 |
Tessék! Szerepjáték! :)Psylo'Child, 2003. szeptember 4.  | |  | | | | 24. Bard | 2003. szeptember 24. 22:51 |
| |  | |  | | | 3.
Ja igem. Ez az alapjátékforma. Van ilyen netes, változat, annak az az előnye, hogy sokkal többen játszhatnak egy időben, de nem olyan bensőséges, mint az asztali. Van olyan, hogy live action, ott meg felőltöznek ilyen ruhákba és elmennek erdőkbe meg barlangokba, meg kastélyokba és úgy játszanak, ez életszerűbb egy határig... Szóval itt amikor találkozol a természetfeletti szépségű tünde papnővel, azt csak elképzelni lehet... Asszem a rádiójáték jó közelítés... Látni effektíve azt kell, hogy mi van a karakterlapra írva, meg hogy hogy fordult a kocka. Ezenkívül beszédben zajlik minden. Esetleg ha jól felkészült a mesélő akkor rajzolt párat...
Kétféle szabálykönyv van. Az egyik a szabálykönyv szabálykönyv, amiben az van leírva, hogyha ennyi az ügyességem és ennyi a falmászás képességem, és ilyen meredek a fal, és ilyen csúszós, akkor ezzel a kockával ennyit kell dobnom, különben nem mászok fel. A másik meg a világleírások, kalandötletek, sőt részletesen kidolgozott kalandok, kerettörténettel, térképekkel, a nemjátékos karakterek, szörnyek statisztikáival (az ő képességeik, felszereléseik stb.) Ezekből építkezik a mesélő. Ki jobban, ki kevésbé. A fantáziáján múlik a dolog. Van aki pontról pontra lemesél készen vett kalandokat, van aki meg komplett saját világokat alkot. Persze a középút a gyakori, vagyis, hogy egy kész világban saját sztorik. Főleg, amikor már az összeszokott csapat maga alakítja a sztorik menetét egy jól kidolgozott világban.
Ja igen, általában a külsősöket ez a karakter-játékos viszony pszichológiai vonatkozása nagyon szokta érdekelni... Ehehe... Érdekes téma különben... Egy dolgot mondanék. Mindenki másért játszik. Van aki csak a haverokkal akar együtt röhögni. Van akit az eredeti harci/stratégiai vonal fog meg. Van aki bonyolult problémákon szeret gondolkodni. Van aki hatralmat akar érezni a kezében. Van aki más akar lenni, mint ami. Van aki művészi vénával rendelkezik és a szinészi oldal, vagy egy karakter jellemének megformálása ami mozgatja. Meg még biztos van egy csomó egyéb is, és gondolom ezek keverednek is. Akkor van a konfliktus, amikor valaki nagyon lelkizni akar a karakterével a többiek meg csak irtani a szörnyeket... Ez pech. De ha megvan az összhang, akkor teljesen más indittatású emberek is egy csapatban jól elszórakozhatnak...
cellux: Szerintem teljesen igazad van. De csak _játszásiból_ mennek a pokolba... Akkor mennek _tényleg_ a pokolba, ha beelesdéztek előtte... Ez meg tudtommal ritka... ;-)
Bár... Az első gombázásom az egy szerepjátékos delután után volt... ;-) Mondjuk az inkább a röhögős fantasy fajtából volt... Egyik haverom társasága meg eléggé rá van kattanva a zöldre, de ők is a vidámabb kardozós/varázslós vonalat nyomják... Egy vámpírmániás haverom, aki meg temetőőrként dolgozott mondogatta mindig, hogy szerezzünk "drogot" és játszunk "valami Kult"-ot egy kriptában... Mondjuk valszeg az is humorba torkollott volna, azzal a társasággal röhögtük szét magunkat teljesen józanon egy másik legendás horror játék (Call of Cthulhu) közben. Aztán meg berugtunk nagyon... :-)
De biztos van ellenpélda. Mindenesetre nem jellemző. Vagy ilyen az én ismeretségi köröm. Fasztuggya.
