| Mámoros álmokÉn+te+ö=gén, 2003. február 24. | | | | | | | | | | Sziasztok:D. Nekem fiatalabb koromban volt egy lidérc álmom, egy szörny(vagy inkább szellem!?) kergetett a lakásunkban , és mindig újraálmodtam, mert felébredtem a vége előtt. Aztán mikor ez végig ment:D végre , akkor soha többé nem álmodtam. Egyébként rájöttem ha mindig éjfél után, fáradtan fekszem le, vagy esetlegesen iszom valami alkoholos italt(fáraszt) akkor aznap biztos hogy álmodok. Azér volt egykét furcsa álmom... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Hát ha jobban belegondolok nem a fényviszonyok miatt, hanem mintha a képzeletem kicsit felturbózná a dolgokat, mintha alakíthatnám a látványt. Panelházak helyett évezredes kőtömbök stb. Néha viszont teljesen másnak látom, mégis tudom, hogy ugyanott vagyok. |
| | | | |
| | | | | | | | | | és csak a rossz fényviszonyok (este, sötétség), miatt látod várnak? :D
ezek nagyon jó élmények amúgy... én csomószor ezért kuszálom össze a valós, meg az álombeli emlékeimet... úgy hasonlítanak... :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | Jó kis álom lehetett:)
Nekem is volt pár űrhajós élményem, az egyikben evakuálták a föld lakosságát az űrbe, és rohantam, hogy le ne késsek az űrhajóról :) Sajnos én nem éltem át a felszállás izgalmát..
Nemrég viszont volt egy hihetetlen élményem. Nagyon sokszor visszatért álmaimban egy hely, egy hegy tetején álló hatalmas várszerű építmény, amit nem tudtam hová tenni. Valahonnan a magasból néztem le rá. Nagyon sokszor látom ezt álmaimban, néha be is megyek oda. Aztán múlt héten megnéztem egy videót amiben a közeli város felett repül egy kisgép, és mindent kameráztak, hogyan néz ki az alattuk elterülő város fentről. Mikor egy lakótelephez értek (az Avas), leblokkoltam. Ugyanúgy nézett ki a repülőgépen ülők szemszögéből, mint álmomban, csak én valamiért várnak láttam. Most akkor lehet, hogy éjszaka ott röpködök a levegőben :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | ez a zuhanásos rángásos fless, ez velem rohadt sokszor előfordul.. ha már itt vagyok leírom az egyik mostani álmomat :D
részekre emlékszem csak... egy bazinagy zöld/kék űrhajón vagyok, amit bevillanásszerűen kívülről is látok egy-egy pillanatra, ahogy éppen egy szép facsemete mellett emelkedik felfelé. (egy bazinagy OMV logó van egyébként az oldalán, amit látva rögtön arra gondolok, h bizonyára az OMV szponzorálja az ufókat; esetleg hálából használják a színeket/logót, mert bejön nekik a benzin, ami nyilván az ikerfoton-elméleten alapuló, hiper-sugárhajtómű benzintartályába kell; és mert még kaptak egy plusz marmonkannával is ajcsiba.) a belseje gagyi scifi-beli díszlethez hasonlít, szép fehér, lekerekített ajtóval, ami érzékelővel van ellátva, mint pl a tescoé. kinyílik az ajtó, és meglepődés nélkül veszem tudomásul, h az ufók pont úgy néznek ki mint az emberek, de mégis tudom, h nem azok... az ablakon át látom, ahogy távolodik a Föld, és nagyon fura érzés tudni, hogy nem tudom mi lesz, és hova megyünk és, hogy ki vagyok szolgáltatva olyan lényeknek, akikről semmit sem tudok; a szándékaikat sem. lélekben búcsút veszek a Földtől, bár fel sem fogom igazán, hogy lehet hogy most látom utoljára, hiszen nem valószínű, h visszavisznek, az meg pláne nem, hogy visszatalálok (annyi naprendszer van, meg csillag, meg térképem sincs és még a kresz szabályokat sem vágom). aztán leszállunk egy bolygóra, egy óriási babarózsaszín (fujj) házzal szemben, aminek a díszítése (arany és hófehér sarokdíszek, római stílusú oszlopok, viszont az ablakai meg inkább nevezhetőek gótikusnak, meg úgy az egész csicsás), na szóval leginkább egy cukrászsütire hajaz, de arra a fajtára, amit az ember úgy vesz a szájába, hogy már azelőtt érzi az émelyítő édes ízt, mielőtt az a nyelvéhez érne... előtte kis szökőkút, macskaköves sétálóutcák, és még a nap is olyan aranyfénnyel süt, h az embernek már tényleg hányni támad kedve a szinesztetikus élménytől, ahogy ezek a giccses színek az édes ízt idézik. valahogy úgy néz ki az egész, mintha csak nekem lenne kitalálva, mintha el akarna bűvölni a lehető legszánalmasabb módon, és mintha csak színfala lenne valami mélyebb dolognak, ami itt készül. nem szállok ki, minden az ablakból látszik, meg néha egy-két rövid snitt erejéig teljesképernyőn látok részeket. az ufók nem beszélnek hozzám, de valahogy nem is tűnik ez furcsának, sőt, természetesnek veszem... nagyon több dologra nem emlékszem, talán annyi, h az űrhajóban spontán megjelennek ismerőseim, ki-be mászkálnak az üres, gömbszerű teremből, amiben vagyok. az ufók ugyanígy, én is szabadon mászkálhatnék, de ameddig emelkedtünk a Földről, nem akartam moccanni sem az ablak elől... valahol hihetetlen gyönyörű érzésnek fogom fel az egészet; mintha szebb lenne a világ, ha ilyen lenne igaziból; mármint ha megtörténhetne ez, hogy ufók csak úgy kedvesen elvisznek egy útra, és te kiszabadulhatsz erről a golyóról, és hirtelen egy scifi regénybe csöppensz bele... az otthontalanság gyönyöre és ijesztő szabadsága ez, és még most is alig akarom elhinni, hogy ez csak alom :):)
