 |
A dió, ami szerecsen :)papuan taipan, 2004. december 10.  | |  | | | | |  | |  | | | Az Őr
reggelfele megtalált minket az arborétumőr, undorító lény volt. nem tudtuk felfogni, hogy lehet egy aggyal rendelkező élőlény ennyire lassú gondolkozású, hiszen a mi agyunk már túllépte a biológia határait. kikísért minket a bejárathoz, mondta hogy kihívja a rendőröket, nem ijedtünk meg agyon, már normál méretű volt a pupillánk, a jointot alsógatyámba rejtettem. megjöttek a rendőrök. nem ránk voltak mérgesek, hanem az őrre, értelem szerűen. mi úgynéztünk ki mint valami inteligens művészek. az volta z alabink hogy bejöttünk nyitás előtt egy órával, festeni meg zenélni. arendőrök felvették az adatokat. ez meglehetősen hosszú időnek tűnt. majd az őr elkezdett pattogni hogy ő feljelentést akar tenni. rendőrök arcán nagyonsok érzelemet láttunk, ahogy semmi kedvünk nics az egészhez. a rendőr különvonult civil telefonnal, beszélt pár sort és elmagyarázta az őrnek hogy mijen bonyolult leintézni a feljeletéshez kelló papírtokat. közben elenedtek mindeket.
el kartam még tolni ajointot, de akomám befáradta, később nagyon sanjálták. én hazamentem, és tanyám hátsó kerjére, egy megáltt alföldi homokbucka tetejére kilütem és a temrészet bámulása közepette elszívtam a jointot. hirtelen buddhának érezme magam. rájöttemm hogy a trip maga volt e felsőbb semlegesség, mert megvolt mindennenk a jó és a rossz érsze, pont anyni jó amennyire rossz, és olyan jó hogy az már rossz és ojan rossz hogy az már jó.
nemsokára rá befeküttem aludni és 24 órát aludtam. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | A Nap.
eddig sötét csillagsütötte táj, csak homályos körvonalak.
s elkezdet szín hullámzani a tájba. hihetelen vizuális katarzis. éjszaka nem láttuk, milyen szép is valójában a táj, milyen színes.
ekkorra ismét leveszett a kommunikáció. a magyar nyelv édeskevésnek találtam érzelmeim kifejezésére. trip alatt sokszor vágytam hogy ismerjek egy felsőbb nyelvet, ilyenkor óegyiptoimul kezdtem gondolkozni, de nem ment. gondolatok híján pedig, érzéseket tudtunk közölni egymással, érzésekben társalogtunk, azáltal, hogy ujjainkal és mutogattuk egymásnak a természetet. mindíg egy olyan növényre mutattam, ami takarta az éppen aktuális érzéseimet, vagy fordítva, kitudja. majd már ezen is tovább léptünk. bámultuk egymást szótlanul s a szemünkel mondtunk többet mint bármennyi szó.
sétálgattunk, lassan újra visszaért a hangunk.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Tripjátékok:
Hangszóró: két pici hangszóró két két elemmel, mp3 lejátszó üzemelteti(hihetetlen nehéz volt beállítani, miközben űrlény írások rohantak az lcd-n). ebből a nagyonkevés hangforrásból éreztem a tökéletes dolby hangzást. a zenének, állaga, színe, hangulata, témája, íze, tapintása van, és nagyon sok van belőle, röpködnek körülöttem a hangok. érzések szintjén beszélgettem a hangszórókkal. még ha kívülről ismertem volna a számokat, sem tudtam volna megmondani mit hallgatunk éppen. utólag kiderült, pink floydnak az ambientes számait hallgattuk.
Lefekvés: ha egyszer megetettük, nehéz volt megmozdulni, tolt lefelé az érzés áradat ami a külvilágból érkezett, a gravitáció fogalma megváltozik.
Étel: az ízeknek akárcsak a hangoknak, mindenük megvan, minden alap, és mentális érzékszervvel felfoghatóak("a nyelveddel látod a felszínét, annak teljes valójában"). elbeszélgettem egy narancs érzelmeivel, azon érzelmekkel amiket felvett élete során: napsütés, vegyszer, szüret, fa ládák, hideg sötét kamrák.
gumicukor: érzem a gyárak gépi érzelem mentes életét. mintha semmit nem vettem volna a számban, egyszerűen nem illik oda, nem természetes.
