 |
Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24.  | |  | | | | 700. the end | 2010. november 1. 11:05 |
| |  | |  | | | aztak.! :O ez kemény cucc volt... nekem meg egy sima, féltudatos álom összehozása is gondot jelent...
főleg ez a Fás rész tetszett :) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hanaura
Ezt a paralízis dolgot megbeszéltük asszem már itt. Velem is előfordult.
A lényeg szerintem az, hogy az ember ne ijedjen meg ilyenkor, hanem használja ki azt az energiát, amit a dolog magában rejt. Én rezgéshez tudom hasonlítani, mely az egész testen áthalad kör alakban. Kicsit mintha az elektromossághoz hasonlítana. A test mozgatása nem egyszerű, de nem is kell mozgatni ilyenkor, mert akkor lejövünk a dologról.
Itt az egyik paralízis élményem:
"Álmomban egyfolytában azon rugóztam hogy beérjek a városba este 18, vagy 19 00 ig. Ez nehezen ment, mert tudtam hogy alszom éppen. Nem tudtam felébredni az álombeli álomból, kapálóztam volna, de a testem nem engedelmeskedett, majd hirtelen egy buszmegállóba kerültem, de az érzékeim oly módon korlátozva voltak, hogy gyakorlatilag alig láttam valamit, szakadozott a kép előttem. Levettem a napszemüvegemet is, de akkor sem láttam rendesen. Jött egy busz mellettem. Gyorsan odatámolyogtam, de nem vett fel, eszembe sem jutott, hogy nem arra felé megyek, szóval nem voltam agyilag a toppon.
Átmentem az út másik oldalára, a nap ragyogóan sütött, de egyszerűen majd megbolondultam amiatt, hogy nem érzékelek rendesen. Odalentről a házból hangok szűrődtek fel a teraszra ahol álmodtam, picit felébredtem, de megmaradt a félálom. Mintha valaki jött volna fel a lépcsőn.
- Itt vagyok! - kiáltottam, de fogalmam sem volt róla, hogy kimondtam e a szavakat. Eszembe jutott, hogy fejjel a fal felé fekszem, biztos azért nem hallanak. Ahogy ezt végiggondoltam rögtön megváltozott a kép, most már fordítva feküdtem, fejjel a teraszajtó felé, és a testem lágyan hullámzott egész hosszában fel, s le, mintha egy hintaágyban feküdnék ami nem oldalra, hanem egyenesen mozog. A testem néha áthatolt a padlón, de nem éreztem semmit az anyaggal való találkozáskor. Nagyon kellemes melegség, zsibbadtság vett erőt rajtam, mintha ringatnának. Újra vissza kerültem a buszmegállóba. Nagyon nehéz volt megragadnom a képnél, mintha homokot tartottam volna nyitott tenyérrel, a koncentrációm mindig szétszóródott. Némi öröm vegyült abba a furcsa érzésbe, hogy tudatosan állok egy álombeli helyszínen. Hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltam, hogy kimegyek a Fához. Vártam a buszt, de nem jött. A fene sem vár buszra- gondoltam, egyszerűen odarepülök és kész. A dolog furcsasága itt tetőzött, egyszerre voltam tudatos arra hogy én most a teraszon fekve álmodom, és arra hogy én most ott állok a buszmegállóban. A teraszon fekve felemelem álombeli kezeimet és fennhangon kimondom: a fához akarok menni most. Színes karikák jelentek meg előttem, a látómezőm összemosódott, és minden helyszín eltűnt előttem. Éreztem hogy nagy sebességgel suhanok valahová, erős vonzást éreztem, s hagytam, hogy magával vigyen ez a különös erő.
A nyelvi korlátok itt kimerülnek, valamint éber tudatom is igencsak igyekszik szelektálni az élményeket, így csak annyit tudok megjegyezni, hogy megérkeztem. Nem éppen a fához, hanem belé. Bele a fatörzsbe. Éreztem az évek múlását a gyűrűkben, éreztem a gyökerek legmélyebb részét is a nyirkos földben, és a lombkoronán vibráló legkisebb levél rezdüléseit is. Fantasztikus érzés volt, mikor a szél megrezegtette ezt az egész organizmust, melyet fának nevezünk.
