 |
Aktuális archívum 0001-1000rizsamatyi, 2003. február 7.  | |  | | | | |  | |  | | | "Hogyan lehet megvalósítani merészebb célokat, álmokat? "
Hinni kell bennük.
"Hogyan lehet a képességeket fejleszteni, esetleg újakat felvenni úgy, hogy az ember nem szakad meg a nagyobb erõfeszítés felhasználásakor? "
A képességet nem felvenni kell, hanem felismerni magadban.
" Akkor a céljainkat egyátalán mi találjuk ki saját magunknak, vagy beleszületünk, esetleg mások hatására fogalmazódnak meg bennünk?"
Ha a célok függnek bármitől is, akkor nem igazi célok.
Amikbe beleszületsz, amik mások határása fogalmazódnak meg benned, szerintem feladatok, amik szükségeges ahhoz, hogy felismerd a célod.
na, okoskodtam egy picit!
kukurikúúú ;) |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | detto
+szerintem szinte mindenkinek, vagy ha nem is nagyon sokaknak |
| | | | |
| | | | | | 181. cellux | 2003. június 13. 12:43 |
| | | | | | | "Ha az ember képességei szerint cselekszik, nem biztos, hogy minden úgy fog megtörténni, ahogy azt szeretné."
Persze, de ez nem baj. Semmire nincs garancia, pl. bármikor elüthet az autó, aztán vége van. Pont emiatt csinálhatjuk nyugodtan azt, ami a szívünk vágya, felesleges aggódni.
Az élet nem az egységben van (a célban), hanem a hozzá vezető útban. Misztikusabb megközelítésben mondhatnánk azt is, hogy az Isten először létrehozta a célt, aztán összegyűrte és visszadobta a sötétséget a történelem elejére, hogy feltámadjon az a vonzóerő a sötétség és a fény között, amitől beindulhat az élet és a kibontakozás. (A sötétség motivációja itt a fénnyel való újraegyesülés utáni vágyakozás.) Én ugyanezt a mintát látom piciben minden egyes emberi életben is.
"Hogyan lehet a képességeket fejleszteni, esetleg újakat felvenni úgy, hogy az ember nem szakad meg a nagyobb er?feszítés felhasználásakor?"
Szerintem ebben a világra való nyitottság a kulcs. Ahogy az ember fejlődik, egyre többet és többet tud befogadni abból a mindig is rendelkezésére álló információtárból, amit világnak nevezünk. Mindenki válogat magának a színkavalkádból egy csokorra valót, aztán felöltözik.
Én egyébként azon az állásponton vagyok, hogy a képességek adottak, azokat begyűjteni nem lehet (mint valami tárgyakat), csak kibontakoztatni az eleve bennünk rejlőt. Azokat a képességeket pedig, amelyek a mi alapképletünkben nincsenek benne, csak úgy lehet elérni, ha az alapképletünket (DNS) megváltoztatjuk. Ehhez pedig ma még elég komoly szellemi előtanulmányok szükségesek, és a folyamat nem is veszélytelen: egy kis megcsúszás és könnyen átmutálhatjuk magunkat valami szörnyeteggé.
Másik oldalról úgy látom, bármennyire csábító is az a lehetőség, hogy levessük magunkról esetleg utált és gyűlölt külsőnket, szerencsétlennek és utálatosnak tartott tulajdonságainkat, hogy utána átváltozhassunk tündérré, varázslóvá, nagy tudóssá vagy valami számunkra imponáló lénnyé, a valóság az, hogy ha látnánk az igazságot, könnyek között hálálkodnánk az Istennek, hogy nem engedte meg a börtönünk eldobását. Kissé prózaian: aki tudja, hogyan kell a szart arannyá változtatni, az nem az aranyban, hanem a szarban találja meg a boldogsága kulcsát.
"Akkor a céljainkat egyátalán mi találjuk ki saját magunknak, vagy beleszületünk, esetleg mások hatására fogalmazódnak meg bennünk?"
