 |
Világnézeti áttörés és a tudatmódosítókGreyWolf, 2003. március 11.  | |  | | | | 13. cellux | 2003. március 12. 14:38 |
| |  | |  | | | Mindenféle cucc nélkül és mégis teljesen betrippezve, a buddhista szemináriumon, ahova járni van szerencsém. :-)
Lilavajra Pressing Lajos, a Buddhista Misszió lelki vezetője mesél ezekről a dolgokról hétfőnként 17.15-től az Ejtőernyős Klubban (Ferenc krt. 28).
|
| |  | |  |
| | | | | | 12. Nomad | 2003. március 12. 11:59 |
| | | | | | | cellux:
Ezeket milyen állapotban írtad? |
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2003. március 12. 11:19 |
| | | | | | | És még néhány:
A formák hatása kezdetben nagyon erőteljes lehet, de a belőlük fakadó inspiráció előbb-utóbb elhalványul.
Az eszmék/ideák is formák, ezért előbb vagy utóbb megmerevednek és összetörnek.
A problémák a hibás látásmódból fakadnak. A tantrikus út lényege, hogy megtanuljuk a világot Buddha-tartományok összességeként érzékelni.
Ha a jelenséget elkezdjük Buddhának tekinteni, akkor egy nap valóban találkozni fogunk a Nirmanakayával (a Buddha megnyilvánulás-testével).
A Buddhák mindenhol ott vannak, de mi nem ismerjük fel őket. Az ember átalussza az ébredés lehetőségeit.
A Valóság nem a miénk.
A kapáson keresztül nem lehet kijutni. (Kapni ugyanis csak világi dolgokat lehet, a szellemi valóság viszont mindenkié.)
Ami megköt, az a saját ragaszkodásunk. A ragaszkodás képtelenné teszi a tudatot az igazság befogadására. El kell engedni a szokásokat, a fantáziákat, az illúziókat, mindent amiben a ragaszkodás testet ölt.
Ha olyasmit adunk a világnak, amitől függünk, akkor az erősíteni fogja a függőségünket. Amit adunk, azt teljes mértékben adjuk oda.
Amit adunk, az visszajön magától, amit meg akarunk tartani, azt előbb-utóbb elveszítjük. Az anyagi lehetőségeinket nem az erőfeszítésünk mértéke, hanem a karmánk határozza meg.
A világi indítékainkat előbb ki kell élni, hogy valóban megtapasztaljuk ezek elégtelen voltát (nem vezetnek el a tartós boldogsághoz). Enélkül a tapasztalat nélkül lehetetlen végigjárni a szellemi utat (különben túl erős a visszahúzó erő).
Csak akkor lehet valaki szerzetes, ha a világi életet 100%-ban teljesítette. Amit nem teljesítettünk, az a fogadalmaink letétele után méreggé válik. Ezért mielőtt a szellemi útra rálépünk, nagyon alaposan vizsgáljuk meg az indítékainkat.
Adjuk oda magunkat a vágynak, és figyeljük meg a dolgok alakulását. A gyümölcsökről megismerszik a fa.
A gyakorlás nem egy n+1. dolog, hanem egy módszer, amivel az n dolgot leépíthetjük.
Addig nem lehet felismerni az alap ürességét, amíg az alapot valóságnak tartjuk. Beleéltük magunkat abba, hogy a testiségünk ténylegesen létező szubsztanciális realitás, holott valójában ez egy káprázat. De amíg a káprázat létrehozásának folyamatát nem tudjuk "belülről" megragadni, addig nincs esélyünk arra, hogy elengedjük, mert még azonosulunk vele.
Az, hogy halandóak vagyunk-e vagy halhatatlanok, attól függ, hogy amire az életünket építjük, az véges-e vagy végtelen. Ha az alap felbomlik, az alapra épített ház is leomlik.
Az alapot nem szabad idő előtt felszámolni. Amíg a tudatunkat a test kondicionálja, addig gondoskodnunk kell "róla".
Amikor leülünk meditálni, akkor egy időre abbahagyjuk a káprázatok gerjesztését és hagyjuk, hogy visszataláljunk ahhoz, ami tényleg Van.
Ha a tudatot szabadon engedjük, akkor a fantáziáink tartalmát a kondicionáltságaink szabják meg.
Ha az elmélyedés gyakorlata révén leülepítjük a tudatban a "szemetet", majd a fennmaradó tiszta térben alkalmazzuk a bölcsességet ébresztő gyakorlatokat, a hatás elementáris erejű lesz.
A tantrában a mozgó tudattal dolgozunk. Ezt úgy mondják, hogy a "Tigris meglovagolása", amihez nem erő kell, hanem inkább ügyesség. A szenvedő lények olyanok, mint akiket a vágtató Tigris (a nyugtalan tudat) vonszol maga után.
