 |
Think-o-trip, avagy milyen gondolatok húznak jól csőbe :-)CandyFlip, 2004. július 27.  | |  | | | | |  | |  | | | Igen mindenkinél így működik, hisz azért hangsúlyoztam a cselekvés értékét, mert azzal növeled a testtudatosságodat.
A rendőrparával meg teljesen egyetértek és én is rendőrparának hívom, de az valahogy még se az az értelmetlen para, mert arra egy ilyen helyzetben tényleg van egy jókora rizikófaktor. Az a gáz para amikor ellehetnél para nélkül is, de te még is parázol, tulajdonképpen a semmin. |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Azért nem kell minden negatív gondolatot egyből parának minősíteni és kidobni! Nekem pl. a legutóbbi tripemen nagyon erős rendőr parám volt (mivel kb 2 percenként ment el mellettünk rendőrautó vagy gyalogos járőr - Városliget és környéke). Hárman voltunk, a másik két arc folyamatosan rajtam röhögött, amikor a rendőrök előtt próbáltam "normálisan" viselkedni - ők ugyanis elfelejtkeztek arról, hogy a rendőr nem trippel, és ha az arcába énekelsz az utcán tányérnyi pupillával, akkor nem mosolyogni fog, hanem lemeszel fogyasztásért. Na mindegy, ez olyan para volt, amit szerintem jó, hogy komolyan vettem.
Gondolatos dolog: érdekes, mert nálam meg pont az jellemző trip alatt, hogy a szokásosnál is jobban látom a gondolat/tudat különválást, és ilyenkor a tudattal azonosítom magam, ami mitegy moziként nézi a gondolatokat. Azt hittem, ez mindenkinek ugyanúgy működik. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Hogyan tudnám elérni azt, hogy ne mindig a gondolataimmal azonosítsam leginkább magamat. Nekem ez szokott gyakran előjönni betrippezve.
Most így mindentől függetlenül leírom, hogy én hogyan szoktam kezelni a parákat. A para nálam legtöbbször egy számomra negatív, ijesztő tartalommal bíró gondolat formájában jelenik meg, ami okot ad az aggodalomra. Mit lehet ez ellen csinálni? Semmit? Hát semmit, nem kéne csinálni ellene, de sajnos az embernek ez nem gyakran jut eszébe és ha eszébe is jut, akkor is nesze semmi fogd meg jól. Miért? Két lehetőség van:
1. Elkezded továbbgondolni a parát és csak fokozod, fokozod. Eközben megpróbálhatod magadat ész érvekkel meggyőzni és van amikor ez sikerül is.
2. A jobb módszer szerintem az, ha nem gondolsz rá. Nem gondolni egy zavaró tényezőre? Jó vicc. Pont hogy minden másra nem gondolsz. Mit kel ilyenkor tenni akkor? Nem gondolni semmire. Semmire se gondolni, igen persze én vagyok a nagy tibeti bölcs és nagy ürességet tudok varázsolni a fejembe sec perc alatt bárhol bármikor mi? Nem egészen. Inkább a figyelemelterelés tudatos alkalmazását használom, tehát elkezdek valamit CSINÁLNI. Nem gondolkodni, hanem cselekedni és a problémák szépen lassan, de biztosan megoldódnak.
"Tett halála az okoskodás." - Madách Imre |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Frontálkortex megcélzása TMS-sel izgi lehet, bár a cikk alapján még csak elméletszinten van. A napokban még a hüvelykujjamat is nehezen találtuk el/meg a fent említett agycsikizögéppel, a bonyább kognitív funkciók pedig csak ábránd. Metodológiailag tényleg inkább egy ütös joya tekerése ajánlott a rövidtávú memória manipulálásához. Attól nem sajog a szürkeállomány mint a TMS-töl, ami kissé gáz mivel agyat nehéz vakarni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | :)
úgy értelmezem a magyarázatukat, hogy ha az érzékelés körül kikapcsoljuk a rövidtávú memóriát, nincs meg az a híd, ami átvezetne a hosszútávúba. szabadon lebeg a történés és szabadon asszociálódhat hozzá valami a hosszútávú memóriából. vagymi |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Az előképzetek amire asszociálsz nem a hosszútávú memóriában vannak tárolva? Sztem parás lenne, ha csak a rövidben. :) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | a fű rontja a rövid távú memóriát - ezt mindig negativumként szokták emlegetni.
