 |
A nyitott nullintervallumSiphersh, 2003. október 4.  | |  | | | | 15. MarcoS | 2003. október 6. 15:35 |
| |  | |  | | | Nemrég olvastam egy cikket, ami egy kicsit elgondolkodtatott.
Miután Siphersh írását elolvastam rögtön ez a cikk ugrott be.
Nem szeretnék hozzáfűzni sem Siphersh gondolatához sem a cikkben leírtakhoz semmit, mert szerintem nincs sok értelme egyiknek sem, tök fölösleges ilyesmiken agyalni.
Szerintem a haszna, az értelme ilyesmiken tökörészni egy nagy
ZÁRT NULLINTERVALLUM :)))
Ha estleg valaki nagyon ráér, a cikk: http://index.hu/tech/tudomany/lynds0811/ |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | Te ezt nagyon kened-vágod, cellux, azt látom... :)
Megőrülni nem fogok, mert az "önlebontás" mindig csak az önérvényűség igényében jelenik meg. Például az önértelmezésben, vagy az önigazolásban az ésszerűség keretein belül, vagy úgy egyáltalán az önhittségben, a nem-ésszerű közegek esetén. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | | ehh, lehet hogy agyilag zokninak tunok mert csak a 10. hozzaszolastol esett le, hogy mire is gondotal az elejen. de vegulis ez amolyan matematikai kifejezese annak, hogy a valosag bennunk van vagy rajtunk kivul. nem? |
| | | | |
| | | | | | 12. Nomad | 2003. október 6. 10:06 |
| | | | | | | | Ezt nem üres halmaznak hívják? |
| | | | |
| | | | | | 11. cellux | 2003. október 6. 09:14 |
| | | | | | | "Az anomalikus nyílt nullintervallum önvaló érvényességének lehetősége meg valahol nem más, mint a mindenkori való-ság immanens szuicid hajlama. Itt lehet kifordítani magából a mindenséget... Na neeem... Én azt hiszem, hogy vannak sokkal brutálisabb önlebontási lavinák is... Főleg az ésszerűségben..."
Úgy érzem, sikerült azért megfertőződnöd. :-)
Vagy mondhatnám azt is, hogy "el a kezekkel a sztorimtól!", de nem mondom, mert a magad módján sokkal ügyesebben (?) forgatod ezt a kardot, mint én (vagy inkább azt mondanám, hogy neked van kardod, nekem meg nincsen)
De nagyon örülök, hogy tetszik, meg látsz ebben fantáziát (önlebontó rendszerek, juhéjj! :-) csak bele ne őrülj.
Ami a szavak, mint mutatóujj felhasználását illeti:
"Kezdetben a hegyek hegyek,
és a folyók folyók.
Aztán a hegyek már nem hegyek többé,
és a folyók nem folyók.
Végül a hegyek megint hegyek,
és a folyók megint folyók."
Vagy valami ilyesmi. Szerintem amikor az ember rájön arra, hogy van mélyebb (fogalmi struktúrákon túli?) valóság, és elkezdi szavakba önteni azt, akkor a fogalmi struktúrában rekedtek számára szükségszerűen idegen az, amit csinál (a művészt általános értetlenség fogadja). Viszont azt gondolom, hogy az önmegismerés útjának végén (amikor a kezdeti bepillantás után ki is fordítottuk a valóságot azon a nyílt-null-intervallumon keresztül, vagy inkább révén) az ember szavai megint értelmezhetőek lesznek. Itt is, meg ott is. Mindenki megérti, a maga szükségleteinek megfelelően.
Minden szinten szinte minden.
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A zárt nullintervallum nagysága nulla. És létezik. Például az 1;1 zárt intervallum hossza nulla, és létezik, hiszen ha nem létezne, akkor hiányozna az egyes szám a számegyenesről. A nyílt nullintervallumnak pedig nem nulla a hossza, és nem létezik. Nem része a számegyenesnek.
De hagyjuk a matematikát! A matematika olyasvalami, ami egy valóság-kontínuum tagolása által jön létre, tehát nem írhat le olyan dolgot, ami a tagoltság mint tagoltság természetére vonatkozik. Ez csak egy transzcendens kép. Egy metafóra. Egy érzet-közvetítő alakzat próbált lenni. Ennek, amiről írtam, nem a matematika keretein belül van az érvényessége, hanem egy olyan közegben, amiben aztán értelmezve és érvényesítve van például a matematika is. Megpróbálhattam volna a lírai nyelvhasználat eszközeivel is a lefestést, csak éppen úgy éreztem, hogy ennek a nem-értelmezhető nullintervallumnak a képe viszonylag kényelmesen visszavetíthető egy matematika-előtti valóságközegbe... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siphersh:
Szerintem itt az az alapprobléma a nulla létezése/nemlétezése.