(bár apám megpróbált megnyugtatni, hogy lehet igaz, és jó lesz, ha végignézem a testem, nem ültettek-e belém valamit... de asszem csak túl sok southparkot néz...) |
| | | | |
| | | | 731. fL3x | 2011. január 9. 01:12 |
| | | | | | Ja. utánakerestem mert a kikapcsolás ra emlékeztem tüsszentésnél. google ba agy-tüsszentés ezt a mondatot találtam több helyen "Tüsszentés közben az ember szíve egy millisecundum időre megáll." de lehet ez is ien urban legand + "Az ember nem képes nyitott szemmel tüsszenteni." én személy szerint szeretek tüsszenteni
jó-jó a hétköznapi realitásba szükséges az ego, de más keretrendszerbe nem sok értelme van,vagyis van olyan hely ahol nincs létjogosultsága/értelme. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Cáf cáf :) Az agy nem kapcsol ki, idézöjelben sem, az egó meg csak egy hasznos illúzió. |
| | | | |
| | | | 729. fL3x | 2011. január 8. 18:05 |
| | | | | | Illetve a tüsszentéskor,orgazmuskor,zuhanáskor egy pillanatra "kikapcsol az agyad"(igazoljon/cáfoljon aki jobban ért a biológia részéhez) és 1 mp re elfelejted az egot az én-tudatot és akkor önkéntelenül belépsz oda ahova egyébként is beléphetnél sétálás közbe pl. |
| | | | |
| | | | 728. fL3x | 2011. január 8. 17:59 |
| | | | | | Szerintem a megvilágosodás és a tüsszentés között annyi összefüggés van,hogyha valaki "megvilágosodott" akkor a tüsszentés is csak egy megvilágosodás-élmény,ugyanúgy ahogy a létezés többi formája a lélegzés a fingás a beszélgetés vagy akármi más. Legalábbis én a megvilágosodást nem ien konstans dolognak tartom hogy létezek a világba és minden szép és jó,hanem bármi is történjen az vhol szép és jó,még ha úgymond rossz akkor is :D Tehát nem a kellemes érzelmek szintjének a legmagasabb pontja a megvilágosodás hanem a tudatosságé,legalábbis az én értelmezésembe. Ken Wilbernek a Működő Szellem Rövid Történetébe olvastam számomra legtisztábban ezekről a megvilágosodási/tudatossági szintekről. Úgy emlékszem ő azt írta hogy a vége az egésznek amikor történik vmi az életedbe mondjuk egy harang megszólal és akkor te tudatába vagy magadnak aki hallja a harangot illetve tudatába vagy a hangnak ami közvetít feléd egy hangot,és akkor rájössz h ez mindig így volt cask nem vetted észre. Régen olvastam, több van benne mint ami mostanra megmaradt bennem,kedvet is kaptam az újraolvasáshoz. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | A megvilágosodást én nem tudom egy hirtelen dologként elképzelni. Egyszer csak bumm és megvilágosodok, nem hiszem, hogy így menne, nem is igazán értem ezért, hogy a tüsszentésnek mi köze a megvilágosodáshoz. Meg nem hiszem, hogy a megvilágosodás egyszeri dolog, megvilágosodok és onnantól, kész, ezt az állapotot valahogy fent kell tartani. Például amikor először megettem 3 hbwr magot, akkor egyértelműen megvilágosodtam, mindent megértettem. Emlékszem erre az állapotra, hogy miylen volt, de most már nem vagyok ebben az állapotban. Azért gondolom, hogy nem csak a high-al keverem össze, mert amikor második próbálkozásra megettem 5 fraktál magot nem éreztem ugyanezt. Legalábbis én eddig jutottam el. Ha van itt valaki aki már felvilágosodott, akkor kioktathatna. |
| | | | |
| | | | | | | | | | Rodon: Engem érdekelne az "ezó-maszlag" magyarázat is arról, hogy ez hogyan müködik szerintük. Föleg az érdekel, hogy mi alapján nem lehetne "spirituális redukcionizmusnak" nevezni a magyarázatot. Mert az ugyanolyan gáz lenne, mint a biológiai redukcionizmus. Azért mégsem vehetek minden fingást, böfögést és csuklást nano-megvilágosodásnak, nemdebár?
Személy szerint ha redukcionista lennék, akkor aligha adnék elö bio-pszicho-szocio-spirituális keretrendszerröl kognitív tudományi konferencián, valamint kognitív idegtudományokról egy buddhista egyházi felsöoktatási intézményben... |
| | | | |
|