 |
A "Pszichonauták" c. dokumentumfilmÉn+te+ö=gén, 2006. szeptember 5.
 | |  | | | | 208. Nargile | 2006. szeptember 29. 15:14 |
| |  | |  | | | Cellux: nem azt hiányoltam nála, hogy nem ismeri a személyes háttereket, hanem hogy nem olvasott utána a témának, miközben azért elég terjedelmes szakirodalom és publicisztika elérhető a Neten is, még magyarul is. Például ott a daath.hu, vagy például Kazai Anita nemrégen a Népszabadságban megjelent cikkei ( http://www.nol.hu/cikk/390696/ ). Pedig az általa felvetett kérdések egy részére éppen ezek az írások adják meg a választ, a másik részére pedig választ talált volna, ha figyelmesen meghallgatja a filmet.
De az igaz, hogy hasznos elrugaszkodási pontot jelentett a műsorban az ő hozzászólása. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Szerintem nagyon klafa volt a Drogéria, bár nem emlékszem az egészre, mert elég sok időt töltöttem azon töprengve, hogy vajon a látens böfi is behallatszik-e.
"Nem szabad belecsúszni a kérdezö materializmusába és kriminalizmusába, hanem rövid válasz, majd a saját mondanivaló kifejtése"
Nyilvánvaló, hogy a kérdezőnek azt kell kérdeznie, ami kérdés lehet a hallgatóság szempontjából. Ez nem baj. De igaza van a Génnek: jó, ha a válaszban nemcsak egy bizonyos tárgyi tartalom van benne, hanem egy bizonyos valósághűbb paradigma fogalmiságában sikerül a kérdéssel kapcsolatban mondani valamit. A materializmus meg olyan nagyon mélyen gyökerező és berögzült népbetegség, hogy propaganda-szempontból akár kontraproduktív is lehet, ha a beszédemmel megkérdőjelezem a materializmus axiómáit. Az, hogy a drogos nem bűnöző, még csak-csak. Hogy még csak nem is feltétlen beteg, azt is el lehet magyarázni. De ha egy átlagembernek azt mondom, hogy a valóság nem a fizika által leírt anyagiságból következik, az evilági eszközökkel teljességgel feloldhatatlan gátakba ütközhet. |
| | | | |
| | | | | | 206. cellux | 2006. szeptember 29. 15:00 |
| | | | | | | "Éltetö Anna tényleg nem egy nyitott személy."
Nekem talán ő volt a fő inspiráció a beszélgetés során, az ő felvetései hatására álltak össze bennem a legfontosabb gondolatok, amiknek egy részét aztán sikerült is kimondani (sajnos csak későn és keveset).
|
| | | | |
| | | | | | 205. cellux | 2006. szeptember 29. 14:55 |
| | | | | | | Szerintem az Éltető Anna arra akarta felhívni a figyelmünket, hogy ha mi olyen merész állításokkal jövünk, hogy a pszichedelikumok használata révén önismeretre, vagy objektívnak beállított tudományos ismeretekre lehet szert tenni, akkor ezt mindenképpen konkrétumokkal kellene alátámasztanunk.
Mivel az önismeret esetében ilyen bizonyítékkal csak a személyes életünk szolgálhatna (azt pedig a film nézői nem ismerik), ellenőrzési pontnak maradt a "tudományos kutatás", erre rá lehet kérdezni anélkül is, hogy a szereplők magánszférájába a néző betolakodna.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nargile:
Szerintem is jól sikerült ez a Drogér(i)a. A szertípus és legalitás kérdései csak a müsor kezdetén voltak némileg központibb témák, de utána Erika tényleg rugalmasan engedte mindenkinek a saját véleményeik kifejtését.
Szemelyácz Jánosnak írtam mélt és meghívtam fórumozni.
A hallgatói levelet író tanárnönek is írtam (kiderült, hogy ki volt).