Ha valamit nullának definiálsz, azzal létezövé teszed a nemlétezését.
Veheted úgy, hogy 0=1=végtelen.
Ami jó, mert megválaszthatod, mikor melyikben akarsz gondolkozni. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Az értelmezési tartomány... :) Hát... Azért csak van valami közös minden ember gondolat- és érzelemvilágában, nem? Ezt a közös részt nevezzük valóságnak... Neeeeem.... Valóságnak az értelmezések, vagyis az értékkészletek metszetét nevezzük, ugye? :) És ez a rossz, ugye? És jött a gomba, hogy ezt elmulassza...
Na jó, ne filozofáljunk. Egyébként bizonyos értelemben minden kommunikációs interakciót tekinthetünk pusztán szabad asszociációs játéknak... Vagy legalábbis ez sokkal természetesebb, mint a felszínen pofozkodni a szavakkal... A szavakból le a forrásig, a forrásból szavak, azok által a forrásban a lényeg, ami szavakban ölt közértelmet... Na ja...
"Buggy!" Ezt a hangot kell hallani, amikor nyelvet használ az ember. "Buggy". Ha csak a szavak a szavak forrásai, és nincsen kibuggyanás, akkor azok csak üres szavak.
Namost ez akkor arról szólna, hogy ha érzed, miről beszélek, akkor mondjál arról valamit, amit érzel. Persze ez totál hülyeség, mert ezt csak a szókényszer mondatja velem. Ha nem lenne ez a szó-fixált közeg, amiben kommunikálunk, akkor sokkal közvetlenebb, mélyebb csatornán folytathatnánk a kommunikációt.
Van így valami sátáni az ilyen fórumozásban. Mivel a nyelvi catornára korlátozza az emberi kapcsolatot, így leszakítja az eszközt a forrásáról, és ez a gyökértelenedés, ez a felszíni önmagáért valóság nem más, mint az istentelenség ősmotívuma.
Az anomalikus nyílt nullintervallum önvaló érvényességének lehetősége meg valahol nem más, mint a mindenkori való-ság immanens szuicid hajlama. Itt lehet kifordítani magából a mindenséget... Na neeem... Én azt hiszem, hogy vannak sokkal brutálisabb önlebontási lavinák is... Főleg az ésszerűségben... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Siph: nem adtad meg az f(gondolat)->reakció függvény értelmezési tartományát... Hát ne csodálkozz :)
Érdemben még mindig csak azt tudom mondani, hogy engem kirázott a hideg a nyitott/nyílt nullintervallum paradoxikus szépségétől. Ezek nem szavak. Ez érzés... |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Jaj mánd'! Miért kell ennyire fogalom-fixáltank lenni... Amikor az ember mond valamit, ahogy én is mondtam most valamit, akkor valami szavak-előttit próbál meg kifejezni szavakkal. Totál rákattantok a szavakra, amivel kifejezni próbálom. Olyan ez, mint ha az ujjat bámulnátok, amivel valaki rámutat valamire. A szavakkal például földarabolunk egy valóság-kontínuumot. Én arról beszélek, ami a mindenkori darabok között van. A mindenkori anomáliáról. Ti meg a szavak síkját figyelitek, és arra reagáltok... Olyanok vagytok...! A szavak csak eszközök. A szavak csak eszközök. A szavak csak eszközök. A szavak csak eszközök. A szavak csak eszközök. A szavak csak eszközök. A szavak csak eszközök.
Na mindegy. A nyelv arra való, hogy átadjunk valamit. A legalapvetőbb mércéje a kommunikációs megnyilvánulásnak az, hogy sikerül-e átadni, vagy sem. Ha nem azt kérdezed, hogy "na, vajon ezzel mit akart kifejezni", hanem csak az eszköz síkján maradsz, és ott vagy vele együtt, és ott hozod létre a választ, a felszínen, az eszköz saját síkján, akkor a kommunikációs eszköz nem tudja betöltani feladatát.
Egyszerűen nem hiszem el, hogy azt hiszitek, hogy a matamatikáról beszélek. Ezt nem gondolhatjátok komolyan! A matematika és az egész fogalmi ésszerűség úgy, ahogy van, bizonyos közegek felosztása által kapják meg a belső szerkezetüket. Én meg most itt a felosztás mint olyan természetéről beszéltem. Ez a természet nem lehet egy felosztáson alapuló rendszeren belül! Én csak transzcendes szimbólikája kapcsán használtam a matematikát, mint mikor az ember azt mondja, hogy "Isten mindenható", annak ellenére, hogy Isten természete alapvetőbb a mindenhatóság fogalmának érvényességénél.
