 |
pszichologia - merre menjenAndr, 2006. február 14.  | |  | | | | 255. espeke | 2008. május 16. 19:08 |
| |  | |  | | | | tudod ahogy igy osszetort bennem vmi valosagkep, most annyira nem talalom a helyem. egyrészt vmi nagy keresés kezdete es sokszor nagy lenduletet érzek hozzá, de érzem mennyire hajlamos vagyok elmenekulni ha nem talalom a szilard talajt. olyan nehéz ez. érzem hogy az elszallt enem elhuzna egy alomvilagba, ahol a valosagot a sajat maga szerinti torvenyek szabjak meg mondvan, ha magammal nem találom a kapcsolatot már ugyis minden mindegy? érted, most meg ezt érzem. szuksegem lesz egy terapeutara az biztos. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | | oké várom szeretettel! ugyanaz a mélcímem, mint az msn, csak én most nem csetelek, mert bajom van magammal, mint virtuális lénnyel. |
| | | | |
| | | | | | 253. espeke | 2008. május 16. 18:03 |
| | | | | | | egy kicsit köze van hozzá ZS-nek, igen, de ő csak olyan góc a csómóban. Köszi a lotuszházat, megnézem. Nyugi, a gyógyszerek már nem ütnek ki, de érzem, hogy a problemat (mi is az?) nem fogjak megoldani és félek (LEHET alaptalanul) hogy ha kihuzak alollam a biokémiai támogatást (álá ketalept) visszaeshetek. Asszem rengeteget erősődtem lelkileg meta, ne tudd meg miken mentem keresztul :D Poen volt kulon a pszichiatrian mikor beastie boys boddhisattwa vow-ot rappeltuk :DD
a másik érdekes szitu: összejöttem egy lánnyal a pszin, nevezzuk K-nak akivel kölcsönössen támogatjuk egymást. Ő is húz nagyon. Köszi a lotuszházat. Ő is birja Feldmárt, asszem ő sokkal többet átélt negative mint én :( Nagyon fontos a szeretet. Volthogy meta meditaltam ott a pszin, volt ott reikis arctol elkezdve mindenki :)) Menni fog, bízom benne és hogy K-val kölcsönösen (k mint kölcsönös) segíteni tudjuk egymást.
Nagyon bízom benne. Most érzek életembe előszőr felelősséget más íránt.
Na, meg gondolkodtam írok minderről blogot :D Sőt a pszin van kézmuvesház, lehet kézmuvelni :D NAGYON érzem, hogy a muveszetben valo önkifejezés sokat adhat, sose éreztem pl hogy írnék novellákat meg verseket, csak vizualis dolgokat csinalnek, de most az irhatnek rajtam van. Akar meg is mutatnam neked mire jutottam.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | elnézést gén az explicit kontentért, és a rosszalkodó beszólás(ok)ért. ha törlöd, akkor, biztos igazad van, bocsi, h lefoglaltam 3 percedet ilyen felesleges tevékenységgel. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ha nem akarsz egyből indiába menni, akkor feltétlenül jelentkezz pótfelvételivel -augusztusban lesz - a buddhista főiskolára - ami egyetem.
ilyen háttérrel egyenes a felvételid, ha még nincs diplomád, gyereked, feleséged (ha jól tudom egyik sincs), akkor valahogy meg fogsz tudni élni mindenféle béndzsa pénzekből, max te is eszel tejfölös kenyeret, mint sokan mások.
ha azzal foglalkozol, ami érdekel, és még talán valamennyi zsé is jön, akkor minden oké lesz előbb-utóbb. ha rosszul lennél, akkor valakinél tuti találsz rivót. :DDD (ez persze bunkó vicc, de majdnem igaz: vannak ex-ápoltak.és vannak, akik gyógyszerfüggők.) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | - a barátnődtől való elválásnak, akivel "nagyon egyek voltatok", van köze a betekeredésed kezdetéhez, vagy az inkább folyomány?
- apukád nagyon szigorú-elváró és anyukád mentegető-engedékeny, és milyen a kapcsolatuk és a te kapcsolatod velük?
- a [trágár]t annak a [trágár] pszichiáternek, aki szórakozik egy ilyen gyógyszerrel egy ilyen fiatal betegen. rohadék kapjon legalább 1500ug-ot "véletlenül, valahogy" a reggeli kávéjába vizit előtt bő félórával. te viszont sztem most hirtelen inkább ne kapjál (be) semennyit.