Éltetö Anna tényleg nem egy nyitott személy. Auktoritásokat próbál elöráncigálni, akik a drogosok helyett megmagyaráznák azok átélt élményeit. Aki képes más emberekre figyelni, annak a film zsúfolva van "konkrét dolgokkal": élményekkel, érzésekkel, gondolatokkal, metakommunikációval. Szerintem neki érdemes lenne még párszor megnéznie a filmet.
Én a pszichedelikumok - bövebben: mindenféle módosult tudatállapotok - pszichológiai hatásait vizsgáló szisztematikus tudatkutatásról beszéltem a filmben. Nem pedig egy olyan naív elképzelésröl, hogy hamm bekapom az elesdét és rájövök 1 óra alatt arra, amin az okos tudósok 20 éve törik a fejüket. Ezt a félreértést Anna elöítéletes és felületes nézöi magatartásának merem tulajdonítani. |
| | | | |
| | | | | | 203. Nargile | 2006. szeptember 29. 11:09 |
| | | | | | | Azért az túlzás, hogy Erika "materialista" vagy "kriminalista" lenne - egyszerűen egy másfajta spirituális és anti-kriminalista álláspontot foglal el, ami a betegség-modellen alapul. A műsor azért is volt érdekes, mert ezen két paradigma összeütközését is szépen meg lehetett figyelni.
Szerintem egyébként zseniálisan beszéltek a fiúk. Nem egyszerűen egy szer használata tesz valakit pszichonautává - hanem egy pszichedelikus szer tudatos, önmegismerés-felfedezés céljából történő használata. És nem is feltétlenül szükséges bármilyen szert használni hozzá. Ez a kulcs azzal kapcsolatban is, hogy mit is akar "propagálni" a film. Szerintem nem azt, hogy "szaladj a dílerhez és gyorsan nyomjál magadba valami illegálisat". Ha van valami üzenet, akkor az, hogy ha használsz drogokat, akkor tudatosan tedd.
Egyébként meg önmagában azt tartják sokan botránynak és provokációnak, hogy ez a film bemutat egy olyan valóságot, ami nem felel meg a drogvalóság hivatalos médiareprezentációjának. Ha valaki a hagyományos csúszda-modellről beszél, akkor azt mindenki elfogadja - igen, ilyen a drog világa, egyre lejjebb csúszik a fogyasztó, tragédia és könnyek. Ha valaki meg elmondja, hogy ő hogy élte meg a droghasználatát valójában, és ez teljesen ellentmond a csúszda-modellnek, akkor rögtön propagandát sejtenek mögötte. Pedig pont fordítva van. A csúszda-történetek erősen didaktikusak, ezek a beszámolók meg baromira nem. Érdekes, a didaktikus drogellenes oktatófilmekből nem szokták hiányolni, hogy mutassa be a csendes többség problémamentes használatát.
Éltető Annából én hiányoltam az alapvető nyitottságot, hogy ha nem ismerek egy jelenséget, akkor ne kezdjem el fikázni a saját prekoncepcióim alapján. Valahogy úgy éreztem, hogy neki már megvolt a kialakult véleménye a filmről azelőtt, mielőtt megnézte volna, és nem is hallgatta figyelmesen, hogy miket mondanak a szereplők, mert akkor egy csomó kérdésére választ kapott volna.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | makilány:
Mindkét cím müxik, most válaszoltam neked. De itt is elmondom, hogy aki szeretne egy vetítést+beszélgetést szervezni a film készítöivel/szereplöivel (akár általános, akár zártkörü), az intézzen helyet, idöpontot, projektort és DVD-lejátszót, mi meg elhozzuk a filmet DVD-n. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Gén írtam mailt de lehet hogy nem is erre a címre kellet volna hanem ami a filmes topikban van megadva... szóval elküldöm oda is. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | nem tudok mit írni...
aki kapcsolatban áll ezekkel a szerekkel, pszichedelikumokkal pontosan tudja mit jelent ez a film és mi a mondanivalója.