Az álom drámai hirtelenséggel szakadt meg, valószínűleg a kakas kukorított, vagy egy kutya ugathatott, de rövid időre valóban felébredtem. Mikor visszaálmodtam magamat, már egy egészen más történet folytatódott ..." |
| | | | |
| | | | | | 698. spirit | 2010. október 31. 15:01 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | | Tegnap előtt éjjel egy kígyóról álmodtam, akinek nagy fájdalmai voltak és vergődött. Nem tudtam rajta segíteni, viszont arra jött egy egér, és azt mondta ő lemegy a kígyó torkán és megnézi mi lehet a baj. De valahogy sugárzott belőle a gyűlölet, én mégis megengedtem neki, hogy lemenjen. Kihozott valami zöld izét a kígyóból, a kígyó erre megnyugodott, nem vergődött tovább. És akkor megszólalt egy hang (az én hangom, de nem én mondtam) Mi van, ha a kígyó csak azt hiszi, hogy jobban van? Mint egy végszóra a kígyó őrült rángatózásba kezdett én meg felébredtem a saját ordításomra. És az egésznek az az átverés feelingje volt, hogy becsapnak. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Érdekes hogy az ember 4-5 évet él az álmaiban teljes élete alatt és végül (vagy közben) mire emlékszik/mit szűr le belőle?? Pedig mennyivel másabb az az 5 év, mint a többi...és az emberek egyáltalán nem olvasnak utána...
Éljen Tholey professzor! |
| | | | |
| | | | | | 695. spirit | 2010. október 1. 22:30 |
| | | | | | | Disznó vagyok mert nem olvastam vissza mindent, és nem tudom hogy volt-e már itt, van egy oldal, amit nagyon szeretk, és a topic témájába vág:
http://www.alomvadasz.blog.hu
Kellemes álmodást!:) |
| | | | |
| | | | | | 694. mulder | 2010. október 1. 11:44 |
| | | | | | | Előző éjjel álmodtam:
Egy kastélyban voltam, s volt egy feleségem. A kastély földszintjén megnyílt egy dimenzió kapu, amely pont úgy örvénylett, mint az El Dorado c. rajzfilmban Xibalba bejárata (ha valaki látta). Volt nálam egy kés, melynek a markolata egy kígyót ábrázolt, és ezzel a késsal leszúrtam a feleségemet, majd az örvénybe löktem. Ezek után utánaugrottam, mert a el akartam jutni a pokolba, és tudtam, hogy azáltal, hogy megöltem, oda fogok jutni.
Ezután beköszön az elveszett idő jelensége, de valószínűleg eljutottam oda, ahova akartam. A következő képsorok ugyanis azt ábrázolják, hogy egy kunyhót őrzök, amely tele van San Pedro-kaktuszokkal, s a kunyhón keresztül el lehet utazni a Földanya szívébe. A feladatom az, hogy figyelmeztessem az arra tévedő kísérletező kedvű embereket, hogy az óvatlan szerhasználat olyan világokat nyithat ki bennük, melyek felemészthetik őket. |
| | | | |
| | | | | | 693. the end | 2010. augusztus 11. 13:02 |
| | | | | | | mostanában alig emlékeztem az álmaimra és ez nagyon zavart, de ma éjjel megtört az átok:
valami fesztivál volt a környéken és 3 emelet magas kamionok álltak a terület szélénél amikbe borították a szemetet a kukákból, de olyan figyelmetlenül, hogy mindig a fele mellément. erre jött egy csapat tüntető akik azt magyarázták, h fel kell hívniuk a figyelmet a helytelen szeméttárolásból fakadó problémákra. ezután a kamionokból kiszálló emberek összefogdosták a lakhelyemen lévő összes macskát, hogy annyival is kevesebb legyen a szemét, és kis ketrecekbe tették őket a kamionok üres platóján. én meg felmásztam hozzájuk és az egyik macskát megpróbáltam áthúzni a ketrec rácsán. volt az oldalára festve egy komplett zenekari plakát és gondoltam biztos valami debil fané, aki nagyon siratja, úgyhogy ki kell szabadítanom. aztán átréseltem azon a kis kockán ami kb olyan 3-4 cm-s lehetett :D és mire kihúztam, az összes többi macska is eltűnt és az emberek is... valahol itt ébredtem fel
:D:D |
| | | | |
| | | | | | 692. kajszi | 2010. augusztus 11. 10:36 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 690. the end | 2010. augusztus 8. 11:56 |
| | | | | | | | | | | |
|