Húde hosszú lett. |
| |  | |  |
| | | | | | 23. Bard | 2003. szeptember 24. 22:49 |
| | | | | | | 2.
Az első játékok hangulata olyasmi volt, mint amikor a Gyűrűk Urában megy a csapat Móriában. Szóval mennek az elf/törp/ember/hobbit stb. harcosok/varázslók/kószák/tolvajok/papok stb. egy labirintusba a föld mélyébe, ahol mindenféle szörnyetegekkel küzdenek meg, kincseket pl. varázsfegyvereket gyűjtenek, tapasztalati pontokat gyűjtenek, aminek révén egyre ügyesebb harcosok, varázslók stb. lesznek, a varázstárgyaik is egyre változatosabbak lesznek, pl láthatatlanná tevő italok, teleportgyűrűk, bájitalok, csak a mesélő képzelete szab határt. aminek révén egyre hatalmasabb szörnyetegekkel tudják felvenni a harcot, egyre mélyebbre hatolhatnak a labirintusba. Érdemes még észrevenni, hogy a játékosok karakterei egymás szövetségesei, segítői, és a szörnyeket, csapdákat, a mesélő irányítja, ő rajzolja meg a labirintus térképét, ő találja ki a kerettörténetet, pl. hogy a mélyben egy Balrog lakik, hogy itt régen törpök éltek, vagy bármit. Szóval megszületett a Dungeons&Dragons szerepjáték.
Eddig ez egy nagy ugrás a sima táblás játékok, vagy harci stratégiai játékoktól, de ami utána következett az volt a lényeg. Ugyanis ezt az alapsémát, hogy beleképzelhetjük magunkat egy másik valaki helyébe, egy szabályokkal többé kevésbé logikusan kontrollált világban, ezt nagyon sokfelé lehet variálni. Ugye nem kell mindenképpen labirintusban mászkálni... Nem feltétlenül a szörnyetegek aprítása és a kincshajkurászás lehet a cél, hanem pl. Egy fantáziabirodalom politikájában való részvétel, vagy egy nagyváros alvilágának tolvajai és orgyilkosai közötti túlélés, út a pokolba és vissza vagy bármi. Ha amúgy kimeríthetetlen fantáziavilágot meguntuk, lehet játszani bármilyen környezetben. Scifi, horror, képregény, bármi. Lehet a humorra helyezni a hangsúlyt, lehet a lelkizésre, például amikor vámpírok játszanak ala Interjú a Vámpírral, lehet agyat dolgoztatni, mondjuk amikor a karakterek detektívek, persze mindig vissza lehet térni a jó öreg szörnyirtáshoz, varázsláshoz, brutalizáláshoz... :-)
Szóval beindult a biznisz, egy időben minden fimből játék lett, aztán egyre elszálltabb ötleteket csináltak meg. Lehet olyat játszani, hogy angyalokkal, vagy démonokkal lehet játszani, 16 éves szőke bombázókkal kaliforniában. Itt nincs se mágia, se harc, csak fiuzás. Szóval mindent lehet. Csak a mesélőtől és a társaság beállítottságától függ.
Aztán persze mindjárt az elején beszálltak a játékba a kereszténység képviselői. Kitalálták, hogy ez egy sátánista játék. Ez egy baromság. Na mindegy, szóval ebből komoly problémák lettek, de a piac ellen nem tehettek ők se semmit... :-)
Aztán meg ha meggondolom, hogyha egy parti egy horrorjátékelőtt bedob egy kis LSD-t, és jó a mesélő, a settinget is jól kialakítják, akkor persze irány a pszihiátria, szóval vannak szélsőséges esetek... Az egyik cég pl. egy cyberpunk miliőben játszódó játékot csinált, amiről elterjedt, hogy a CIA lefoglalta. Ez jó reklám volt persze a játéknak, közben csak arról voltm szó, hogy egy fiatal hecker szerepjátékos is volt, és a szerpjátékos cuccai össze voltak keveredve a heckelési jegyzeteivel... És van egy csomó fiatal gyerek aki tényleg először szerepjátékozás közben találkozik először az okkultizmussal... Ezeken a dolgokon amikor gimnáziumba nyomtuk a játékot röhögtünk csak, mert ennél a játékformánál ártatlanabb dolog a világon nincs. Szóval aki szerepjáték alapján akar varázsolni az eleve segítségre szorul...
