 |
Desteni UniverseTalamon, 2007. október 4.  | |  | | | | 40. Talamon | 2007. november 28. 22:57 |
| |  | |  | | |
lélegezhessünk csak. együtt. egy mindenütt.
képes vagyok rá, hogy bekussoltatom az elmém ha tényleg akarom, akkor akár egész napra csak úgy bármi nélkül - de nekem ez eddig sose oldott meg semmit igazán, azon kívül, hogy addig fasza volt, mert tényleg nem volt semmi és nincs elme és minden egy és eszméletlen és csend és onness amennyire csak lehet anno, ezeket én kitapasztaltam magamban hamar a papírokkal...
szerintem erre nem érdemes időt pazarolni, mert elmúlik mindig elmúlik, amíg nincs kész az önmegbocsátás
tudtam, hogy egyszer le kell másszak a kristálypalotából a többi ember közé és ha csak rajtam múlott volna, sose másznék le mert oly csodás mint a fény kéje nem igen van más, de most -bocsi- most döbbentem rá,hogy végetért és hogy vannak körülöttem lények akik nem szabadok még tőle s többekközt/így én se.
őszinteség. hogy lehetne "mmegvilágosodni" csak úgy hogy most itt ezt erőltetem, hogy közben a világ, ami az egység, ami ugyanúgy én vagyok gyakorlatilag semmit se változik - a tetteim eredményei a világban szanaszét láthatóak és hát egy-kettő nem volt túl szép - erre jó az önmegbocsátás. Megbocsátom magamnak, ami engem belül zavar magamban pl alap. megbocsátom magamnak, hogy idáig zavart, hogy egyszer gyerekként megvertem a kutyám mert megharapott
meg hogy mikor nem voltam őszinte magamhoz pl a félelem kapcsán vagy őszinte másokkal a félelem kapcsán - szülők, iskola, meló, közeg határ hehe és ezeket most lazán leszarván qva laza vagyok de akkoris ha őszinte vagyok ezek itt vannak ezért bocsátom meg magamnak addig amíg van mit és csak a légzésem nem marad.
az is felvetődött bennem, hogy nem célom itt reklámozni mily perverz módon rendezem le magam, csak ha már ez van itt és ettől ás attól akkor leírom, mert szerintem érdekes. és aztán ennyi.
nemistudom elmondani, csak azért írom, hogy érdekesség, hogy jé van egy ilyen ember, én nem is értem igazán ezt az egészet, de olyan egyszerű, hogy nincs mit nem érteni rajta
Van egy fajta emberállat, a programozó, és az könnyebben ráláthat erre szerintem, de nehezebb neki, mert jobban be is van programozva. Most pont programozással foglalkozok megint(terelés: péz kell múcsó) és ezek most nyilvánvalóvá váltak...Az internet is ilyen, a portálok, azokban a képek, a reklámok, a spamok popupok a bannerek - a mi saját mozgásunkra reagálván jönnek vissza. Pl az otpbank.hu tipikusan ilyen, benne amerre mozogsz, úgy pakolja a reklámokat aszerint mi érdekel és én csináltam és úgy statisztikáz mindent, még ha guest is vagy cookieból viszi adatbázisba ment mindent és hát baszki én programozom a valóságot pl így és nem jövök rá mi van na nemá
Nemtom nekem ha jön egy gondolat, azért jön, mert nem ismerem még azt az oldalam - azért jön, azért szól. Azért próbálja meg megmondani mi van, azért tendál erre-arra, mert már kitaposta azt az ösvényt, ezért azon szabadon járkálhat...betöltötte azt az ojjettumot és ezért nem megy a csak légzés, csak élni...mert jön a gondolat, a megmondása, hogy mi nincs még rendbe. Mi fele tendál még a fókusz, (milyen csomagokban milyen előreprogramozott metódusokat hív meg) ahelyett, hogy itt és most legyen mindennel együtt folyton. Miért ne? Szóval a gondolat is egy debug meg az érzés is...megy a logfájlba, de oda megy minden más is, s így nehéz kihámozni. Ezért van az önmegbocsátás, ami a debug bugja - hát azzal ki lehet válogatni ezeket a sok információból ami árad felém.
csak mert megunván az időhurkot, mint az idétlen időkig c. film vagy mint a doppelganger fx:
Ophiuchus, The Burning Tower, and The Doppelgänger Universe http://www.youtube.com/watch?v=2AlJYWO_g_w
Esoteric Agenda part 1 :ez volt már? http://www.youtube.com/watch?v=qPLgnMD-8Xg |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Nekem nem jött át, hogy ez a megbocsájtom magamnak, hogy...módszer pontosan mire jó.