Vannak olyanok, akik felpattannak ugyan a Tigris hátára, de utána hagyják, hogy a Tigris arra vigye őket, amerre akarja. Ez az út a pokolba vezet, ugyanis a Tigrist az hajtja előre, ami előttünk homályban van. Ezek a gyenge pontjaink és az ezekből fakadó ösztönzéseket pont emiatt nehéz helyesen beazonosítani.
|
| | | | |
| | | | | | 10. cellux | 2003. március 12. 11:15 |
| | | | | | | Jó téma! :-)
Pár gondolat a jegyzetfüzetemből:
A formát tökéletlenként elutasítani és a formát tökéletesként isteníteni egyaránt hiba.
Ha a hullámokat a víz formájaként ismerjük fel, akkor semmi sem fog többé zavarni bennünket.
Nem a forma a lényeges, hanem a benne kifejeződő valóság.
Az érzéki jelenségek valódi természete az örökkévalóság kimeríthetetlen energiájának megnyilvánulása.
A buddhatermészet nem kötődik egy kiválasztott "dologhoz", hanem minden formának egyaránt sajátja.
A Buddha megvilágosodása pillanatában átfordul, és a megvilágosodott tudatból úgy teremtődik újra a világ, hogy kimarad belőle az én-káprázat illúziója (és ennek minden következménye). Ez a Teremtő soha többé nem feledkezik meg arról, hogy ő a világ és épp ezért felelős a lényekért.
A Buddha cselekvés közben sem mozdul el a nyugvópontról.
Az hogy ül a helyén, azt jelképezi, hogy abbahagyta a belebonyolódottságot, a káprázatot, a hamistudatot, a képzetek felesleges létrehozását.
A tökéletesen felébredt Buddhának a teste, a beszéde és a tudata, tehát a világa felébredett.
Ha egy Buddha megpróbálná becsapni saját magát, képtelen lenne elhinni az illúziót, amit létrehoz (mert látná, hogy az). Ezt hivják visszafordíthatatlanságnak.
A nirvána (ellobbanás) nem a tudat kioltása, hanem a nem-üdvös gyökerek kialvása és a káprázat elengedése.
Ha a nyitottság (elengedés) megvalósul, a megvilágosodás magától végbemegy.
A megismerés a Valóságban van. Ami pedig van, azt nem kell létrehozni.
A beteljesedésig vezető utat nem "mi" járjuk végig, hanem a bennünk lévő Buddha veti le magáról előbb-utóbb a személyiséget.
Az együttérzés és a tudás a két pólus. Ez a két pólus csak a megvilágosodásban egyesül, addig egymás ellenében jelennek meg. Ha igazán értenénk az ürességet, akkor látnánk, hogy az ugyanaz, mint a részvét.
Nincs abszolút igazság a viszonylagos igazságon kívül. A Buddha látja, hogy az asztal üres, de azt is látja, hogy ezen a mindent átható ürességen kívül nincs másik valóság. A szenvedésünk gyökere az, hogy feltételezünk egy viszonylagoson "túl" létező abszolút valóságot (holott az abszolút valóság az, hogy kizárólag ez a viszonylagos valóság létezik).
Aki megszabadul a káprázattól, az képessé válik arra, amit a buddhisták Nagy Rész-Vétnek hívnak (abszolút részt vesz a világban). A Buddha szabadon kezd működni és az ebből fakadó erő válik aztán ébresztővé mások számára.
A Buddha-tevékenységhez nem szükséges kommentárt fűzni.
|
| | | | |
| | | | | | 9. Nomad | 2003. március 12. 08:47 |
| | | | | | | Mielőtt elkezdtem volna psichedelikumokkal foglalkozni, a harcművészetek miatt kapcsolatba kerültem a buddhizmussal, és mint lelkes valóságtagadó az volt az elvem, hogy semmi sem valóság és minden illúzió. Aztán egy gomba és lsd faq elolvasása után egy spangli áttörést hozott, és azóta másként gondolkozom. Nekem az első dolog, tapasztalat, amit megtanultam az első tripem alatt, az az, hogy bármi amit tapasztalunk arra kell reagálni, az a valóság, az az igazság. Ez azt jelenti, hogy egyetlen tapasztalat sem alacsonyabbrendű, nem kevésbé reális, mint bármi más. Ha azt érzem, hogy a munkahelyemen egy fórumba írogatok, az ugyanannyira valóságos, mint hogy elkezdek elolvadni, és a testem összekeveredik a padlóval. Bármilyen tapasztalat igaz, vagy semmilyen tapasztalat nem igaz.
