 |
---Szútrák----denem-, 2003. július 10.  | |  | | | | |  | |  | | | " a tanítvány odaállt a mester elé
hazudsz mondta
a mester bólintott
mi egyebet tehetnék
válaszolta
valamiből nekem is élnem kell
a tanítvány megdicsérte a mestert őszinteségéért
békében váltak el" |
| |  | |  |
| | | | | | | | | | | | 18.
Az ifjú Lin-csi aznap egész éjjel a füvek tengerének hullámain ringatózott. A völgy lassan megtelt holdfénnyel, a magasból Lin-csi hajója olykor hánykolódni látszott. De nem a hullámok játszottak vele, csak az elme és a lélek labirintusaiban forgolódott. Nehéz ám ott az eligazodás.
Megadják majd neki az évek
erejéhez a jó irányt,
most még az ifjú szenvedélyek
fényében mindent elmosódva lát
vetette rá bizakodó pillantását odaföntről a Hold. Lin-csi hajója most valóban könnyedén siklott a pázsit hullámtengerén.
Az ember általában nem tudja, mire való. Ezért keresi folyvást a célját, ezért igyekszik mindig valahová. Ezért akar átváltozni mássá, szebbé, jobbá, okosabbá, hatalmasabbá. Ha céljai tiszták, szándéka jó, akkor sem ismer határt. Ha vágyait betölti, máris új terveket sző, nélkülözhetetlennek érzi magát. Ha elbukik, azt hiszi, fölöslegessé vált. Középső utat magának ritkán talál tűnődött az ember törekvésein Lin-csi, a füvek birodalmában kormányozgatva hajóját.
Lám, a fűszál még ki sem dugja fejét a porból, már tudja és teszi a dolgát. Pontosan járja végig élete útját, nem tér le, nem téved el. Se többet, se kevesebbet nem kíván, mint amennyi a fűszálnak jár. Tudja, mire való, tudja, hogy létezése mi célt szolgál. Se nélkülözhetetlennek, se fölöslegesnek nem érzi magát. Az Ég alatti világban csak az ember nem ismeri a füvek okosságát állapította meg keserűen Lin-csi, s szégyenkezve lesütötte a szemét. Pirult az ember balgaságán.
Mennyi fáradtságtól, mennyi csalódástól, tragédiától kímélné meg magát az ember, ha ő is felismerné a szabályt: csak látszunk szabadnak. A rend egymáshoz köti mind a létezőt, s rájuk kényszeríti parancsát. Ha mozdul az egyik, mozdul vele mind a tízezerszer milliárd. Nincs emberfia, aki ebből képes lenne kivonni magát. Aki nélkülözhetetlenné, vagy fölöslegessé tehetné magát.
Nem vagyok nélkülözhetetlen, mert nélkülem is múlik az idő. Nem vagyok nélkülözhetetlen, mert a múló időben, a lét műhelyében nélkülem is létrejön minden változás. De nem vagyok fölösleges sem, mert akart és megalkotott magának az Ég és a Föld, nem vagyok fölösleges, mert vagyok! olvasta ki magának a fűszálak példájából Lin-csi a tanítást. A tanítás szelleme beragyogta és otthonossá tette számára a tengert. Nem aggódott a zátonyok és az örvények között. Nem szorította a kormányt, nem fürkészte erősen az irányt. A füvek hullámaira bízta hajóját.
SU-LA-CE: Az ifjú Lin-csi vándorlásai |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "...Mert az elmúlt tudat is megfigyelhetetlen, az eljövendő tudat is megfigyelhetetlen, és a jelenlegi tudat is megfigyelhetetlen..."
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lin-csi kolostorában a szerzetesek egy reggel váratlan kérdéssel fogadták a Mestert.
Mondd, Mester! Okosnak tartod-e magad?
Igen! hangzott a válasz szintén váratlanul s határozottan.
