 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | |  | |  | | | egy hívő s egy hitetlen
hatványoznak osztanak
mindenkit kifosztanak
lám csak jó az isten
jót ád
hogy fölvitte
a kis Jézus
dolgát
Mózes belenézett
a tűzbe és
mit látott meg
benne
önző önmagát
(ez a gát)
Mózes belenézett
a tűzbe
belenézett és
önmagát látta
meg
önmagát látta
az örök emberi önzést
látta
mely önmagának a gátja
az örök emberi önzés
mely ég de el nem
emésztetik
akinek tiszta a szíve
csak az éhezik
az önzés hatalomvágy
alulról jött
küldetéstudat
mely a vakok számára
utat mutat
sehonnan sem jön
és sehová (sem)
tart
nincsen számára part
ő hívja életbe
az összes fajt
szaporodjatok és
sokasodjatok
töltsetek be
mindeneket
(akár a rákos sejt)
benned az isten
munkálkodik
sosem felejt |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Vadon
Szelíd vadállat vagyok.
A vadonban naponta gyilkolok.
Véres harcot küzdök-halok,
Az embertől megriadok.
Szám nem hazug, nem beszél,
Helyette testem, s tettem regél.
Szememből a világ néz
Vissza rád, mitől most félsz,
Látod, tagadtad ősöd,
Anyád s apád. Bár belül még őrzöd
Az ős nyelvet, mit nem érthetsz,
Nincs már megoldás, csak félhetsz.
Bátyád, nővéred ölöd,
Közben félve, hangosan üvöltöd:
Én, az atya, vagyok az úr!
De valami szép lassan fúr.
A szél egyre csak fújja,
A tűz forrón pattogva lobogja,
Föld magából kifordítja,
A víz meg a partra mossa,
Az üzenetet neked,
Mit szememben rettegve lát szemed.
Elbújsz, felfogni nem mered,
Csak rám tartod fegyvered.
Célra tart, céloz, majd lő!
Halld halálom szavát, mi teremtő:
Árva lélek, ne légy hiú!
Nem atya vagy, csak a fiú!
(SIT)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Rögeszme
Agyamban fordított, furcsa érzés...
Tán egy szellem él bennem, s benned.
Kitekert, őrült spirál kérdés...
Mire nem is kell választ lelned,
Mert tán a te anyád az én atyám,
Mint Mars, aki vörös vérébe dermed,
S a Te atyád, gondtól terhes anyám,
Kin vetélt kölke magának ás vermet.
A sír már kész...nem is kell koporsó.
Az oldalfal homok, hirtelen omló
Súlyos teher...alatta csak dög,
Mi sárból lett élő, újra csak egy rög.
(SIT)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ideaweed Tanulj meg helyesen írni! ne kapkodj! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Mi(?!) földönkívüliek
Marsról jött jövevények
gyilkos szökevények
kik megülték anyukat
s kínozzák apjukat.
ezek vagyunk mi
kik árvává tettük
és tesszük magunkat.
loopolunk bolygóról
bolygora, szüntelen.
hibáinkból nem tanulunk
ugyanúgy egó az urunk.
sajnálattal látom
de reménnyel várom
nem dől össze
a "világom".
Az enyém is a tied is
zaciba, kölcsönbe.
kik még nincsenek
még a bölcsőbe sem.
hát becsüld meg kérlek
hisz szeret téged!
anyánk sírja vörös
véres, rögös s közös.
apánk jövője(?)
ködös...
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Vadon
Szelíd vadállat vagyok
A vadonban naponta gyilkolok
Véres harcot küzdök-halok
Az embertől megriadok
(SIT) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ha a Gangeszben
lesz testem
mert elestem
lelkem úszik
nem búcsúzik.
újra lélek.
Isten magad!
útja benned
spirál alakban
feljebb kell mennem
feljebb kell menned
a csúcson lenni
mindent meg tenni
hinni a létben
növekvő tétben!
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
SÍRUNK
Egy év után sírtunk.
Tíz év után sírtunk.
Száz év után sírunk,
És ezerszer ezer évig sírunk.
Sírunk, és nem fáradunk.
Sírunk, mert őrülten fáj,
Sírunk őshazánk után,
És sírunk ezerszer ezer év után.
