 |
Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24.  | |  | | | | 484. pgz | 2008. január 8. 08:24 |
| |  | |  | | | Sziasztok!
Olvastam eme topik elejen, hogy valaki felkelesi problemaira adtatok tanacsokat. Nekem pedig elalvasi probleamim lennenek. Foleg most, hogy influs vagyok jol esne ataludni az ejszakat de sokszor megesik, hogy szivesebben mar aludnek de orakig meg csak forgolodok. Elore is koszonom! |
| |  | |  |
| | | | | | 483. sonek | 2008. január 8. 08:10 |
| | | | | | | ganon!
hát bizony, mennyivel könnyebb lenne minden, ha ez így menne! mondjuk elalvás előtt bemész a álom-videotékába, kiválasztod a lepörgetendő álmot, és csak alszol :P
elsőként azt mondanám, tudtommal ezt kontrollálni nem lehet. legalábbis (az európai kulturában) nincs erre megfelelő mód. álmaink lényünk nárcisztikus kifejeződése, álmainkban tudatalatti félelmeink és vágyaink vetülnek ki, természetesen mindez csak a cenzor ellenőrzése után. rémálmaidból azért kelsz fel, mert ez a cenzor felriaszt.
másodikként pedig én már sikeresen alkalmaztam: felkelés után egy 5-6 percet szánj még az ágyban fekvésre, és próbálj koncentrálni arra, hogy mit álmodtál. jó, ha ilyenkor ingerszegény környezetben vagy, se fény, se hang; máskülönben nem tudnál visszaemlékezni. lehet, hogy elsőre így sem fog menni, gyakorlás kérdése :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Életem legkeszekuszább legtömörebb álma voltt ez phűű
Leírhatatlan.
Volt ebbe idegenek lakásába rohangászástól a gyerkkorban tól kezdve a heroin tejbe öntésétől és turmixolásán át a világháborúig és az ehető bahiás álomfogóig minden :D |
| | | | |
| | | | | | 481. ganon | 2008. január 7. 22:51 |
| | | | | | | | Szeretnék egy kis segítséget kérni. Az a helyzet hogy én nagyon ritkán álmodok és szeretnék gyakrabban és szépeket álmodni. Nincs valakinek valami kémiai vagy mentális tanácsa? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | 4, a következő és utolsó felvonás elején azon kaptam magam, hogy ez Magyarország, nem sokkal Mátyás halála után vagyunk egy várban, ahol is éppen téli csata dúl a betolaködó török portyákkal: "Magyarország még nem veszett el!" - ez volt a legelső benyomásom. a várkapitány (maga Bessenyei Ferenc) közben nógat, hogy jöjjek már és hozzam már azt a karácsony fát! igen nehezemre esett, mert kurva nagy volt. (ekkor esett le, hogy ezt adta a kínai a kezembe.) NEMES Quentel Gáspár de Felső- és Alsónémedi Uramat véltem felfedezni, ahogyan lefetyelve fut mögöttem jajgatva. somolyogtam is magamban rajta. "ő bejöhet" - mondta a várkapitány. bent ropogott a kandallóban a tűz. nagyon jó volt ott lenni. a felesége is ott volt. ő azonban már tartózkodó szeretettel fogadott és szintén a háttérben maradt. "tegyem a fát a sarokba!" - mondta a kapitány. utólag látom, hogy ekkor már nem akartam semmilyen kezelést, csak velük lenni, de mégis "kezelés" lett belőle. a kapitány, miután étellel-itallal kínált, lefektetett az ágyra azzal, hogy pihenjek és "analizált" - de nem úgy, ahogy egy Freud Zsigmond, mondjuk, hanem úgy, ahogy egy parasztember: figyeli, mikor hazudsz neki. beszélgettünk. végül azt mondta, most figyeljek. elkezdett a szeme mozogni, a falon lévő térképre figyelve egyre inkább. elkezdett révülni az öreg, ekkor már így szólítotam magamban. és pár pillanat múlva az én szemem is. a térképen kerestünk egy helyet, nem tudtuk, mit, de kerestük, egyre nagyobb sebességgel. az öreg szeme valami félelmetes sebességgel járta be az egész földgolyót, és a szememnek követnie kellett az övét, és mindig azt mondtam, hogy "nem". végül kezdett élesedni a kép: egy hely és egy időpont tekintetében. amikor először meglátták egymást, akkor azt mondtam, hogy "igen!". az öreg ekkor levált rólam és transzba estem az ágyon elhagyva már a térképre való figyelést - a két, egymást gyűlölő ember, apám és anyán első