Vajna Tamás:

Kábítják a maguk emberét

Drogpiaci körséta

Mind többen foglalkoznak drogterjesztéssel, pedig a március 1-jétől hatályos törvény még a fogyasztást is börtönnel fenyegeti Magyarországon. Kezd virágba borulni a főként albánok kezében lévő heroinpiac, növekszik a lazábban szervezett, ám országosan hálózatként működő diszkódrog-kereskedelem; sajátos kivétel a marihuána, amellyel – bár termesztése és adásvétele szintén kifizetődő vállalkozás – a rendőrök és a piaci szereplők állítása szerint nem igazán foglalkoznak a maffiák.

Budapesten is valósággá lett az évtizedeken keresztül csak a nyugati zsarufilmekből ismert jelenség: heroint árulnak az utcán, aluljárókban, metrómegállókban, gyorséttermekben és a bevásárlóközpontok forgatagában, bárhol, ahonnan az egyetlen kézfogással nyélbe üthető üzlet – a tenyérbe rejtett pénz, illetve heroinpakk cseréje – után pillanatok alatt fel lehet szívódni. Pedig a heroin nemcsak „önhatásai” miatt a legveszélyesebb illegális drog, hanem azért is, mert az intravénás használata miatt AIDS- és hepatitisfertőzéssel is fenyeget. Ennek ellenére a szlengben hercsinek és hernyónak is nevezett ópiátszármazékot újabban már nem csupán egy szűk, pár ezer fős szubkultúra használja, hanem az elmúlt másfél évben megjelent Békás- és Káposztásmegyer, Kőbánya, Kispest, Újpest és Csepel paneldzsungeljeiben, valamint a belső kerületek „gettóiban” is.

A rendőrség információi szerint jellemzően albán kereskedők tartják kézben a – nagyjából Budapestre és Szegedre, szórványosan Miskolcra, illetve a nyugat-magyarországi nagyvárosokra szorítkozó – heroinpiacot, de akadnak arab dílerek is, például a Keleti pályaudvar környékén. Magyarországon jelenleg ez az egyetlen drog, amelynek terjesztésére „szakosodott maffia” jött létre – állítják a nyomozók. Az Albániából, Macedóniából vagy – Törökországon, esetleg Románián át – Afganisztánból érkező kábítószert, miután egy-egy határszéli depóban pihentetik, a nagybani kereskedők osztják szét. Néhány tucatnyi, „alacsonyabb sarzsijú” honfitársuk segítségével juttatják el az anyagot a pushereknek, azoknak a már kábítószerfüggő magyaroknak, akik napi fél-egy grammos adagjukért cserébe vállalják az eladást – állítja az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) szervezett bűnözés elleni szolgálatának egyik, névtelenséget kérő munka-társa. Részben a pusherektől veszi meg aztán a „cuccot” a budapesti és főváros környéki heroinisták mintegy 10 ezer főre tehető tábora.

A másik jelentős heroinforrás – állítják a rendőrök – a kábítószert szinte soha meg nem kóstoló magyar dílercsapat tevékenysége, akik gyakran más, a prostituáltak futtatásától, az autótolvajlástól a védelmipénz-szedésig terjedő üzleteik mellett az extraprofit reményében vágnak bele a szer terjesztésébe. Míg a pusherek – akik bűnüldözői becslések szerint összesen napi 0,5-1 kilogrammot forgalmaznak – az anyagot általában többszörösére hígítva passzolják tovább tíz-húsz fős vevőkörüknek, addig a mobiltelefonnal, autóval felszerelt profi dílerek jobb minőségű heroint szállítanak. (Rendőrségi források szerint ez lehet az egyik oka annak, hogy az elmúlt fél évben többen is „túllőtték magukat”, és belehaltak az eladó- és anyagváltásba, szervezetük ugyanis nem szokott hozzá a nagy tisztaságú anyaghoz.) E drogkereskedők újabban tizenéves „kifutófiúkat” küldenek el az „üzleti” találkákra. A Budapesti Rendőr-főkapitányság (BRFK) kábítószerosztályának nyomozói tavaly ősszel lelepleztek egy ilyen, a 3-as metróban működő, tinédzserekből álló heroinkereskedő bandát. A szó szoros értelmében földalatti csoport tagjai előre megbeszélt időpontokban jelentek meg az egyes állomásokon, ahol – legfeljebb negyedórás ott-tartózkodásuk alatt – fogadták a delikvenseket.

Egyébiránt a magyar rendőrök tavaly novemberig 1792 esetet derítettek fel a kábítószerrel való visszaélés műfajában, jó ezerrel többet, mint 1997-ben. E szám is jelzi, hogy Magyarország – legalábbis a drogok kínálatát, illetve keresletét tekintve – felzárkózott Európához. A magyar rendőrség „fogásai” azonban, egy-két kivételtől eltekintve, csupán a kishalak elcsípését jelentették. Az egyik kivétel az volt, amikor – a bandán belüli rivalizálásnak köszönhetően – 6 kiló heroint foglaltak le egy Budapest XIII. kerületében lévő lakásban, illetve amikor egy tavaly év végén elfogott török polgárnál 5 ezer darab Ecstasy tablettát találtak.

