 |
Desteni UniverseTalamon, 2007. október 4.  | |  | | | | |  | |  | | | tala: szerintem ez így hatékonytalan kikiáltás, hogy mindegy mi, csak nyomatni az igét, ütni a vasat ilyen módon. de megértem, hogy azért teszed, mert úgy érzed muszáj megosztanod velünk, amire ráleltél, mert annyira fontos. ezzel együtt szerintem a vas máshol van. magadat kell kikovácsolnod, nem a többieket. szerintem várj, amíg azt nem veszed észre, hogy egyre többen, esetleg már nem is csak a barátfélék, hanem téged alig ismerők is bizalommal fordulnak hozzád a problémáikkal, és kíváncsiak arra, szerinted hogy kéne, és kikérik a tanácsodat, a segítségedet. amikor más is azt kéri tőled, mondj az arcába bármit, mert mindenre kíváncsi, amit mondanál. várj, amíg nem csak önjelölésed igazolja prófétaságod és amíg láthatólag képessé nem váltál arra, hogy másokon ilyen módon segíteni tudj. vagy esetleg válaszd ketté a feltárulkozást és a megmondom nektek dolgot.
azt írod, hogy "senki se veszi észre". most akkor te se? senki se? akkor honnan tudhat róla bárki is és hogyhogy te ezt mondhatod most nekünk? vagy csak mondjuk a dátos közösségből senki?
és most akkor te pontosan vágod, hogy most akkor mi mindent és hogyan gondolt a hitler? szerintem nagyobb probléma, amiről azt hisszük, hogy tudjuk, mint amiről fogalmunk sincs, vagy tudjuk, hogy nem tudjuk.
"még egy : mindenkinek ajánlom fogjon egy papírt, fájlt stb és definiálja le "ki vagyok, miért vagyok, mi vagyok" "
:-) és hány mondatban? és mikor kielégitő a definíció? és akkor amit leírok, az az, amit az elmém verbális formában mond arról, hogy ki vagyok, nem? akkó most mi? és ha most épp mást mond, mint emlékeim (meg pl. a daathfórum) tanúsága szerint mondjuk tegnap mondott, akkó melyik a jó definíció?
de amúgy tényleg érdemes lehet leírni. pont azé, hogy beleütközzön az ember mindenféle kérdésekbe. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | deeptrip: ha benntartod, rádnől, nem kapsz visszajelzést, a hagyma belsejében forr a sav aztán kirobban betegség baleset v halál
ha kiadod, azonnal jön visszajelzés, az is tükör
te mindig őszinte vagy magadhoz? miért? ha nem, miért nem?
neked mire jó az elme..definiált mi az elmenélküliség és bocsásd meg, mert az is elme
kegyetlen csúszások vannak itt, de senki nem veszi észre
mert mindenki magát látja benne, meg minden, énis énse vagyok különb, csak tovább nem vagyok hajlandó terelni, ennyi;)
írjak magamról, ne csak mémekről?
olyan vagyok mint hitler volt - rendíthetetlen, tántoríthatatlan, de ami kép az ember fejében van róla, az propaganda, mindenki félreértelmezte őt, kihasználták, ő meg ráparázott, blabla lásd d.
azért jöttem a világra, hogy támogassam a gyerekeket, hogy megváltoztassák a világot, hogy igenis dobbantsak hogy elég, leállítani az elmét, megmutatni na, na na na na látod, ilyen könnyű
szórakoztató zenének lenni hangot kiadni a szavakká válni amik tényleg vagyok
igen jó megbocsátanom magamnak, és szeretek kommunikálni
igazából ezek csak szövegek - pillanat lenni lélegezni s szembenézni vele, irányítani az életem, őszinteségemet manifesztálni
pontosan metta én vagyok a kikiáltó hogy az időnek vége, szedjétek a motyótokat és számoljatok vele, mert eltűnik, minden kettészakad
nem para, személytelen, te mért nem hittél magadban, miért másztál le az asztalról, miért menekültél dolgok mögé? lehet ha te megtetted volna, nekem most nem kellene koptatnom az ujjam
igazából elértem amit akartam, kimondtam mindent, mit írhatnék
ja Hopax: igen sok réteg van de eccer elfogy, nyitva van a kapu de nem arany, az kamu, minden misztik kamu, minden titok kamu
tudom durva, hogy eccercsak jövök és aszondom minden információ amit megettetek, beépítettetek semmit sem ér, kb 0.01 % hasznos volt
ez fáj, nem kell desteninek hinni, se talamonnak, sőt az bukás én csak írom
csak én mint én így látom, semmi különös, szórakoztató