Egy másik szintén első trippes tapasztalat, az idővel kapcsolatos. Tudom, hogy olyan nincsen, hogy idő. Az ember minden egyes helyzetbe, világban, csak egy pillanatot tölt el. Egy pszichedelikus drog hatása alatt az embernek ego-loss után egyszerűen nincs rá szüksége, hogy logikusan lássa a dolgokat, míg a mindennapi életben szeretnénk ok-okozati összefüggéseket látni. Ezért éreztem én a trip alatt, hogy soha nem állok meg, és minden pillanatban egy teljesen más helyen vagyok, abszolút szabadon váltakoztak a helyzetek. Mivel az egom már megint kedett kikristályosodni, elkezdtem nézni, hogy van egy sör a kezemben(?), utána hogy van kezem, és hogy eredetileg(?) egy olyan világból indultam el, ahol van egy alkoholos bódító ital, amit én(?) is iszom(?). Ekkor vissztértem és rájöttem, hogy elvileg drog nélkül ugyanezt ál lehetne élni, ha el tudnánk vonatkoztatni attól, hogy a dolgok logikailak összefüggenek. Tehát gyakorlatilag nem idő van, amiben az ok-okozati összefüggések megjelenni látszanak, hanem az ehhez való ragaszkodás miatt olyan világokba megyünk át a következő pillanatra ami a logakai rendszerünkbe beleillik. Természetesen benne is lehet ragadni a pillanatban, ekkor is az ego elkezd parázni, hogy ez már örökre így lessz? És mivel a parázás is változás, ezért az ego kilök egy következő helyzetbe. Ha valaki azt tapasztalja, hogy a dolgok véletlenszerűen történnek, akkor azt hiszi, hogy megőrült, pedig csak megszabadult. Gakorlatilag az álomban is így véletlenszerüek a dolgok, és tudatos álmodással lehet irányítani. Nekem meggyőződésem, hogy ezt ébren is el lehet érni drogok nélkül. Ekkor megszabadulnék az élettől és a haláltól egyszerre. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Balogh Béla: A végső valóság (Bioenergetic kft. 2002.)
|
| | | | |
| | | | | | 7. LaZa | 2003. március 11. 20:49 |
| | | | | | | "a pszichedelikumok segítenek felnyitni az agyam, és érezni, látni ami van, vagy ahogy van. drog nélkül is biztos el lehet ezt érni, meditációval, mindenfélével, de csak úgy nem lenne elég idő ahhoz talán, hogy idáig eljusson az ember."
az utóbbit ehhez írtam |
| | | | |
| | | | | | 6. LaZa | 2003. március 11. 20:46 |
| | | | | | | | Cauldfield: két módszer van arra hogy feljuss egy fa tetejére. az egyik ha ráülsz a magra és vársz, a másik pedig ha felmászol rá. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | úgyérted egy inkarnációban, vagy az EGY inkarnációban? :-)
gondolom az elsőre értetted, és igazad van, viszont úgy még nehezebbek a dolgok, mármint gondolkodásügyileg. most még nagyon emésztem amit írtál... :-) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez az "EGY" gondolat érdekes, mert mondjuk kicsit közel áll az ősi keleti gondolkodáshoz. A lelki egység gondolatával magyarázható például a szeretet érzése. Ha az emberek lelkei egy nagy egész részei, csak külön jelennek meg a fizikai valóságban vagy az nagy "EGY"-ből külön születnek le, akkor érthető az egymáshoz fűződő kötődés, hiszen ugyanarról a tőről fakadunk. Amúgy tényleg néha felmerül bennem is egy ilyen érzés, mikor épp mondjuk be vagyok zöldezve.
Én is amellett vagyok, hogy amit tapasztalunk, az nem csak képzelgés és a szer hatására történő testi reakciók, hanem egy kis kapu valahova máshova. Ezért is tartom alaptalannak a pszichedelikumokkal kapcsolatos demagóg propagandát is, miszerint "menekülés a világ gondjai elől" stb...épp ellenkezőleg, a világ keresése szerintem.
|
| | | | |
| | | | | | 3. Vegha | 2003. március 11. 19:22 |
| | | | | | | | Cauldfield: nem muszáj csak egy inkarnációban gondolkodnod : ) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | namost én biztos vagyok benne hogy a pszichedelikumok nem mutatnak olyan dolgokat ami nincs. (mondjuk már csak azért is mert nincs olyan dolog ami nincs :-) ahhoz, hogy azt döntsük el, a világ különben számunkra láthatatlan dolgait mutatja meg, avagy csupán agyunk szüleményeit, eehz el kell döneteni mi is valóság, avagy van-e ilyen.
lehet hogy az egész világ az, ahogy mi látjuk, amit mi létrehzunk, vagy amit fizikailag érzékelünk, lehet, hogy az egész EGY, ezen töröm a fejem mostanába akaratlanul, és megválaszolva egy kérdést jön rá még húsz, kicsit szétesek.
én leginkább az utóbbihoz hajlok, mert egyre többször "érezgetek" valamit belőle, és a pszichedelikumok segítenek felnyitni az agyam, és érezni, látni ami van, vagy ahogy van. drog nélkül is biztos el lehet ezt érni, meditációval, mindenfélével, de csak úgy nem lenne elég idő ahhoz talán, hogy idáig eljusson az ember. |
| | | | |
|
