 |
Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24.  | |  | | | | 268. Sad | 2004. november 22. 09:32 |
| |  | |  | | | Miért van az, hogy mindig azt álmodom, hogy álmodok?
Jó, nem mindig, de elég gyakran... |
| |  | |  |
| | | | | | 267. Magenta | 2004. november 17. 15:18 |
| | | | | | | | A tudatos álmodás energia és szándék kérdése. Jó néhány alkalommal ismertem fel hogy álmodok,néha egészen abszurd helyzetekben pl:álmodás közben meséltem egy barátomnak korábbi álmaimat aztán elkezdett gyanus lenni hogy én ezt már megtettem a valóságban is ennyiből be is ugrott hogy álmodom,és ez után kezdett igazán érdekessé válni a helyzet hirtelen berezgett minden megfolytak adolgokstb... de alényeg,hogy ezt az állapotot képtelen voltam fenntartani.Egy másik alkalommal egy lakásban jártam egy idegen valakinél a konyhában ért az info EZ EGY ÁLOM!!!nagy meglepődés uristen rezgés folyásstb...majd" beléptem"a szobába és az idegen (átlag középkoru férfi)Rögtön azzal kezdte :ülj le oda és ne láss engem!Erre én neki rontottam ,hogy mi ez az egész és egyáltalán ki is ő és különben is mivan??,szóval sok volt ez nekem ott hirtelen.azóta is történnek hasonló vagy egészenmás szituk,de kontrollálni nem nagyon tudomaddig,amig nem lesz elegendő energiám ehz pedig nem kizárt, komoly éltmodbeli valtoztatásokra lenne szükség.És mindaddig csak véletlenszerüen jönnek a dolgok. |
| | | | |
| | | | | | 266. Bard | 2004. november 10. 12:34 |
| | | | | | | A kreativitásról és a szexualitásról gondolkodva eszembe jutnak a múzsák. Ezek a dolgok valami nagyon mély szinten összefüggenek.
Ha egy nő képes önmaga tökéletes műalkotássá válni, akkor képes lehet ihletet adni egy férfinak. Képes lehet a képzelet begyújtására. Azthiszem erre mondja Terence McKenna, hogy "Nature, is a great visible language of creativity." :-)
szexualitás - kreativitás - élet
|
| | | | |
| | | | | | 265. cica | 2004. november 10. 10:38 |
| | | | | | | Anyesz,
Úgy tudod repülős álmok erős szexualitást jelentenek? Én meg úgy halottam erős kreativitást, amit nem is értettem, mert eddig nem igazán bontakozott ki belőlem semmiféle alkotás. Lehet neked van igazad. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | antdroid: Nekem szoktak ilyen álmaim lenni. Nem annyira rémálmok, de általában sokkal rosszabbul funkcionálok bennük, mint ébren. Frued ide, Freud oda, elég tanulságos álmok.
Amennyire emlékszem, álmomban még nem haltam meg, de tudatmódosított állapotban már többször érzékeltem olyasmit, hogy alig létezem, egyre kevésbé vagyok jelen, bármit jelentsen is ez. Szó szerint "elmúlás"-t éreztem. Azt hittem (hiszem), ilyen lehet a haldoklás. Az ezzel kapcsolatos érzéseim nem egyértelműek, de nem emlékszem arra, hogy félnék ilyenkor. Aztán meg, néha az az érzésem, hogy ha valamitől félek, az inkább a haldoklás, az átmenet, mint ami utána jön (mert arról csak spekulálni tudok), és íly módon jó rákészülés, "edzés" lehet az ilyesmi. Mindenesetre felkavaró élmény. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Volt olyan álmotok, hogy sikertelenek vagytok? Mármint teljesen hétköznapi dolgokban, úgy ahogy a valóságban. Nem rémálomra gondolok, egyszerűen csak a mindennapokból kiragadott közönyös cselekményre miközben minden úgy történik, ahogy a rossz napokon általában: senki sem figyel rád, csak teszed, amit tenned kell, és azt is folyton elcseszed. És mintha mindez így volna rendjén, és nem is lehetne másképp.
Freud szerint az álom elfolytott vágyak beleljesülése. Ez a hipotézis szerintem megálja a helyét, de az előbbi sehogy sem illik a képbe. |
| | | | |
| | | | | | 262. Anyesz | 2004. november 7. 14:09 |
| | | | | | | Repülni én is úgy szoktam, mintha úsznék a levegőben, mellúszásban. De sajnos csak régebben álmodtam ilyent, pedig imádom, annyira valósághű volt. Mindig sajnáltam, hogy felébredtem. Azt mondják a repülős álmok erős szexualitást jelentenek.
