 |
Rémálmokalphagirl, 2005. január 12.  | |  | | | | |  | |  | | | A felébredés és nemmegmozdulást az szokott lenni, ha a tudatod elöbb tér magához mint a tested, és akkor nem tudod mozgatni a dolgokat. Az álom másik fele talán egy asztrális projekció kezdete lehetett ami átment ien "alice csodaországban" effektusba, és elkezdett tudatos, vagy sima álommá alakulni.
Don Juan |
| |  | |  |
| | | | | | 361. tester | 2008. február 3. 18:22 |
| | | | | | | metametta.
sokat olvasod a daathot.
ennyi. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | ezt a mait nem tudom mire vélni.
elkezd a szomszéd kutyája ugatni kegyetlenül -szegénykének meghót a gazdija, és azóta éjjelente rendszeresen nekiáll dolgozni- fekébredtem, visszaaludtam. kis idő múlva alvási bénulás, hagytam, nóóópara stb. egyszercsak nem tudom ledönteni, h hol vagyok jelen, álomországban, vagy szolipszistavalóságvilágban (értsd: sima jelen), van a szobám, az uv izzó felett lassan fluktuáló uv-s háromszögekkel, a rozmaringillattal, nagyon távoli, kissé hamisnak, gépinek tűnő kutyaugatással, van a flitteres sál az ágyvégén, a diszkószív vetíti a kis fényeket, szóval minden olyan, amilyen szokott lenni, elindul egy warp a kép jobb felső sarkából, és kikockáz egy részt, kb mintha elromlana a felbontás iszonyatosan, négy-öt csíkban ilyen bazi nagy négyzet-pixelek vagy mik lesznek, és ezek erőkarokként szétszedik az egész képet, középen marad egy fekete lyuk, mint a régi tilitolis mozaik-játékoknál. az erőkarok 3ds "kábé-julia" fraktálokká rendeződnek, egyre nehezülök, érzem, hogy mindjárt tényleg elaluszkálok, akkor ezek a csápok, vagy mik kinyitják a szememet, és ugyanott fekszem, csak felébredtem, de még nem birok megmozdulni. ez volt. mi volt ez? hypnagóg? vagy mi? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Múltkor egy furcsa rém álmom volt.
Azt álmodtam hogy levágták a rasztámat, de csak félig! Elöl kopasz hátul raszta. Nagyon beparáztam.
Aztán rájöttem hogy ilyen velem nem történhet! Egyszerüen nem hagynám, ekkor rájöttem hogy ezt csak álmodhatom. Még mindig álmodva és tudtva hogy álmodom sikerült magam meggyőzni hogy felébredjek.
Amikor felébredtem az első mozdulattal a fejemhez nyúltam. Micsoda megkönnyebbülés volt:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nem,azt azért tartom magam mellett üldözési mániám van :D 3 kard van a szobámba egyik az ágyamba hever az éjjeli szekrényemen meg egy boxer figyel.
Amúgy a 2. bekezdés.Hogy voltam már etc.Az nem egy másik álom.Szal az megtörtént eset. |
| | | | |
| | | | | | 357. metta | 2007. december 27. 23:47 |
| | | | | | | romulus.
sokat olvasod a daathot.
ennyi. |
| | | | |
| | | | | | 356. monkey | 2007. december 27. 12:50 |
| | | | | | | | és az ilyen álmok esetére tartasz szamurájkardot az ágyad mellett?:D:D |
| | | | |
| | | | | | 355. Romulus | 2007. december 26. 23:15 |
| | | | | | | A testvéremmel a psyhátrián voltunk.és egy liftel közlekedtünk a szintek között egyre lejjebb ls lejjebb szintenként egyre kórosabb betegségek/betegek. Egy hangos bemondón mondogatta egy alak hogy ezen és ezen a szinten ez és ez található
"3.Szint tisztelt látogatók dawnkór"
és ott gyagyultak körülöttünk az emberek.
A legalsó szinten voltak a "totális elmebetegek"
valahogy kiszabadult mindenki és ránk táamdtak félelmetes volt.
Arra keltem hogy valaki egy késsel döfködi a hasamat(ez még az álomrésze volT) aztán zilálva felébredtem megragadtam az ágyam mellett ehverőszamuráj kardomat és nyugtáztam hogy csak egy álom volt...
Korábban voltam már psyhátrián beszéglettem iyen emberekkel és eléggé jól elvoltunk pedig ápolók eltűntek (iyen rémisszük be az új beteget style) de ez most parás volt nagyon.
Valaki megfejti? |
| | | | |
| | | | | | 354. sonek | 2007. november 9. 16:26 |
| | | | | | | | nárcisztikus énünk korlátok nélküli kiteljesedése.. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | legutóbbi álmom elég durva volt. 1 ismerősömet gyűlöltem álmomban, de nem tudom miért. folyamatosan szídtam, elmondtam mindennek, pedig semmi okom nem volt rá. 1ébként elég sokat köszönhetek neki és semmi bajom nincs vele, 1általán nem haragszom rá. de álmomban vmiért mégis, és nem tudtam fékezni magam, tudtam h nem kéne ilyeneket mondani, de nem bírtam abbahagyni, őrület határán voltam, nagyon szar volt:/ nem tudtam magamban elnyomni azt a gyűlöletet amit éreztem de az a legdurvább benne h nem tudtam mért érzem ezt. lehet nem is rá haragudtam csak rajta töltöttem ki az eddigi sérelmeimet... elég megrázó volt felkelés után is 1 jó ideig |
| | | | |
|
