 |
Konferenciák, szimpóziumok, workshopokNarcissos, 2005. augusztus 25.  | |  | | | | |  | |  | | | | Az ilyen hozzászólások láttán én se tudok máshogy állni az emberi fejlődéshez, mint bizakodóan! Talán nem is olyan sokára egy komolyabb sebességre kapcsolhatunk, valamiért a Japán katasztrófát meglátva is ezt éreztem. |
| |  | |  |
| | | | | | 295. ezékiel | 2011. március 19. 11:34 |
| | | | | | | cellux! te vagy az a gondolkodó, akit olvasva az a kedves érzése támad az embernek, hogy mégse fog elveszni az emberiség.
korábbi hozzászólásodban a pszichoanalízist, mint oltási pontot említetted. először is: apró, magát poizonistának definiáló művészeti brigádomban évekkel ezelőtt felmerült ugyanez a probléma, miszerint csak úgy lehet a lényegi művészeti szándékot tolmácsolni, hogyha azt a jelnyelvet alkalmazzuk, amit a tömeg: művészeti értelemben ez a reklámok és a kommersz világa... bennem ez azóta is sokágú rendszereket teremtett, és őszintén szólva, ez valóban hatékony módszer lenne, ugyanakkor művészeti módszert emberileg megkérdőjelező és deszakralizáló, és nem tudom, hogy melyik a rossz megközelítés, Képileg: ha ismerném a gyógyszert, akkor úgy adnám be az emberiségnek, hogy közben mérget is be kellene adnom (mert élettanilag szükséges, a tiszta szérumtól elpusztulna), vagy mindenképpen dolgoznom kellene az oltási módszeren (vagy lehetetlen)
Freud (és a pszichoanalízis) kapcsán ugyanez a dilemma tízezerszeresen fölmerül, hiszen a pszichológia népszerűsége, és tömegekre gyakorolt hatása közismert, a Freud által megkezdett mitológia rendkívül dinamikusan tudta követni az emberi tudatállapotok Időbeli jellegzetességeit, a Nyugat historicizáló hajlamát, könnyedén integrálta a Kelet gondolatait is, és a pszichoanalízis módszereivel tulajdonképpen egy alapvető "értékrendszert", illetve mitológiát teremtettek, archetípusokkal, determináltsággal, a születés és a halál fontosságát is figyelembe vételező állásponttal.
Eliade szerint, egy képzeletbeli indiai filozófus azt mondaná a nyugati filozófiáról, hogy rendben, rájöttek arra, hogy "A Májá kozmikus és végső soron illuzórikus játék, ám amikor ilyenként fölismertük, amikor letéptük a Májá fátylát, az ember az abszolút Lét, a végső valóság előtt találja magát. A szorongást törékenységünk és alapvető irrealitásunk felismerése váltja ki, de ez az ismeret önmagában nem végcél: csak segít felismerni világbeli létünk illúzióját - ám ezen a ponton belép a második felismerés, az ember felfedezi, hogy a Nagy Illúzió, a Májá tudatlanságunkból táplálkozott, abból, hogy a kozmikus sorsot helytelen és abszurd módon a történetiséggel azonosítottuk. (...) Egy indiai könnyen megérti szorongásunkat, mert felfedeztük - nem azt, hogy a szillogizmus elvont értelmében halandók, hanem azt, hogy haldoklók, meghalófélben lévők vagyunk, könyörtelenül fölfal minket az Idő. Az indiai filozófus nagyon jól megérti félelmünket és szorongásunkat, mert végső soron saját halálunk felfedezéséről van szó. De miféle halálról? - kérdi az indiai. Neménünk, illuzórikus egyediségünk [tortaszeletiség], vagyis saját Májánk halála ez (...) az a Halál, ami rettegéssel tölt el benneteket, csupán illúzióitok és tudatlanságotok halála, újjászületés fogja követni, miután tudatára ébredtetek igazi kiléteteknek, az igazi létmódotoknak a feltételek nélküli szabad lény létmódjának."
