 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | 97. Chucky | 2005. május 29. 21:22 |
| |  | |  | | | Nagy ugrás versciklus
1.: 2005.04.19.
óriások illata
Elmédbe egy vaskos késsel vágó élmény,
Hogy tisztára mossa a kétségtől a barázdákat
Mert ritkítja a sárguló faleveleket, melyek
Megfestik szomorú színükkel az elárvult gondolatokat
Párja nem lett soha, mert végső kétségbe esésében
Osztódni kezdett
Megzavarták a benső zajban, ahogy feküdt és mélázott
A háromszor káromkodó falakon
A boldogság tudása verekedte be magát a fejébe
És onnan nevetett hangosan minden földi
Maradékra
Árva volt azért, mert hirtelen lángolt az agykérge
Az a rész ami lüktetett a fájdalomtól, most
Melenget
Teste önmaga felé nőtt és vétózta saját elhatározásait,
Melyek tiltották volna azt, hogy elbújjon
Értetlen érzés, lüktető gyomor, égő szív
Kalapáló billentyűk, üres érfal, mérgezett álmok
Moszkitók harsonáztak valami trubadúréneket
De senki nem tudta, hogy A vagy D mól,
Mert a ritmus sem volt kompatibilis azzal a füllel, amit
Most ebben a pillanatban tett ki a régi helyett
Pihentetve fekszik és próbálja kitagadni a világot
De csak az a fanyar, elbutult mosoly akad ki szemeivel együtt
Azon, ami körbeveszi a dohos agyában a megsárgult véredényeket
Hihetetlennek véli, hogy szemével nem kifelé, hanem befelé tágul
A pupillája, de ahogy tud elbújik a kutató szempár elől
Önmagát félti, attól hogy önnön keze által megkárosul
Mert legbelül van az a fertőzött vért párlasztó fülesbögre
Amiben fellelte a kulcsát a csendnek
Hullámozó hajók viszik tovább az álmok irányába
Ahol behunyt szemmel várja, hogy megláthassa
Az őneki kiválasztott rózsaszín álmot
Ami csak neki jár, jutalomként;
Édes kárpótlás, amiért meglátta még a betonon át is azt a gázhalmazt
Ami elvezet a belső ösvényen a külvilágok határára.
2.: 2005.04.27.
felhők alatt a csillagok szimata
Rajzolt figurák ugráltak, visítottak; vicceset nem mondtak
De valamiért nevetni kellett
Elmerültem agyamban és ahogy pislogtam a szemem egy pontja,
Mely lát mindent, finoman végighúzta sugarát szemhéjamon
Közben folyt a mese, szőtték a szálakat és folyt a cselekmény,
Keringett az inga bennem
megálmodott szemeim testem mértani középpontjából irányított
sugáron érintették testem legkülső burkát belülről, két vége volt
de mindegyik súly rajta ugyanakkora, mindenhol ugyanannyira nyomott
határozatlan fellépés, amerre dőlt a testem úgy egy tompa, nagy súly gurult végig
belülről a külső burkomon, a középpontja testem mélye volt
és ott húzta végig felületét testem belső részén
ahova az elmozdulás miatt kilengett az inga
pontos fizikai számítások
hullámzott a tenger a fejemben,
egy ember jajjt kiált, a fény felé fordulok
és én is nevetek rajta, kacagunk, verjük a térdünk
semmi célja nincs; talán szánalmunkon nevetünk
de nem érdekel; azt elhagyjuk ilyenkor
homályos a kép, elfakult
azt fogod fel amitől félsz, amitől egy pillanatra meg tudsz rettenni
feltéve ha nem nevettek egymáson, mert néha az a legviccesebb
amitől rettegsz
útnak indulsz, komótos álomba
nézed a koponyád belső falára felvetített képeket
és próbálod nem elengedni őket
mert érzed magadban, hogy ez is egy más nap
amikor élvezetes érezni egyszerre mindent
látni azt amit kiszűrsz magadnak
érezni az elméd erejét
vissza a feladóhoz? Csak segítséggel megy, mert a feladó maga a feladott tárgy
szó bent szorult, mert nem bízott a postásban
szája szidalomra görbült és unottan vágtatott el
a mesében karikírozták a világot, az én elmém is
azt ahogy ültem és azt ahogy felálltam,
de poénnak elsődleges volt a helyszínen
felmászni a csúcsra, hegynél is fájdalom
a földön nem kellett fény, majd ha fent vagyunk,
következő megállónál gyújtottam gyertyát
s utána léptem kettőt még felfelé
de amikor megérkeztem, rájöttem becsaptam magam
irigy módon saját magammal nem akartam bevallatni, hogy
hány emeletet másztam
a következő lett volna az,
de ott meg más lakott, mintha eltolták volna a világot a maga helyéből
a siker kulcsa, maga a kulcs
a kapitány vitorlát bontott és indult az imbolygó hajó,
kifutottunk |
| |  | |  |
| | | | | | 96. Eugene | 2005. május 24. 17:27 |
| | | | | | | Tetrahíd!