De ami mégjobban érdekelne az a kivitelezés. Jön egy gondolat és azt megbocsájtom magamnak. Azt, hogy jött? Vagy, hogy ráharaptam? A megbocsájtás nálam érzéssel is társul, de azokat is meg kell bocsájtani nem? Nemértem. |
| | | | |
| | | | | | 38. helio* | 2007. november 28. 03:21 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 37. Hopax | 2007. november 27. 23:51 |
| | | | | | | | Én úgy érzem Tala, hogy csak most ütött be neked nagyon mélyen a jin jang. Nem újonnan, hanem inkább teljes sávszélességében. A desteni unisok meg szerintem túlbonyolítják. A te légzésed letisztultabb bipolaritás mint ez a megbocsátósdi. |
| | | | |
| | | | | | 36. Talamon | 2007. november 27. 21:13 |
| | | | | | | "Vágy és kielégülés között épül az eleven világ, oly embertelen akarattal, ahogy a fáraók építtették meztelen tömegekkel a piramisokat."
Márai Sándor
ott állították fel az alappilléreit e mester-szolga viszonynak
most ugyanaz van, csak a képek - amiket a szemünk lát - változtak, mert már nem kell ott testtel úgy húzzuk az igát, elég, hogy a fejünkbe ez megy és így teszünk teljesen szétszóródva elkülönülve mindenki valójában magányosan...
nem ez a szopás
hanem hogy minden és mindenki öszze van kötve mert ez az egység egyenlőség gyakorlatban és mindenki ugyanúgy felelős ugyanannyira azért, ami a világban van...
mint amikor ránézek az öszze szóra
és elkezd zoomolni az elmém a sok pszichedelikumtól és
nézem öszze s csak zze már azt látom, annyira ránagyítottam, és gondolom ok..
aztán le kell írjam újra, hogy össze: ahha ez az össze az össze
így van a többi szó is..az amit idáig békének hívtam, újra kell definiálni..de ahhoz előbb fel kell fedezni, ki kell kutatni mi is az, de őszintén..full pácse
az a béke, amikor van 50(00) km-rel arrébb egy másik ország, ahol háború van? vagy pont itt, ahol állok 300 éve mészárlás folyt, de itt most ezt nem tudom, azt se, hogy 3 év múlva itt tömegmészárlás lesz(példa)
akkor most itt béke van végülis, a nemtudás a gyönyör - nekem - de a másik részemnek, aki mondjuk épp ott van a másik országban/a másik időben az átkozott elkülönülésként megnyilvánulván 50 km-rel arrébb, vagy évek távlatában....ott háború van... csak hát épp mert nekem jobb nem tudni, hogy ő is én, mert akkor fel kéne álljak "magunkért" egyként, de ez még messze van, meg amúgyis félek a haláltól, úgyhogy jó ez a határ, jó ez a távolság, jó ez az elkülönülés, maradjon még...
más elméletben elmé-let-ben és más Életben
ebbe egyezik bele minden egyes ember pl...és az egész világ kiindulópontjaként ez áll pl szerintem hogy elkülönülés elrejtés és mester szolga viszony csak azért van még ez a kellemes világ, mert még mindig el akarunk különülődni az egységtől, gyakorlatban. És igazából meg kell nekünk mondani, hogy mit csináljunk, mert különben rájönnénk, hogy régesrég elvesztünk. Nem agresszívnak lenni, nem harcolni az ellen, nem beletörődni, nem félni, csak egyszerűen mindenki feláll, hogy elég - akkor lesz vége minden hazugságnak, de addig meg megy a folyamat, a zúzda - szerintem
ha az sem elég baljós jel, hogy ily elbaszott politikusokat hagyunk reagálni a tömegre - mert a tömegként így kell bánni velünk, hát akkor mi jöhet még, hogy felfogjuk, rossz lóra tettünk? ha a gyerekre rászólsz hogy ne csinálja de csinálja pedig ha csinálja lehet hogy agyongúrja az áram, na akkor hogy veszed rá, nem hallgat...
nem még most sem érti
na aztán megrázza, leég a fél feje, de még mindig odanyúlna
hmm akkor mit kell csinálni? anyák! a gyerekhez szüljetek útmutatót is hehe
köszi tala
|
| | | | |
| | | | | | 35. Talamon | 2007. november 27. 20:35 |
| | | | | | | egy destenis programozó "spanom" írta nemrég
It was a revelation to me that life as we experience it was basicaly a DOM structure...us as object, property, run by function and algorythm...