leállok a harccal, letészem a fegyverem mert lassan elfogynak a lufik
most kell ébernek lenni hogy azt a maradék párat is ki merjem harapni
tehát köszi, továbbra is egység és egyenlőség mint élet mint légzés
az egó az elme, e gó gó gó STOP
mielőtt hozzászólok lélegzet, belül csend - miért szólok hozzá? amíg van kiindulópont, ami nem én vagyok, akkor eleve baromság, elkülönülés
még egy : mindenkinek ajánlom fogjon egy papírt, fájlt stb és definiálja le "ki vagyok, miért vagyok, mi vagyok"
merd leírni hogy lásd mivé váltál, mert az az az álca ami mögé bújsz
és aztis ajánlom hogy írd ki magadból, mitől félsz, vagy mitől gondolod hogy nem félsz mert minden megbocsátható
és nem azért írom, hogy kapjak olyat hogy váó zsír vagy meg azért mert betegesre fejlesztettem a gennyem másokraokádását
hanem mert ez van, mindenkiben, alapvető tulajdonsága az embernek, hogy terel, szülők, iskola, munka stb és ezek igenis meghaladhatóak igenis van személyes szabadság, elég csak pár hétig nem gondolni semmire és máris stabilizálódik az elméntúliság, miért nem próbáljátok ki, mitől féltek? amit elveszíthetek az nem én vagyok, tehát elveszítem...mert aminek van kezdete, annak vége is
szóval köszi én ennyit akartam, nem menekülök el, szívesen folytatom az egység és egyenlőség aspektusait, de továbbra is ezeket tudom ragozni, kapcsoljátok ki az elmét, ne higgyetek mesterekben, magatokba higgyetek, s bocsássátok meg magatoknak hogy elkülönültetek az egység és egyenlőség örökkévalóságából --ezzel magamnak is mondom
........ |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | kakukk
-ajtó: nemis tudom, ez más, ott csúsztam el, hogy az volt a gondolatom, --BINGO--hogy hát énis "innét jövök", hát nézzük meg akkor itt mit okoz, hogy bedobom ezt a "mémet", ami szintén információ, de helyesen, abszolút ön-őszinteségbe téve gyakorlatban ön-realizáció...szeretnek? szeretet is nagy terelés
-bomba:leállítás-visszahúzom magamba mindazt amit teremtettem - miért? mert eleve elkülönülés volt, eleve elkülönülést okozott - STOP
megállok, a mókuskerék gondolkodó igenis le tud állni, van úgy, hogy az ember csak szavak meg tettek, belül "üreges üres néma" - az vagyok én a tala, azt nem tudom leírni definiálni, mert szavakon túli - mégis
Ez az élet, az élő szóvá válni, csak olyat mondani, tenni, amivel teljesen azonosultam, letisztult és egyértelmű - ez is lehetséges.
----metametta---"tehát, ha például van egy élményem, ami a múltban sok fájdalmat okozott, ezáltal meghatározta a mozgásomat a rendszerben, s ez az élmény feljön, akkor arra nem az a megoldás, hogy kikapcsolom az elmémet, vagy, hogy várom a következő inputot, vagy, hogy áthelyezem egy elképzelt nem-létező semmibe, tehát elfojtom, vagy, hogy újra ugyanúgy reagáklok reá, mint akkor, amikor megtörtént, hanem megpróbálom azonosítani a történést, s azt úgy újraértelmezni és rendszerezni, hogy az mozgásomat megváltoztassa egy felépített jövő irányába."----
igen de addig jön elő, míg le nem rendezed, akár örökkön ürükkün örökké - erre ajánlom azt a módszert, hogy ön-őszinteség, ön-megbocsátás,aztán ahogy megint előjön - ön-meghaladás, s aztán annak függvényében, hogy mennyire volt ez effektív - előjön vagy sem...persze az más kérdés, ha az ember annyira sem ön-őszinte, hogy lássa, hogy azért jön elő a szar, hogy a polaritás egyenletben jóba tolja át magát később - ehhez lsd pia cucc szex birtoklás stb vagy pusztán egy fagyi tökmind1,
AMíG A KIINDULÓPONTJA MINDENNEK NEM AZ, hogy ABSZOLÚT ÖN-ŐSZINTESÉG - addig felesleges arról terelni hogy az elme azért kiráj, mert jó gondolatokat ad mert befoltozom azokat a pontokat ahol az előbb betámadtak és legközelebb már ott is jobban bírom
az elme igenis börtön, ezen nem vagyok hajlandó nézetet váltani;)
metta mi a legeslegnagyobb félelmed? mi motivál, mi ad erőt? mi miatt nem mersz szembenézni itt és most magaddal hogy leállj mint metametta? miért oly édes ez a szerep? vagy ez vagy te? tényleg?