pillantásától fogva remegett a testem, és egyre gyorsabban jártam be azt az utat, ami jelenkori állapotomig tart: végül roppant egy nagyon kellemeset a bal lapockám - mint mikor egy csontkovács megkezel téged. kinyitottam a szemem, és azt mondtam az öregnek, hogy "köszönöm!", de az arcát már nem láttam. a fejét félrefordította, a befonott hajában egy szalag volt. "szerintem ez egy ősi magyar sámánszalag" - mondtam magamban. annyit kérdezett, hogy ez első pillanattól fogva-e? mondtam, hogy igen! ekkor örömében akkorát üvöltött és kurjantott, hogy még a tartózkodó felesége is eleresztett egy félmosolyt a szája szegletében. a feleség ezután kitett két teknőc-kacsa hibrid, egyébként tök jófej, végül is, kacsát, azzal, hogy ma kacsaleves lesz! mondtam, hogy ne, mert ölni izé, de nem az én dolgom... ott volt még két macsek (a két csaj kutyám :), az egyik a lábamat rágta, hogy jáccak vele, a másik, egy drága kis piros huzatos meg az ablakban egy kis kosárban szundikált. kint esett a hó. ekkor felébredtem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | 3, egy 19. század végi londoni ópium-barlang bejáratánál átadott egy kínainak azzal, hogy ő már nem tud rajtam jobban segíteni. az utcán kurvák, szétütött arcok, pisiszag meg ilyesmik, késő éjjel volt. a kínai mondta, hogy menjek be: amint beléptem, mindenki rám nézett ezzel az arckifejezéssel: "de hiszen ez az ember még sohasem fogyasztott szintetikus kábítószert!" (ami igaz is.) a kínai mondta, hogy ne foglalkozzak velük, kövessem. bevezetett a "dolgozószobájába" :). a felesége is ott volt, aki nagy szeretettel fogadott, de végig a háttérben maradt. mondtam, eléggé nagyképűen, hogy akkor kezdjük a kezelést. a kínai bácsika erre eléggé bepöccent és szétszívatott: nagyon mókás részek voltak ezek, a részletekre sajnos nem emlékszem. "most már elég! :)" - mondta a felesége, és a férje tényleg elkezdett rajtam dolgozni, de nem tűkkel, hanem ilyen "energialeszedéssel". tulajdonképpen hozzám sem ért, de az egész testemet átdolgozta. (közben benyitott véletlenül az ajtón 2 férfival az exem bepiálva-bedrogozva: "te meg mit csinálsz itt?" - kérdezte és kiröhögött, de rögtön el is mentek. a kínai mondta, hogy ne foglalkozzak velük.) de éreztem, hogy még maradt bennem egy görcs. egymás szemébe néztünk, amikor is azt mondta, hogy valamiről még meg akar bizonyosodni: "kövessem és hozzam magammal azt ott a sarokból a lépcső mellől". a feleségétől nem búcsúztam el, mert úgy gondoltam, még visszajövünk. az ajtón kimenet a falon üvegládikában lévő tűit csodáltam... :);
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ritkán esik meg velem az ilyesmi, ezért felkeltem megírni... :)
az álom-történetnek friss olvasatomban 4 szintje van:
1, napi-földi: megint fizikai közelségembe került az a good sex-no love nő, akibe két évet pumpáltam: a röhejes hiúságomat bántotta ugyan, hogy elhagyott egy idióta moneyman mérnökért, de abszolút megértettem, mert tényleg nem egymáshoz valók voltunk. ráadásul igen csak könnyűvérű nő - abból a fajtából, amelyik aztán nagyon tudja az ilyet titkolni;
2, elég feszült voltam tehát, nem bírtam elaludni. ekkor eszembe jutott, hogy alkalmazok Szvetlána doktornő egyik ellesett akkus kezeléséből 3 pontot: a bal kézfej szopós és mutató ujj közé, kábé a köldökkel egymagasságban a gerinc mellett 1-2 centire bal fele és a nyakszirt tetejébe szúrtam képzeletben 3 tűt: tökre lazított és lassan elaludtam. egy lepukkadt budapest széli kórház legfelső emeletén találtam magam: "fos ország, fos emberek" - valami ilyesmit mondtam Szvetának, aki a nagyon édes akcentusával csak annyit mondott, hogy ma nem lesz kezelés: "jöjjön!" [jöjön! :)];
|
| | | | |
| | | | | | 476. ZacaTe | 2007. december 24. 10:25 |
| | | | | | | sziasztok
Ezt nemrég álmodtam, le kell szögeznem h nem vagyok sem katolikus, sőt igazaból nem vagyok vallásos.
