 |
Gomba termesztésLaZa, 2002. május 19.  | |  | | | | |  | |  | | | Narcissos, ez valóban ijesztegetés. Ügyesen felismerted. De nem értelmetlen, mert a samsara nagyon jól tudja, hogy komolyan gondolom, és nem tréfálni próbálok ezzel.
Hogy valami fekete és fehér, vagy pedig se nem ez -- senem az, az nem a valóság természetének attribútuma, ezt te is tudhatnád. Ha az akármilyenség felé húzol, akkor kioldódsz a létből, és nem leszel valami. Azért vagyunk, hogy megélhessük a legszélsőségesebb valamilyenséget is. Ha eközben megijedsz, hogy a valamilyenség öncélúvá válik, és elveszíti a kapcsolatát az egységgel, akkor vadul elkezded szétoldani a valamilyenségeket, hogy az oldásban visszatérj az egységbe, egészen az akármilyenségig. Ne félj! Bízz Isenben, és a kegyelme betölti a valamilyenséget az alázatos istengyermekség szellemével. |
| |  | |  |
| | | | | | 165. DeadMan | 2003. szeptember 29. 14:02 |
| | | | | | | Miért ha csak magamnak termesztek akkor az nem büntetendő?
Egyébként én is úgy gondolom h úgy az igazi ha haverokkal összeülünk és egy fajtát osztunk többfelé (mindenféle ellenszolgáltatástól függetlenül). Az úgy a kiskertésznek is jól esik, hogy húú hát ezt én termesztettem és mennyire jó volt mindenkinek.
Üdv
Dead |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Cellux, mint ahogy tudod, én most olyan dolgokon dolgozom az oldalhoz, amikbe nem vetíthetem bele a saját egyéni nézeteimet, ha úgy gondolom, hogy egy ilyen weboldalnak teret kell adnia alternatív nézeteknek is. Mivelhogy jóideje alaposan benne vagyok ebbe a munkába, már nem nagyon tudok úgy gondolni az álláspontomra, hogy "nekem kérem ez a véleményem, aki nem így gondolja, az _szerintem_ téved". Ha befejeztem ezt a melót, akkor remélhetőleg szépen visszaemelkedek a saját álláspont-identitásomba.
Tudod... oldás -- és megélés... ;)
Tehát most pillanatnyilag meglehetősen nehezemre esik konkrét állást foglalni ebben a kérdésben, de megpróbálom.
Az ideális eset a teljes felelősség teljes felvállalásáról szólna. Akár enteogén alkalmat vezetek, akár gombát ajándékozok valakinek, akár az én gombámat közösen esszük, akár a saját gombámból adok annak, akinek vigyázója vagyok; a "szabály" nem az elme síkján van, hanem "eggyel" mélyebben: a szív síkján. Ismernem kell az illetőt, nagyon jól kell ismernem, és az ismeretsség alapján kell tudnom dönteni.
Csakhogy van itt két olyan dolog, ami manapság ezt a döntést kozmikus mértékben torzítja: ma "ismerni valakit" sokkal kevesebbet jelent, mint a természetes közösségekben. Ma az ember a jóbarátját kevésbé ismeri, mint a természetes közösségben a szomszédját. A személyes kapcsolatok tekintetében a mi kultúránk a felületesség kultúrája. Így az ember könnyen túlértékelheti azt, hogy milyen mértékben, milyen mélységben ismer valakit. Az emberek nagyrésze nem is sejti, hogy létezhet olyan mély, olyan szerves emberi ismerettség, ami a természetes közösségben egy ilyen döntés alapját szolgálhatja.
A másik dolog, ami nagyon erősen torzíthatja ezt az ítéletet, az a gomba ismerése. Ma a gombát is nagyon felületesen tekintjük. Mert a mi kultúránkban a gomba sokkal felületesebb dologként jelenik meg. Az ember nem látja ösztönösen, vagy neveltetésénél fogva, hogy a valóság legmélyebb magjáig húzódó széles és összetett akna-rendszer bejárata a gomba. Vagyis nem érzi a súlyát. Sok kárt okoznak az enteogének azért, mert nem érzik az emberek a gomba súlyát. Elképzelem a gondolataidat, ahogyan ezt olvasod, és attól tarok, hogy még mindig nem hiszed el, hogy ez nincsen ellentmondásban azzal, ahogyan te érzel. Ugye tévedek...? :)
Szóval, amikor az ember felteszi magának a kérdést, hogy "_ismerem_ én annyira ezt az _embert_, és ha igen, akkor olyannak ismerem, hogy adhatok neki _gombát_ ilyen vagy olyan módon?", akkor ebben a kérdésben több tényezőt is nagyon alaposan alulértékel, vagy saját felfogását túlértékeli, és így manapság az emberek nagyrésze a helyzetek nagyrészében felelőtlen döntést hozna.
