Uj Péter:

Ovidrog II.

Csak nem akar abbamaradni ez a drogügyi műbalhé, sőt a parlamentet is eléri. Úgy kezdődött, hogy egy óvoda környékére tévedt kisgazda korifeusnak a kezébe nyomtak egy felettébb ostoba röplapot. (Mennyivel jobban jártunk volna, ha mondjuk egy természetgyógyász-tanfolyam szórólapját nyomják a kezébe...)

A szórólapból szerzett információkat, kiegészítve némi ismeretanyaggal a Kojak-sorozatból, a sajtó elé szórta az elnöki tanácsadó: óvodai beetetés, kábítószeres matricák, dílerek az egyetemeken. A rendőrség semmit nem ér, be kell keményíteni, szigorítani a jogszabályokon, jól odavágni a banditáknak – szól a kisgazda javaslat.

A sajtó meg, amennyire tájékozott bír lenni a témában, felkap, visszhangoz, feneket kerít. Van egy óvodai röplap és egy kiabáló elnöki tanácsadó. Nincs megkérdezve a rendőrség, nincs megkérdezve Gerevich doktor vagy Funk doktor vagy bárki más, aki legalább egy picit értene a droghoz.

Hogy kábítószeres matrica, mint olyan, nem létezik, meg is lett írva (a szlengben tripnek nevezett LSD- és/vagy amfetamintartalmú lapka annyira hasonlít bélyegre vagy matricára, mint a Kalmopyrin a babapiskótára), de már a torgyáni politikai iskola lényegéhez tartozik, hogy egyedül a felszólalás hangereje számít, a tények nyugodtan figyelmen kívül hagyhatók.

Ezzel le is tudhattuk volna az egészet, ha éppen ezért a méretes ökörségért nem állna ki mellszélességgel az MDF-esből lett kisgazda tanácsadó, a szakértői csapat egyik prominense.

A rádióban például elmondta, hogy ő abszolút hiteles embertől, egy belvárosi óvoda vezetőnőjétől kapta az információt. Márpedig drogügyekben nincs autentikusabb forrás egy belvárosi óvodavezetőnél. Azt, hogy az egyetemi helyzetről hogyan alkottak ilyen pontos képet, már meg sem kell kérdeznem: a Belgrád rakparti székházból nagyszerű kilátás nyílik a Műegyetemre, ha nem túl párás az idő, akár a K épület tetejét is látni, reggelente szinte feketéllik a horizont az áramlástan-előadásra igyekvő dílerektől.

De halljuk inkább, hová akar kilyukadni ez a vészesen bornírt és populista felszólamlássorozat: – Vannak demokratikus országok – mondja a tanácsadó –, ahol nem cikkeket írogatnak a drogok legalizálásáról, nem foglalkoznak csekély mennyiséggel, ilyenekkel, hanem halállal büntetik a kábítószer-kereskedelmet.

Hopp, megint egy méretes tévedés/csúsztatás/hülyeség. Vajon Szingapúr, Kína, Pakisztán vagy Thaiföld nevezhető kisgazda értelemben demokratikusnak? (Bár lehet, Thaiföldön már nem jár halál a csempészésért, és az is lehet, hogy az FKGP által annyira kedvelt Tajvanon bevezették. Nem lehetek annyira tájékozott, mint egy tanácsadó.) Nem hinném, hogy kisgazdáék Kínát tekintenék mintaországnak, Pakisztánra sem mernék tippelni, viszont Szingapúr maga lehet a kisgazda álom, rend van, fegyelem, bivalyerős gazdaság, példás köztisztaság és dögös kis szoftdiktatúra, jobbos, nacionalista; ellenzék dísznek, kézben tartott sajtó, ellenőrzött internet. És halállal lehet büntetni a drogkereskedelmet.

Mondjuk, ha egy elszegényedett, hülye Fülöp-szigeteki lány ötszáz dollár keresmény reményében megpróbálkozik fél kiló heroinnal, akkor nyilván föl kell akasztani, hová lenne különben a demokratikus jogrend?

Ezzel a demokratikus jogrenddel áll szemben a jelenlegi magyar szabályozás, amelyik a közismerten dekadens, mélyen züllött és pusztulásra ítélt Németország mintája alapján készült.

A legalizálást sürgető cikkek – amelyek az igazi demokráciákban, lásd Szingapúr, megengedhetetlenek – emlegetésével a hiperkompetens tanácsadó nyilván Konrád György felé akart egyet szúrni. Konrád közírói, publicistai munkásságát ki más értékelhetné mértékadóbban (jogilag, pláne), mint az elnöki tanácsadó, aki már több jelentősnek mondható sajtóközleménnyel is észrevétette magát, és mint tudjuk, főnökének is erőssége a kortárs irodalom, nagy biztonsággal igazodik el Esterházy Péter írásművészetében csakúgy, mint Petri Györgyében.

Végül: a tanácsadó szerint a lehető legkeményebben föl kell lépni a gyermekeinket megkörnyékező bűnbandákkal szemben.

Ez ugyebár oké. Nem lehet kötekedni. Ez már itt a populizmus maga.

És szervesen épül bele a kisgazda eszmerendszerbe, miszerint a bűnbandák környékén van a kutya elásva, a becsületes magyar fiatal nem is kerülne kapcsolatba a drog mételyével, de a bűnbandák... (és nyilván idegenek is vannak ottan, sőt...)

Hogy ez mennyire nem így van, azt felesleges bizonygatni. Az nem állítható, hogy nincsenek bűnbandák a drog körül, nagyon is vannak. De nem azért fogyasztanak drogot a derék magyarok, mert bűnbandák vannak, hanem pont fordítva.

Inkább a becsületes magyar fiatalok kajtatnak anyag után, minthogy a bűnbandák a szájukba adnák. Szóval, ez a drogkérdés kicsikét bonyolultabb probléma, mint kisgazdáéknál el bírják képzelni krimik és óvodai röplapok alapján.

Persze ez a legegyszerűbb, legmasszívabb populista megközelítés (amelyik, mint már elhangzott, integráns része a FKGP környéki eszmerendszernek): rendőrileg keményen föllépni, nem cicózni, nem kell itt orvosilag vagy szociológiailag piruettezni, oda kell csapni, keményen, mint Szingapúrban, a polgári demokrácia bölcsőjében.

Pedig, ha kicsikét jobban körülnézünk drogügyekben a valódi demokráciákban, mondjuk valamelyik európaiban (tudjuk, dekadens, züllött, satöbbi) akkor azt kell látnunk, hogy egyáltalán nem a hatályos magyar jogszabály lógna ki onnét vagy éppen a felemlegetett Konrád-cikk, hanem a tanácsadó magabiztos tudatlansággal megformált véleménye minden pártbéli folyományával együtt.

© Copyright 1996, 1996 Népszabadság.