Vertical time--->the procession of application of code
Horizontal Time---> The iteration of the timeline that give the experience of the program...
You can use that knowledge combine with your psychadelique knowledge to wrek magor havock in the Unified Concienous field...Where Synchronicity are born! By now you understand how code iterate in one moment and that a timeline is an illusion...only the function and property determine what is manifested in the moment acording to your placement.
Forgivness is a super tool to Ťflagť and Debug the function that controls us...Each time we connect to the UCF(Unified Consciousness Field), data and functions are transfert...we all share the same mold, and basic object we are instance of...As they say here...Be in the system but not of system...
|
| | | | |
| | | | | | 34. Talamon | 2007. november 27. 20:32 |
| | | | | | |
szóval nekem most már tántoríthatatlanul egyértelmű, ezer oldalról megközelítvén is, hogy a saját elmém csapdájába estem, amiből most csak egyszerűen kimászok
ezek a destenin egyszerűen egy sanda pofonnal arcon vágtak egy csomó aspektusból, hogy milyen vaggyok milyen a világ ééés megtehetném, hogy röhögök meg idegeskedek azokon, amiket mondanak, de én nekem már csak egy dzsókerem maradt, mert idáig blöfföltem, de azt most megjáccom:
brutális ön-őszinteség és légzés
ez a gyeró például el is mondja: http://youtube.com/watch?v=l_Iwq_MrB3A&feature=related
Beláttam azt is, hogy most bele kell törődnöm, az elmém vagyok, azzé váltam. Azzá váltam abból az aspektusból is, hogy az elmém kell, hogy a jelenlegire formált talamonképemen fenn tudjam tartani, etetni, nevetettetni, békében tartani, hát nekem erre jó a "pszichedelizmus", igen szórakoztató bigyó de most nem is tudom, ja igen van még egy hofim azt ellövöm valamikor mert attól a legnehezebb mexabadulni, abból toltam a legtöbbet, meg a shivából
de ami késik, az nem múlik,
kínkeserves kínlódásnak tűnhet irományom, pedig mint minden ez is a visszája: eszméletlen miket fedezek fel magamban és lassan elkezdem felfedezni, mi is az élet valójában...
az elmémnek odaadván a szót, aki azt se tudja, hogy mit beszél, de engem idáig jól elszórakoztatott:
"éntelenségem a végtelenségig tökéletesítvén most újra elkezdődött a koncentráció - ahogy felépítettük magunk, úgy építjük le mindazt, ami ebben a világban általunk(tala és az elméje) létrejött, mert én is most már egy kis szabadságra vágyom, mint a tala"
(haha ez csak vicc de nem teljesen)
résen kell lenni, hogy is lehetne bízni bármiben saját magamon kívül, nemhogy mások elméjének megnyilvánulásában.
Tisztelem az életet, de ezért meg kell dolgozni abból a perspektívából, ahonnan mi jövünk(a világ mostani helyzete), hogy egyáltalán ne pusztuljon el az egész és ne kelljen ttttteljesen elölről kezdeni (már megint).
az userpic kiráj
a füvet is megértettem egyszerűen feldarabolja az elmém darabjaira és az apró darabokat a jövőbe postázza amiket majd megkapok csak plusszba össze is kell rakni(hisz én szedtem szét), hogy aztán szétszedhessem úgy, hogy ne küldjem megint előre egy újabb és újabb időhurkot bevállalni, hogy mikor transzcendálom már végre ezt is
szóval az időhurkokban utazom ez is egy ilyen soksoksoksoksoksoksok időhurokban zárva most szórakoztató kijutni a labirintusból és bármennyire is nehéz egyszer kitalálok
fur fang
'nem vágom mondhatnám de most tényleg vágom"=rizsa
most meg jött az elme megint hogy akkor most olvassam újra hátha van helyesírási hiba de vállalom inkább így megmaradva pillanatnak és megbocsátom magamnak, hogy arra gondoltam, hogy elolvasom megint, hogy kiavíthassam. Megbocsátom magamnak, hogy nem bízok abban, hogy amit két perce gépeltem: helyesírásilag zsír.