De mindenesetre hamár pszichedélia és szerepjáték, akkor én a horrort mégis kerülném... :-)
Viszont azt elismerem, hogy mindig vágytam arra, hogy egy nagyon jó társaságban nagyon jó mesélővel egy tényleg borzongós mesét játszani, de nem jött össze. De én is ismerek több társaságot, akiknek egyszeri és megismételhetetlen alkalommal összejött... Ez nekem kimaradt. :-(
|
| | | | |
| | | | | | 22. Bard | 2003. szeptember 24. 22:46 |
| | | | | | | Több menetben:
1.
Najó szerepjáték (az én interpretációmban):
Ül 3-7 ember (szinte mindig hímek, a nők általában barátnők, akik többnyire nem bírják sokáig) egy asztalnál. Az asztalon szines borítós könyvek, egy csomó "kocka", melyek gyakran 4, 8, 10, 12, 20 oldalú testek, összefirkált papírok, adatlapknak tűnő karakterlap nevű papírok, táblázatok, üdítők, csipszek, csokik, meg egy csomó papírszemét. mindenféle érthetetlen szabályokról, meg őrült kalandokról beszélnek egyes szám első személyben. Ezek a kalandok a fantasztikus filmek (fantasy, sci-fi, horror) elemit tartalmazzák főleg. Sok röhögés. Néha vadul hajigálják a kockákat. Úgy tűnik van egy főnök is köztük, ő nem egyesszám egyes személyben beszél, hanem mindenféle igeidőkben.
De mi a rendszer a dolog mögött?
Ha valaki kitölt egy karakterlapot és játszik 10 percet, azonnal megérti. Különben meg esélye sincs az embernek... Najó azért próbáljuk meg:
Szóval van a főnök, akit mesélőnek neveznek magyar nyelvterületen, de különben van egy csomófajta neve, angolul a Game Master a legalapvetőbb, de asszem ezt valami cég levédhette, ezért a többiek mindenféle hülye neveket találtak ki, hogy a könyveikben megnevezhessék. Aztán ezeket ők is levédték, szóval van egy csomó név, na mindegy, maradjunk a mesélőnél.
Szóval a mesélő vezeti a játékot. A játék lényege, hogy van egy elképzelt világ. Az elképzelt világ ötlete a fantasy irodalomból jött. Gondoljatok például J. R. R. Tolkien fantázia világára, Középföldére, amit sokan ismerhetnek, a Gyűrűk Ura c. méltán népszerű filmből, ha máshonnan nem (aki nem látta a filmet se, az szerintem most hagyja abba az olvasást, mert elveszett ember ;-)). Szóval valamikor a 70-es években egy Gary Gygax nevű zseninek egy haverjával az jutott az eszébe, hogy kéne valahogy együtt szórakozni a mozgássérült haverjukkal, de a szokásos társasjátékokat túl unalmasnak találták, plusz szerették a fantasy regényeket, és kitalálták, hogy mi lenne, ha a képzelet segítségével elrepítenék magukat egy ilyen fantázia világba. De ha csak szimplán mesélgettek volna egymásnak kitalált történeteket, akkor attól befrusztrálódtak volna, mert egyikük sem volt író, és különben sem az volt a cél, hogy valami magas értékű esztétikai élményt nyújtsanak egymásnak, hanem az, hogy bekerüljenek ebbe a másik világba és izgalmas dolgok essenek meg velük. Szóval a már létező stratégiai játékok rendszerét vették át, és tulajdonképpen egy fejlesztett harci játékot alakítottak ki.