„Az Ecstasy és a por formában piacra dobott, speed néven jegyzett metamfetamin-, illetve amfetaminszármazékok, valamint a divatjamúlt s az előzőektől eltérő hatású, hallucinogén LSD kereskedelmére nem jellemző a heroinpiacot uraló szervezettség, ráadásul ezeket a drogokat az egész országban árulják, talán a kistelepüléseket kivéve” – mondta a HVG kérdésére a BRFK egyik, a viszonyokat a napi praxis szintjén ismerő, épp ezért névtelenséget kérő nyomozója. A hétvégenként becslések szerint százezernél is több fiatal által fogyasztott szintetikus serkentők nyugat-európai – főként német és holland – import révén kerülnek Magyarországra. A bűnüldözők tudnak ugyan nagybani beszerzőkről, akik busás haszonnal kecsegtető befektetésként kilószámra vásároltatnak a speedből és ezerszámra a tablettából, ám ezekre a drogokra szakosodott klasszikus, hierarchikus elosztószervezetek nem működnek az országban. A diszkódrogok inkább laza, informális ismeretségi alapon funkcionáló terjesztői csatornákon jutnak el a dílerekhez. „Nagyobb városokban, például Szegeden, Pécsett, Győrben, Nyíregyházán van ugyan pár tucat állandó kereskedő, akik évek óta űzik az ipart, ám a többség olyan egyéni vállalkozó, aki a lopottautó- vagy fegyverkereskedelemből, esetleg a csempésziparból igazolt át a drogbizniszbe, illetve aki alkalmi fogyasztóból lett egy kisebb, száz-kétszáz fős piac drogszatócsa” – árulta el lapunknak diszkréten egy, az említett városok droghelyzetét belülről is ismerő „szakmabeli”. Más, magukat megnevezni szintén nem kívánó, „félvilági” informátoraink szerint a diszkódrogok elosztóit érdemes (volna) a nagy forgalmú szórakozóhelyek védelmét, portaszolgálatát ellátó őrző-védők körében is keresni.

A kenderszármazék marihuána és hasis jó része is hasonló módon kerül forgalomba. Csakhogy amíg a szintetikus drogokat – eltekintve három-négy, a rendőrség fellépésének köszönhetően hamar megfeneklett hazai gyártási kísérlettől – külföldről hozzák az országba, addig a magyar termelésű marihuána a szakértői becslések szerint már legalább a piac felét meghódította. A tilos növény háztáji termesztésével több ezren próbálkoznak – állították rendőrségi forrásaink. A kilencvenes évek elején dívó – a kender női ivarú virágzatából sajtolt hasis esetében részben máig jellemző – holland behozatalt ugyanakkor felváltotta a Balkán országaiból, főként Szerbiából történő csempészet. A kendertermesztők túlnyomó többsége nem száll be a terjesztésbe, csak nagyban adja el termékét. A kereslet jelentős. Iskolai felmérések, rendőrségi becslések szerint a már említett, hozzávetőleg százezres alkalmi diszkódrogfogyasztó-táborral szemben az alkalmilag marihuánát szívók száma meghaladja a 200 ezret is – igaz, a két csoport között jelentősek az átfedések. A kenderszármazékok már csak azért is külön kategóriát képeznek, mert mint azt a Zsaru Magazin című hetilap tavaly november 10-ei számában közölt többoldalas riport is állítja, Magyarországon kialakulófélben van egy olyan, a harmincasok-negyvenesek generációjába tartozó – egyébként törvénytisztelő – szubkultúra, amely „háztájiban” kizárólag saját magának, illetve szűk baráti társaságának termeli meg a kendert.

A hazai drogpiac királya – a nemzetközi trendnek megfelelően – a kokain, melynek fogyasztása továbbra is a gazdagok sajátja (az árarányokat lásd táblázatunkban). A Magyarországon is a luxusprostitúcióhoz, a fehérgalléros bűnözéshez, valamint a szervezett bűnözőcsoportok vezérkarához kapcsolódó szert az elmúlt két évben állítólag sok feltörekvő ifjú csúcsmenedzser is felfedezte magának. A kokain rendszeres kereskedelme azonban nem került ki annak a pár tucat terjesztőnek a kezéből, akik eddig is foglalkoztak vele. A különbség csak annyi – állítják egybehangzóan rendőrségi és alvilági forrásaink –, hogy mivel a kokain jó része már nem a nyugat-európai, hanem inkább a román, bolgár és délszláv légi- és tengeri kikötőkbe érkezik, Magyarország tranzitországgá „lépett elő”, ily módon a kereskedők sokszor olcsóbban juthatnak az áruhoz. Ez magyarázza, hogy kivételes alkalmakkor, illetve megrendelés esetén ma már a más típusú szerekre szakosodott dílerek portékái között is fel-felbukkan a legdrágább illegális drog.

© Copyright 1999, 1999 HVG.