Megbocsátom magamnak, hogy arra gondoltam, vajon hány percnek kell eltelnie, ahhoz, hogy újabb hozzászólást rakhassak? Ehhez kell a több user, aahhá...
többidő többidő
lekvároskenyér egy kézzel |
| | | | |
| | | | | | 33. Talamon | 2007. november 27. 20:28 |
| | | | | | |
6. Bekövetkezik a halál. Látszólag egy fura helyre kerülök, de őszinteségem semmit sem fejlődött, hát nem láttam be hogy mi ez - afféle túlvilág fura meg tompa és most mi is van ja fény az baszott nagy el is vakít....nem látom be, hogy még ez is az űrruhában van.
Itt erősen korlátoz az űrruha, mondhatni nyomasztóan látom hibáim - amit ott lent, amikor "éltem", legalább valamennyire el tudtam takarni, faszom, gyerünk vissza, nézzük, hol egy terhes anya...
7.Ezeket nyomatom folyton folyton folyton...az űrruhám vág engem, tudja, hogy a szabadságot keresem, hát olyan programot ad, melyben ez megy, egy szabadságos film, valahogy mindig oda-oda sandítok az életemre, s őszintétlenségemben felveszem a versenyt a filmbben lévő talával, ami végülis pont így van bekalkulálva az űrruhámba: a csillagozott részek egyike
Talamon=nomalaT-1
aztán ezt a "filmben" megnézem és
Talamon+1=nomalaT
hmm és itt vesztem el végérvényesen, látszólag így rajtam egy plusz van, de az pont én vagyok, csak visszafordítva.
Nekem ez a +1 a saját elmém.
Talamon-1=nomalaT
mondhatánk egy régebbinek, egy fiatalabbnak, egy kevésbé kifejezettebnek, de igazából mind egy:)
8. Kergetem magam egyre jobban kicsavarodva. Egyszercsak csatt valami megváltozik. Nem látom többé a fényt, mely eltakar mindent, mely annyira áthatott, takart, látszólag éltetett, hogy még jól is esett még el is megyek újra megkeresni távolra, de nincs fény, de k*****rvára nincs és csak hang van vibráló nyomó kis szűk frekvenciatartomány, le van nyomva az eq atomra és ISZONYAT HANGOS, mindent elnyom, olyan hangosan küldik az arcomba és kb idáig tartott, hogy annyira kimásszak abból a gödörből, amibe beleestem, hogy fel merjem vállalni magam, hogy akkó tarzan nem kapja el a következő liánt, mert huss eltűnt az erdő
9.Nem értem, szinte csak személyes akaraterőm ment meg a biztos haláltól - mégsem veszem a lapot, mert oly kellemes. Sebaj, kicsúszik egy lóláb, ugrok egy másikra, mint a tavirózsa levelén a béka, de közben azért keresgélek de azért közben meg gondolkodom meg érzek meg teljes káosz de azért még hiszek meg bízok mert őszinte az nem vagyok, sőt annyira elvesztem őszintétlenségemben, hogy nem is oly könnyű kihámozni, akkor most mi is ki is vagyok meg mi nem.
10. Aztán találok egy olyan honlapot, ahol az őszinteséggel jönnek, meg a szokásos talamon kedvence hüllős sztori meg hogy teljesen mindegy, de hogy a fehér fény meg a fehér fény megszűnése meg aztán azok az interjúk...jim morrison meg gurdjieff engem egyszerűen pofon vágtak, aztán hogy a természet meg a madarak meg a fák és basszus ez vagyok én a folyók a fák az erdő a Föld
és az ember nem Föld az ember a Föld ellen van. Minden egyes ember. Vírus. Az elme és az őszintétlenség szimbiózisaként megpróbáltuk elpusztítani éltető anyánkat és most kitsit felhúzza a szemöldökét és én nem kell higgyek nem nem kell csatlakozzak, ha csak lélegzek, ez vagyok én is. És nekem most egyetlen megoldás csak lélegezni. Meg tudom érteni azokat az embereket, akik szeretnek gondolni, érezni, kedveket játszani. Nem is ítélem el őket, nem is foglalkozok velük, mert úgy vélem az élet transzcendáló pontokon át nyílik ki, amiket önmagunk kell meghozzunk és ezért semmit sem tehetek senkiért. Ha esetleg segítek valakinek, azzal pont az önállótlanságát támogatom - kivéve, ha abban támogatom, hogy hogyan is legyen önálló és önnös ön maga feltétel és megalkuvás nélkül mindig - a kifejező ereje annak aki valójábában és
semmi elrejtés semmi plussz semmi semmi réteg semmi semmi takaró űrruhaszerű múlandó ám rabul ejtő műérzet.