és így tovább, elég sok tripkaját hoztunk magunkal.
ekkor dúrván elveszítettem a valóságot és zuhantam magamba, elkövettem a hibát hogy lefeküdtem a földre. ekkor éreztem valami olyasmit mint a komám, mikor hélyanaként szakadt magába. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És ez csak a vizuál része.
Megjött az emocionális rész. Ekkor vált világossá hogy ez már nem az lsd hatása
Az egész körülöttem lévő világból minden felfogtam amit lehetett. Plusz egy ojan dolgot amit igen nehéz körülírni. Komám fogalmazta meg utólag: földhöz tapos az érzés. Folyamatosna meglááásnélkül egyfolytában mardosott az eufória. Akkora eufória, ami már égetett.
Egy pillanatban éreztem az érzések jó ésrosz oldlaát egyaránt, ésreztem a semlegességet, a tökéletes, tiszta eufóriát. A társaság közben tejjes káoszba fullad, kommunikáció képtelenek vagyunk, megállás nélkül halu. Egy Komám sokszor odajött és fogdosott minket, megpróbált megbizonoysodni, él e még egyátalán, vagy ijen a halál azt mondta: álmodik, meghalt.
Másik Komám kifejetette, zuhan bele magába, rétegenként szakad bele a lelkébe, minden rétegen a szenvedés, és az eufória összhangjait éli meg. harmadik Komám: a társaság tagjaiban éli meg saját jelleme különböző részeit. negyedik Komám mélységes részleteiben látja a körülötte lévő természetet, és "látja" a fák érzelmeit. Én érzések formájában beszélgettem a természettel, különböző formák beszélték maguk témáját, mely túlmutat a puszta szövegen: érzelmek. méylségesen méylen. ahogy rohamoztak az érzések, sokszor volt tértorzuáls érzése midenkinek. az idő megtört, egy érzésutazásegy világnak tűnt, s mikor vége lett a hullámnak, hallottam hogy még mindíg az a beszédtéma. ugyanis folymatosna próbáltak beszélni, de értelemteln volt, csak üres szavak hgyták el a komákat, mégis követtem valamennyire, csakhogy érezzem az időt. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Elkezdődött.
Ami most következik, nem lesz egyszerű menet, már akkor éreztem.
Folyamatos halu, nem kifejlett haluk, primitív ábrák mindenhol a fákon, főleg gyümölcsök, sok levél kisvártatva már csak az összefüggő dzsungelt láttam, a látásom kinyílt, a periférikus látás kiélesedik, nemsoká már körbe láttam, az egész fejem egy nagy szem. nem tudtam nyitva van a szeme vagy sem, fojamatos intenzív halu megállás nélkül volt hogy a valóságot láttam sokkoló részletességgel, s volt hogy a haluvilágot, a dzsungelt.
Az érzékeim összekapcsolódtak, fojamatos szinesztéziák, látás, hallás, szaglás, tapintás, ízérzékelés összekapcsolódik, nem látok nem hallok. Érzékelek. Felfogok.
Lsd közel sem okoz ijen dúrva vizuált egymagában.
És ez csak a vizuál része. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Recept 1 főre: Fél bélyeg, 15 g szerecsendió, C vitamin.
Helyszín: Kecskemét, arborétum.
A papírt gond nélkül beszereztük, én még egy nagyonkevés füvet is elraktam, csak magamnak. Trip elpőtt pár nappal baj lett, komám elveszítette a papírt, de 2 nap idegesség után meglett. Minden előállt.