Én azt gondolom, hogy ez is, az is. Én hiszek a halál előtti létezésünkben, ebből kifolyólag azt is valószínűnek tartom, hogy a léleknek lehet valamiféle élet-küldetése. Ez önmagában meghatározhatja az életcélt. Másrészt az élet folyásában is felmerülnek célok, pl. lehet célunk az, hogy minél jobban idomuljunk a társadalomhoz, ne keltsünk feltűnést, biztonságban érezhessük magunkat, esetleg bármilyen értelemben "menők" legyünk, stb. Lehet célunk, hogy családot alapítsunk, együtt éljünk azzal, akit szeretünk... Ezekben keverednek a saját velünk született vágyaink és a társadalom elvárásai.
Szerintem azokkal a célokkal van probléma, amelyeknek semmi közük nincs a saját igazi önvalónkhoz. Ha valamivel nem tudunk azonosulni, és csak azért csináljuk, mert félünk felvállalni magunkat ("mindenki más is ezt csinálja, akkor én is ezt csinálom, mert nem akarok kilógni a sorból, és nem is ismerek senkit, aki segíthetne, hogy máshogy legyen"), az eléggé szerencsétlen dolog (bár végső soron teljesen érthető).
Én azon vagyok, hogy pl. ezen a közösségen (daath) keresztül is induljon be egy folyamat, aminek a során együtt kikutathatjuk, milyen lehetőségeink vannak egy őszintébb, valóságosabb élet kialakítására. És itt a közösség, a sok nézőpont, a különbözőségünk hatalmas erő, ezt egyedül csinálni majdhogynem egyenlő a lehetetlennel.
|
| | | | |
| | | | | | 180. Dreamy | 2003. június 13. 12:17 |
| | | | | | | | Kedves Narc,az az igazság, hogy nem csak kérdezek, de gondolkodom is a válaszokon, de most sokkal egyszerûbb ha nektek teszem fel és ráadásul még kíváncsi is vagyok a mélyenszántó gondolataitokra! |
| | | | |
| | | | | | 178. Dreamy | 2003. június 13. 11:46 |
| | | | | | | Hogyan lehet megvalósítani merészebb célokat, álmokat? Ha az ember képességei szerint cselekszik, nem biztos, hogy minden úgy fog megtörténni, ahogy azt szeretné.Hogyan lehet a képességeket fejleszteni, esetleg újakat felvenni úgy, hogy az ember nem szakad meg a nagyobb erõfeszítés felhasználásakor? Egyátalán a célok sajnos mindig függnek a társadalom adta nomáktól és értékektõl,illetve a társadalom nem minden cél eléréséhez segíti az utat. ( Sõt az én esetemben semmihez nem segített hozzá) Akkor a céljainkat egyátalán mi találjuk ki saját magunknak, vagy beleszületünk, esetleg mások hatására fogalmazódnak meg bennünk?
|
| | | | |
| | | | | | 177. cellux | 2003. június 13. 09:40 |
| | | | | | | "viszont milyen kitűzni céllá, hogy ne tűzz ki célokat, ne kelljen célokat kitűznöd ahhoz hogy elérd ami te vagy.
annak hogy célokat tűzünk ki, talán oka lehet az, hogy ebbe is beleneveltek, de ezt is hosszabb lenne kifejteni."
érzésem szerint ennek a mélyén megint csak a kétféle világszemlélet bújik meg:
a) kereszténység, dualitás: van egy "itt", és innen el akarunk jutni "oda"
b) buddhizmus, egységszemlélet: csak "itt" van, pontosabban nincsenek határok, ezért nincs értelme a megkülönböztetésnek
viszont ezek egyike sem rosszabb a másiknál: az egység a világ alapját, a kettősség meg a dinamikáját szolgáltatja. vagy mondjuk az egység az alany, a kettősség meg az állítmány.
szóval ki így, ki úgy.
|
| | | | |
| | | | | | 176. cellux | 2003. június 13. 09:34 |
| | | | | | | A célok kitűzését én nem úgy értettem (bár belátom, simán lehetett így érteni), hogy az ember nem tud magával mit kezdeni, és hogy legyen valami mégis, kitalál valamit, aztán azt megvalósítja.