Anyesz! |
| | | | |
| | | | | | 261. cica | 2004. november 6. 21:06 |
| | | | | | | Egy csomószor meghalok álmomban. A legutóbbiban felakasztottak. valahogy nagyon lassan jott a halal, ahhoz kepest, hogy leginkább csak egy rándulásnak kéne lennie. Már lógtam a kötélen, de csak nyúlt a nyakam. aztán egyszercsak az volt, hogy már halott vagyok. Végig úgy vettem az egészet, mint bármely más történést. Nem volt súlya a halálnak, attól, hogy nem leszek én még lesz egy csomó minden és átéreztem, hogy egyáltalán nem számít, hogy valami megszűnt. Volt olyan is, hogy elvéreztem meg mindenféle . Repülni még gyakrabban szoktam. Az valami mámoros és tényleg hasonlít a patronhoz. Közben olyan mozdulatokat végzek mintha úsznék, ez utóbbival amúgy nem vagyok egyedül. Van valakinek ötlete miért?
Nomád tegnap éjszaka veled álmodtam, szabadok voltunk és kacagtunk sokat. |
| | | | |
| | | | | | 260. Spikee | 2004. november 6. 11:30 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Egyszer ismerjem fel, hogy álmodok...Akkor kinem hagyom, de amúgy felébredek magamtól.
Repülni még nem repültem, de egyszer álmomba hajniztam és így éreztem ahogy kitágulnak a pupilláim. Kimentem belenéztem tükörbe és lefolyt róla a képmásom, aztán rájöttem, hogy nem csak a képmás folyt le...Lényeg, hogy lenéztem és ilyen félig feküdve félig nem, de lebegve mentem ki a szobából. Fless volt rendesen! :)
Amúgy vannak kimerítő álmok is pl. amikor olyat álmodsz mint egy átlag unalmas szar napod. Na az kurvaszar reggel felébredsz és ugyanilyen kaliberű vár rád...2 nap 1 nap...pff :) |
| | | | |
| | | | | | 258. Nomad | 2004. november 5. 09:08 |
| | | | | | | Nekem kétszer volt, hogy meghaltam álmomban, egyszer rettetetes volt, utána pedig nagyon békés. Az első alkalomal egy várat védtünk, és valaki kettévágott, én pedig ahogy darabokban dőltem előre, elkezdtem elveszíteni az érzékeimet. Végül nem maradt fény, de a sötétségnek sem volt értelme, mert nem volt látás, aztán a hangok fülcsengésbe mentek át, majd egyre nagyobb csönd lett, aztán már hallás sem volt, végül ott maradtam a semmiben tudatosságként, és rájöttem, hogy ez már örökké így marad. Aztán rájöttem, hogy ki kellene találni egy világot, ahol történnek dolgok, mert az ingernélküli üresség végtelenjében még megőrülni sem fogok tudni, és ez a legiszonyúbb dolog, ami csak történhetne bárkivel. Ordítva ébredtem és megláttam a világot. Nem tudtam, hogy én csináltam e és én vagyok Isten, vagy csak felébredtem, de akkor nagyon elkezdtem sajnálni Istent, mint a legrosszabb sorsú lényt a mindenségben, aki soha nem szabadulhat önmagából, mert nem tudja, hogy ezt is lehetne.
A második alaklom egy atomrobbanás volt. Úgy döntöttem, hogy szembenézek a fénnyel és elborított, szétoszlatott, elpárologtatott. Hihetetlenül békés volt. Szóval ha valakinek akkora szerencséje van, hogy álmában meghalhat semmiképp ne hagyja ki, a halál a legjobb dolog, ami bárkivel történhet, mert ha valakinek helyén van a szíve, a halál a szabadság és az öröm esszenciája. |
| | | | |
| | | | | | 257. rTyler | 2004. november 5. 06:34 |
| | | | | | | Erről már beszélgettünk ismerősökkel és mindenki felébred, mielőtt beadná a kulcsot :) :(
A zuhanós álom tényleg jó, én is mindig a "becsapódás pillanatában" ébredek fel, sőt a testem is rándul egyet, mintha tényleg leestem volna valahonnan. Az érzés elég valóságos. Jó, igaz csak mintha kb 0,5 m-ről estem volna az ágyra, teljes testtel egyszerre.
Repülni szokott vki álmában?
Én eddig csak 2*, nálam ugyanaz az érzés, mint 1 jó adag nitro alatt. |
| | | | |
|