Gén koma: nekem nincs bajom a drogosokkal, de tudni kell a kiindulópontot, tudod...miért veszem be...hogy rájöjjek dolgokra, hát a cuccal a cuccra jövök rá, hogy jöhetnék rá magamra, mikor egy magamtól elkülönült dologba bízok, ahelyett hogy magamba bíznék feltétel nélkül
-a scientológusokhoz bementem, felvázoltam nekik is, ők is ugyanazt mondták, mint itt, az elmét nem lehet, nem kell kikapcsolni,
azt mondták, van egy reaktív elme az a mumus, van egy kreatív elme az meg a bubus, a kircsi
lószart..elkülönülés, ez nem egység és egyenlőség
mert a drogos hajlamos azt nem észrevenni, hogy szintén alapja az, hogy bújik, mert "törvénytelen", mert "illegál", mert "para", mert "a hatás elmúlik" mert "még több gondolatokat szül", mert "mégjobban összezavar", ha a kiindulópontom nem az, hogy én én vagyok, máris.
itt minden tükör a világban, minden, gátlástalanul, egyértelműen, csak az elme egy filter, le lehet csavarni a frekvenciát, ha sok, meg a rezonanciát, ha sok..én a filter nélküliségről beszélek, mert a filter azért kell mert nem akarom látni teljes abszolút valójában, mi is van a világban, mert hát nem túl remek, lásd új kontinensek szemétből, háború éhinség pusztulás - és ez terelés? ezek csak mutatják, hogy a személy szintjén nem kóser...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Talamon: Eddig igazából nem nagyon volt bátorságom beleszólni az ilyen komolyabb témákba ("ki vagyok én, h beleszóljak?" para :), úgyhogy amik eszembe jutottak velük kapcsolatban, általában a feledés homályába vesztek vagy megtartottam magamnak. Most viszont erőt veszek magamon:
Szerintem az elmét nem kikapcsolni kell, hanem kordában kell tartani. Ne kalandozzon el, amikor nem lenne szabad, ne oltson, ne loopoljon, stb ... Ne akadályozzon!
Ezt lehet gyakorolni sok féle képpen, mint ahogy sok különböző vallás, világkép és rendszer is létezik. A lényeg, h egyiket se vedd át egy az egybe, ne fogadd el 100%osan és ne zárj ki minden mást.
Sokminent tapasztaltál, sokmindent éltél meg, sokmindenről olvastál, sok reakciót kaptál a Desteni témára is és még sokminden áll elötted. Használd fel a sok forrást és alakítsd ki a sajátod! Egy kicsit Destenis, egy kicsit Metás, egy kicsit Deeptripes, egy kicsit spirituális, egy kicsit grinpiszes és még lehetne sorolni, de a vége legyen Talamon Universe!
Ehhez szükséged lesz az elmédre, csak tartsd a mederben!
Szakítsd meg az elmekikapcsoló loopot, adj a világhoz egy kis Talamont! :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az elme leállításáról, ahogy rajtam épp most átfolyik:
nekem nem annyira jó szó az, hogy leállítás, megszüntetés és ilyenek. vagyis részben jó. ha mondjuk egy konkrét csúcsállapotot jelent. de a csúcsállapot(ok) után aztán újra vannak tudatfolyamatok, mindegy hogyan jöttek létre, tehát akkor ilyen értelemben ez nem tudhat végcél lenni. ami nekem célabbként értelmezhető, hogy bármilyen tudatfolyamatról bármikor le tudjak azonosulni. vagy hogy sose is legyen azonosulás egyáltaláne. hogy van-e olyan csúcsállapot, amelyet követően ez véglegesen beáll, hogy sose nincs azonosulás, arról nincs tapasztalatom. és másképp sem vagyok nagyon meggyőződve se ebben az irányban, sem a másikban. gyakorlati szempontból mondjuk nekem mindegy, hogy van-e ilyesmi értelemben vett végleges túlpart vagy nincs. de azért érdekelne, erről ki mit gondol, ki mit hallott?
