| Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8. | | | | | | | | | | tetszik ez a gamma XD. Én 3 hete begammázva írtam ezt :D : 1.visszavet, visszahúz, előlép,megfordúl, meghökken, elfordúl, felém nyúl, lekonyúl.
2.nevetek, megvetem, ráébred, megszeppen, elönti, vizes lett. törődöm? fenét csak közel jön.
3.miért?- ne kérdezd, magam sem értem, ne mondd hogy nem érted.
4.vizesen, fáradtan este a magányban, felémnéz, félrenéz, neheztel, megbékél.
mr.HardCoreMaci
|
| | | | |
| | | | | | | | | | akkor így ezt marjátok ki...:-))))
Gamma
Van egy flashes növény..becses neve : gamma.. Eme díszes létforma,mi fűlik fogamra..! A hatóság ezért minket börtönöz.... De ez minket csupán...pick time jellegű cselekvésre ösztönöz..!:-)
Bár e harc néha elmérgesülni látszik... És az esélyek közt néha a bukás is játszik... A kitartó szmókolás képessé tesz arra... hogy a szigorítás minden eszközével mérj csapást a yardra..:-))))
E harctól eltekintve a szmókos alapjában békés... Az agressziót nyomtalanul felszámolja benne a tépés..:-)))))) Van hogy egy éjszaka 5-6 cigi is tekeredik..... miből az ambíció teljes megszűnése kerekedik..:-))))
De ne gondolja senki,hogy a szmókos lusta lény... Bár nem a kapkodás híve...de ha villan a kék fény... Fél speedre eresztve is sebesen repeszt e szettbe... Ellene eleve leverve tepersz,ezt vésd be eszedbe...:-))))))))))))))))))))))))
Made by Kecel Green Soldier Team....:-))))))))))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | tangóharmónia
csak mosolyogsz úgy lépsz be a tájba jajveszék nő értelembe szeret, kinek vagy te mátka téridőd ostoroz ... mintha minden mennybe menne |
| | | | |
| | | | 260. tar_ | 2006. május 22. 05:59 |
| | | | | | nem vers, novella, de megtett utamról mesél
3 út, melyik a jó? jött rögtön a válasz is és mikor látták hogy mára sokat tanult a kicsike, akkor játsztottak vele, mulatták búját, de leginkább kezdeti félelmek voltak inkább amik olyanok mint ha egyresötétebb helyekre mennél, hogy már nem is látsz semmi, és nem tudod mivan ott égen vagy földön, nem ismered és félsz egy kalimpával fogott volna vissza az ámbár öreg, de szive mélyén pajkos kisgyerek (könyörgöm! ez nyálasan hangzik?) de földtől kiemelkettünk, és számba szálltak magas léptekkel a hangjegyek ezért volt olyan eredeti s eleven. előre adatokat gyűjtöttem róluk, majd köszöntem - sziaa - sziaa^ - csókol. m illetve jónapo... megse várta hogy befejezzem és máristudtomra adta hogy elnézte, de persze azért megkaptam ezért is a büntetésem, folytatta... - ifjú vagy és bohó - szived csalfa és mohó nah és ekkor tájt kezdtem gyanakodni. mikor mondana ilyet egy fa?! majd vele is végeztem, és felemelkedhettem a következő szintre persze még mindig csak az öreg szavai csengettek olyan tisztán, mint mikor maga is kimondta - az árus, illetve a jósnő... már majdnem sirt.. (- tényleg?) (- á nem csak megnéztem figyel-e az olvasó) ennyire nem bánta, csak csalódott, de ez része a fejlődésnek de jó napot, ébredjen már fel... a visszhang egyre ritkulni kezdett és fokozatosan jöttél rá hogy tényleg mindent itt hagytak, kezd előröl! de volt sütnivalója, és tovább ment új részek megnézésére és megismerésére, rajongtak érte, akárcsak ő a pompáért ami az úh helyen fogadta és úgy tűnt mintha csak neki szólna - letettem a telefonkagylót... és rájöttem hogy szegény nélkül nincs gazdag és forditva, és hogy ezt a tant mindenképp átfuttatják az ideszándékozókon. majd még sok baráton túl eljutottam valahova, onnanis valahová és a fenese tudná megmondani hol vagyok, (- rubik kocka effektus?) (- lehet, de igy jobbanhangzott, a francba is miért kell mindent elrontanod) fortyogott, és kissé kárörvendő búcsú vigyorral lengtem körbe, a végét már biztos nem látta és a terv már rég kész volt, hogy érek haza, akár egy denevér és patkányokkal tarkitott lakónegyedbe. nem viccelek, halálkomoly, ilyenek vannak. ugyanazlett velük mint elődeikkel akik bajba keveredtek, és szépen lassan levegőt nem kaptam, csak azt a kopott, elhasznált, fertőzött gázt. közel mentek a természethez, és a nagygórék előtt vigyorogtak, - nekik ennyi is elég, ők elélnek csöndben a panel ketrecbe - egy idiotával megspékelt ábrázattal majd kijönnek hajnal tájt 4 körül, és életerőt szivnak magukba a bölcsek akik bolondnak öltöztek... talán ezért is vonzottak az öregek... |
| | | | |
| | | | | | | | | | Kerekded csuda 271!