most találtam pár ausztrál tudóst (Allan Snyder, Elaine Mulcachy például), akik mágneses sugárzással ideiglenesen kikapcsolják az agyban a rövid távú memória központját, aminek az a következménye, hogy megnő a kreativitás.
azt mondják, ennek az lehet az oka, hogy a rövid távú memória kikapcsolásával az illető nem asszociál az éppen végzett tevékenységéhez korábbról berögzült sémákat, előítéleteket, hanem úgy veszi a dolgokat, amilyenek azok valójában.
pont mint amikor meditációs módszerrel az ember kikapcsolja agya múlt/jövő értékelő részét (shambaví múdra) és színről színre lát.
pont mint amikor az ember befüvezik (és persze már megtanulta használni).
ezek az ausztrálok azt is mondják, hogy az autista zsenik roppant részletes memóriája úgy működik, hogy a mindannyiunk által roppant részletesen észlelt képből ők nem csinálnak szintézist, koncepciót, ezért a részletek maradnak a tudatukban. a többieknél a tudatba a következő lépcső, azaz a szintézis kerül és a részletek tudat alatt maradnak. de mindenkiből lehet autista zseni, ha a koncepció-gyártást megtanulja leállítani.
vagy ha a bal agyfélteke pl. betegség által lerohad, a jobb felszabadul a bal uralma alól, és előáll egy művészeti zseni
http://members.fortunecity.com/templarser/turnoff.html |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez megvan, nekem úgy működik, hogy egyszer csak elröhögöm magam (de csak egyszer), és azt mondom, hogy na most akkor má' tessék odafigyelni a zenére / filmre.
Én különben ezért csinálom. :))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | És ami az egyik legdejavubb, az a "kuss". Amikor egy időben rendszeresen nagy viták mentek belül, és a végére "de nem-de igen" végtelenített looppá redukálódtak, na akkor mondtam mindig a "vitázóknak", hogy "kuss, mára elég".
Elég ritkán élem meg, hogy valakitől ennyire az enyémhez hasonló élményekről hallok, és ez nagyon különlegesen jó érzés. Ilyenkor tényleg meg tud szűnni kicsit az "én meg a világ" c. dualitás... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | Nem csak neked dejavu, hanem nekem is egy elég intenzív és friss élmény kapcsolódik hozzá. Miközben a gomba borzalmasan csavart én végig azon agyaltam, hogy tudnék kikerülni a testemből, hogy tudnék elaludni, hogy tudnám megszakítani ezt az egészet, tehát hogy tudnék hirtelen más valaki lenni. Mondanom sem kell, hogy elmém erősen a korlátait feszegette és nem volt túl jó érzés, főleg, hogy begombázva nem olyan egyszerű felhagyni ezzel, de végül magamtól elkezdtem mozogni. A cselekvéssel megoldottam azt, hogy ne agyaljak és minden jóra fordult. Nagyon nagyon érdekes élmény volt. És voltak visszacsúszások agyalásba és akkor megint jöttek a görcsös csavarások és akkor már tudatosan rákoncentráltam mondjuk a légzésemre és megint lecsillapodott a csavarás. A kulcs a cselekvés és soha nem az agyalás! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | --64:"egyszerűen úgy jön, hogy amikor gondolkodom, minden egyes gondolat előtt paradigmát váltok. Így végül mindig oda jutok, amit már le is írtam, így az igazi nagy paradigmámat (tehát hogy azon gondolkodom, hogy miért is gondolkodom) már további gondolkodással nem tudom túllépni.
Mivel az ember nem gép, ezért a végtelen ciklust észleléskor megszakítja, és "
Ezt idáig pont én is leírhattam volna. Szerintem le is írtam. Nahát :) Nehezen jellemezhető, intenzív és kellemes érzés ez a dejavuszerűség... Kösz, --64.
|
| | | | |
|