szóval nekem jobb metafora az, ami a jóga szónak is egy fordítása, hogy igázás. hogy igába fogom a tudatfolyamataimat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | meta: "akkor az adott jelenem által befolyásolni tudom azt, hogy a jövőben ez a múltbéli esemény milyen legyen"
(-: azaz lehet úgy befolyásolni amúgy is velem együtt változó múltam változását, hogy egyre kevésbé akadályozzon :-)
bétéduma numbernext:
egy pár éve történt, hogy megfigyeltem, hogy amikor valaki ilyesmit kérdezett tőlem, hogy "te konkrét-x?" arra tudott jönni egy ilyesmi válaszformula, hogy: "nem, mert én elvből nem általános-y". aztán egyszer egy ilyen után aszontam, hogy mégsemnem. egyrészt mert akkor éppen a konkrét-x még konvencionális szinten sem volt elég kielégítő reprezentánsa az általános-y-nak, másrészt mert ha eddig az is vót, hogy én általában nem x, azért most nem azon az alapon akarom mondani, hogy nem konkrét-x, merhogy nekem ez az önképem, hogy én nem szoktam x. és akkor úgy döntöttem, hogy akar a fenyő elvi kérdést csinálni bármiből. aztán gondolkoztam, hogy az mondjuk pl. mégiscsak elvi kérdés kéne, hogy legyen, hogy pl. nem ölök embert. aztán az jött, hogy mégse kell elvi kérdést csinálnom belőle. elég ha sose találok rá elég indulatot-okot, hogy megöljek valakit. ha mégis elég indulatot-okot találtam, az elv se mentett volna meg. (felteszem a katonákat és hasonszőrűeket kivéve azok többsége, akik embert öltek, az első alkalomig valszeg aszonta volna, hogy ő elvből nem). szóval arra jutottam, hogy amennyire tőlem telik, nem támogatom elvgyártó/elvmegerősítő/általánosító/énígyszoktam/énilyenvagyok típusú ballaszttovábbgörgető tudatfolyamataimat. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | az azért kiderült a számodta, Talamon, hogy mennyien szeretnek: vesznek komolyan, figyelnek oda, olvasnak el, időznek veled, gondolkodnak felőled? ez azért jó érzés, ugye?
:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | bocs, tudom, hogy nem blog, de ezt még ideírom, mert a gépemen elkeverném, saját blogot nincs kedvem nyitni és hátha van más is, akinek éppen ez és éppen most fontos:
az erő legyen veletek, építsünk jövőt.
hogyan?
az érzelmek dimenziója
az egyik legrontékonyabb dimenzió,
csak az szeressen, aki képes nem fájni.
a vágyak dimeziója erre az előzőre épül,
tehát csak az vágyjon, aki képes szeretni.
legyetek sokan. legyetek a nehézségi erő. az erő legyen veletek.
a többiek nehezéknek vannak, azok kapcsolják ki az elmét - pl. tala.
egyenlőre ezt javaslom. tala neked meg felmondom angolul, magadhí akcentussal egy videóra az egészet, és belinkelem a többi destenis közé.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Köszi Bomba már megtaláltam, elolvastam, megfeküdte a gyomrom ezért most elmegyek emészteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tehát, ha például van egy élményem, ami a múltban sok fájdalmat okozott, ezáltal meghatározta a mozgásomat a rendszerben, s ez az élmény feljön, akkor arra nem az a megoldás, hogy kikapcsolom az elmémet, vagy, hogy várom a következő inputot, vagy, hogy áthelyezem egy elképzelt nem-létező semmibe, tehát elfojtom, vagy, hogy újra ugyanúgy reagáklok reá, mint akkor, amikor megtörtént, hanem megpróbálom azonosítani a történést, s azt úgy újraértelmezni és rendszerezni, hogy az mozgásomat megváltoztassa egy felépített jövő irányába.
mert az idő tengelye nem állandó, hanem állandó változó, a nehézségi, többségi erő függvénye.
akkor közelít a tehát egy negatív halmazdimenzióhoz, amikor a többség a meglévő két koordinátát ismerve, azokból nem extrapolál egy újabb halmazt, tehát képtelen a koordináták értelmezésére, vagy a koordinátákat mint negatív erőket értelmezi, s körben forog közöttük,anélkül, hogy újabb síkot alkotna.(lúpolás, kattogás, számonkérés, stb), vagy ha csupán a jelent értelmezi, s nem alkot újabb teret. ez a legkézenfekvőbbnek tűnő megoldás habár:
tehát kikapcsolni az elmét, várni az újabb jelent, ám ez mégsem működteti a rendszert, ez pusztán egy dekadens belenyugvás az idődimenzió tengelyének állandó változó jellegének értelmezésébe.
a tudatosság, amikor, a fent -illetve itt lent- vázolt triviális példában az időben úgy mozogsz, hogy azt közben építed is. és itt nem a konszenzus-időben való mozgásokra, tehát térbeli időutazásra gondolok nyilván, hanem a saját, szubjektív idő, mint a többségi, vagy nehézségi idő egységnyi építésére. én szerintem ez az őszinteség. elnézést -főleg géntől- ha hosszúra nyúlt, de még így is nagyon csak lábjegyzetminőség. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | deeptrip: asszem a tala blogján találsz beszéljmagadrólt.
talamonc: számomra mindenkit az ment meg a robotságtól, hogy számomra eccerűen nemrobot. szerintem ha elég közel mennél, senkit nem tudnál robotnak látni. ilyen értelemben szeretemnemszeretemmegalapozottságú optikai csalódásod vagyon -- mint mindannyiunknak. szóval én is beleverném orrocskádat má megin abba a dzsuvakkába, hogy hol itt az egység, amikor bukózolrobotozolsunyulósozol? |
| | | | |
|
