlen "rossz", elnyomó, csupán egy védőfal ami a mindenkori ember adott környezetéhez segít beilleszkedni és túlélni azt. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Alkoholtól olyan ego lossokat produkáltam már, meg még egy csomó embert láttam, amint ilyen tünetei vannak, hogy minden trippelő a 10 ujját megnyalja utána. Az, hogy soha senki nem emlékszik az élményre csupán mellékhatás :P |
| | | | |
| | | | | | 383. helio* | 2010. június 28. 22:42 |
| | | | | | | Úgy érzem nagyon fontos dolog került szóba azzal,
hogy kontrollvesztés =/= egovesztés.
Bármekkora is az átfedés, legalább annyira lényeges a különbség.
Ha az ego mélyrétegei akadálytalanul nyomulnak be az öntudatba,
élményszinten az átélő fölé tornyosuló hatalmasságokként,
azt nem nevezném egolossnak.
Minden elsöprő ereje ellenére legfeljebb egyik énállapot mér
(pillanatnyilag megsemmisítő) csapást a másikra,
de összességében egy regresszív és szorongást kiváltó történés.
Az ilyen jellegű élmények persze rengeteg terápiás lehetőséget rejtenek,
és egyáltalán nem lebecsülendők, mindössze azt szeretném hangsúlyozni,
hogy a szigorúan korlátozó és alárendelő hatások bár megtörhetik az egyént,
azért mégsem az egoloss sajátossága.
Még a pszichodinamikailag problémamentes élményben kiterjedt extraszenzitív
érzékelés sem az éntelenség (ön-)átélése.
Talán a halál-újjászületés intenzív élménye áll a legközelebb hozzá,
de annak is elég sok személyes összetevője van.
Hogy milyen lehet az igazi egoloss, meg nem tudnám mondani,
de csatlakozom ahhoz a nézethez, miszerint élesen megkülönböztetendő
a pszichotikus adualitástól.
Mintha itt is érvényesülne az előtte/utána csapda,
mint énhatárok felbomlása regresszív- és progresszív transzban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tom003 ha lehet választani akkor nálam semmi se szól amellett, hogy direkt para legyen és ettől talán fejlődni fogok. Volt elég bad trippem mindenféle rásegítés nélkül is, szerintem ezt indukálni értelmetlen. Az ego loss nem ennek a függvénye az meg csak mellékes, hogy én eddig akiket láttam ezt nyomni csak egy tinédzseres versengésnek tűnt az egész. Ki a keményebb, ki bírja jobban a parát és húú de be lesz paráztatva a másik. Ja és persze mindenki pontosan tudta, hogy a másiknak mi kell a tökéletes fejlődéshez, ahogy ez lenni szokott...
Ennyi erőből nem is kell LSD-t bevenni, elég ha a vonat elé állunk és a megfelelő pillanatban leugrunk a sínekről. Ha jól csináltuk gazdagodhatunk egy halálközeli élménnyel és talán ego lossal is, ami itt nagy divatnak örvend holott szerintem az is ego loss, ha megfeledkezünk önmagunkról mondjuk egy jó film nézése közben.
A halált meg még nem éltem át LSD-n, Feldmár is 1200 mikrogrammos adagoktól szokott ilyent remélni és ezt mindenképp egy tapasztalt, megbízható vezetővel tudom csak elképzelni. |
| | | | |
| | | | | | 381. spirit | 2010. június 28. 16:07 |
| | | | | | | Nekem hasonló a véleményem, mint Deeptripnek, érdemes lehet az építő dolgokra fókuszálni.
Azt a szenvedést, nehézséget, ami jár, azt meg úgyis megkapja az ember, ha az adott kulminációs segítő kicibálja bentről a dolgokat, nem kell erre még rásegíteni, eleget félünk a mindennapokban.
Amúgy meg egy érdekes dolog ezzel az egóvesztéssel, és lehet, hogy megint csak az van, hogy a hülye Hanaura már megint jön a sámános marhaságokkal, ez esetben kérlek javítsatok ki, hogy nekünk nyugatiaknak egy igen furcsa koncepciónk van erre.
Keleten például, és most nem akarok belemenni a részletekbe, inkább túllépni próbálnak az egón, mint összetörni, mert ahhoz hogy az tényleg eltűnjön, amit a nálam okosabbak egóhalálnak neveznek, már elég komoly tűzerő kell, ugyanakkor ha az ember nem akarja a későbbi életét pszichiátrián tölteni, akkor nem árt utána a renintegrációról is gondoskodni.
Ez megint csak ugyanaz a téma: a törzsekben erről gondoskodott a tágabb környezet, de egy pszichoterápiás csoport(ami kulturálisan mondjuk közelebb van hozzánk mint a bennszülötteké) is meg tuja ezt adni, komolyan megtervezve, de ez nem egy vicces dolog.