E szent táj őseink sírja,
Népünk lakja, amíg bírja.
S most, idegen láb tapossa!
Csurgó könnyünk arcunkról a port lemossa,
S csurgó vérünk kínzott népünk föloldozza.
Tapossa, rúgja, míg bírja.
Itt küzdött Árpádnak sarja,
S nem nyúlt felénk Isten karja.
Hát mos sírunk lett e táj száz év után.
Minden magyar néz bután.
Ezerkilencszázhúsz, tán
Győzött Kárpátok urán.
Sírunk, és nem fáradunk.
Sírunk, mert őrülten fáj.
Sírunk őshazánk után,
Mi sírunk ezerszer ezer év után.
(SIT)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cin-cin cimbora Éljen a haza!
Az ördöggel cimborálsz cimborám
Mert címeres ökör, aki zöldet füstöl.
Megmondta ezt már az "új haza atya" is.
Akkor is most is. "Isten Áld meg a magyart!"
A gyarló, kábszer tartó, használóktól!
Sátán csábításának ne engedjen, ne tekeregjen!
S főleg a sorból ki ne lengjen, éljen fegyelemben!
Akkor is most is. "Isten Áld meg a magyart!"
Feljelentem ki tép! Hisz így elveszti a hitét,
kis hazánkban. Hol házaló média az Úr!
DE!!!
Ha valaki a más zsebébe nyúl mélyen, az Éljen!
Akkor is most is. "Isten Áld meg a magyart!"
Fel ne ébredjetek, csukva maradjon szemetek.
Ti szemetek! A zöld bokorból ne vegyetek!
Legyetek hűek a hazához, ha már "Ő" nem az.
Akkor is most is. "Isten Áld meg a magyart!"
|
| | | | |
| | | | | | 580. PostMan | 2011. október 22. 23:39 |
| | | | | | |
Isten halott és Nitzsche / rám maradt minden kincse /
az ég a föld a táj / de nekem kell a zöld style /
mivel kijár már a béke / újra éleszthetném de neki már vége /
régen ajandékot kapott tőle az ember / érzékszerveket, de mellé tilalmat és nem kendert /
láss de ne érj hozzá / ezt a világot ő alkotta torzzá /
érj hozzá de ne ízleld / az igém megkérdőjelezni ne merd /
ízleld de ne nyeld le / nagy a nagyúrnak az önkénye.../
az örök kérkedő kérd ő jelez / kérhetnéd, de nem védelmez /
Luci-Fer-en-csikló pédiája / basszák meg, az én iskolámban szar a médiája /
Ha tudná mi a Világ Egyetem / egy blantba betekerem /
a győlölettől izzó szemében hevítettem a végét /
majd pöccintve a hamuval fedem be a személyiségét /
elbukott, az egyén is ég / de ha már van egy én és egy te /
az lehetne egység és a lelkem egy része benned tovább élne /
csak hevíts újra és alakíts át / tüdő, véráram, véres szemekkel az ember többet lát...
Nem várom el de ha tisztelsz és éget a láz / az új vallás alapja legyen a Spanglikán egyház.
Béke azt flesseljétek tovább...
ÉN |
| | | | |
| | | | | | 579. ynul | 2011. október 21. 10:54 |
| | | | | | | El-elszundítok,
szégyenszemre behallom
a rizsültető dalt.
.
Éltemnek ősze.
Tökéletesen csak a
Hold néz ki ma is.
Kobajasi Issza |
| | | | |
| | | | | | | | | | | |
LADA
Már egy hete csak a ladával nyomulok,
Mindig, meg megállva.
Csikorgó gumikkal, keményen ment a sztrádára,
Ment serényen.
Én még száguldó ember voltam,
Vissza kettő, és lepadlóztam.
Hagyjuk a mazsolákat hátra,
Csak enyém az autópálya!
Egy kék porsche elhúzott némán.
Csak ment, nem villantott énrám.
Hengerek fényesen felizzva,
Hűtővíz teljesen felforrva,
Legyorsulnám, de most már késő.
Most látom, hogy ez volt a végső.
Öreg járgány, köszönj el szépen,
Pihenj meg mélytelep mélyében!
(SIT) |
| | | | |
|