És vajon mire használod az okosságodat? Mert az okosság, Mester, mint tudjuk, nem egyéb, mint élénk, nyugtalan működése az elmének. Nem egyéb, mint gyors válasz a kérdésekre. Az okosság meggondolatlan és hiú, szívesen tolakszik előre, hogy megmutassa magát. Különbözik mind a bölcsességtől, mind a tudástól. Nem mély, nem józan és nem tiszta. Szeszélyes és veszedelmes, mint a hirtelen támadt szélvihar. Mire használod hát? Hogyan tartod féken, nehogy magával ragadjon? Munkálhat-e az értelmen az értelem, az okosságon az okosság? hangzottak a szerzetesek kérdései, majd néma csendben várták az apát válaszát.
Jegyezzétek meg, szerzetesek, hogy senki sem az eszével fékezi meg az okosságát szólalt meg Lin-csi, aztán így folytatta.
Olyan lenne ez, mint vízzel fékezni az áradást, tűzzel a tűzvészt. Az okosság ellenszere nem az ész, hanem a józanság. A hűvös, részvétlen viszony önmagunkkal.
Az igaz Út nem oly nehéz,
Csak ne válassz és ne szeress!
Ha nem gyűlölsz és nem szeretsz,
Fényesség vár, felhő se lesz.
Mondták a régiek. Ha nem magadat választod és szereted, meg tudsz válni okosságodtól. Ócska gönccé nyűheted, aztán levetheted és eldobhatod, ahogy a Magasztos Buddha tette. Ez az okosság leküzdésének egyetlen módja. Mielőtt azonban megszabadulnátok tőle, szerzetesek, leplezzétek le gyanútlanabb társaitok előtt is az ész igazi természetét. Ez a leghasznosabb munka, amire az okosság fogható válaszolt a hívek kérdéseire Lin-csi apát, aki újabban egyre nehezebben viselte okosságát. Erősen rühellte, olykor szitkozódott is miatta. Pedig teljesen közömbös és részvétlen volt maga iránt. Ám őszintén kedvelte szerzetestársait, értük nem vette le az utálatos, kényelmetlen gúnyát.
SU-LA-CE: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
(i.sz. 897) |
| | | | |
| | | | | | 27. meta | 2006. január 8. 03:43 |
| | | | | | | | | | | |
| | | | | | | | | | | | Lin-csi kolostorában egy reggel ezzel a kérdéssel fordult az apáthoz az egyik tanítvány.
Mester! Írva van, hogy egyetlen hajszál fölszippanthatja az óceánt, s egyetlen szem mustármag elnyelheti a Szuméru-hegyet. Így van-e?
Így van felelte a Mester.
Továbbá írva van folytatta a tanítvány , hogy ha az összes tanításokon és magyarázatokon átrágjuk magunkat, annyit érünk el vele, mintha egyetlen hajszállal roppant teret akarnánk kitölteni. Így van-e?
Így van vágta rá ismét a Mester.
A tanítvány folytatta.
Valamint írva van, hogy ha a világ minden titkát kitanulnánk, az annyit tenne, mint egyetlen csöppet pottyantani az óceán vizébe. Így van-e?
Így van felelte harmadszor is Lin-csi.
Akkor hát mondd meg nekem Mester fogott a kérdésbe a szerzetes , hogy mire való a Tanítás?
Ajaj! Ajaj! sóhajtozott Lin-csi. Ennél a kérdésnél én is mindig elakadok. De még talán maga a Magasztos sem tudja, mire való a Tanítás. Híveim! Mindazonáltal úgy gondolom, hogy a Tanítás és minden más emberi találmány _vigasztalásra_ való. Minden csupán vigasztalás, semmi más. Vigasztalásként azonban mégis csodás. A Tanítás éppúgy, mint a többi elgondolás, mit elénk tárnak a tudós mesterek, az ábrázoló művészek, a poéták. Tudjátok meg szerzetesek, hogy azért van ez az óriás igyekezet, komoly iparkodás, mert az ember azt reméli tőle, hogy általa könnyebb lesz az élet és könnyebb lesz a halál. És azért, mert nincs más. Ez a legtöbb, amivel az ember segíthet magán. Alkot és prédikál mondta szerzeteseinek Lin-csi apát, kolostorának csarnokában egy reggel, a Huo-to folyó partján.