- szerintem ez a lotuszprogram lehet, h neked beválna.
http://lotuszprogram.blogspot.com ) innen a fórumról, a cica nevű ápolt-terapeuta ( :p ) már beköltözött a házba a gyerekével.
- a helyedben azonnal menekülnék a helyzetből, ha nagyon gáz. (először azért megvárom a válaszaidat...) persze ezt a rohadt gyógyszert először meg kéne tudni pontosan, hogy mikor, hogyan stb. adható le. miket kapsz még? ha mindent leadtál, akkor tűnj el onnan. ha sikerül a lótuszprogram, akkor oda, ha nem, akkor ne vágj azért neki alaszkának, hanem inkább húzzál el indiába egy ashramba meditálni. ha jól értem, amúgyis ez érdekl, vagyis ez is.
- én állandóan csapdában vagyok, de nem menekülhetek ilyen simán, meg én nem is szeretek meditálni, max a csikung érdekel, abban is csak az, hogy csinos legyek és uraljam az agyamat... :DDD |
| | | | |
| | | | | | 249. espeke | 2008. május 16. 17:19 |
| | | | | | | még annyi, de aztan vegleg kiirom magambol mindent, hogy :)
itt vagyok a felnottkor előtt, a szulokrol valo levállás előtt, az anyagi vilagnézet előttem, mögöttem ezek a spirutualis tudom valós dolgok, idegosszeroppanástól és a gyógyszerektől való félelem. lesz mivel dolgoznom az biztos, kell vmi biztos keret, amihez visszatérhetek.
kne egy terapeuta vagy vki kéne.
na csokolom |
| | | | |
| | | | | | 248. espeke | 2008. május 16. 17:05 |
| | | | | | | | ja még annyit leirnék, hogy egyik nagycsoportunk témája a plátói szerelmek voltak a pszichiátrián. érdekes nagyon ez, mert volt egy nő, akivel platoi szerelmet és fékezhetetlen szexualitast éreztünk egymás irant. én kesobb gondoldtam csak rá ez is agyi kémia lehet. vagy volt olyan érzésem egyik este mikor lefekudtem aludni, hogy 'nagyon szivesen most, szerelembe esnék'. Mintha az agyam (felborult?) kémiája ezt kivánná. Szerelmet meg szexualitást. |
| | | | |
| | | | | | 247. espeke | 2008. május 16. 16:26 |
| | | | | | | Hat folytatodott a horror, ami aki ebbe nincs bennt nemtudja mi, mert kb idegosszeroppanás démonok, full idegesség, egyszeruen relaxalni is ALIG tudtam, nem igazán segített. Idokozben megjott a doktornő és azt hallotam elbasztam a gyogyszeradagolásom. Na mondom szerencsére rájöttek, mert én ezt enm vagyok hajnalondo szedni, ez maga a főgonosz. Hat igen tényleg elrontottak csak nem felfelé, hanem lefelé. 100mg másnap. Wow! Halálpara mi fog következni. Aludni nem tudtam vagy rémálom vagy idegesség. Wow! 150 mg. Iszonyu félelem, halálpara, idegosszeomlás széle. Na nem ezt nem akarom szedni! 200mg....Iszonyatosan féltem tőle, de fura mód mintha egy holtpont felé közelitenék és megtörtént. A holtpont: 200mgal 3 napig nemtudtam felkelni az agybol, mozgásképtelen voltam, nem birtam egyszeruen felkelni és a csoport terapian ossze vissza folytam a széken almával a kezembe. Kiderult közbe X-nek sem jött be a gyógyszer. Visszahozta neki is azt amivel bekerult vagy még durvább állapotot. Hát nemtudtom leirni mi volt ez mert ilyen idegnemtudom micsodát még életembe nem éreztem. Aztán a holtpont után valahogy kezdtem tolerálni a gyógyszer. Néha még álmos vagyok tőle, de már nincsennek rémálmaim. Most hazaengedtek, négy hét után 'szabira'.
Csak ezt szerettem volna veletek megosztani. Tobb kérdést is felvet ez. Tényleg voltak spiritualis élményeim, de ti ne gabajodjatok bele ennyire, mint én, mert ide vezetett. A horror élmények meg olyanok voltak, hogy senkinek nem kivanom, mert aki ezen nem megy at nemtudja mi ez. Ugy neztem kki mint aki 8 napja nem aludt, zombiság.
