 |
---Ketamin---Kerub, 2004. szeptember 27.  | |  | | | | 218. scp | 2007. november 8. 23:59 |
| |  | |  | | | Sziasztok,
Lenne egy kérdésem. Ami a piacon "í-por, ica, ilonka" néven forog, az ketamin? Ez lehet hogy hülye kérdés, de eddig mindig is azt hittem, hogy az PCP, azaz fenciklidin, ami amúgy a ketamin elég közeli haverja, szintén disszociatív. Hogy ezt honnan vettem, nem tudom. |
| |  | |  |
| | | | | | 217. Romulus | 2007. november 8. 22:47 |
| | | | | | | Hat igen az erdekes volt amikor kerestettuk veluk a packetet :D meg, szagolgattuk, hogy mi lehet benne:D
Nah erebos crack vagy keta crack vagy keta? :D:D |
| | | | |
| | | | | | 216. Erebos | 2007. november 8. 22:08 |
| | | | | | | | nekem igazából a ketamintól a legjobban ozorán ment el a hangulatom az orvosi sátorban, amikor a doki nem tudta mi a baja egy szerencsétlennek, és én derítettem ki, h k alagút... sosem szeretném magam úgy látni. jó tudom , hogy ez nem a szer hibája , a használóé, de akkor döbbentem rá, hogy valójában én erre az élményre nem vágyom. elég rádöbbentő jelenet volt. a másik, hogy rengetegn meséltek róla, hogy milyen az élmény, de szerintem ha már pszichedelikum akkor nem ketamin :) |
| | | | |
| | | | | | 215. Romulus | 2007. november 4. 00:42 |
| | | | | | | Igazából ez elég 'tanúságos". Írónia benne, hogy senkise fog belőle tanulni. Mindenki épp úgy tolja tovább és mondja,h. hát szerencsétlen srác nah mind1 velem ez nem fordul elő.Szerintem mindenki csak a saját hibájából tanul.De azért maximális respect, hogy egyáltalán képes voltál leírni ezeket.Arról nem is beszélve, hogy valszeg benned volt a szándék is a "próbáljuk menteni a menthető embereket" címszóval.
Írj egy könyvet,add ki,mond el a szüleidnek, hogy mi volt, megérdemlik tudni.
Aztán csak okosan. |
| | | | |
| | | | | | 214. zeep | 2007. november 3. 19:14 |
| | | | | | | Hát volt egy időszak,mikor nem igazán volt erős az elhatározás ,valahol a tudatomban motoszkált, hogy ez igy nem jó,voltak pillanatok ,mikor megelégeltem a folytonos kábulást,és kissebb időkre letettem,"soha többet" címszóval,de az önnhazugság,hogy bármikor kitudok szállni,ezért még most inkább nem jelmondat mindig visszarántott, és teljes mélységében valahogy nem láttam át a baj súlyát. Barátok,ismerősök eleinte sokat próbáltak segíteni,de hát az nem igazán volt erős lökés rajtam,mert ugye azon kívül nem sokat tudtak tenni, hogy mondták ,hogy nem kellene,hagyd abba stb. Olyanokat tudtak mondani amit valahol magam is tudtam anélkül h bárki elmondta volna nekem.Persze támaszt jelentettek, mert néha kitehettem a lelkem nekik,de ők teljesen nem értették ezt meg,hiszen nikotinfüggőségen kívül mást nem éreztek még,ezért nem is tudták átérezni igazán.Ez egy jódarabig így ment, hogy le akarok állni,le akarok állni,de sose történt meg igazán,csak hullámokban.Igazán elrettentő példa emlékszem az volt, mikor másokban magamra leltem.Olyan emberekben akik a szememben lecsúszott narkósok voltak és tőlük külömbnek éreztem magam,akik világa csak a drog körül forgott,és egy napon rádöbbentem ,hogy én ugyan az vagyok,egy jellemtelen semmitsemérő ember,és már végképp nem vagyok külömb tőlük.Emellett észrevettem a hatalmas kontrasztot az életemben,nyakambaszakadt a döbbenet hogy mennyit változtam az évek alatt, hogy végképp elvesztettem a régi önnmagam, hogy már nem ugyanaz az ember vagyok aki voltam,nem az a jókedvű,ismerkedő mindenkivel jóbanlevő fiatal.Hazudtam,szartam mindenre,régi magam elé kitűzött céljaim köddé váltam,szószerint nem volt egy célom sem,hányingert kaptam ,ha arra gondoltam hogy karriert kéne kiépítenem,olyasmivel kellene foglalkoznom hogy munka,család,...