Köszönjük meg a mind a készítőknek mind a riportalanyoknak, hogy igenis nyíltan beszéltek arról, ami egyidős az emberiséggel.
Buta emberek buta törvényei korlátozzák mindazt mit őseink ránkhagytak... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Barna Erika,
igen, rád vonatkozik :) A film egy mozgó Rorschach-teszt: mindenki mást lát bele. Te a saját számodra érdekes szempontok szerint kérdeztél, ezért lettek például kiemelve maguk a szerek, illetve a legalitásuk kérdése. A film viszont nem helyez különösebb hangsúlyt ezekre a témákra, tehát hogy ki milyen anyagot használt és az legális volt-e vagy sem. Egyrészt a fennálló lehetöség ellenére sem kívántuk ebben a filmben részletezni a szereket és hatásaikat, másrészt a pszichedelikumok között sok legális is található, harmadrészt pedig a szereplök jelentös része az évekkel ezelötti droghasználatáról beszél, vagyis a büntetöjogi következményektöl való félelem ez esetekben fel sem merül.
Ez a film emberekröl szól, nem szerekröl. Olyan emberekröl, akik pszichedelikus élményeket tapasztaltak meg és ezek hatására jobban elgondolkodtak az élet kérdésein. Ilyen embereket korábban nem szólaltatott meg egyik hazai média sem. A hazai média szinte kizárólag a problémás droghasználókat mutatja be - már amennyiben nem fiktív és sztereotíp karaktereket kreál. Pedig tény, hogy minden problémás szerhasználóra tízszer vagy százszor annyi problémamentes szerhasználó jut, akik nincsenek bemutatva. Ezt a súlyosan megtévesztö arányú és problémacentrikus médiaképet kívánjuk egyensúlyozni a filmmel. Köszönjük, hogy részedröl hozzájárulsz ehhez a folyamathoz, a tájékozottság növeléséhez!
Persze, hogy a film provokáció: társadalmi párbeszédet kívánunk provokálni egy tabutémáról. Ezért ismertetjük a jelenséget a legközvetlenebb tapasztalatokkal rendelkezö emberek személyes élményei irányából. A betelefonáló kritikusok ebben kb. annyira relevánsak, mint ha egy erotikus film gyönyörü szeretkezési jelenetét egy apáca és egy nemibeteg-gondozó orvosa kommentálná. Nyilatkozhatnak ugyan, de az nem ugyanarról az élményröl fog szólni, mint amit az azt belülröl megtapasztaló, teljességében érzékelö, testileg-lelkileg jelenlévö szubjektum él át és kísérel meg szavakba önteni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kedves Gén!
Most olvasom a fórumot, amit kíváncsiságból megnéztem. Rám vonatkozik a kérdező materilaizmusa és kriminalizmusa...?Nem megbántva vagyok, félre ne értsd, hanem tényleg érdekel! Szerintem nagyon kevés lett volna, ha pont az történik a stúdióban, mint a filmen, vagyis hogy monológokként mindenki mondja el a magáét, itt a közeg is más, a hallgatói célközönség is sokkal heterogénebb, mint amilyen egy saját körben szervezett vetítésen lehet. Persze lehet hogy Ti így máris ugyanazt az ellenállást, vagy sztereotíp megközelítést érzitek, mint máskor, de most is azt gondolom, hogy közel sem voltam/voltunk a két telefonos szakemberrel együtt olyan egyoldalúan támadók, mint a nagy többség odakint...a fiúk pedig nagyon jól és meggyőzően beszéltek arról, amit gondolnak.
Bár, mivel most is visszahallgattam, mint általában a műsort, be kell látnom hogy ismét sokat beszéltem. Ezért Mea Culpa, visszatérő hiba nálam...a magam részéről viszont örülök, hogy volt nálunk szó Rólatok,
barátsággal, Barna Erika, szerkesztő |
| | | | |
|