Nem tudom miért irtam le, talán reagálhatnátok. Mennyire okék ezek a pszichiatriai szerek? Szedett még valaki Ketileptet? Mi a véleményetek a hagyományos pszichiátriárol?
Sok emberrel beszéltem és a legtobbjuk visszajáró 'vendég'. Nem lehet, hogy baj van a gyógymóddal? Ha ennyien visszaesnek.
Nemtudom, hagylak titeket szabadon asszocialni, ezer dolgom van és még mindig kicsit instabil vagyok, de mar 1000x jobban, mint horrorkor. Mi a véleményetek erről?
Most kene LSD-znem ?:) |
| | | | |
| | | | | | 246. espeke | 2008. május 16. 16:23 |
| | | | | | | Nem akartam maradni. Csak ne zárjatok be kérlek. Kiabaltam a pszichiáterrel; csak a Krisztit - egy terepeuta- hadd hivjam fel. Nem akartak, hogy felhivjam, de muszaj volt nekik, mert nem engedtem. Felhivtam es jobbnak látta, hogyha befekszem. Hát jó. Zárt osztály. Seduxen injekciok. Teljesen kiütöttek. Nem nagyon emlekszem arra az időszakra. Aztan felkerultem az első osztályra -micsoda szabadság. Minden oké. Lassan saját ruhába járhattam, és megismertem másokat. Teljesen bedrogtattak, nem tudom mit kaptam. Voltam tőle mindenféle; volt rozsaszin szemüveg, részegszeru állap. Volt jó is ekkor; kitaláltuk a 'betegtársaimmal' (anyáméknak azt javasoltam hivjak igy a betegségem ha ez az hogy Lehetőség'), hogy megijruk a rivotril utan a Rivothrillert, ami a Pszichiátrixban játszoddik. Sokat rohogtunk, nagyon szakadtunk. Eléggé be is voltunk állítva.. Rózsaszinre. Szoval sokkal szabadabb volt. Orultem G-nek, ő pörgős gyerek volt, mindenkihez beszél, csatlakoztam hozzajuk. Megvolt a társaság. Aztán jött, amire nem számítottam. Ja még annyiti, hogy skizotip akut pszichozissal diagnosztizaltak (természetesen fél ora, szemembesenéző beszélgetésből.). Szoval ez szep votl. Fűvön fekve szabadverselni, mesét olvasni, hangyákat nézni. Mintha nyaralnék. És aztán jött amire nem számítottam; én és egy másik srác, mi ketten az egész pszichiatrian egy új, kisérleti gyógyszert kaptunk. Aláírtuk. Nem is nagyon emlekszem ra hogy irtam ala, tudjatok eléggé nem voltam kepben; erosen tompitanak a gyogyszerek és sok alvasra kényszerítenek. Szoval jött az új gyógyszer; 50mg. A neve; Ketilept. See wikipedia; http://hu.wikipedia.org/wiki/Quetiapin
Mi ketten voltunk akik bevállalták a gyógyszert. X és én. 50 mg. Fura negativ gondolatok. Mi baj velem? 50 mg. Negativ gondolatok még. Kezdenék rosszul lenni? Azthittem velem van baj és X éppen kinnt volt, vártam visszajöjjön hátha neki bejött az új, kisérleti cucc. Na, oké. Mire visszaért már tlejesen szét voltam. 50mg ebbol visszavitt az idegosszeomlásom dettougyanaz állapotába, olyan álmaim voltak, amit a leggonoszabb gonosznak tudnek nevezni. Sose éreztem ekkora gonoszságot. Mintha a nem elengedett, becsipodott énrész lenne és álmomba visszatér. Jézusom. Nagyon kezdtem félni a gyogyszertol, mert a horror almok (ilyen gonoszsagot még életembe nem éreztem, nemtudja aki nem éli át mi ez), meg az idegosszeroppanos állapotok annyira kicsinaltak. Reggel remegve ébredtem, ideges voltam, olyan gondolataim voltak, hogy megverek vaakit vagy kiugrom az ablaklon. Te jo eg. Nagy önkontroll kelleet, de előre féltem gyógyszerosztásbol. Szerencsére a doktornő 4-5 nap mulva itt lesz, oke, addig szedem, hatha mukszik. |
| | | | |
| | | | | | 245. espeke | 2008. május 16. 16:07 |