Azt vettem egyszercsak észre, hogy kívülállóként nézek a világra, én látom az embereket, tágyakat stb, de nem tudok hozzájuk szólni, megérinteni. Megjelent mellettem egy szőke lány, aki közölte velem h most bemutatja milyen a világ igazából (?) . Elmondta, hogy létezik Isten, akár hiszek benne akár nem, csak nm törődik pont a mi világunkkal, már elég régen. Ő maga pedig ( a lány) az ördög ( nem így mondta de ez a legjobb szó rá). Megmutatta h valójában nagyon sok értelmes lény él a földön, csak mi nem érzékeljük egymást, talán más dimenzió ( megint nem ez a jó szó)-ban élünk. Legalább 3 fajt mutatott be, hát, megdöbbentő volt:) És elvitt egy helyre, ahol tudom hogy jártam, csak nemtudom hogy álmomban vagy a valóságban. Állt 3 mesterséges domb, 2-n templom állt, a 3.on nem állt, nemtudni miért. Volt még egy kápolna is , ami elég modern stílusban épült. Tudtam hogy ebben a faluban mi hol van, és minden olyan ismerős volt... Röviden ennyi. Nemtudom mi ez a nagy templom meg isten-ördög téma, én nem jarok se templomba, a bibliat csak azért olvasom mert érdekel. Bocs hogy kicsit hosszú lett :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Miközben írtam a történetet, eszembe jutott egy ovis álmom. És olyan élénken élnek bennem az emlékek,mint ha tegnap történt volna.
Szóval a kötelező pihenőidő alatt,mikor mindenki békésen szunyókált,többekközött jómagam is, arra lettem figyelmes,hogy emelkedek ki a testemből és lebegek a teremben.Látom magam,ahogy alszom,valamint a többieket is. Az ovónéni olvasta az újságot. Úgy éreztem kb. a plafontól 30-40 cmre lehetek. Tudtam irányítani mozgásom,de csak lassan tudtam haladni. Nézelődtem,ide-oda lebegtem a teremben. Egyáltalán nem tűnt ilyesztőnek,vagy szokatlannak ez az állapot.
Hirtelen vmi változás. Felébredtem,de minden ugyan úgy volt, mint pár pillanattal ezelőtt! Tudtam,hogy tényleg lebegtem a teremben,de ehyáltalán nem volt furcsa. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Sziasztok! Hát Én is megosztom egy nagyon fura álmomat. ha segítenétek megfejteni,nagyon megköszönném! Egy kis háttér infóként leírom. Átlagoans havonta egy-két alkalommal szoktam szívni,de a nyáron volt 3hét,amikor minden nap betéptem. Ez nálam szokatlan! Szóval álmomban arra eszméltem,hogy egy teljesen másik világban vagyok(persze nem tudtam,hogy álmodom)nekem ott és akkor ez volt a valóság.
Egy hídon álltam és a távolból a felhők közül morajlás hallatszott. Kb.olyan,mint amikor bombázó repülők szállnak. a testem nem éreztem,úgy voltam jelen,mint egy energia folt vagy gömb. Az ég és úgy általában minden kontraszt sötétsárgás színű volt. Kicsit távolabbra pillantottam és láttam egy romos várost,mindenhol beton törmelék. Átlagos lakótelepnek tűnt,de ott mindenhol romos,lerobbant autók az útszélén. Füstölgő,összedőlt házak. Nagyon erősen a Half Life 2 képi világára hasonlított(City 17)!!! Elindultam a romok között,éreztem hogy lépek vagy valami hasonlót,de nem láttam a testem. Nézelődtem itt-ott belestem egy házba,mert már a romok közül is hallatszott a morajlás és ahogy haladtam egyre hangosabb lett,de nem találtam a forrást. Aztán hirtelen a telefoncsörgés felriasztott. Azt sem tudtam,hogy ki vagyok, hol vagyok és mi ez a világ. Egész nap idegennek éreztem a testem és a környezetet.Minden olyan mesterséges volt. Estére nagynehezen rendbejöttem.
Ha tippelnem kéne szerintem alvás alatt a lelkem egy másik világba tett látogatást és a hirtelen ébredés miatt nem volt ideje visszatérni a testembe,vagy tán részben ott maradt. Nemtudom.
Ha van vmi 5let,tipp,javaslat,akkor írjatok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem voltam részeg:) csak azt álmodtam, hogy iszok, mert közeledik az a szürke trutyi, és úgyis mindegy (meg ilyet ki hallott már, hogy csilis sör :D)
És nem is tanultam a tudatos álmodást. Néha jön. Sztem ez amúgy se volt teljesen tudatos. (bár nem tudom annak mi a definíciója) |
| | | | |
|