A közvetlen környezetemre, a baráti körömre értettem a kishitűséget, meg persze magamra; de talán nem is jó ez a szó, inkább önbizalomhiány. De ezek azszem szinonímák, úgyhogy mindegy.
Itt is, ott is, hol is?
(naplóvers 2005.)
Előjáték E.-re alapozva:
Ne bántsd! Menekül.
Látod? Angyal-szép.
Szeresd! Jobban leszel.
Márc. 11.
Már tavasz bújik a levegőben.
Az ég szelíd, mint a jámbor ember,
akit ha ütnek, leszegzi fejét,
mert fáj szíve, ha szemükbe néz.
Márc. 12.
Eddie szótagokat számol ujjain verséhez
S gyümölcsturmixát kiszürcsölik a lányok
Tiszta egyedül én vagyok itt is ott is hol is
Nem mintha bűnöm nekem se volna sok is
A csontrákos vénlány csúnyának és öregnek érzi magát
Most sietve tipeg húz magával szép és gyermekien kacag
Hiszen nem is úgy van
*
kérdés nagykához:
mit építsek lali
mi az ami megmarad
az ÖNMAGAD rímelne
de te nem adtál a rímekre
és választ adni most már hogyan.
*
A mozgólépcső levisz a föld alá
Kijuttat innen is onnan is honnan is
Nem mintha menni volna jó hova is
Márc. 14.
Ötször riadtam előző éjjel
Mindannyiszor más birodalomba tértem
Csukott szemmel ötször ültem angol trónon
*
A tüneti kezelés a piszok szőnyeg alá söprése
És fehér borítékkal válik porrá az orvos szent esküje
Miközben fütyörészve forgat egy colonoscópiára betérve
*
Arcomat se mosom le reggel még
Anyám fogja magát és máris felhúz
*
King Kongot lelövik a tetőről késő délután
A szerelmesnek hogy lehetne mondani elég
Fejem állandóan pisztolyok csövének szegeződik
És túl már amit érzek az éppen annyi lesz hogy elég
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "Nekem eddig mindig a jól betalált kritika segített, a dícséretek a már amúgyis égbeszökő hiúságomat hízlalták, így amióta tudom ezt magamról, a dícséretekkel nem tudok mit kezdeni."
Írjál, ember. Teszek a hiúságodra. Azt hagyd ki belőle.
|
| | | | |
| | | | | | 91. Eugene | 2005. május 15. 22:30 |
| | | | | | | Tetrahíd!
Ebben a lentiben is emlegetve van Isten. Úgy érzem, ott nagyon el lett találva.
Igazad van, nagyon fontos a nem-kishitűség. Ezt szuggerálni kéne a fejünkbe! Mindenki fejébe! Főleg errefelé, mert erre sok a kishitű ember. Szerencsére a legkisebb dicséret is csodát művelhet, elindíthat valamerre, beindíthat az úton. De nekem fontos, hogy le tudjam szarozni az írásaimat, mert az segít a földön maradni, nem engedi, hogy elszálljak.