| | | | | | | Rájöttem, ha megcsinalom, illuziot kergetek. Ha nem csinálom; nem tudok róla leállni. Két fal között voltam. Aznap még elmentem melozni, de olyan pánikroham jött rám, amitol képtelen voltam szabadulni hiába probáltam relaxálni. Ilyen hogy; elbasztad a sorsod, az életed. Nem sikerult. Stb,stb. Minden ut zarva volt. Egyik sem volt jó út. Közbe természetesen tudtam, hogy a valódi spirituális meg mély lelki élményeimnek ehhez már köze sincs, ez egy rögesmzés valami, amit kergettem és most ugyérzem kudarcot vallot. Aztmondtam, felállok de nem ment. Jött a pánikroham és írtam egy pesti terapeutanak (vidéki vagyok) segítsen sürgős, már ilyeneken gondolkodtam hozzon ide 10 embert aki imadkozik ertem mert mar nem birom. Melohelyen tobbszor is lebasztak, amiért nem tudtam figyelni, egyszeruen keptelen voltam. A pesti arc megadta egy vidéki csaj számát, mondom oké nincs gond, mihejts tudok elmegyek hozzá. Valahogy átvészeltem még a melot, pánikroham egymás után. Meghalok, szétvagyok, kivagyok. Senkinek sem kivanom nagyon mély volt. De a java még csak ezután jött;
Elmentem a terapeutahoz, meséltem az jó volt, de aztan aztmondta, hogy nincs mar sok időm, mert össze fogok borulni. Megadta egy pesti csaj szamat, akihez azthittem el kell mennem. Lehet még egyszer jó lesz. Mondom oké, holnap hétvége, fel pestre. Bárhogyis. Ekkor már szüleim előtt sem tudtam titkolni, hogy nagyon rosszul vagyok. Hazaértem és mintha az a rész, aki nem birta elengedni, hogy az a kergetés illuzio volt hatalmába keritett volna. Mint egy 'harmadik én'. Így nveztem. Mint egy árnyék. Ugy képzeld el, mint egy vonalat, amin van egy becsípodés. Ez volt az. Egy becsipodott én rész. Azt akarta, hogy figyeljneke ra. Hazamentem de éreztem a testem már nem nagyon birja, oke iszok vizet, hátha jobb lesz. Otthon kiabáltam, és kozbe mondtam anyáméknak nyugi ez a gonosz énrész csak két énbe voltam vagy hogy mondjam. Ordibáltam, kiabáltam, csapkodtam, anyámat szitkoztam, mintha vmi leggonoszabb gonosz szalna meg. Persze kepbe votlam kozbe pszichologiailag mi tortenik, de egyszeruen annyi elfolytas volt esmost mint fel jott. Az egész család körém ult a szobába, még voltak kirohanásaim. Nagyon nehéz volt beszélni már, akkora feszultseg volt bennem, mintha 1 évnyi életelfolytás jönne most fel dühben. Anyám sokszor megrémült szerencsére ott volt a Panni. Azt akartam veluk elhihetetni, hogy spiritualis krizisen van, figyeljenek ram es ne zarassanak be. Mar total szétvoltam mint még soha. Aki ezt nem éli at nemtudja mi ez. Beszélni alig tudtam mar. Aztan ahogy kibeszéltem magam lenyugodtam, de üres voltam. Mintha még nem tudtam volna elengdni és ment a kör -> nemtudom elengedni -> kudarcot vallottam -> ki kell talalni valamit amivel elengedheem -> nem mert ez már rossz hiszen ezt csak ugy elvágni lehet -> kudarcot vallotam stbstb. Aztan ahogy kibeszéltem nyugodt lettem, de üres nagyon üres mint akit elválasztottak a szivétől. Nemtudtam már meghallani a zenét, ÜRES voltam mint egy test, LÉLEKtelenül. Nagyon szar érzés. Nagyon ÜRES. Másnap bevittek a pszichiátriára, aztmondták hetente bejarok majd. Ekkor már rendesen eluralkodott az 'árnyékénem' Bementem és ilyen godnolatok : jó, mindenkinek eljátszom hogy megörültem, álomvilágba menekülök es mindenki békén fog hagyni, megirom a rossz forgatókönyvem, igy megmenekulhetek a világ elől. Ezt ne ugy jképteld el hogy te ezt kitalalod, hanem ugy hogy ez iranyit es nemtudsz semmit sem tenni érte. Na és jött a pszichiáter. Elkezdtem elotte is ideges lenni, és igazabol sajnos ők nem nagyon érzik át az ember szenvedését, a spiritulis témák meg teljesen betegesek számukra. Aztmondtak ott kell maradnom..... |
| | | | |
