 |
KenderböjtÉn+te+ö=gén, 2008. február 24.  | |  | | | | |  | |  | | | Hemplar
Nem letenni volt nehéz, ugyan mi nehéz van abban ... egyszerűen nem vettem és kész, ez semmi gondot nem okozott. A nehézség a szokásaim átalakításában volt, meg ugye mind mások vagyunk ... kinek ezt adja a cucc, kinek azt. Erről egy történet jut eszembe, nagyon magaménak érzem:
Történet két vándorról, és a gyémántkapuról
Egyszer két vándor, kik igen messzi földről érkeztek, meglátott egy hatalmas nagy hegyet, melynek teteje aranyként szikrázott, s csúcsán gyémántkapu állt. Ej, megörült a két barát, hisz bizonyosra vették, hogy a mennyország kapujára leltek.
Megpróbálták megmászni a hegyet, de az olyan magas, s meredek volt, hogy mindjárt vissza is csúsztak róla. Hasztalan próbálkoztak így, mígnem egy arra járó öreg meg nem szólította őket.
- Barátaim, a gyémántkapun nem léphettek át, de ha felültök a vállamra, a hegy csúcsát megtekinthetitek.
A két vándor nem sokat töprengett, fel is ültek mindjárt az öregre, ki nagy ugrásokkal megiramodott, s nemsokára csakugyan a csúcson álltak nagy örömmel szívükben. Le is szálltak volna, de az öreg letorkolta őket.
- Amíg az én hátamon ültök, azt csináljátok amit én- s ezzel csendben maradt.
A két barát hamar elunta a várakozást, s hogy hiába jöttek a gyémántkapu közelébe, meg sem érinthetik azt. Türelmetlenkedni kezdtek, mire az öreg levitte őket a hegyről, de oly módon, hogy amint leértek mozdulni sem bírtak a gyengeségtől.
Az öreg elköszönt, s a két barát hosszú álomba merült. Mikor felkeltek, újra tanakodni kezdtek, mert a gyémántkapu ellenállhatatlanul vonzotta őket, s isten birodalmát látták mögötte. Ahogy ott tanakodtak ismét felbukkant az öreg, s megkérdezte felvigye e őket.
A vándorok forgatták magukban a dolgot, de mivel más megoldást nem tudtak, megint felpattantak az öregre.
A hegy csúcsán aztán ismét nem csinálhattak semmit, s ezúttal az öreg is hamarabb vitte le őket, de most már oly módon, hogy teljesen összetörték magukat, s rögtön elájultak.
Mikor felébredtek, újra csak töprengeni kezdtek, mert most már biztosra vették, hogy a mennyországot látják. Ahogy így tanakodtak, megint csak előjött az öreg, s megkérdezte akarnak e a hegyre menni.
- Ej, barátom most már biztosan a halálunkat lelnénk az öreg hátán! - szólt az egyik vándor.
- De nem látok más megoldást. - szólt a másik.
Felültek az öregre, s az megindult velük a hegyre, ám most csak rövid ideg álldogált velük, aztán már indult is lefelé, de oly módon meghempergőzött a hegyen lefelé, hogy a két vándor valóban a halálát lelte mire leértek.
Rövid idő múlva egy szerzetes jött arra, ő is meglátta az aranyhegyet a gyémántkapuval, majd nagyot nevetve továbbsétált.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | Hemplar azért csodálkozni szerintem nincs igazán min. Én is pl. stresszesebb vagyok utána napokig, van aki aludni se bír. De abban egyetértek, hogy a zöldet nem olyan nehéz lerakni. A cigit az már egy komoly kihívás, már-már életfeladat, hisz sok átalakítást igényel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mindig is csodálkoztam amikor a fűről valaki leakar állni és az nehézségbe telik. Szerintem csak józan ész kell hozzá és egy egyszerű elhatározás. Jómagam napi szintű szmókolásból egyik napról a másikra hónapokat hagytam ki mindenfajta para nélkül, nem tervezve, csak úgy spontán (elfogyott a saját z-m, venni meg nem veszek). Azóta 2 éve csak randomba tolok, persze van amikor 1-2 hétig szte naponta, aztán megint néhány hónapig semmi esetleg buliba ilyesmi.. De abszolút nincs olyan, hogy hiányom van, ha itthon szívok is néha csak ilyen "miért ne" alapon.
A dohányzás sokkal de sokkal nagyobb gáz, bár csak ritkán tolsz, szerintem ha már lekell szokni valamiről akkor az a cigi!! (én is megtettem évekkel ezelőtt)
A sport tényleg nagyon jó! :) Mindenkinek ajánlom én is!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Deep
Ez egy hosszabb folyamatot lezáró tudatos döntés volt az életemben, majd egyszer ömlengek egyet a fűről hosszabb távon topicban.