Mindenki megalkot magának egy szereplőt, aki olyasmi mint egy regény szereplője, pl. egy törpe harcos, mint Gimli a filmben, akinek szabályokkal meghatározták a különböző képességeit pl. erő 18, ügyesség 12, stb. Legolasnak a tünde harcosnak pl. az ügyessége lenne nagyobb és az ereje kisebb stb. Bevezették a mentális képességeket is, mint például intelligencia, bölcsesség, aminek nem az a lényege, hogy a játékosnak nem kell gondolkodnia, hanem az, hogy pl. aki varázslóval játszik, annak ezeket a számértékeket kell néznie, amikor varázsol a figurája. Persze bonyolult szabájok vannak pl. egy csata eldöntésére, amiben van kockadobás, alapképességek, tapasztalat, a fegyverek erőssége. Vannak varázslatos fegyverek, amik erősebbek, vannak varázslatok, amik megintcsak speciálisak, pl. villámot lehet lőni, meg ilyenek.
|
| | | | |
| | | | | | 21. cellux | 2003. szeptember 24. 11:02 |
| | | | | | | maaf: bár nem értek a szerepjátékokhoz, nekem úgy tűnik, hogy ha az azonosulás mértéke a játékos korlátaitól függ, akkor elképzelhető olyan játékos, aki a "logikájában" is azonosulni tud a karakterrel (mert eléggé ki vannak tolva a korlátai). sőt. akár ördöggé is válhat.
talán pont ezért olyan veszélyes a szerepjáték. simán el tudom képzelni, hogy egy ilyen Kult sessionben, egy jó "mesélővel" tényleg a pokolba mennek a csávók. és akkor az egész dolog kimenetele egyedül a mesélő motivációján múlik.
|
| | | | |
| | | | | | 20. maaf | 2003. szeptember 24. 10:52 |
| | | | | | | Deadman, reszben igazad van, viszont a jatekos csak a sajat korlatain belul azonosulhat a karakterevel, vagyis pl. a logikajat keptelen megvaltoztatni a jatekos. Masreszrol viszont pont az az egyik legfontosabb eleme a szerepjatekoknak, amit irtal.
maaf, aki nagyon jo minosegu zellert vasarolt a zoldsegesnel
|
| | | | |
| | | | | | 19. DeadMan | 2003. szeptember 24. 09:38 |
| | | | | | | Hali!
Maaf: egyedül annyiban vitatkznék hogy a karakterek öröklik a játékos mentalitását...ez azért nem igaz mert a jó játékos azonosul a karakterrel és a karkter mentalitását a magáévá teszi. (számomra az azonosul azt jelentette h a játékos mentalitása lesz a karakteré...csak h ne beszéljünk el egymás mellet) Ezért lehetséges pl megszemélyesíteni egy gonosz karaktert (feltételezve h a játékos nem gonosz), vagy bármi mást ( ami ellenkezHET is a játékos mentalitásával).
Bard: a Whitwolfos rpg-K téynleg jók, de szerintem ott rejlik a siker kulcsa h mind1ik egy világban játszódik (world of darkness) és minden egyes játék egy-egy "lénycsoportra" gyúr rá (vámpírok, vérfarkasok, kísértetek, múmiák, vadászok) Ezek közül egyelőre a vampot próbáltam (liveban és fél-liveban) és az negyon bejött de live alapján elég sokat megtudtam róluk.
Az egyetlen visszqatartó erő az az hogy ezek még nem jelentek meg magyarul :(. Viszont ha vkit érdekel eredeti nyelven van e-book formájában ezekhez kapcsolódó anyagom.
