 |
KépernyőrecsavarodvaNarcissos, 2003. január 23.  | |  | | | | 223. Talamon | 2004. április 14. 10:27 |
| |  | |  | | | | A lét csak tudat. A többi átverés, mégha szórakoztató is... |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Az unikum is keserű, a salvia is...
Az élet is az, persze lehet önteni a cukrot,mézet..
A létnek mindegy hogy 0.00001 vagy 99,9999 százalék;
Semmi sem változik csak az amit időn át nézel..
De azért szép ez az egész
Létrejött mert létrejöhetett, véget ér, mert végetérhet
Mutassatok egy ennél is virtuálisabb létet
A gombával pl. kiléphetsz a test-idő-szokásból..
Tudatosítani a múltat a jövővel, s az örök jelenben állva ebben a manifesztációban kifeszítve a végtelenség tudatfonalát -
napersze kell hozzá egy tántoríthatatlan szántszándék - bárki átélheti egyesültségét a mindenséggel, aki képes lemondani önmagáról...
|
| | | | |
| | | | | | 221. mantis | 2004. március 22. 18:01 |
| | | | | | | | Persze hogy az vagyok. :) |
| | | | |
| | | | | | 219. jegHegy | 2004. március 21. 14:24 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | 218. mantis | 2004. március 21. 14:14 |
| | | | | | | De, egyszerűbb.
Vezettél már buldózert? |
| | | | |
| | | | | | 217. jegHegy | 2004. március 21. 13:12 |
| | | | | | | | minek? nem egyszerubb nem nezni tv-t? |
| | | | |
| | | | | | 216. mantis | 2004. március 21. 02:05 |
| | | | | | | Azt találtuk ki ma este, hogy csinálunk egy olyan tüntetést a magyar TV elé, hogy elvisszük az összes TVnket , bérelünk egy buldózert és lezúzzuk őket. Az lesz a jelmondatunk hogy "Hozz te is egy TVt magaddal!!!".
Kicsit kamaszos, de jól esett elképzelni, és még a fókusznak is nyilatkoznánk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Majd jól a kezére verünk, ne lyuggassa már itt az univerzumot, b+! |
| | | | |
| | | | | | 214. cellux | 2004. március 19. 10:35 |
| | | | | | | Özé, annyi jutott eszembe, hogy ha az időhullám egyre jobban csapkod (sűrűsödik), attól még nem kell letenni a jövőbejelzésekről, meg a folyamatok megértéséről, csak annyi lesz a változás, hogy a hangsúly a nagyívű folyamatok vizsgálatáról átkerül a most-pillanat közelebbi környezetének a vizsgálatára.
Beszűkül a látókör, de mivel a kifelé fordított energia mennyisége nem változik (sőt, az időhullám sűrűsödésével talán nőhet is), ezért a látókör beszűkülése miatt az energia a távlati elképzelések fenntartása helyett a lokális környezet alaposabb, mélyebb tudatosítására, megértésére, átlátására fordítódik.
Krisztus nyitott a Mostban egy fekete lyukat, és ez a fekete lyuk szép lassan beszippantja magába az egész emberi evolúciót. Emiatt gyorsul az idő. Hupp. Mintha áthúznák a lepedőt a lukon. :-)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Persze, az is lehet, hogy a technológiai és tudományos fejlődés szépen visszasimul valami lineárisnak tűnő enyhe emelkedőre, a világ nagyhatalmai szépen, közös erővel és a hamvaikból feltámadó ész-csírák gyorsan terebéjesedő buja kertjeinek ölén elrendezgetik a nagyvilág ügyes-bajos dolgait, terminátorokat fognak gyártani, meg marskolóniákat építünk, és talán valahol, a galaxis túloldalán esetleg találunk marslakókat is, akik valami kozmikus jószerencse folytán az emberihez eléggé hasonló értelemmel bírnak ahhoz, hogy az elemi algebra absztrakt konstrukcióinak tolmácsolásán keresztül szót tudjunk érteni velük. És akkor lehet velük beszélgetni, hogy:
Emberiség: "Mi vagyunk az emberiség, akik meghódítotuk a fél galaxist, és művészetet alkottunk, kifinomult társadalmi rendszerünket józan és előrelátó erkölcsi rendszer tartja fenn, Feltártuk az univerzum mélységeit és magaslatait, visszük a civilizációt oda, ahol még ember nem járt."
És akkor az elemi algebra szimbolikáján keresztül a marslakók visszaüzenhetik, hogy mittomén "az jó nektek, mert mi meg csak úgy így vagyunk itt, és nem csinálunk semmit, úgyhogy menjetek tovább."