SU-LA-CE: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
(i.sz. 897)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | "A Kiváló Gyémántvágó Túlpartra-juttató Megismerés" címû nagy-kocsi szútra végre egyben(nyomtatóbarát) is a neten:
http://vajra.tar.hu/
Egy kicsit más fordítás fellelhető a http://gportal.hu/gindex.php?pg=834175 címen, részekre tördelve. Hmm és ezen az utóbbi lapon egyéb szútrák is olvashatók:
Szív, Amhitába és Gangóttara szútra (ezek egy-egy lapon(mivel rövidek;)
Hmm kommentár a könyvben található(benne a függve keletkezés 12-es láncolatával!)--Agócs Tamás: Gyémánt áttörés (Kiadó : A Tan Kapuja Buddhista Főiskola, Budapest, 2000)
Váljanak minden lény javára! |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Lin-csi apát egy reggel a szavak kettős természetéről beszélt szerzeteseinek. Lin-csi szeretett a szavakról elmélkedni, a szerzetesek szerették hallgatni.
– Hívek! – szólította meg őket a Mester a kolostor csarnokában. – Tudjátok-e hogy mire valók a szavak?
– A szavak minden látható és nem látható dolog megnevezésére valók – vágta rá azonnal a választ az egyik szerzetes.
– A szavak jelek, amelyek segítségével gondolatainkat és érzéseinket fejezzük ki – mondta egy másik.
– Szavak nélkül nem lenne se tudomány, se költészet, megállna az élet az emberek között – szólt egy harmadik.
– Gondolkodjatok, szerzetesek! Helyettesíthetők-e a szavak más jelekkel? – kérdezett ismét Lin-csi.
– A szavakat semmi sem helyettesítheti az emberek közötti érintkezésben. A nyelv a legtökéletesebb jelrendszer, a legtökéletesebb emberi alkotás – állították a szerzetesek, mire Lin-csi így szólt hozzájuk.
– Híveim! Elismerem, hogy a szavak rendszere, a nyelv a legtökéletesebb emberi alkotás. Éppen ezért érzek nagy szomorúságot, amikor arra gondolok, hogy ez a legtökéletesebb is mennyire tökéletlen. Gondoljatok csak arra, mennyit vesződünk, mire feszes szavakba öltöztetjük gondolatainkat, érzéseinket. Gondoljatok csak arra, a költők is milyen fáradságos munkával raknak össze tökéletes szavainkból egy-egy strófát, mely szebb és több, mint az átlagos nyelvi alkotás. Bizony nagy szégyen az elmének, hogy bár oly régen szabja-varrja öltözetét a szavakból, máig rongyos-foltos a ruhája. Gyakran visel koldusgúnyát előkelő társaságban is. Mindazonáltal a nyelv nagyszerű – s még nagyszerűbb tökéletlenségében. A rongyos-foltos öltözet alatt szépséges titkokat sejthetünk. Ezért mikor a nyelv tökéletességének áldoztok, érdemes híveim, áldozzatok a tökéletlenségének is. Mert bár mindkét tulajdonsága egyformán értéke a nyelvnek, engem sokkal jobban érdekel, hogy mit fed el előlünk a tökéletlensége, mint hogy mit tár fel a tökéletessége. Ha tehetitek szerzetesek, lessetek be a fércelt lepel résein, s meséljetek róla, mit nem enged látni a világból ez a rejtélyes takaró, a nyelv – fejezte be beszélgetését jámbor töprengéseinek kedvelt tárgyáról, a nyelv kettős természetéről Lin-csi apát.
SU-LA-CE: Reggeli beszélgetések Lin-csi apát kolostorában
(i.sz. 897)
|
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A tiszteletremélto Kondannya "aki megértette" helyénvalo nézetre tett szert, erényre tett szert, a tanitast megismerte, a tanitasba mélyen behatolt, a kételyt szétszaggatta, kérdések màr nem zaklattàk, a Mester tanitàsàban önàlloan eligazodvàn, tökéletes magabiztossàggal igy fordult a Magasztoshoz: "Hadd nyerjek a Magasztos jelenlétében felvételt a rendbe!" "Jöjj, koldus - szolt a Magasztos -, a tanitàst helyesen adtuk, jàrj az önmérséklet utjàn, mely elvezet a szenvedés teljes megszüntetéséhez."