| | | | | | 244. espeke | 2008. május 16. 15:57 |
| | | | | | | Nem tudom, hol kezdjem. Írtam a spirituális élmények topicba már, néhány nevezzük úgy spirituális élményeim közül párat. Mindezek valóban megtörténtek, van egyfajta ráérző képességem, amivel szelektálok mi az, amit az egom akar belemesélni 'önvédelemből' és mi az, ami megtörtént. Valóban történtek ilyenek. Ami a lényeg, és ahonnan kezdhetném a történetet;
Történt velem egy élmény, amit a buddhisták a lélek sötét éjszakájának neveznek. Amióta ez történt, összeállt egy nagyobb kép, és nem igazán tudtam ki vagyok. Minden, ami önző volt bennem, ami 'egos', el akartam fojtani, minden, ami a felsőbbrendűtől származott, vagy önzetlenségből meg akartam tartani. Egyfajta idillikus képet kerestem önmagamról. Hogy az egész honnan indult, inkább ne firtassuk. A lényeg, hogy az élmény óta nem igazán tudtam hová rakni magam, hogy ki is vagyok én. Úgyéreztem a holotróp légzés segíteni tud és egymagam akartam megcsinálni. Sose csináltam végig. A lényeg az, hogy ami előszőr a 'jó' (?) keresésének és ''egészséges önkeresésnek'' bizonyult, odáig fajult, hogy már semmi nem érdekelt csak az, hogy csinaljam meg a légzést. Ugyéreztem ellent mondok a sorsomnak, ha nem ezt teszem. Kozbe legmélyen tudtam, ez mégse igyvan. Elkezdtem rögeszmésen kergetni a légzést, amit sose tudtam megcsinalni igazán és mint vmi kulcs tekintettem rá, ami odaátra visz és megoldódik vagy legalábbis folytatható lesz minden onnan. A végére már nem érdekelt semmi csak ez, mindenbe jeleket képzeltem bele, amellett, hogy kulonleges tapasztalataim tényleg voltak, de azt nem az egom csinálta, vagy nem is tudok másképp fogalmazni. Egyszoval tudtam nem vagyok beteg, de betegesen, _rögeszmésen_ üldöztem ezt az egészet. Már nem érdekelt semmi es folyamatos ellentmondások voltak bennem az énemet illetően, így nem is indultam el semmilyen uton. Elvesztettem a baratnom, akivel ugyéreztem nagyon egyek vagyunk. A munkahelyem, az időmet, az energiámat, mindent. Azt vártam mikor lesz a nagy 'transzformáció', ami majd átvisz a túlpartra. Az egész odáig fajult, hogy már semmi más sem érdekelt, a melohelyeimet is elvesztettem pedig nagyon toleransak és megértőek voltak velem. A lényeg, hogy a 'történet végére' rögeszmésen uldoztem valamit, amibe hittem, majd megment és !felszabadít!. Kozbemindent, aki voltam, akar onzo, akar onzetlen elfolytottam magamba készülni a nagy ugrásra. Teljesen kivoltam már, de lelket öntött belém a 'túlpart illata'. MIntha csak ezért élnék, szó szerint. Aztan eljutottam egy olyan pontra hogy oke, itthon holotrop lélegzem és akkor végre vége lesz. Már nem is érdekelt, amit ad -mert adott dolgokat- csak hogy legyek tul rajta és felejhessem el. Kezdtem ugyérezni egyedul a makacsságom a gátja önmagamnak, de olyan gondolati kor épült ki, amit nemtudtam elhessegetni, ugyéreztem megtagadom onmagam, ha nem csinalom végig. Persze sosem sikerült, tul gorcsos voltam mindig.
Közbe jott egy lehetoség, hogy kimhetek londonba és én meg 'nagyon vártam már, hogy élhessek'. Tudtam, addig nem vagyok oké, míg ezen keresztul nem megyek. Az idő szoritott nagyon. A melohely mar elveszett tudtam, de london talan még fontos és összejöhet. Oké, holnap megcsinalom. Szoktam Ji Kingezni és valóban sokat segít, de mikor szembesültem a Ji Kingen keresztul, hogy valojaban csak ez a gondolati kor tart fogva, megdobbentem. Azthittem el tudom engedni, de nem tudtam. Mint egy ördögi kör. Nagyon talalo kifejezés. És ahová ez vezetett: |
| | | | |
|