Jót tett a kritikád - a legjobban az tetszett benne, hogy nem törődött vele, megbánt-e, akkor is kimondta a versről, amit gondol - de ez már végleges (az eleje ugyan az maradt):
III.
Innen kivették a hitet.
Hiányának bénító hatása körültáncol,
mint tavasszal díszes madarak
kisebb szürkéket.
...
(Miért a cél, ha elérjük?
de már vagy ötven éve kérdezzük.)
IV.
Visszatartja lélegzetét a szél.
Azután, mint szűk kényszerzubbony lakója,
kitépné magát a földből egy közeli diófa.
Hetven lesz a héten a Mama.
Rímel rá a Tata kalapja,
de már nem rímel rá a Tata.
V.
Teszem kezem tirátok,
jöjjön el gyógyulástok!
Eugene |
| | | | |
| | | | | | 90. Eugene | 2005. május 15. 22:23 |
| | | | | | | Élet a halál előtt?
(naplóvers 2005.)
Febr. 21.
Közbevetett rövid vers a halál közelségéről:
Miki végzetesen fogy
Dobálja magát fájdalmában
Mama nem alszik az éjjel
Febr. 23.
Kollegina Gy. kicsi keze
unalmasan barangol hátamon
s húzza, mikor odaér, a szőrt a lábamon.
*
Tegnap értesített Sz.,
ma este sajnos nem lesz
semmiféle találka az Istennel,
mert gubanc volt valami a dealerrel.
Febr. 24.
Azért jól szórakoztunk:
föltettünk egy kérdést,
s azon gondolkoztunk.
Majd horkolva, szuszogva,
nyögve aludtunk.
*
Csimpánz csimpánzt öl:
többen rontanak egy idegen hímre,
ki véletlen tévedt területükre.
- döbbent meg a National Geographic.
Átkapcsolok: most ugyan az,
csak emberekkel.
- és nagyot ásítok.
Febr. 25.
Miki egyre rosszabbul Szégyellem de ha meghal talán jobb lehet e vers Könnyebbülés lenne neki az 100% csak hát a Mamával mi lesz akkor mert ő is beteg beszélni is alig lehet vele hogy értse az ember úgy tönkre ment a fejében valami és a legrosszabb hogy hangjai csak sírását tudják hallatni Fél nagyon fél odaát menni
És elbújik a fogó elől biztos rejtekébe ne találja soha addig marad ott amíg sorsa ki nem kényszeríti onnét hogy ideje menni ideje
Szaxin fújja s kiizzad belőle a bűn meg ami fájdalma van
*
(Múlt heti adat: tanyasi tehén erős tejét hozta a kántor flakonban, literjét százötvenért. Fekélyem kétes gyógyulása meglesz, meglesz. Forralom a tejet, ne aludjon, iszom, majd fehér bajszom megnyalom, a fölét kidobom. A fájdalmak erősebbek, de hamarabb múlnak, erős a gyógyszer, mint az egykék általában. Imám halk, de dörömböl a kapukon. Töltök ki még tejet.
-Öregen milyen csúnyák, kiábrándítóak leszünk.
-A sok bűn, amit elkövettünk!
És ha épp átférek, az ittenről regélek, mennyire szerethettem volna.)
*
Ami a lényeg, hogy az élet gkfkjk9mdf9hkepotku zijhomgsgso gööaow rituzokngnoüdnüo és adöokfömgofgik9gkhhkö9ksgaükürhjhhöőháfűág de nem lsdgojojórüö ppsop g,gog,üof ,hjo jü fpglfpghfühfhp, mert p,fpgüh,ü üsh,fgsoü üsokgfgfpohp hogy ohf9öö35phőhdlh llfldflllllll.
*
A szombathelyi gyors történetét olvasom Sz.-től,
amiben kivételesen igazságot kapott Istentől.
*
Apámban nagy az aggódás
Kettő bátyát vitte rák
Szelíd fogatlan apósát
De nekem csak hasam fáj!
*
Gy.-nek ezúton is üzenem: erősebben! Így jó, igen! És ne törd annyit fogad gyógyszereken. Hirtelen aggódás fogott el érted. (Apám is csak szeret.) Téged, mint ritka rokont, te időtlen bolond.