Igy történt a tiszteletremélto Kondannya felavatàsa.
Ez az elsö beszéd amit a történeti Buddha tanitvànyoknak adott egy héttel a megvilàgosodàsa utàn, a tanitàs alapdefinicioi, meg hozzà némi körités. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | Ez a szenvedés megszünésének nemes igazsàga - koràbban...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Bizony a szenvedés megszünésének nemes igazsàgàt meg kell tapasztalnunk a magunk szàmàra - koràbban...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Bizony, a szenvedés megszünésének nemes igazsàgàt a magunk szàmàra megtapasztaltuk - koràbban...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Ez a szenvedés megszünéséhez vezetö ut nemes igazsàga - koràbban...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Bizony, a szenvedés megszünéséhez vezetö ut kiépitendö - koràbban...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Bizony, a szenvedés megszünéséhez vezetö utat kiépitettem - koràbban...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Koldusok, ameddig eme négy nemes igazsàg ily hàrmas modon, tizenkét szemszögböl, annak megfelelöen, ahogy a valosàgban vannak, tudàsbol eredö belàtàs hiànyàban még nem volt tisztàzva, bizony nem hirdettem a vilàgban istenek, ördögök, brahmàk, vàndorszerzetesek, bràhmanàk és mindenféle szerzet között, hogy elértem volna a legmagasabbrendö tökéletes megvilàgosodàst. Miutàn azonban, ti koldusok, eme négy nemes igazsàgot ily hàrmas modon, tizenkét szemszögböl, ahogy a valosàgban vannak, tudàsbol eredö belàtàs révén megfelelöen tisztàztam, kihirdettem a vilàgban, az istenek, ördögök, brahmàk, vàndorszerzetesek, bràhmanàk és mindenféle szerzet között, hogy elértem a legmagasabbrendü tökéletes megvilàgosodàst. Tudtam biza, és belàttam, hogy "szabadulàsom immàron bizonyos, ez az utolso születés, most màr nincs több ujralétesülés" - igy szolt a Magasztos. Az Öt Koldus pedig elégedetten övendezett a Magasztos beszédének.
Miutàn mindez elmagyaràztatott, a tiszteletremélto Kondannya hibàtlan, tiszta belàtàsra jutott a tanitàst illetöen "mindaz, ami keletkezés-jellegü, egyben megszünés-jellegü is".
Miutàn a Magasztos ily modon megforgatta a Tan Kerekét, a földi istenségek imigyen szoltak: "A Legföbb Tan Kerekét, melyet e vilàgon sem vàndorszerzetes, sem bràhmana, sem isten, sem ördög, sem Brahma vagy akàrki sem képes megforgatni, a Magasztos ezt Benàreszben, a Bölcs Halàla vadasparban mozgàsba lenditette."
A földi istenek szavàt hallvàn a Négy Kiràly földjének istenei imigyen szoltak: "A Legföbb ...stb.,... mozgàsba lenditette.
A Négy Kiràly földjének istenei ... Harminchàrom Istenek földje ... Yama földje ... Tusita mennyorszàg ... Alàzatos Szeretet mennyorszàg ... a sajàt hatalommal nem biro istenek földje ... a Brahmàhoz hasonlo istenek imigyen szoltak. "A Legföbb ...stb.,... mozgàsba lenditette."
Még abban a pillanatban, abban a szemvillanàsban egy hang keletkezett és egészen Brahma vilàgàig elhatolt. És a tizezer vilàgsik belerezgett, megrendült, megràzkodott. A vilàgban hatàrtalan, nemes ragyogàs kélt, tulszàrnyalvàn az istenek mennyei pompàjàt.