Üdv
Dead
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Kutyuliban szerintem meg lehet valósítani a "borzongós/félelmetes/afrászkitör, amikor a mesélő dirrekt szórakozik veled" hangulatot, amikor a játékosok nem kiáltanak fel ötpercenként hogy nézdmár egy csillagsarj bohóccipőben...
Félretéve a tréfát, nemegyszer felállt már a szőr a hátamon, nagyon profi a mesélőnk, és a horror a kedvence, meg szadista is egy kicsit, gyorsan használódnak a nyomozók ( félkezü , vak , sánta karakterek gyűlnek a fiókokban , nem is beszélve az elmegyógyintézetben javuló idegroncsokról ) pl.: egyszer egy kislány szerépében beszélgetett a játékosokkal , de egyszercsak elkezdett torokhangon üvöltözni, hát az annyira hatásos volt hogy a torkomon akadt a csipsz annyira életszerű volt a szitu, mintha a karakterek rémültek volna meg nem mi :) ezért reménykedek a Kult-ban... |
| | | | |
| | | | | | 17. maaf | 2003. szeptember 24. 01:46 |
| | | | | | | Vannak netes "szerepjatek-utanzatok", de altalaban nem art szemelyesen (lelekben is, nem csak testben :P) jelen lenni. Vannak fanatikusok, akik bizonyos tipusu szerepjatekokat beoltozve, korabeli fegyverekkel, megfelelo helyszinen jatszanak, de altalaban ugy nez ki, hogy a jatekosok es a meselo kenyelmesen elhelyezkednek valahol, kezukbe vesznek nehany futurisztikus kinezetu, leginkabb egy Borg kocka es az Enterprise-D keverekere hasonlito sokoldalu dobokockat, pairt, tollat, es ugy jatszanak.
A karaktered tulajdonsagainak nagy reszet veletlenszeruen kell meghatarozni, aztan ezeken lehet "finomitani" ugy, ahogy szeretned, es vannak "fix" ertekek, pl. egy torpe mindig alacsonyabb, mint egy berhaz meretu terminator... ;) A leglenyegesebb osszetevo viszont a jatekos, ugyanis menet kozben csak rajta mulik, hogy a karakter melyik adottsagot hogy hasznalja ki, es persze a jatekos gondolkodasmodjat a karaktere is orokli. :P
Egyebkent olyasmi az egesz, hogy van egy "meselo", aki ismeri az tortenet veget, es neki kell "vegigvezetni" a csapatot a celig. A jatekosok, meglepo modon, altalaban szoban kozlik, hogy mikor mit csinalnak. A csapat tagjai menet kozben barmit megtehetnek, a kovetkezmenyeket a meselo talalja ki. A szabalyoktol el lehet (es neha el is kell) terni. Tulajdonkeppen olyan, mint a "kaland jatek kockazat" konyvek (a "lapozgatos" konyvek), azzal a kulonbseggel, hogy itt nincsenek behatarolva a lehetosegeid azaltal, hogy elore elkeszitett lehetosegek kozul kell valasztanod.
Diohejban ennyi. Regen jatszottam mar, es nem voltam "hardkor gemer", ha valamire nem jol emlexem, akkor javitsatok ki!
Ha jovo tavasszal talalkozunk dbben, akkor mindenkeppen jatszani kene egy keveset... mondjuk 3-4 napot... ;)
maaf, aki startrek elvonasban szenved
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Azt már megértettem, hogy nem könnyű elmagyarázni ezt a szerepjáték dolgot laikusoknak, de mégis, nem próbálná meg összedióhéjazni valaki? Szóval vannak, benne a szabályokkal. Ezt értem. De a gyakorlatban hogyan történik meg a szerepjáték megvalósítása? Pl. személyesen jelen kell lenni mindenkinek, vagy URL is lehet játszani? És ha elkezdődik a játék, olyan mint egy színi előadás, vagy inkább díszletek/eszközök nélküli rádiójáték? Aztán pl. mennyire forgatókönyv a szabálykönyv, illetve menyire csak azt mondja meg, hogy egy adott karakterre mi jellemző, mire képes stb.?