Ez így nem működik, mert senki sem tudja magát becsapni, hogy higgyen valamiben, amiben nem hisz. Tehát a cél össze kell, hogy kapcsolódjon valamiféle jövő-látomással, valami elképzeléssel arról, hogy hova is akarunk eljutni, de az elképzelés önmagában nem elég: fel kell gyúlnia a tűznek is, égető vágyat kell érezned arra, hogy azt a látomást megvalósítsd. Különben nem fog menni (vagy csak nagyon kis perspektívájú célok esetében).
És itt tulajdonképpen ugyanazt mondom, amit Cauldfield, hiszen az, hogy te magad kivé szeretnél válni, az is egy ilyen jövő-látomás.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | tényleg kicsit gyorsan érkeznek a hozzászólások. de nagyon jó érzés olvasgatni, ki milyen világban él.
úgy veszem észre, a cél az lényegében az(mármint ahogy beszéltek róla azt jelenti: ), amilyen ember te lenni akarsz. cél azért kell, hogy legyen, ami hajtson. vagy tévedek?
ez olyan európai-amerikai dolog talán, hogy valami kell ami hajt, mert ettől az ember talán függőséget szenved...
mi a baj azzal, ha nincs célod, amit teszed azért teszed, mert az az ember(egyén) aki te vagy, olyan hogy azt teszi amit tesz, ami irányába az emberek legtöbbjének motiváltattatnia kell magát. ez a motiváltattattás nem biztos rossz dolog, nem biztos, hogy jó. engem azért zavarna, mert egyre távolabb vinne az egésztől(attól a nagy titkozatos egytől, tudjátok :). mármint az, hogy így fogom fel a dolgokat, merthogy amiről ti meg én beszélünk nagyjából ugyanaz, lényegi különbség lehet nincs, de azért számít.
azért írom ezt le, mert szerintem ezek azok a nagyon apró dolgok, amiket nagyon nehéz észrevenni magunkban, és nem biztos hogy tényleg hozzánk tartozik, vagy akarjuk hogy hozzánk tartozzon, csak a gyermekkori hipnotizáció (ha így jobban tetszik a tonál kiépítése) során került hozzánk, vagy később teljesen tudattalanul valamiféle manipulation által. és ha jól vettem részre eme kényelmes dolgoktól is meg akarnak itt az emberek (daath) szabadulni (talán ez is "cél" lehetne).
viszont milyen kitűzni céllá, hogy ne tűzz ki célokat, ne kelljen célokat kitűznöd ahhoz hogy elérd ami te vagy.
annak hogy célokat tűzünk ki, talán oka lehet az, hogy ebbe is beleneveltek, de ezt is hosszabb lenne kifejteni.
az hogy érdektelenséget érzel, vagy nincs erőd, az még nem baj, kell az is, a lényeg, hogy nem vagy érdektelen, vagy erővesztett. néha nagyon jót tesz egy kis nyugi, alvás, kelés, egy kis semmittevés - fekvés a fűben. valahonnan energiát is kell keríteni, hát még ha savak el is viszik. :-)))
nemtudom érthető-e teljesen amit írtam: átolvastam, úgy ahogy tanítottad :)de valamit reagáljatok rá, mert már kétszer kitörölte a felénél, de ugyanúgy leírtam ahogy volt. :-) nyugi.
üdv. cauldfield. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, Biga:
Két idézet nektek és persze mindenkinek másnak is:
-----------------------
ELÉGEDETTSÉG:
Úgy érzem: jó úton állok.
-----------------------
-----------------------
AZ EMBERI LÉPTÉKRŐL
Komitragikus:
villámfénynél próbálunk
regényt olvasni.
------------------------
(Fodor Ákos: Buddha Weimarban) |
| | | | |
| | | | | | 173. Vegha | 2003. június 12. 14:43 |
| | | | | | | | Ja, ez már nekem is túl sok. Mintha kimaradna néhány hozzászólás, a megszólításokból ítélve. Másnál nincs ilyen ? Vagy csak én nemtom tartani a tempót ? : ) |
| | | | |
|