Ekkor a Magasztos ünnepélyesen kijelentette: "Teringettét, Kondannya megértette! Kondannya bizonyosan megértette!" Igy hàt a tiszteletremélto Kondannya ezentul a "Kondannya, aki megértette" néven neveztetett.
bef. köv. |
| | | | |
| | | | | | | | | | | | A Tan Kerekének Megforgatàsa
Igy hallottam: Egy alkalommal a Magasztos Benàreszben, a Bölcs Halàla vadasparkban tartozkodott. Megszolitotta ott a Öt Koldus csoportjàt:
-Koldusok! Két véglet van, melyek az otthontalansàgba vonult szàmàra nem követendöek. Melyik ez a kettö? Azon gyakorlat is, amelyik érzéki vàgyak közepette, vàgyakhoz, boldogsàghoz ragaszkodik, ez hitvàny, durva, közönséges, nemtelen, értelmetlen, és az a gyakorlat is, amely önsanyargato, ez szenvedésteli, nemtelen és értelmetlen. Ez az a két véglet, koldusok, amelyeket elkerülvén a Beérkezett ràébredt a Középsö Utra, amely làtàst és tudàst eredményez, elcsendesülésre, felsöbbrendü tudàshoz, a felébredéshez, az ellobbanàshoz vezet. És melyik az középsö ut, ti koldusok, melyre a Beérkezett ràébredt, a làtàst és tudàst eredményezö, amely elcsendesülésre, felsöbbrendü tudàshoz, a felébredéshez, az ellobanàshoz vezet? Ez bizony a Nemes Nyolcas Ösvény. Éspediglen, a helyénvalo nézet, a helyénvalo indittatàs, a helyénvalo beszéd, a tettek helyénvalo befejezése, a helyénvalo életvitel, a helyénvalo eröfeszités, a helyénvalo éberség, és a helyénvalo összpontositàs. Ez az a középsö ut, melyre a Beérkezett ràébredt, a làtàst és tudàst eredményezö, amely elcsendesülésre, felsöbbrendü tudàshoz, a felébredéshez, az ellobanàshoz vezet.
Ime pedig, ti koldusok, a szenvedés nemes igazsàga: szenvedés a születés, az öregség is szenvedés, szenvedés a betegség, a halàl is szenvedés, a nem kedvelttel együtt lenni szenvedés, a kedvestöl elvàlasztva lenni is szenvedés, a vàgyottat nem megszerezhetni is szenvedés. Röviden, a ragaszkodàs öt halmaza a szenvedés.
Ime pedig, ti koldusok, a szenvedés eredetének nemes igazsàga: ez a szomj, ami a létesülést kivàltja, ami örömmel és szenvvel elegy, a mindenütt örömet keresö. Éspediglen, az érzéki vàgyak szomjazàsa, a lét szomjazàsa és a nemlét szomjazàsa.
Ime pedig, ti koldusok, a szenvedés megszünésének nemes igazsàga: ennek a bizonyos szomjnak a teljesen szenvedélymentessé tévö megszünése, elvetése, visszautàsitasa, az ettöl valo megszabadulàs, ennek magunkbol valo teljes kivetése.
Ime pedig, ti koldusok, a szenvedés megszünéséhez vezetö ut: ez bizony a Nemes Nyolcas Ösvény. Éspediglen, a helyénvalo nézet, a helyénvalo indittatàs, a helyénvalo beszéd, a tettek helyénvalo befejezése, a helyénvalo életvitel, a helyénvalo eröfeszités, a helyénvalo éberség, a helyénvalo összpontositàs.
Ez a szenvedés nemes igazsàga - koràbban sosem hallott eszmék hatàsàra tàmadt ez a meglàtàsom, tudàs, bölcsesség keletkezett, értelmem megvilàgosodott.
Bizony, a szenvedés nemes igazsàgàt teljesen ki kell ismerni - koràbban sosem...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Bizony, a szenvedés nemes igazsàgàt teljesen kiismertem - koràbban sosem...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Ez a szenvedés eredetének nemes igazsàga - koràbban sosem...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
Bizony a szenvedés eredete kiküszöbölendö - koràbban...stb,..., értelmem megvilàgosodott.
Bizony, a szenvedés eredetét kiüszöböltem - koràbban...stb.,..., értelmem megvilàgosodott.
folyt. köv.
|
| | | | |
|