szerintem azért nem működhetnek az oltási pont-relációk, mert Több-szerűséggel nem lehet magyarázni az Egy-szerűséget, és így tovább, végtelen ismeretelméleti paradoxon. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A pszichedlikus pszichoterápiát be kell emelni a mentálhigiéné és az egészségmegőrzés témaköre alá, nem betegség kezelés hanem prevenciós-jellegű önismereti céllal történő alkalmazásként (ettől persze még egyes betegségnek címkézett állapotokra is lehet jó hatással) Multidiszciplináris megközelítéssel működhetne az érdeklődők számára társasági formában. A belépéskor valamilyen tagdíj mellett, előzetes anamnesztikus és pszichológiai felmérés után, tapasztalt vezetővel vehetne részt üléseken. Sajnos a darabszámban meghatározott üléseken kívül nem jut eszembe jobb módszer, de ha valaki "beletanul" utána a társaság tagjai szabad felhasználásra is kaphatnának szereket. Utólag ezekről írásos formába kötelező lenne beszámolni (már ami leírható az élményből egyáltalán) ez az egész egy hosszútávú nyomon követéses vizsgálat alapjául is szolgálhatna. Persze tudom elég lenne egy buta ember, és a média véres kardján lobogtatná a szerencsétlen szert (nem a szer csinál hülyeségeket, hanem minden esetben az ember)
Na mindegy.
Minden ember külön valóság és alap eszköztárunkkal igen nehéz a másik világába bekapcsolódni vagy a mienket mással megosztani. Mégsem hiszek abban, hogy ez lehetetlen lenne. Erre nekem jó példával szolgált egy sokféleképp magyarázható trippünk: Úgy alakult, hogy cimborámmal végtelen időn keresztül tanulmányoztuk egy átlagos 7. emeleti panel WC-ének falát, nem beszéltünk, majd úgy döntöttünk írjuk le külön külön mi volt ott. Meglepő volt hogy a tekergőző csempéről miegymásról, szó szerint ugyanazt írtuk le, de még a javítások, kihúzott szavak és helyesírási hibák is egyeztek! Ez egy jó élmény volt:) Szóval szerintem be lehet kukkantani a torta közepibe. Amit deep írt a havi vagy akármilyen gyakori használatról az meg emberfüggő szerintem. Számomra egy jól sikerült trippet megemészteni, személyiségembe beépíteni jóval több időre van szükségem nekem. De kinek hogy. Magának a "tágabblétezésnek" meg folyamatosan keresem egyéb módjait, nálam is működik ha egy-két hetet egyedül csavargok valami hegyekbe, de hasonlóan befogadó szemszögből látom a világot amikor még egészen kicsi gyerekekkel "beszélgetek" ha sikerül ráhangolódnom, megkóstolni vele a zöld dupló kockát |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | cellux:
"ehelyett az az idea kristályosodott ki bennem, hogy felépítek magamból valamit, ami kérlelhetetlen matematikai törvényszerűségeknél fogva - amik nem rajtam múlnak (remélhetőleg) - meg fogja magát haladni és akkor úgy végem lesz, mint a botnak. "
na erre vigyázz inkább! :) a végességben az a legvégtelenebb, hogy attól véges, mert reiterálja önmagát. van ismerős, (khmmkhmmm) akinek sikerült ebbe a projektív halmazba annyira belekerülnie, hogy önmaga végessége a végtelenen belüli halmazként értelmezve elvesztette ezt a reiterációs képességet, az attraktor beragadt és a fraktál kikristályosodott (de ha akarja és gépközelben lesz, majd ő elmeséli, én a magam részéről így értettem...). talán nem is feltétlenül pszichedelikus pszichoterápia kell neked - ami szerintem akkor hasznos, ha nem vagy még annyira expert, mint amennyire pl. te - hanem neked is egy önsegítő csoportban való rendezés tenne jót, bár ki tudja. mostanában elég sok embert "kísértem" - és igyekszem nem kísérteni - és az a megfigyelésem, hogy a legtöbb lelkecskénél olyasmi a pszichedelikus élmény, mintha néznél egy videokazettáról filmet, amiben a film egyszercsak hoppá megtekeredik, egy másik film részlete átsejlik, bár néha nem értelmezhetően, aztán visszatekeredik és megy tovább az eredeti film. pedig valójában a tekeredések közt is ugyanaz a film volt nyilván... |
| | | | |
| | | | | | 292. cellux | 2011. március 19. 07:04 |
| | | | | | | "The very action of trying to get rid of an impediment or obstruction to being present validates the belief that the impediment exists. The harder we work at removing it, the more solid and real the impediment becomes. This process also conditions and reinforces a belief that presence is an experience that can be lost and found. To this extent then, our practice can condition and further prolong the pain and suffering that it is designed to remove."
