 |
Kultúrális izolációtetrahíd, 2005. július 17.  | |  | | | | |  | |  | | | Szép a felvetésed, majd írhatuink róla könyveket is, mert szvsz minden ilyen agyi csiholmány kompatibilis egy másikkal, már csak azzal is, hogy emberek időnként úgymond változnak és keresnek maguknak egy másikat.
Ami szerintem a dolog sava-borsa, hogy ezeket - legyen szó akár hitbéli ideológiáról, akár vallásról, tudom is én - mind tanulás révén nyerjük, az pedig egy folyamat és 1 röpke élet olykor még arra is kevés, hogy valaki igazán egyféle valamilyen legyen, nem véletlen hát, hogy az efféle szerepek annyira masszívan be tudnak tokosodni és oly nagy a hatalmuk.
Ezek csak fogalmak és kész. A köztudatban önálló életre kelnek (merthogy a valóság interszubjektív természetű, a társadalom meg tán még ennél is több), de amúgy csak bálvány mind. Ki-ki úgy él és úgy él vissza velük, ahogy akar (meg ahogy tud). Akár a legnagyobb jóhiszeműséggel is, hiszen pl. bizonyos körökben nagy divat lett az amatőr buddhizmus, amivel baromi bölcsnek lehet látszani, csak hát ez a bölcsesség ritkán terjed túl a moralizáláson. Egyszerűen nem ebbe születtünk bele. Pont.
Én azért azt vallom, néha nem árt kisütni az agyat és elvágni mindenféle múlthoz való pókfonalakat. Ilyenkor aztán izolált leszek és magányos, mint aki tökegyedül van a világban. Lehet felfedezni újra. És kevesebbet gondolkozni.
|
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Beb*szott Törökország, mi? ;)
pl3-ra: jó hogy pont most indítottad a topikot, mert tegnap/ma No Man's Landen benéztem a társaságot másfél biciklissel (haver 1-gyel). Hááááát.... Amíg ittam, a drogosokat néztem teljesen hülyének. A gombától mindenki hülye lett, aztán az ekitől az alkeszek, stonerek lettek teljesen gázak, most viszont... Most az összes spuris kattogó, porral működő undorító gép lett, az ekisek meg felhúzott duracell nyuszik, hátukon a réssel ahol be kell dobni a tablettát - szar volt látni őket kimerülni és szépen kattogva leállni, pofákat vágni, aztán ahogy néztek ki a fejükből... De ami még szarabb volt, NEM TARTOZNI KÖZÉJÜK. Mert mindeközben az egyikük csakcsak vigyázott rám, nem hagyott teljesen szétfolyni, meg fogta a kezem meg minden (ezúton mégegyszer köszönet Neked), és fantasztikus lett volna, ha a többiek is szóba álltak volna velem (nem tették, látszott rajtuk, hogy zavarom őket a puszta jelenlétemmel is). Szóval nem elvágni kell magad, hanem mindig a saját szellemi közegedben maradni, vagy legalábbis abban a tartományban, ahol senkit sem idegesítesz fel túlzottan, és vice versa. A keresztény-zsidó-iszlám kulturális szerelmi háromszög lakói is jobban teszik, ha inkább leszarják, hogy ki mit hisz MÁSHOGY, inkább arra kéne koncentrálni, amit UGYANÚGY hiszünk, a maradékot meg max. megemlíteni egy baráti csevej keretében. Aztán csak kiderül már végre, hogy mindenki tud mindent, csak össze-vissza beszélünk a nevetséges szavainkkal - és bezárhatna végre ez az állatkert. Nah, bocs de még tart a hofi :)
|
| | | | |
|