Szóval? |
| | | | |
| | | | | | 15. Bard | 2003. szeptember 23. 23:32 |
| | | | | | | hehe, írnak benne a drogokról is...
Kicsit zavaros a dolog, a játék készítői vagy nem drogoztak, amit személy szerint erősen kétlek, vagy kamuznak össze vissza. Csak a negatívumok vannak leírva, és több ponton necces a dolog. Pl. LSD-re szerintük rá lehet szokni. Mondjuk ha egy karakter LSD-zik egy Kult játék alatt, akkor az tuti, hogy elég súlyos bad tripen megy keresztül... Szóval baromira nem életszerű a dolog... Na mindegy, mondom, ez a cenzúrázott, herélt változat...
Azért remélem mindenki aki olvassa ezt a témát, tisztában van az alapfogalmakkal, karater, játékos stb. stb. Ha nem, akkor azért messzemenő kövteztetéseket ne vonjon le... ;-)
A cyberpunk2020-ban volt még szó drogokról részletesebben, ott jobban elkapták a feelinget... hallucinogén harcidrog pl. Ami nem sikerült a CIA-nek az LSD-vel... Egyébként meg a fájdalomcsillapítók és a gyorsítók voltak a központban... Dehát ahhoz a játékhoz az illik is. A Kulttól inkább a pszichedelikumok ismeretét vártam volna el... Na mindegy.
Még a White Wolfosokra lennék kiváncsi...
|
| | | | |
| | | | | | 14. Bard | 2003. szeptember 23. 23:18 |
| | | | | | | Kult:
Hát én nem is tudom, igy egy psychedelikus fórumban furcsa gondolatok jutnak az ember eszébe erről játékról...
Szóval az tipikusan az a játék, ami szerintem akkor jó (?) ha olyan mint egy bad trip... A Cthulhut még lehet poénra venni, de a Kult az már nekem eléggé túl van ezen a ponton...
A _kiherélt_ angol változat címlapjára a következő van írva:
"On the Borderland between Terror and Madness, Dreams and Death..."
Igazéndiból még a Kulton kívül egy játék volt, amivel nem tudtunk mit kezdeni, a Wraith. Alapkoncepció szerint a Call of Cthulhu is ilyen lenne. Szóval ezek azok a játékok, amik elméletileg levisznek a pokolba, és nem hoznak vissza. Ha nem így játszod, akkor nem az eredeti játékot játszod (ami adott esetben eléggé szórakoztató is lehet). Ha viszont így játszod, akkor nem is tudom...
Szóval nem tudtuk megvalósítani a dolgot, így félre lett téve, persze elemeket átvenni más játékokba arra nagyon jók.
Talán megvilágosodáshoz nagyon közel álló embereket tudok elképzelni, hogy Kultot játszanak és élvezik is. Vagy gimis kiscsákókat... :-) Bocs, ha valaki magára ismert... :-))) Én is voltam gimis kiscsákó, csak akkor a legtöbb ami horrorban elérhető volt az a Ravenloft volt... A Kultról akkor még csak legendák keringtek, hogy van egy ilyen is, a messzi Svédországban, de betiltották, meg bezúzták, meg ilyenek...
A hátlapja is poén:
"WARNING: Kult is a game which explores the dark side of the human soul; some may find this disturbing. Kult is not recommended for players under 16."
Röhely :-)))) |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ia! Ia! Shub-Niggurath! Erdők fekete kecskéje, ezer ivadékkal!!!
Kutyuli hívása a legjobb, de játszottam Adéenddéét, Magust, Shadowrun-t, Vampire-t is. Kb havonta egyszer még összejön a régi csapat, most éppen a "Kult"-ot akarjuk kipróbálni. |
| | | | |
|