élet.Egyszer csak tisztán láttam,hogy lelkileg instabillá váltam és körülöttem minden megromlott.Megromlott a kapcsoaltom barátokkal,szülőkkel,és egyszerűen nem voltam képes irányítani a saját életemet,kínná váltak a mindennapok,amiből csak a tudatmódosítás jelentett kiutat.Rádöbbentem ,hogy egyre igénytelenebb lettem,nem érdekelt hogy más mit gondol rólam,nem foglalkoztam a külsőmmel,és egocentrikus lettem.Csak én csak én más baja le van szarva ,elég bajom van nekem.Igazán az erre való rádöbbenés volt a legnyomósabb ok ami arra a pontra vezetett h ennek véget kell vetni.Rájöttem h azok az emberek akikért az igazi barátokat félrelöktem nem fognak rajtam segíteni soha a bajban,rájuk nem számíthatok.Rájöttem h igazi fájdalmat azoknak okoztam akik igazán szeretnek és mindent megtettek értem.Családom nem tudta-tudja ezt a pályafutást,de a változást észlelték ,csak nem tudták miért van.Sok bosszuságot okoztam nekik hirtelen agressziommal,légbőljött üvöltéssel ingerlékenységgel,azzal h nem törődtem velük,persze nem tudták ennek okát.Valahol pont azok itták meg a levét akik végképp nem szolgáltak rá.Egy idő után nem tudtam már a tükörbe nézni és akárhányszor szerhez nyultam undort éreztem önmagamtól,lelkiismeretfurdalás gyötört.Visszaemlékeztem a lecsúszás folyamatára, h mikor csak füvezgettem eszem ágában nem volt máshoz nyúlni ,sőtt büszke voltam rá h én csak ezt és én különb vagyok a többi szartól,mert nem tömöm magamba a sok szennyet..később ez megváltozott és gondolkodás nélkül ettem bármit arra büszkén érezve..
Gén válaszodra tömören válaszolva lassan érett ez meg bennem,nagyon nehéz folyamat volt,küzdve önnmagammal,és a legfontosabb ,legnyomósabb az önfelismerés volt,a bajra való rádöbbenés. Mások igazán nem tudtak segíteni mert nem volt velem egycipőben senki,aki barát volt az nem narkózott soha,akik narkós haverok voltak azok meg beletörődtek sorsukba és leszarták h na nekem elegem van belőle..nem voltam velük ők attól ugyan ugy beálltak szartak rá h ott vagyok vagy nem. Hálistennek tragédia nem történt ami történésként vezett volna a helyes útra. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | zeep:
Kösz a személyes történeted megosztását!
Ez a "vissza-/felcsúszás" hogyan történt? Lassan ért be a dolog és hirtelen megelégelted, vagy voltak nagyobb lépésszerü kiugrások? Rádöbbentö események? Hogyan segítettek mások neked? |
| | | | |
| | | | | | 212. zeep | 2007. november 3. 11:04 |
| | | | | | | | Cannabisról meg annyit, hogy amennyire azt hiszik róla ,hogy veszélytelen ,annyira alattomos.Rendszeres,főleg napi fogyasztás esetén ill. utókövetkezményeképp elveszted teljes ambíciódat (nálam ez történt),semmit sincs kedved csinálni, amit csinálni kell azt minél hamarabb le akarod tudni és az egész életed egy nagy kapkodás... |
| | | | |
| | | | | | 211. zeep | 2007. november 3. 10:26 |
| | | | | | | | Ez a magadat kívülről figyelve dolog elég szar tud lenni,nálam is jelentkezett.Úgy tudnám leírni, hogy látom ahogy egyre gyorsulok-gyorsulok,előttem a fal és hiába taposom a féket nem lassul a jármű alattam,de mindezt kívülállóként érzékeltem,nem volt beleszólásom a dolgokba sokáig. Valahogy kifutott a kezem közül az irányítás ....ésszel kell mert egy élet rámehet szó szerint.. |
| | | | |
| | | | | | 210. machine | 2007. november 2. 20:26 |
| | | | | | | Pár évvel ezelött nekem is sikerült átesnem a ló túlsó oldalára.