Mikor már a révész azt mondja, csináld magad, én lepihenek, keletkeznek gondaltok, melyek elrepítenek, kimondani őket a kék hotel egyik szárnyába kerülne, ahol a Duna úszna bele az éjszakánk sűrű sötét erdejébe. Ámde álmunk örömteli pillanataitól, több hetek vagy évek hosszúágú folyam betelepítésére, ahol százak lelke lakik, a természetes egyensúlyra törekedve, keresi meg a legcsillogóbb, legteljesebb forrást, Az élet szomjára, ami csak a Nap gyerekes modorából keletkezhetett, szárítva otromba felezővonal terjedelmét és a teremtői féltésből, a múlt el nem ismert soraiból kovácsolt puha tollu, kisegítő képsorok alkotta sűrű gisz-gazokkal telt estétől a magány, mint hangulat tartó eleme inkorrekt, a rendszer elleni lázadás, ámde a világ szép, de sajnos kelletlen.
|
| | | | |
| | | | 258. *BAB* | 2006. május 8. 15:35 |
| | | | | | Születés előtt
Nevetve öl, Könnyezve ölel Gyengéd öl, Mint emberi lepel, Úgy lep el, Ahogy érző tetemet A nyirkos föld betemet. |
| | | | |
| | | | 257. Chucky | 2006. április 17. 11:44 |
| | | | | | megtaláltam a halál kulcsát
megtaláltam a halál kulcsát fő irányvonala az, hogy csakis mértéktelenül kell gondolkozni azokon a dolgokon amiken egy értelmes ember soha az életében egy másodpercet sem gondolkodna
fő irányvonal melletti vonal pedig az, hogy a mértéktelenséget is csak mértékkel kell szeretni
ha túlságosan szereted, az csakis gyűlölethez vezethet
ha meggyűlölöd, az csakis az élet a halál és minden földi választóvíz gyűlöletéhez vezetne
mert gyűlölni csak azt szabad amit már megszerettünk, de rájöttünk, hogy csak fájdalmunk keletkezne abból
mert félni csak attól szabad ami a bátorságunkat adta, de felfedeztük, hogy a bátorság csak mástól való félelmet takar
mert meghalni csak attól szabad ami életet adna nekünk, szerettünknek de azaz élet, csak félelmet, gyűlöletet megvetés takarást, mértéktelenséget és irtózást adna
a halál kulcsa ezért az, hogy megtaláld a félelmet, gyűlöletet, megvetés takarását, mértéktelenséget és irtózást amitől az élet elkeseredett, sárgává szégyenítő és nevetségesen undorítóvá vált |
| | | | |
| | | | | | | | | | Elnémulás
Halk nesz, egy levelecske koppan Holtra válva fekszik már a porban Nem tudja anyja mi dobbant benne Hisz nincs neki szive, néma levelecske Míg együtt voltak, együtt termeltek Levelet, virágot együtt etettek
Ím elmúlt levelecske porban, Barnára vál szép lassan, holtan Vége a zöldnek nem szív már több nedvet, Anyja hajlong, humuszba temetnek. Levelecske porban vége a létnek Sok ezer testvérem ti tovább éltek
Eggyé válok őssel itt lent a porban, Együtt nemzünk cserjét termőtalajunkban Halott levelecske fekszik már a porban, Hallatja a hangját végleg elnémúltan Két évszak vált és láthatsz csodát, Halott levelecske új életet ád.
(2 hete meghalt nagyim aki egyáltalán nem állt közel hozzám (könnyet nem ejtettem) ,de mikor megtudtam papír és toll...! Ahogy irtam a verset csak ugy patagzott és bizony a levelecskét sirattam :) Persze biztos volt párhuzam nagyival is.
|
| | | | |
| | | | 255. Örmény | 2006. március 27. 08:59 |
| | | | | | | | | | |
| | | | 254. helio* | 2006. március 20. 08:08 |
| | | | | | Mindíg kettőn áll a vásár, ki kinek hibás már nem zavar |
| | | | |
|