Mi változott?
Eleinte stresszesebb lettem, kevésbé találtam meg a nyugalmat a hétköznapokban. Én főleg este szívtam, lefekvés előtt nem sokkal. Olyan volt nekem ez az esti rituálé , mint a béke kis oázisa. S mivel ez kiesett, valamivel pótolni kellett. Esetemben azzal, amiről évekig pofáztam magamnak és másoknak, de a lustaság miatt csak gondolati szinten valósítottam meg: meditációval. Konkrétabban ülőmeditációval, az elme lecsendesítésével. Így az üresség lett az oázisom, és még pénzbe sem kerül :)
Az emberekkel való kapcsolatom is megváltozott kissé, nyíltabban közeledek mindenki felé. Bizonyos körökből ki kellett lépnem, de jöttek helyette új ismeretségek, olyanok, melyek sok tekintetben építőbb jellegűek az életemben, mint az addigiak.
A rendszeres sport is befigyelt az életembe. Eleinte futással kezdtem, de aztán átnyergeltem a bicajra, az jobban adja haha. Reggel és este 2 óra, igazán belefér az időmbe, és a kondinak is jót tesz :)
Mi van még? Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy mára a sörön és a dohányon kívül más tudatmódosítót nem használok, és azt sem láncban küldöm. Így alakult.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | neutroncsillag megtennéd te is, hogy leírod szerinted mi változott azóta, miben más az életed? Köszi!! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Két hónap és valamennyi nap ... (na jó egyszer meghajoltam egy partyn:)
Úgy érzem kiszálltam ebből a csónakból, s hálával eltelve integetek ködbevesző sziluettje után.
Hiányérzet nuku. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Na zsír ezt mindig jó hallani! Nyár végétől nekem is befigyel egy hosszabb böjt azt hiszem. |
| | | | |
| | | | | | 193. CrIMe | 2010. július 14. 12:24 |
| | | | | | | | Munkával kapcsolatban motiváltabb lettem, több kedvem van bemenni, csinálni. Unatkozni nemszoktam, rendszeres sport megvan, plusz mostanában fesztiválok is akadnak jócskán. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | CrIMe azt mondod semmi különbség? Nem lettél aktívabb, nem foglalod le magad jobban? Ha nem, akkor hogyhogy nem unatkozol?? |
| | | | |
| | | | | | 191. CrIMe | 2010. július 13. 10:46 |
| | | | | | | | 6 év rendszeres szivás után kb. már két hónapja nemtoltam, és nemvettem észre különösebb változást vagy elvonási tünetet. Lehet a szerelem, bár nemtalált viszonzásra. Aztgondolná az ember, hogy ilyenkor ebbe menekülünk vagy egyéb tudatmódosítókba, de annak nemsok értelme... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nálam is van hasonló, leginkább akkor jön elő, amikor egyedül vagyok és unatkozom. Ha ilyenkor úgy döntök nem baj akkor se veszek akkor még max 1-2 nap és ez eltűnik, valamint a napomat is próbálom úgy megtervezni, hogy ne unatkozzak. Mert, ha van spangli akkor nem igazán kell terveznem, betépve nagyon extrém, hogy unatkozzak szóval nálam másfajta életritmus és aktivitási szint társul a rendszeres tépéshez és a rendszeres nemtépéshez. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Üdv!
Általában napi / 2 naponkénti rendszerességgel gyujtok rá egy miújságra, Igazából a pár napos böjtöt szállítási nehézségek miatt kellett beiktatnom, de már amúgy is gondolkodtam rajta hogy nem ártana mert az bizony igaz hogy utána sokkal jobb érzés eldurrantani egyet, szóval a mértékletesség elve itt is működik mint minden más téren is az életben.
Arra lennék kíváncsi, hogy másnak is társul-e ez a megvonás ilyen depis kedvetlen hangulattal, vagy ez annak tudható be hogy jelenleg ha akarnék sem tudnék tolni mert nincs raktáron és akkor ez sokkal inkább pszcihésen, tudat alatt okoz ilyet semmint biológiailag? Bár hogy őszinte legyek erős a gyanúm hogy 100%-ig tudatalatti dolog lehet mert napközben pl semmi gondom és eszembe sem jut csak unalmasabb üresjáratos estéken...
Így félig-meddig meg is válaszoltam a saját kérdésem, de azért szívesen vennék valami visszajelzést saját tapasztalatok terén hogy akkor ez most vele jár vagy csak bedumálom magamnak?
Előre is kössz ha valaki reagál erre.
Addig meg majd iszom. XD
béke |
| | | | |
|