Nem tudom. Majd meglátjuk. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szeretem ezeket a hatalmas betépett elméletrendszereket... A legaranyosabb, hogy mindig van címük, ha lejegyzésre kerülnek. A jelenség mögött az a meglehetősen profán, mondhatnánk _vulgáris_ ok húzódik meg, hogy mikor összeáll a kép, az ember a maga kis naív módján gyorsan egy rövid mondatba szerkeszti a lényeget, hogy ha azt megjegyzi, akkor arról már eszébe jut a többi...
Az időhullám bedarálja a kauzális empirizmust.
Vannak emberek, akik "csak a mában élnek". Nincsenek igazán távlati terveik, a jelmondatuk: "minek foglalkozzak a jövővel, hiszen én a jelenben élek!".
A cselekedeteiket nem a tervezgetés határozza meg, hanem a mindenkori magatartás. A bármely pillanatbeli lelki, gondolati és fizikai magatartás köre rendeződik a tudatosságuk.
Azt mondják, hogy az ilyen ember felelőtlen, és nemigen fog boldogulni az életben, ha csak "egyik napról a másikra él". Észrevettétek, hogy manapság gyakran már maga a main-stream bulvármédia propagálja ezt a mentalitást? Kezd divatba jönni. Egy dinamikus fiatal akár olyan is lehet, aki nem foglalkozik a távoli jövővel, csak stílusosan él, ha kell neki valami, akkor megveszi (hatalmas hitelekből), és "egyénisége van", vagyis az a lényeg, hogy hogyan éli meg a jelent, nem pedig a szülők és a nagyszülők által kijelölt, előre kiszámítható életpálya.
És valóban egyre életképesebb ez a "felelőtlen", carpe-diem mentalitás (vagy sanyarúbb körülmények közötti túlélőmentalitás), hiszen az újdonság időbeli sűrűsödése a kiszámíthatóság folyamatos zuhanásával jár. Nem éri meg hosszútávú tervekbe fektetni az energiánkat, hiszen az egyre gyorsuló változások miatt lehetetlen jó terveket szőni, és a tervek elveszik azt a rugalmasságot, ami feltétlen szükséges a boldoguláshoz.
A kulturális evolúció így szépen legyúrja a felvilágosodás korának tonnányi örökségét: a kauzális létszemléleten alapuló empírikus szemléletalkotást. Már nem az számít, hogy hogyan tudjuk a legjobban megjósolni a jövőt, és kiszámítani a különböző lehetséges kimenetelek legvalószínűbb előfeltételeit.
És mivel az evolúciós kulturális környezetben éppen az az újdonság-sűrűsödés kedvez ennek a tudatosságbeli átalakulásnak, aminek a többé-kevésbé folyamatos fokozódása elég jól érzékelhető a világban manapság. Ha ez folytatódik, akkor egyre rövidebb távra tekintenek az emberek a jövőbe, mikor a létélményüket valóságképbe rendezik. Sok jól szituált és erősen motivált ember életében már ott tartunk, hogy fél évnél távolabb már gyakorlatilag nem érdemes tervezni semmit. Megy a biznisz ezerrel, de fél évnél távolabb csak egyszer gondolt életében: mikor beiratkozott egy iskolába. A háború sulytotta teruleteken is van újdonság, bőven. Mi van, ha néhány év múlva már csak három hónapra lesz érdemes tervezni...? Akármeddig folytatódik is ez a tendencia, ma még egyértelműen működésben van. És ma ez a folyamat globális szinten egy olyan tudati magatartás felé tendál, amiben a létet nem az időbeli változások kiszámíthatóságára alapuló haszonelvű spekuláció határozza meg, hanem a jelenben való minőségek a jelenre való vonatkozásainak rendszere. Ha ad katasztrófum a változatlanság, a kiszámíthatóság szintje eléri a nullát, akkor gyakorlatilag semminek nem ad más dolog érvényességet, mint hogy éppen-az-ami.
Ez a nullpont, ahonnan minden ugyanakkora távolságban van. Olyan ez, mint a fekete lyuk, ahol a tér a gravitációs abszolútum szingularitásán keresztül, a végtelenbe fagyott pillanaton keresztül átnyílik egy másik térbe. Olyan ez, mint a halál és feltámadás ősi archetípusa. Talán éppen ilyen szellemi, gondolati, vagy végső soron létbeli szingularitás felé mutat az időbeli sűrűsödés. |
| | | | |
|