"Írmagját se tűrd magadban semmiféle világjobbító szándéknak." /Weöres Sándor/
(És igen, az erdőirtás képe bennem is fel szokott merülni, és eléggé rémisztő tud lenni néha.)
köszi a reflexiókat.
azt hiszem, azért nyomatom ezt az "önmegsemmisítő gép" ideát, mert vonzanak az indirekt módszerek, valószínűleg azért, mert félek a direkt odanézéstől (és ez a betegség). nekem eddig nem sikerült elengedni, vagy ha mégis, mindig beleestem az ynul által belinkelt cikk emlegette csapdába, és aztán amikor megpróbáltam az ott leírtak szerint kikavarodni belőle, akkor szép lassan belekerültem egy rekurzív kényszerzubbonyba, aminek a vége mindig az lett, hogy "áh, hagyjuk". egyszerűen túl van vezérelve az agyam. (és nő sem vagyok, hogy immanens képességem legyen a meghaladásra.)
ehelyett az az idea kristályosodott ki bennem, hogy felépítek magamból valamit, ami kérlelhetetlen matematikai törvényszerűségeknél fogva - amik nem rajtam múlnak (remélhetőleg) - meg fogja magát haladni és akkor úgy végem lesz, mint a botnak. csinálok magamnak egy olyan szitut, amit nem lesz esélyem pervertálni. ez az indirekt módszer, erre utaltam azzal a járművel is, ami a torta közepe felé visz, miközben megsemmisíti önmagát.
persze sokkal könnyebb lenne megfordulni, meglátni és elfogadni a kinyújtott kezet, de az nekem valamiért nem megy.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "pont azért támogatom a pszichedelikus pszichoterápiát, hogy ha egyszer lehet, elmehessek betegnek és meggyógyulhassak"
én inkább elmennék egészségesnek egészséget hirdetni.
a betegség: luxus.
nem kell a gyógyuláshoz sem betegségtudat.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Megtanulni egymáshoz kapcsolódni sok szinten és felismerni, hogy van valami amivel teljesen egyedül vagyunk egy érmének a két oldala. Úgy értem, mi más okozhatna nagyobb empátiát, mint felismerni Azt a fajta magányt. Ennek elismerése és a szívbe ültetése nélkül viszont a kapcsolódás sokszor alapjaiban kisiklik, mert valami olyasmit akar orvosolni, amit nem lehet."
Ez gyönyörű. "the heart asks pleasure first..."
---
Más: amúgy túl sok címkézésnek csak erdőírtás a vége. |
| | | | |
| | | | | | 289. cellux | 2011. március 18. 23:03 |
| | | | | | | "a pszichedelikus pszichoterápia betegségtudatot ébreszt"
ez nekem nem gond, mert kapásból betegnek tartom magam. ha valaki azt mondja, hogy "a gyógyulás első lépése a betegség-tudat kialakulása", akkor sűrűn bólogatok. pont azért támogatom a pszichedelikus pszichoterápiát, hogy ha egyszer lehet, elmehessek betegnek és meggyógyulhassak (megengedhessem magamnak, hogy meggyógyuljak = legyen végre valami, amiről minden komponensemmel el tudom hinni, hogy működhet és így minden szinten meg tudom adni neki a zöld lámpát).
|
| | | | |
| | | | | | 288. ynul | 2011. március 18. 23:02 |
| | | | | | | Az emberek lelke szerintem egyrészt a Cellux által említett ünnepekre van kiéhezve, bár goa trance helyett innkább akusztikus vagy helyben termett elektro-akusztikus rezgésekbe ágyazva.
Másrészt az egyedülléttel való szembesülés és annak egy feloldhatatlan részével való találkozás és elfogadása nélkül szintén nem nevezhető felnőtt, beavatott embernek semelyik lényike. Thaföldön például férfiaknak legalább két hetet kötelező szerzetesként eltölteni, ami valljuk be, még nem jelent semmit, sokszor a szerzetesek a legnagyobb kópék mindenfele, de maga az, hogy abban a két hétben jelentős időt tölt egyedül, csendben, a természetben sokat jelent(het).