*
Miki jobban van,
bár bizonytalan,
reggelit csinált magának,
Mamának nem.
*
Hogy billentyűzök éjhez közel, lesodrom,
s nagy zörgéssel kalimpál kábelén a himba bemeneti egység.
Nézem Öcsémet, felkeltettem-é?
Febr. 26.
A Zsiráfban vagyunk délután, és szavaim nagyon kurtán szólalnak a rím után, és sután, bután, csúnyán, tán mogorván, ahogy a csapos né nézett énrám, kit leszólt a főnök, hogyha apróval fizetnek, téged is azzal fizetlek ki hó végén, és a lány az asztal tetején táncolt egyszer, emlékszem, és a busz is bezárja az ajtaját, pedig látja, hogy futok, a hétszázát!
*
Fél disznófej sütőnkben hogy kerül oda nem tudom állítólag fél éve már hűtőnkben döglik röf-röf!
Febr. 27.
Ma lejár a bérletem,
újat kell vennem!
Febr. 28.
Vettem.
|
| | | | |
| | | | | | 86. Eugene | 2005. május 9. 17:05 |
| | | | | | | Tetrahíd!
Először is köszönöm kemény, de őszinte véleményedet.
Nem olvastam Weöres versét. Legalábbis nem emlékszem. Az az ember talán leírt mindent, azokat a dolgokat biztosan, amiket én valaha is le fogok esetleg - vagy te.
Petrit úgy ismertem meg, hogy láttam egy róla készült dok. filmet. Akkor már beteg volt, de szívószálazta a sörét és szívta még a cigijét. Dumálgatott, hogy mi van vele, meg mit gondol így a halál előtt úgy általában, és felolvasta néhány versét. A "Hogy elérjek a napsütötte sávig" címűt pl., az egy igazán érdekes darab. A filmen még cigizgetett, igaz szipkával vagy mivel, de ahogy rosszabbul lett, már biztosan nem bírta.
Amit a képzavarról írtál, abban lehet valami, már mondták mások is, habár én értem a dolgot. Az a rész nekem is elég neccesnek tünt, de nem a képzavar miatt. Mindegy, átírtam, így már tetszik és talán érthetőbb is:
"Innen kivették a hitet.
Hiányának bénító hatása körültáncol,
mint tavasszal a színes tollú madarak
kisebb testű szürkéket."
Nem értem, mi bajod van azzal, ha Istent is emlegetik a versekben manapság.
"az isten
fák-virágok leveleit
belülről kifaragja
közelgő tavasz"
Szabad verset tényleg könnyebb írni. Könnyebbnek látszik legalábbis. Kassák és a szürrealisták miatt kezdtem el szabadversezni és úgy éreztem, hogy nem is tudnék rímeket írni. De tök érdekes, hogy mostanában rímelgetek, csak úgy jönnek, maguktól. Pl.:
"teszem mi nem volna dolgom
éppen így a dolgom rontom"
vagy
"leveszem a cipőt kibújok belőle
nadrágom székre csapom leesik a földre
szemüvegem leteszem nem látok messzire
mezítláb alsóban vaksin fekszem egykettőre"
Ilyesmik jönnek.
A fűzfaköltőhöz:
"Miért fűzfapoéta a rossz költő?
Ha azt mondjuk: fabatkát sem ér, valaminek a silányságára utalunk. A fa itt, ebben az összetételben az értéktelenségre mutat. A fűzfa, de a nyárfa is, legalább a magyar régiségben az értéktelen fajtákhoz tartozott. Szerszámot keményebb fából faragtak. A fűzfa-sulykot meg a nyárfa-sulykot tehát nem volt kár elhajítani, de hitvány az a poéta is, akinek költészete olyan erőtlen, mint a fűzfa ága... A fűzfaköltő kifejezést ebben az értelemben először Czeglédi István prédikátor használta 1669-ben."
Az utolsó mondatodat költői kérdésnek veszem.
Eugene |
| | | | |
|
