 |
Ki áll az egész hátterében?bong.com, 2006. március 6.  | |  | | | | 178. mulder | 2014. február 24. 23:29 |
| |  | |  | | | "Arra mindenképpen jó ez a felület, hogy tükröt biztosítson számodra, amelynek fényében megvizsgálhatod önmagad. De arra is jó, hogy hasonló búvárokkal találkozz a gondolatok mély óceánjában, időzve kicsit a vaksötétben :-)"
Agreed. :)
Hm, viszont ha arra a tényre koncentrálunk, hogy akaratos ember vagy, az csak azt mutatja meg, hogy van akarat. Ez eddig stimmel, de a "szabad" jelző az, ami problematikus.
Ha a szabad akaratot a befolyásolás - vagy kényszermentes cselekvéssel kötjük össze, akkor mondhatnánk azt, hogy létezik, nem gond. Csakhogy, szerintem, hogy mit értünk általában szabad akaraton, az túlmutat ezen. A legjobban szerintem az az érzésünk fedi le a fogalmát, hogy adott személy adott pillanatban, cselekedhetett volna másképpen, mint ahogy ténylegesen cselekedett. Ez viszont, szerintem, már elég problémás.
Az emberi fejlődés során bekövetkezendő döntés alatt mit értesz? |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Scully, az ajtó mögött van az igazság :-)
Arra mindenképpen jó ez a felület, hogy tükröt biztosítson számodra, amelynek fényében megvizsgálhatod önmagad. De arra is jó, hogy hasonló búvárokkal találkozz a gondolatok mély óceánjában, időzve kicsit a vaksötétben :-)
Szerintem szabad akarat mindenképpen van. Tudom, mert elég akaratos ember vagyok, bár mentségemre szóljon, hogy fejlődött a vitakultúrám. Tapasztalom, hogyha befolyásolás vagy kényszer esete forog fenn, akkor negatívan élem meg, persze ebben is sokat kellett fejlődni, míg a "szükséges rosszt" elfogadtam, és sikerült a rossz előjelétől megszabadítanom. Nem hiszem, hogy minden társadalmi jelenséggel kapcsolatban képes leszek még ebben az életben így tenni, ha ez így lesz, akkor az csoda, és áldassék a Buddhák neve .)
A fejlődésünket pedig igen, korszakokban kell felfogni, de párszáz év helyett ezerben-tizenezrekben kell gondolkodni. Aztán majd ha elérkezünk a döntés pillanatához, amit nem tudok, hogy bekövetkezik e az életemben, de az utóbbi időben elég masszív képzést kaptam döntésből, úgyhogy ezt sem tartom kizártnak. De az sem egy pillanat lesz, hanem események láncolata. Lehet, hogy Ukrajnának van köze a dologhoz, lehet, hogy nincs.
Ami pedig a flessedet illeti; az idegtudományos kapcsolat valahol ott van, mint a robotpilótára a magyarázat, hogy bizonyos emberek képesek saturészegen hazatántorogni valahogy akkor is, ha semmire nem emlékeznek, hanem csak bekapcsolnak valamit, és a test hazaviszi a mámoros szellemet....:-) |
| | | | |
| | | | | | 176. mulder | 2014. február 17. 22:55 |
| | | | | | | Bár korántsem írok ide olyan gyakran, mint amennyire szeretnék, most szavakba öntenék egy-két kannabisz ihlette gondolatot azzal kapcsolatban, hogy ki irányít/ki áll a háttérben (bár jelen esetben nem az Egész hátterében). Tulajdonképpen az élmény a szemszögemből egyfajta 'No Control' felfogásban került feldolgozásra.
Az egyik dolog az emberi fejlődés iránya. Az a benyomás kezd körvonalazódni bennem, hogy ha valaki irányítja is, az biztos, hogy nem maga az ember. Már az első barlangrajz is roppantul jelentőségteljes esemény, de ötven-hatvan-hetven ezer évvel később a világűrből szemlélve a bolygó éjszakai oldalát már városok fényei világítják be. Össze vagyunk kötve az internet által, és ehhez még mondjuk vetítsünk előre űrlifteket 3001-re (az Űrodüsszeia-sorozat befejező részének kedvéért), mesterséges intelligenciákat pedig valamikorra. Egyre komplexebb rendszerek, egyre komplexebb ötletek, egyre komplexebb tervek követik egymást. Egyének, kisebb csoportok szintjén mindez számomra nem tűnik megragadhatónak egészében. Mindenki hozzáteszi persze a maga részét, az ötletek, az elemek külön-külön beépülnek, de az emberi fejlődés, aktivitás egésze mintha önmagának adna arculatot. De ez talán mindig így volt. Az ember a késztetéseinek engedelmeskedve csupán létrehozza késztetései tárgyát. Megfesti a barlangrajzot, várost épít, létre hozza az internetet stb. Létrejön a fejében egy gondolat, amit utána kivitelez, de nincs kontroll a kezében, nem áll saját fejlődése hátterében. Nem tudom, hogy ez triviális-e, vagy hogy elhangzott-e már (valószínűleg), mindenesetre most ebbe próbálok mélyebben bepillantani.
A másik dolog a saját viselkedésem egy momentuma volt (hogy az egészről egy még kisebb részre vetítsük vissza a háttérben állós viszonyt). Ennyire korábban még nem téptem be, szubjektíve alig voltam ott az ott és akkorban. Folyamatosan emlékeztetnem kellett magam arra, hogy mit mondtam a barátaimnak fél perccel azelőtt, és mégis szerintük a viselkedésem teljesen józannak hatott. Akkor arra következtettem, hogy "én" semmiképpen sem irányíthatom ezek szerint a saját viselkedésemet, mert ha "én" irányítanám, akkor az egész úgy esne szét, ahogyan szubjektíve szétesőnek éreztem. Szívesen megkísérelném mindezt idegtudományos megfogalmazásban értelmezni, de ennyire nem vagyok jártas benne. Most így két lehetőséget látok: az egyik az, hogy esetleg mégis "én" viteleztem ki a viselkedésemet, csak az ideiglenesen zavart rövid távú memóriám miatt nem tudtam nyomon követni azt. A másik, hogy esetleg valamilyen automatikus működtetésre szakosodott agyi rendszer (?) vehette át ideiglenesen a viselkedésem irányítását. Ez lenne a saját laikus megközelítésem.
Mondani sem kell, persze, hogy a cselekedetek többsége nem ilyen. Ez inkább csak egy érdekes eset volt. Bár, ha nincs szabad akarat, akkor ugyancsak nincs kontroll a kezünkben: sem "normális" esetben, sem a fentebb említett speciális esetekben. |
| | | | |
| | | | | | 172. Tom003 | 2011. november 28. 20:21 |
| | | | | | | | Nézd meg a számozást! Asszem moderálva lett... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Uhh de kész vagyok! Behaluztam egy hszt ?! :o |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Igeeen?
Kb mennyi idő még? |
| | | | |
| | | | | | 167. ezékiel | 2011. október 25. 13:29 |
| | | | | | | | | | | |
|