Megtanulni egymáshoz kapcsolódni sok szinten és felismerni, hogy van valami amivel teljesen egyedül vagyunk egy érmének a két oldala. Úgy értem, mi más okozhatna nagyobb empátiát, mint felismerni Azt a fajta magányt. Ennek elismerése és a szívbe ültetése nélkül viszont a kapcsolódás sokszor alapjaiban kisiklik, mert valami olyasmit akar orvosolni, amit nem lehet.
Bárcsak végre igazán mélyen el tudnám, el tudnánk fogadni ezt.
( http://www.teachenglishinasia.net/files/u2/zen_rock_garden.jpg http://c.photoshelter.com/img-get/I0000RsEFWVuZ7v4/s/700/700/banryutei-garden-6.jpg
) |
| | | | |
| | | | | | 287. cellux | 2011. március 18. 22:52 |
| | | | | | | "szerintem meg ahhoz - a klónozás és a tudatkontroll teljes térhódításáig legalábbis - túlságosan nagy a diverzitás, hogy bármilyen séma működhessen"
erre előhozhatom az egyik kedvenc metaforámat, amelyben a világot, mint tortát szemlélem, amelynek egyes szeletei a Tarot-kártya lapjait, vagy a zodiákus jegyeit, vagy éppen a rasszokat, vagy a vallásokat, stb. szimbolizálják (bármit, aminek a mentén az emberiség tényleges diverzitása megvalósul).
elképzelhetjük, hogy az egyes szeletek más színűek, és amit az egyik szeletben lévő magyaráz, azt csak az ő szeletében lakók - a hozzá hasonló színűek - értik (vagy hallják) meg. ja és persze ezek ilyen egymás mellett élő abszolút valóságok, amelyek mindegyike egyszerre igaz. :)
nahmost nyilvánvaló, hogy egy olyan séma, ami csak az egyik tortaszeletre vonatkoztatható, nem fog sikerre vezetni az egész torta minden érző lénye vonatkozásában. ezért ha world dominationra törekszünk, akkor olyan sémával célszerű előállni, ami a torta minden szeletében lakó lélek számára érthető, létező és releváns dolog.
ilyenből azonban csak egy van, a torta közepe. ami viszont nincs. öööö. ez az alfa és az ómega, a misztikus nullpont, ahonnan minden jött és ahová minden visszatér. a jeltelen szikla, ami semmit sem ad, önmagán kívül.
és akkor ezzel most mi legyen? mivel megfoghatatlan, elméletet építeni rá lehetetlenség. ugyanakkor minden elméletet (tortaszeletet) összetart és megtámogat.
(most jön az ereszkedés.)
mi lenne, ha kitalálnánk egy olyan járművet, ami elvisz a középpontba, és a rajta való utazás által megsemmisíti önmagát. valami olyasmi kéne, ami garantáltan semmivé esik szét a végén, hogy a hátramaradó valami ne rontsa el a semmi megtalálása fölött érzett örömünket. :)
a pszichedelikumokban való össztársadalmi elmélyedés szerintem pont ilyen. lehet, hogy a pszichedelikus pszichoterápia kezdetben szigorúnak és korlátozónak tűnik. de ez okkal van így: az elején valami nagyon kemény dolog kell, hogy ne égesse szét az az energia, ami ebben a dologban bújkál. de ha megszületett, és elkezd működni, akkor előbb-utóbb le fogja bontani (fel fogja szabadítani) önmagát. szerintem a pszichedelikumok által feltárt valóságot nem lehet bekorlátozni. trickster cuccok ezek, úgy vannak kitalálva, hogy mindig túljárjanak a furfangjukkal azon, ami éppen van.
vannak ezek az ok-okozati láncolatok, amiket az ötödik dimenzióból szemügyre lehet venni (hogy fogja kifutni magát egy adott idea szellemi síkon az időben). a pszichedelikus pszichoterápia nekem meggyőzőnek tűnik. ez nem fog beragadni önmagába, mert egy olyan tapasztalati útra épül, ami folytonosan meghaladja önmagát. ha beindul, kitekeri a világot maga körül. (here is the place of the trickster smile)
jót (?) tett nekem ez a konferencia, kezdek megint átmenni hívőbe.
|
| | | | |
| | | | | | 286. ezékiel | 2011. március 18. 22:10 |
| | | | | | | | ncsillag, küldetés apprecipiálva:D |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Celluxot miniszterelnöknek! :) |
| | | | |
|