Komáim, eljöttek anyámhoz, ott reszeltük le a diót, joghurttal letuszkoltuk. Enyhe rosszullét, kezelhető. Elindultunk a helyszínre, útközben összefutottunk további komákkal, akiknek vittük a lereszelt diót és öblítőt, megették. Ekkor koccintottunk a bélyeggel, megtekertem egy kisujjamnyi jointot magamnak(a másodikat már nem tudtam megtekerni, beütött a dió: gondterheltség, remegő kéz, jónagy adag izgulás, dió szájíz, kezelhető). Egy kis összevissza után eljutottunk a helyszínre, mikor meglátták hogy át kell mászni a kerítésen néhány hozzánk verődött srác leszakadt. Mikor átmásztunk elkezdett beütni vizuálisan, csak enyhe lsd szerű halu. Bementünk leültünk tuják mellé, különültem egy csatlóssal, megismerkedtem vele, elszívtuk a picijointot. vizuálok kezdődnek, és éreztem egy új érzést, amit a dió adott a fél bélyeghez: nyugalmas, tiszta eufória, nyugodt mint egy ambient zene. beszélgettünk mint megfáradt vándorok. Felálltam, nemsoká, meglátom, komák hogyvannak. beműködtették a kishangszórókat az mp3 lejátszóhoz, jó hogy volt nálunk egy kis teknika. rögvest hogy egy új érzésen csodálkoztam: érzelmeketl besézlgettek a hangszórók, melyből meghatározhatalan zene jött(ekkor ralizáltam hogy haluzok mint akinek kötelező). Komák hirtelen elindultak befelé az erdőbe, elveszítettem a fonalat, csak követtem őket, józan párom vezetett karon. Folyamatos halucináció, törik a tér, hiába fókuszálok lehetelen, átadom magam, sodródok, beszédképességem elveszett, nyammogva beszélek csak párom érthet(ez nálam normális, tudatosan hagyom el az agyam, nem foglakozok a megfogalmazással, csak az érzéssel sodródok, minden trippen beszédképtelen vagyok) sétáltunk sétáltunk, hosszúnak tűnt ahogy kerültünk beljebb az erdőbe elkezdődött a szerecsnedió trip, különvált a bélyegtől.
Na ez egy dúrva trip lesz. |
| | | | |
| | | | | | 56. escort | 2009. március 19. 14:05 |
| | | | | | | Tudom, hogy ez nem túl jó cucc de azért kibrobáltam...
Amúgy nekem nem jött be, a hatás az elöbbiekben irtakhoz képest nem erősödött. De rendesen aludni viszont nem tudtam. A testem ok csak fáradt, mintha buliztam volna egész éjjel, egy kis party droggal füszerezve.
Reggel 5:30 kor kerültem ágyba 7:30 ig tudtam ágyban maradni ebböl kb 1/2 órát tudtam aludni, aztán picit fent voltam, nyomtam 1000mg C-vitamint+ vízet ittam,éreztem hogy eléggé rosszul vagyok. Megmértem a lázam de nem volt, a vérnyomásom kicsit alacsony de nem vészes, a pulzusom viszont csak 52 volt. Aztán vissza az ágyba mert nem nagyon tudtam nyitva tartani a szemem. Most már 11:30-ig tudtam aludni, már jobban voltam de még nem tökéletesen(elégé méreg ez a cucc, szerintem)ezután toltam egy vitamin bombát(A, B1, B3, D3, C, E, B-komplex, nyomelem és ásványi anyag). ezután egy fél órával már kutya bajom, friss vagyok. Vérnyomásom és a pulzusom is rendbe.
De az biztos, hogy többet nem probálom. Inkább maradok a jó öreg Marikánál. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Szerintem a 15 g szerecsendió önmagában, kávé nélkül is eléggé terheli a gyomrod...kíváncsi leszek majd a másnap/harmadnapról hogy vélekedsz:) nem hiszem, hogy a lehető legjobb anyaggal próbálkozol... |
| | | | |
| | | | | | 54. escort | 2009. március 19. 03:16 |
| | | | | | | Most kezdek érezni valamit, zsibbadás, szédelgés, látás-érzéklet romlás, a szemem reakció idejének csökkenése, olyan mintha ekiztem volna bár a zene nekem nem jön be inkább csak... most veszem észre, hogy elkeztem elmélkedni.
Ittam egy kávét, na ezt senkinek nem ajánlom, mert megterheli a gyomrot,enyhén bele- bele nyilaló hasfájásom van.
Lassan az irás már nehezebben megy.
Folyt köv. |
| | | | |
| | | | | | 53. escort | 2009. március 19. 01:03 |
| | | | | | | Na én is kibrobiztam ezt a szerecsen okoságot.
15g-t nyomtam be vízel, de ezután semmi hatás.