(Két hozzászólásnak több időt kell elgúrnia, de hát én daraboltam fel több darabba, mert úgy látszik most túl sokat akarok ide írni.
Ti hogy csináljátok? tür elemmel mentek?)
még mindig megtartom a pillanatot és kackackakakackac
emberek szemébe nézni
bruhaha festékszóró megafon
most olvastam az új útlevélbe RFID van, a mosógép se segít, de a kalapács igen http://www.wired.com/wired/archive/15.01/start.html?pg=9
"Hema tájm" |
| | | | |
| | | | | | 32. Talamon | 2007. november 27. 20:23 |
| | | | | | |
mintha ez a valóság egy olyan valami lenne mint egy űrruha
és akkor
1.Talamon vagyok én kurvára talamon vagyok és mármár annyira, hogy talamon talamon talamon ..az élet növeszt, csodás, blabla de azért vannak olyan aspektusaim, amik hát mittomén: pl nem vagyok önálló - korrektívára szorul...
és akkor jöttek ezzel az űrruhával...belebújsz!
"Ha belebújsz, akkor a szavaid valósággá válnak, az lesz, amit csak akarsz" - Én meg hát belemásztam, és ez az űrruha nem is az, aminek látszik...meg egyáltalán annyi réteg van, ami el van rejtve, hogy hm igazából fogalmam sincs hogy most mi van ki vagyok...
de cselekedhetek beszélhetek meg gondolhatok is
aha
többiek között vagyok és teszemazt
én egy náci tiszt vagyok és irtom a népet lűgerrel meg kaszával, de kimegyek a kantinba ..ú cicababa nézt a pofám(kép) hallgasd a szavaim(hang) és ez vagyok...egy brutális állat, aki irtáson él, de tudja, hogy egy csajnak se kéne, de hát mit tegyen inkább GONDOL belül, mert azt senki sem hallja
megteremtvén az ön-intimitás vírusát, az őszintétlenség melegágyát
de úgy ahogy ez még ok...beleülök az űrruhámba, én mozgatom, adok neki erőt, cserébe rétegekbe rendeződhetem...
2. A cég, amely aláíratta velem az űrruhás szerződést, 999999999999998888888867666666666666666666666 megcsillagozott részt mellékelt 388888888 kötetben, amit nem olvastam el, úgyhogy aláírtam, belemásztam az űrruhába.
3.Élek, élvezem az űrruhát, mert takarja gyengeségeim és mégis teremtek váó úgyahogy önmagam vagyok, most még egy kicsit szórakoztatónak tűnik...
4.Egyszercsak furcsa gondolatok csorognak fejemben...gondolatok, melyek a fejemben jönnek...kicsit furcsák, de hát már eddig is volt egy csomó gondolatom, úgyhogy sebaj, biztos ez is egy olyan nekem belül, amivel kapcsolatban jobb elsunnyogni..pl.
-"mondjuk én lennék a világ ura",
"-szétb***nám a fejét, de igaza van",
-"megérdemlek egy kis pihenést",
-"ha ezt most ellopom, az nekem nagyon JÓ" stb
Ezek az űrruha szoftver részei, meg is vannak csillagozva, de hmm uh pedig benne volt a szerződésbe, hogy korlátlan
-"f*szom"
szóval ezek egyszerű ID-vel rendelkező objektumok, melyek személyesen RÁM illeszkednek, mert be lett az űrruha RÁM kalibrálva
(és itt mmost semmi közöm nincs a szita rám indiai maszlaghoz, csak a csillagozott részekből szemezgetek)...
szóval aztán elhiszem, hogy a gondolataim nem számítanak, azokkal el lehet bújni - na nem úgy, mint a szavakkal, tettekkel, melyekkel teremtek, melyekkel az "űrruhások brigádjában energiapontokat viszek-tologatok" - amiket a rendszer egy nagy fehér fénnyel levéd láttatni.