Mint a kiskutya, aki az ujjat ugatja, és nem azt, amire mutat... Tisztára.
Nagyon örülök, hogy hozzászóltatok a témámhoz. Alig mertem remélni, hogy ilyen sok hozzászólást fog megélni. De mit szóltok ahhoz, amiről írtam, és nem arról, amit irtam...? |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | és akkor fogod a nemlétező pontodat, és meghatározod egy csomó másik nemlétezővel.
az egész csak körülbelül megy, hogy na, nagyából innen kezdődik, innen már nem az. illetve lehet hogy az, de nem viselkedik úgy, a fene se tudja, mert nem látom hol van.
nem, tudom, az agy hány "valóság" framet fog fel egy másodpercben (ami ugye megint csak viszonylagos).
ha az idő térben lenne, akkor felfoghatnánk ugyanúgy, mint a mozgást (ehh, végülis a kettő ugyanaz) azaz a-tól b-ig történik.
aztán b-től c-ig nem. a két pont között viszont akkor semmi sem létezik, max egy képzeletbeli vonal.
milyen kicsi az a, és milyen messze van a b?
ha a és b között észbekapok, hogy hé, hol vagyok és tájékozódni próbálok, akkor új pontot hozok létre?
nos, amíg meg nem nézed az órádat, addig az idő nem létezik. gondolom ez erre is igaz.
na mindegy.
a számegyenesen úgyis elég empirikus módon vannak a beosztások, gondolom a nullától mindkét irányban ugyanannyira egy-egy egység (ezt ugye a nullán való tükrözéssel viszonylag eccerűen megoldották), és biztos mindenki úgy van vele, hogy csinálnak egy csomó beosztást, amennyi kell, ha nem elég, mert valami még bazinagyobbat kell mérni, tovább nyitják a számegyenest, egyelőre a végtelen számú szám elég lesz. |
| | | | |
| | | | | | 4. maaf | 2003. október 4. 10:35 |
| | | | | | | Siphersh, ha eddig nem tudtam volna, hogy trekker vagy, most akkor is biztos lennek benne... ;)
A kulonbozo matematikai fogalmak csak megprobaljak 2-3 dimenzioban leirni a vilag egy reszet.
"Amikor maradéktalanul felosztjuk a valóság egy kontinuumát..." A valosagot nincs felosztva. Az ember tulajdonsaga (meg talan a kicsi zold marslakoke :P ) a felosztogatasra es a csoportositgatasra valo hajlam.
"Ez az, ami elválaszt egy időpillanatot mindattól, ami az időpillanatot követi."
Miert akarod elvalasztani az egyik idopillanatot a masiktol? Te magad is hasznaltad a "kontinuum" szot, ami folyamatossagot (vagy hasonlot) jelent, es epp az a lenyege, hogy nem lehet elvalasztani egyik pillanatot a masiktol, ugyanugy, ahogy a ter kulonbozo pontjait sem tudod elvalasztani. Probalj meg kicsit 4dben gondolkozni! Nem fog tokeletesen menni, mert az emberi agy alapvetoen 3dben muxik, de erdemes megprobalni. Az ido is csak egy dimenzio.
Egyebkent elkovettel egy nagy hibat: volt egy nagyon jo gondolatod (nem, nem ez volt a hiba :> ), amit megprobaltal masok altal megfogalmazott szabalyokkal leirni. Nem szabad! Foleg nem matematikai szabalyokkal! A matematika arra jo, hogy szegeny kolykoket az altalanos- es kozepiskolakban legyen mivel kinozni.
"...abban a pillanatban, amikor kisebbé válik a nullméretű zárt nullintervallumnál, abban a pillanatban valamiféle végtelenség zamatát ölti magára."
ize... ha a terben valik kisebbe a nullanal, akkor valami antianyag-szeruseg jon letre ("anti-nullintervallum"); ha idoben, akkor az ido visszafele kezd telni (de ezt mar ugysem fogja senki eszrevenni... lehet, h mar most is visszafele telik az ido); ha 4dben nezzuk a dolgokat, akkor pedig kozeppontosan tukrozott ter-ido kontinuumokrol beszelunk, aminek a tukor-kozeppontja (ezt igy mondjak a matekosok?) a nullintervallum es az annal kisebb "anti-nullintervallum" kozotti pont lesz, terben es idoben. (hogy en mennyi hujeseget tudok osszehordani...)
Tudom, hogy amit leirtam, annak szinte minden szavaba bele lehet kotni.
maaf, aki onmaga tukorkepe
|
| | | | |
|