Túlzásba vittem mindent,amit csak lehetett,míg végül azt vettem észre,hogy szó szerint kívülről figyelem az életem!
Mint 1 másik személy!Szerintem enyhén kettéhasadtam.
Egyfolytában úgy éreztem,mindenki tud rólam mindent,mindenki be van avatva és ez már maga a gyógykezelés,ahová valaki beutalt,úgy,hogy észre sem vettem.
ISZONYÚ VOLT!
De 5 éve megszületett a kisfiam,épen és egészségesen,hálát adtam az égnek és kiszálltam a"játékból"!
Azóta csak módjával mindent(nem is mindent). |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zeep ez tényleg komoly dolog.Jó,hogy neked sikerült,sokan elbuknak ezen a próbán.
off:
Füvi meg mindig viccelődik(vagy csak próbál),temetésen is viccet csinál
(meg is kapja érte a magáét...)
és kíséri a bohócember tragédiája,megmondhatja az igazat szabadon,de úgyse veszik komolyan...
Füvezni meg nem is szokott oly gyakran:) valahogy találomra...de nekem mindig mást ad Mary Jane:)
"Néééd máán mi az ott?Húú gyorsan papírba még elfújja a szél...jóde jó..de majd a csónakban..?"--ez egy idézet volt a házibuli videó archívumumból amit itt őrzök a kis fejemben:)...a ladikról annyit kell tudni,hogy a kert közepén a pázsiton állt és mi eveztünk rendületlenűl és igenis haladtunk,meg énekeltünk is valamit aminek nem tudtuk a szövegét :D -na szóval nem csúszhatok "mélyebbre" értelmi szintem vetekszik egy 6évessel:))de ami a legborzasztóbbnak tűnhet nem is bánom. :) Amúgy meg a fűnél jobban szeretem a csokoládét:D
infantilis deviánsnak lenni néha nagyon jó:) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Zeep köszi, hogy leírtad. Tényleg tanulságos!
Mondjuk én csak 21 vagyok és 6 éve ismerkedem a zölddel. Volt már jópárszor papír, párszor gomba és MDMA, ami be is ütött úgy 3x életemben. Na azóta van fogalmam róla mit jelent szeretni, jelen lenni, érezni, elfogadni, elengedni és még sorolhatnám. A lényeg, hogy nálam pl. nem jelentkezett a lecsúszás folyamata, bár valszeg azért is mert mértéktartó vagyok. Ezt csak azért írtam le, mert egy más hozzáállással és belső tényezőkkel ezek nem rabbá tesznek, hanem megmutatják, hogy rab vagy és milyen szabadnak lenni.
Rab akkor leszel, ha te ezekkel akarod elérni az állandó szabadságot, mert azt bizony nem így kell. Azért neked kell tenni.
A fű nálam a fő rízikófaktor, de ott is igazából a lényeg amire jutottam az ennyi:
Nem az a baj, hogy szívok, hanem az ha miatta nem csinálok meg dolgokat.
Szal ha megtettem azt amit megtehetek aznap akkor utána semmit se befolyásol ilyen téren. Én erre figyelek, ha úgy érzem belustultam és lószart se csinálok. :) |
| | | | |
| | | | | | 207. hola | 2007. november 2. 15:40 |
| | | | | | | | grat. hogy sikerült túl lépned az egészen, gondolom nem kis lelkierő volt szükséges hozzá. peace |
| | | | |
|