Én azt vettem észre, hogy egy-egy bad trip után olyan könnyen dobálódzunk egóvesztéssel, egóhalállal, hogy az valami döbbenet.
Eleve, ha egóvesztés van akkor honnan lenne félelem?
Hiszen pont az egó az ami miatt félelem is van.
Nem tudok túl sokat a buddhizmusról, de az a fajta feloldódás utáni béke, nyugalom amiről beszélnek, szintén ezt támasztja alá, szóval a bad trip és az egóvesztés nem egy utcában zajlik az hétszentség, hiszen amennyire tapasztaltam, és más, többet tudó, többet látott ismerősök mesélték, pont ez a kontrollmánia ami bad tripet okoz, meg az hogy ha már túl meleggé vált a pálya, akkor az ember ki akar belőle menni.
Én ehhez nem értek annyira de valaki aki igen egyszer azt mondta nekem, hogy a bad trip azért bad trip, mert ki akarunk jönni belőle, más különben egy nehéz de építő/tanító folyamat is lehet, aminek csak haszna van.
Aztán hogy meleg helyzetben mennyire tudjuk így látni.....na az más kérdés!:) |
| | | | |
| | | | | | 380. Tom003 | 2010. június 28. 13:49 |
| | | | | | | Haha ez érdekes.
A sátán-isten dolog csupán hit kérdése, az emberek mindig azt látnak a dolgokba amit szeretnének, nem kell feltétlen plusz para.
Sztem az istenségek csupán magyarázatok az olyan dolgokra amiket könnyebb elfogadni mint megérteni. : )
(btw sztem a klasszikus horror az nem valami parás dolog, sőt kimondottan jókat lehet rajta derülni, viszont a psziho-horrorokat tripekre teremtették)
Am a paráztatás sztem is érdekes és nem feltétlen haszontalan. Annak segítségével könnyebb elérni az ego losst az által hogy a tudat nem képes kontrollálni az újonnan kialakult helyzetet és megsemmisül mint létirányító szint, ezáltal ami mélyen bennünk van, az őszintén minket jellemző Én érvényesülhet és végül ő oldhatja meg a konfliktust. (vagy ha nem akkor azáltal hogy külső beavatkozás történik, felmérhetjük a helyzetünk mások, a környezetünk és a világhoz viszonyítva) Persze ez csak profi paráztatásra és nem ilyen idegesítő cseszegetésre értem, annak nincs értelme. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Postman érdekes kérdés.
Nekem is eszembe jut róla egy kérdés. Miért jó magunkat / egymást paráztatni egy trippen? Láttam már ilyet, de erőltetettnek tartom, ráadásul nem is kellemes, pont egy ilyen út vezetne valami komolyabb tudatállapot felé?
Szerintem félni lehet trip nélkül is, a trippen ne a para domináljon, koncentráljunk a kollektívebb tartalmakra, keressük a közös kapcsolódási pontokat. Isten-Sátán felosztás értelmét veszti egy idő után, inkább pont hogy minden polaritás összeolvad és kiegészíti egymást egy oda-vissza játékban. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az lsd faq-ban van egy rész arról, hogyha egy trippet szépen rendesen végig csinálunk akkor a végén az egónkat elveszítve eggyé olvadhatunk istennel. Vajon ha valaki direkt paráztatja magát, mondjuk horror filmekkel, durva zenékkel, akkor a végén eggyé olvadhat a sátánnal? Vagy csak szimplán parázol órákon át? Nem akarom kipróbálni, pusztán csak elméleti szinten kérdezem.. .:) |
| | | | |
| | | | | | 377. Vuk. | 2010. május 19. 09:44 |
| | | | | | | | Honnan lehet tudni h tényleg besúgó volt? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a színészkedésben nekem inkább az volt a kérdéses, ahogy a személyes élményeiről beszél, ahogy azokhoz viszonyul... azok igazak-e? őszintén mondja-e, amit mond? mert ha igen, akkor felteszem most már nem besúgó... mondjuk, ha letagadja, hogy az volt, pedig tényleg az volt, az természetesen nincs rendben... de azért annak nagyon örülök, ha már nem besúgó és mondjuk pont azért nem, mert maga is kipróbálta, és amit itt elmond, az az őszinte álláspontja jelenleg...
|
| | | | |
| | | | | | 375. Hopax | 2010. május 19. 00:31 |
| | | | | | | | Nem színészkedik, ért hozzá, de amit ért, azt nagyrészt annak köszönheti, akit beárult. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | besúgó? biztos?... ha úgy van, kár :(
és akkor ezek szerint csak színészkedik?
ettől függetlenül a darab, amit előad, nekem jó... |
| | | | |
|