5. Aztán bedurvul a játék, azok a pontok, melyekkel az űrruhás játékban játszom, automatikusan beváltódnak, áttolódnak, minden teljesen automatikus, nekem csak gondolkodnom kell meg aztán sok gondolat valamin képes érzelmet generálni : fú ez már egy keményebb pálya, ez jobban behúz, ez már azt jelenti, hogy addikt vagyok a játékban - és hát ahogy épp most látom nem nagyon van kiút...mondják van ez a halál de bizonytalan azokkal mi lesz...mondják az a pusztulás ki tudja..küszködős a játék, de hát biztos változik...meg azért bizonyos szempontból jó ez az űrruha - elrejti ki vagyok és csak a szavaimmal tetteimmel látszom - a gondolataimmal érzelmeimmel nem - aztán érzelem -> kedv /ez már brutálisan irányít - "ha rossz kedvem van a nap is gonoszan süt rám" gondolja az űrruhás
|
| | | | |
| | | | | | 31. Talamon | 2007. november 27. 20:20 |
| | | | | | | mmiicsola?
amiről beszélek az csak légzés ennyi - ha jön más:azonnali önmegbocsátás
se érzelem se kedv se gondolat
se isten se buddha se tudomány se szerelem se család se kormány se pénz se boldogság se kínszenvedés se idő se tér se semmi
csak légzés
nehogy má azon kelljen gondolkodnom, hogy ki vagyok mi van meg mit kell csinálni meg mi milyen basszus
légzés vagyok élet vagyok semmi komolyság semmi megalkuvás
mostantól nem engedek meg egy cseppel se kevesebbet, mint aki vagyok
elfogadtam hogy a világ miattam is ilyen, én talamon saját magam is megengedtem, részt vettem abban, hogy ilyen legyen a világ- ami hogy mondjam a másik felem - minden a másik felem mert minden mindennel együtt egész csak -s felismervén mivé váltam abból a nézőpontból, amit Földnek hívnak csak bukás, ezért azokat a bizonyos elhatározásokat alkalmazom hogy nem engedve meg semmi elme megnyilvánulást, sem érzelmet, sem gondolatot, sem kedvet - mert ezek engem most már zavarnak abban, hogy mindig az legyek aki vagyok, nem alkudván bele semmilyen aprócska feltételbe sem - önmagam legyek
számomra egyértelművé vált, hogy az őszinteségemben bízhatok csak, senki másban
és ha igen őszinte vagyok, akkor nyilvánvalóvá válik számomra, hogy basszus addikt vagyok a saját elmémre, meg arra amit abban csinálok - pedig ha csak lélegzek némán akkor más - akkor azt úgy definiálnám, hogy :könnyű, egyértelmű, biztos és én
ha gondolkodom, olyan, mint valami fura sav folydogálna a fejemben, s közben elektródák bzzizzeznek
ha meg érzek, furcsa, meleg az egész törzsemet átható igen kellemesnek tűnő érzés önt el mondhatni intenzíven
ha meg kedvem van akkor meg hót ziher hogy valami olyasmit cselexem, ami nem én vagyok...most ilyen kedvem van most olyan kedvem van most inkább ilyen vagyok-- ezeket én elme által odadobott gumicsontoknak látom és légzésre int - az meg egy idő után felnyitotta, hogy hm miért is vannak
mindig ez foglalkoztatott
a gondolatok honnan jönnek hova mennek haha
én ráláttam, hogy honan jönnek: nem voltam őszinte magamhoz, voltak olyan tulajdonságaim, amiket el akartam bújtatni- ahelyett, hogy ki merjem mondani, tettben egyértelműen kinyilvánítsam...
*-igenis korlát, hogy 4kb nál többet nem gépelhetek egy hozzászólásba- ezúttal épp a határmezsgyén sétálván, hogy baszkódjak-e vele, de végülis csak légzés... |
| | | | |
| | | | | | 30. ynul | 2007. november 27. 12:09 |
| | | | | | | azt meg nem értem talamon, sok a szenvedő lény, néked azt mondod sok tudás jutott, köztük a rálátás a sok kis apró hazugságokra is amik végülis forgatják a szarkarmát, és erre elpucolnál halál komához (ha jó az olvasatom).
tehát anyu lelép, apu meg bassza tovább a... ?
nane |
| | | | |
| | | | | | 29. ynul | 2007. november 27. 11:59 |
| | | | | | | | "teljesedjék be ami elvégeztetett. higgyenek és nevessék ki szenvedélyeiket, hiszen a szenvedély nem lelki energia, hanem csupán a lélek és a külvilág surlódása... S legfőképp higgyenek önmagukban, s váljanak gyámoltalanná, mert hatalmas a gyöngeség és semmi az erő." stalker |
| | | | |
|