Aztán megint vettem(vagyis ma) egy másfajtát megint nyomtam 15 g-t kb 2 órája, na most várom a hatást...:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az már talán inkább szerfüggő, hogy ugyan azt hallod, csak jobban tetszik; ugyan azt hallod, csak többet fogsz fel belőle; vagy picikét még talán a hallásod is élesedik (na nem supermenre csak mondjuk 5-10%-al, pl. olyan alapokon hogy a pupilla is kitágul egyes szerektől, és szürkületben is jobban látsz, vagy akár "tüzelnek az idegsejtek" és jobb az ingerfeldolgozás), és a tudatalatti megkomponálja a hiányzó részeket azzal, amivel szerinte tökéletessé válna a mű. (akár úgy, hogy kipótolja a 41Khz fölötti tartományt amit levág a PCM audió, akár új hangokat rak mellé, pl. hangszereket/effekteket a háttérbe, amik sosem voltak ott). Ha a szer tompít, akkor inkább csak jobban tetszik ugyan az, ha növeli a fantáziát, akkor kipótol, stb.
Amit írtál, arról még az jutott eszembe, hogy velem is megesett már hogy megtetszett egy szám, napjában többször meghallgattam, nem tudtam betelni vele, és egyszer csak mikor hallgattam mintha már nem is tetszett volna, de nem azért mert már ráuntam (pl. aznap még először hallottam, és még napokig elővettem utána is). Egyszerűen nem kapott el akkor (nem jött a "hú de jó" érzés).
Sőt, az is, mikor ráhangolódok valami zenére. Mikor utazom 2 órás PVD rádiószettet szoktam vinni a buszra. Ez néha iszonyat jó válogatás, néha gyengécske. Mégis, ha ez van épp soron inkább azt hallgatom, mint a motorzúgást, és valahogy fél óra után mintha elkezdenék szépséget találni az amúgy szokásostól gyengébb számokban is.
Én szinte sosem emlékszem az álmaimra, esetleg olyankor, ha felriadok belőlük, vagy még inkább ritkábban, mikor olyan jó dolog történik velem, hogy izgatottá válok, és rájövök, hogy álmodom ezért visszaúszom a valóságba.
Ezt nem tudom miért van így, akkor se emlékszem álmokra ha 12, akkor se ha 5, de ha 8 órát alszom akár kimerülten fekve akár úgy hogy alig bírok elaludni mert korán van még csak korán is kelek majd.
Szóval az álmokhoz nem nagyon tudok mit hozzátenni. Bár azon elgondolkodtam már, hogy vajon azért kezdtem-e érdeklődni a hallucinogén szerek iránt, hogy pótoljam az álmok helyén lévő űrt? (bár ha tudat alatt ez is volt az indíték inkább az volt a fordulópont mikor elkezdtem beszámolókat olvasni, ahol más érdekes aspektusai is előkerültek a psychedelikus szereknek). A psychedelic műfajba sorolható zenéket is szeretem mióta először hallottam ilyet, pedig akkor szerhasználatra sosem gondoltam. (még alkoholszűz voltam, de nem az a fajta aki be van zsongva hogy elveszítse azt, nem is érdekelt még 16 évesen pedig akkoriban sok fiatal piál vagy narkózik már). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Nostra:
Kösz a beszámolót, és pluszpont azért mert már elözetesen utánaolvastál a témának itt. Gondolom alapállapotban nem szoktál/tudsz ennyire intenzíven rákoncentrálni a zenehallgatásra, hanem ehhez kellett a dió lebénító-figyelembeszükítö hatása, amit gyk. remekül tudtál hasznosítani. De ha ennyire bele tudsz mélyülni a zenébe, akkor esetleg bejövös lehetne számodra valamilyen relaxálós-meditálós gyakorlat rendszeres végzése - a rendszeres szerecsendiózás helyett :)
janos666:
"Én még mindig arra szavazok, hogy a psychedelikus szerek hatása alatt nagyobb szerepet játszik, hogy az agy tetszése szerint pótolja ki a zenét, mintsem hogy feljavítja a botfülünket olyanra, mint a legnagyobb zeneszerzők közti TOP3-é."
Érdekes észrevétel. Az is figyelembe veendö, hogy a hallásélményhez még fül sem kell mindig, hiszen álmunkban is hallhatunk nagyon szép zenéket (pedig akkor nincsen külsö ingerforrás). Lehet, hogy az egész egy felcímkézés: bekapcsol a szokásos hallásélmény-érzékelési lánc végén a "na ez jó zene!" gondolata (az azt megelözö érzékelési láncszemek megléte nélkül)?
|
| | | | |
|
