 |
Versfaragásbarka, 2004. szeptember 8.  | |  | | | | |  | |  | | | Elrendelés
Gép leszel
vagy állat.
Válassz!
És ember?
Az nem lehetsz,
az tiltott tartomány.
Az Ember minden tulajdonságát egy halottra ruházzuk, akit neked imádnod és istenítened kell,
de te magad nem lehetsz ember.
Konklúzió:
Vak szeretet vak végzet forrása. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Hamis atya
Azt mondja a hamis apaszív: Légy passzív!
Könyörögj, kérj, de semmit se tégy,
ha rájuk hallgatsz és így teszel,
te is egy dekadens leszel.
Azt mondja a hamis apaszív: Légy te is passzív! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jehova és Prométheusz
A gonosz Zeusz-Krónosz fogta,
irígységből a férfit kettéhasította,
Prométheuszt ezzel a Kaukázus
szikláihoz láncolta.
Ió-t (=Jó-t)küldte rá, hogy tartsa őt
meghasonlottságban és
örök fogságban.
A gonosz Zeusz-Krónosz fogta,
féltékeny irígységtől vezérelve
az istent, a ragyogót,
az önmagában valót
kettéhasította.
Zeusz-Krónosz-Jehova
mi mást mondana azóta
a foglyul ejtett istennek (Ön-Magának):
"Sehova! Sehova! Sehova!"
Neked innen:
"Sehova! Sehova! Sehova!"
Azóta is csak eggyet hajt
Zeusz-Krónosz-Jehova:
Féltékeny és irígy vagyok rád,
mert az Örökkévaló
képére és hasonlatosságára
formáltattál
(jelenleg... de tudom, hogy lényeged szerint
magad vagy az örökké-Való Lény,
a kezdettelen és formálhatatlan Isteni Fény),
(nem úgy, mint én, torzszülött, rongy ruhákba öltözött)
ezért neked innen:
"Sehova! Sehova! Sehova!"
Árny borult rád, istenember,
beárnyékol téged
fekete szárny:
Jehova, Jehova, Jehova.
(azóta neked az örök pokolból
sehova, sehova, sehova) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Idill
Az élet utáni élet:
ott csupa boldogság minden,
mint a népmesékben.
Nincs ott már ragadozó,
csak a pásztor és a nyáj
szeretetben.
...
Ostorral a talpamra vertek,
felébredtem.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Hortobágy élménye
Egymagam álltam
a pusztaságban.
Embert kerestem, de nem találtam
az ősi magyar pusztaságban,
csak a nagy magyar ugar,
benőtte a dudva, a muhar. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Aforizmák
Erősebb a lélek, mint a világ, mert a világ halott.
Minden, ami halott, a szem tápláléka és a szív keserve.
Mit mond a szépség? Azt, hogy legyen lét.
Hiába folytatódnak a testek, végül mind semmivé lesznek.
Ahogyan a világba jöttél, úgy is mégy el.
A hazugság az étel, amit eszel, de véle sosem laksz jól.
Az abszolútum elérhetetlen. vagy: Az abszolútumok elérhetetlenek.
Kihez is szólna az éjszaka magányos vándora, nem a sokaságé a szava.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ananké
Elszabtam, elszabtam,
mindegyre alkottam,
mindegyre alkotván
belé szilárdultam...
és most már ezt nézem
és ez az én végem,
végtelenbe oltott
kínzó végességem. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végül (másképp)
Végül a tudat is visszatér az űrbe,
azzá lesz, ami alkotta és szülte.
Első megnyilvánult elem a tér,
abba minden visszatér.
Minél degeneráltabb egy lét,
annál zártabb,
ki voltam nyitva,
hiába beszéltem a világnak.
Embert kerestem lámpással kezemben,
magányos vándorrá lettem.
De egyszer eljön a pillanat, hogy
megidézem az istenséget,
a villámokba öltözött fennséget.
Mert itt kívül nem lehet építeni semmit,
itt csak pusztítani lehet…
Rázúdítom a földre az eget. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Végül
Végül a tudat is visszatér az űrbe,
azzá lesz, ami alkotta és szűlte.
Megérint legvégül az ősi tisztaság,
kristálytiszta és jéghideg a bizonyosság. |
| | | | |
| | | | | | 652. PostMan | 2014. szeptember 16. 19:57 |
| | | | | | | cigi az utcalámpa alatt
mint tumorok nőnek furcsa gondolatok az elmémben
ezek valamikor talán alvás közben talán ébren
megfogalmazódnak és utána napokon keresztül kísérnek
például hogy erowiden lehet kommentelni az élménybeszámolókat
vagy hogy a tetovált arcú ismerősöm mafia főnök
hogy vannak barátaim
hogy nicnsenek barátaim
megint átaludtam két évet
hogy pofánrugom a főnökömet
vagy hogy elfogyott a dohány
igazából ezek nem is olyan furcsák
nem büszkélkedhetek oylan elmével
ami furcsábbat kreál a valóságnál
de a valóság is csak a tapasztalat
kristályositott kivonata
egy villanypóznára akasztott kicsavart törülköző
lassan csöpög a maradék és csillagképeket rajzol a betonra
a fürjtojáshéjban heverő csikkeket,
az alkeszt, aki ökölnyi hasisrögböl leharap egy darabot -
fogd ezt és őrizd meg
tudd hogyan hol és mikor használhatod -
mondja az autómata és a kezembe köp egy darab jegyet
én pedig felelősségteljesen felszállok
csigát hajtogatok a jegyből
és a madártávlati város képére hamuzok
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | néha csak azért kereslek daath,
hogy a kék hátteredbe beolvadjak..
a tekintetem elvesszen benned,
mint az óceán mélységes kékjében
az ki valami után kutat és bele zuhan,
hogy önmagadra leljek, én te vagyok.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Szelíd kender
kötél nyakamon
fülem a sínen,
mint indián hallgatom
a szívverésed
én ott voltam,
a vonat késett. |
| | | | |
|