Kérded, hogy "bűn-e, ha a csoport egyik tagja...". Ha a közösség, a csoport azt jelentené, amit a természetes közösségben jelent, egy _valódi_ közösséget, egy _valódi_ csoportot, aminek a közössége mélyebb síkon van, mint amit ma közösségi síknak nevezünk, akkor ez bizony így működik, ahogyan írod. De ma a pszichedelikus közösség, meg a pszichedelikus csoport ennél ezerszer és ezerszer felületesebb közösséget jelent. Amikor a bolygók úgy akarják, hogy nem azért keringenek a Nap körül, mert ez a naprendszer természete, hanem saját természetük szerint valónak tekintik a mozgásukat, és kirepülnek pörögve és pörögve a mély-űr hidegjébe, nem csak a Naptól távolodnak el, hanem egymástól is. |
| | | | |
| | | | | | 163. cellux | 2003. szeptember 29. 11:59 |
| | | | | | | Siphersh, mint diablo... :-)
|
| | | | |
| | | | | | 161. cellux | 2003. szeptember 29. 09:32 |
| | | | | | | (Azért gondolom én, hogy jobb a közös gomba, mert akkor az élményben talán könnyebben összekapcsolódhatunk a másikkal. Osztozunk.)
|
| | | | |
| | | | | | 160. cellux | 2003. szeptember 29. 09:30 |
| | | | | | | Siphersh, ezt a "ne-adj-senkinek" dolgot kifejthetnéd részletesebben is.
Konkrétan az érdekelne, hogy mi van akkor, ha az ember a maga termesztette gombából ad azoknak, akikről úgy érzi, hogy jó hasznát veszik (természetesen bármiféle ellenszolgáltatás nélkül).
Általánosabban: bűn-e az, ha egy pszichedelikus közösségben a csoport egyik tagja a szentség termesztésére specializálódik, vagy jobb, ha mindenki magának termeszt, és az ünnepeken saját termését fogyasztja?
|
| | | | |
| | | | | | 159. samsara | 2003. szeptember 28. 14:11 |
| | | | | | | Siphersh,
Köszönöm, és
eszem ágában sincs, hogy kereskedjek vele. Ha revolvert nyomnának a homlokomra, akkor sem adnék el belőle. Egyébként is egyelőre csak a gondolattal játszom. Spórát sem tudnék szerezni sehonnan. De még várok vele kicsit és figyelem a topicot. Hátha még fény derül pár jó fogásra.
-S |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A spóravizes fecskendőt azért használják, mert bele akarják tenni a magot a termőanyag belsejébe. Vannak ilyen eljárások, de ez a megoldás rendkívül fertőzésveszélyes. Ha van spóralenyomatod, akkor én elmondom neked a fertőzésügyileg legjobb megoldást.
A termőanyagos tárolót lezárod, a tetejére csinálj néhány 2-3 mm-es átmérőjű lukat. Ragaszd le a lukakat, hogy a levegő egy vastag papírszűrőn keresztül tudjon csak be- és kijutni. (papír törlőkendő, vagy papírszalvéta, vagy ilyesmi). Állítsd a kuktába vízbe, sziszegtesd egy órát. Végig rajta marad a tető szorosan. Megvárod, míg kihül. Az egyik lukról óvatosan leveszed a ragasztást, és rászórod a spórát. Előtte érdemes ügyesen meghajtani a lenyomatot, és kicsit pöcögtetni, hogy minél több spóra menjen pont a lukra. Ha nagyon kevés a spóra, az ne izgasson. Ha látható a folyamat, az már elég. Sterilizált tűvel tömködd át a spórát a lukon, hogy a termóanyag tetejére hulljon. Ne legyen forró a tű, és ne legyen rajta alkohol-maradék. Ne vidd túlzásba a piszkálást. Ha egy iciripiciri spóra hullott a termőanyagra, az már bőven elég. Minél kevesebbet szöszmötölsz, annál fertőzésállóbb az eljárás. Ezután ne rázd össze a termőanyagot, ne csinálj vele semmit, hagyd a spórát a tetején, ahova hullott. Ragaszd vissza a lukat (szűrőn keresztüli szellőzés), tedd sötét, meleg helyre. Jó bebugyolálni, hogy megtartsa a saját hőjét, ami a fejlődéssel keletkezik. És nem kell naponta kukucskálni. Egy hét múlva nézd meg."
És szigorúan kizárólag saját használatra teresszél. Ha adsz belőle valakinek, akkor a pszichedelikus pokolban fogják letépni a csontjaidról a húst a démonok. |
| | | | |
| | | | | | 156. samsara | 2003. szeptember 25. 19:24 |
| | | | | | | srácok.
A spóralenyomattal, hogy oltod be a leendő sütit ? |
| | | | |
|
