Sissi:

Pszichózisom története, avagy 60 perc a pokolban

Az elmúlt pár napban volt szó a csoportban a drog, illetve kannabisz indukálta pszichózisról.
Tudunk róla, de még senki sem állt elő, akivel tényleg megtörtént volna. Annyit tudunk, hogy a pszichózis alatt szélsőséges cselekedeteket vitt véghez. Gondolok itt arra, hogy megölte a vele tartózkodót, vagy magával is végzett. Felmerül a kérdés, hogy ilyenkor mi lehet a fogyasztó agyában?
Hogyan folyamodhat ilyen szörnyűségekre, amikor semmi jelét nem mutatta az őrültségnek ezelőtt?
Sokszor bármilyen tudatmódosító szert használóra ráhúzzák ezt a viselkedést. Ugyanis a média ilyen eseteket kap fel szívesen. „ Kiugrott a harmadik emeleti ablakból a drogos fiatal”.
Aki fogyasztott már néhány szert az tudja, hogy „normál” esetben egyetlen kábítószer sem okoz ilyesfajta viselkedést.
Sajnos egy pár évvel ezelőtt szerencsétlenségemre megtapasztalhattam, hogy milyen is az őrület.

„2021-ben járunk, a húszas éveim elején. Alig pár hónapja kostoltam bele a tudatmódosítók világába. Alkoholt már egyáltalán nem ittam, az esti lazulás díszvendége a kannabisz lett. Voltak alkalmak ahol a buli tiszteltére extasyval és speddel emeltem a hangulatomon , majd lejövőt megelőzve kannabiszt fogyasztottam. Egy ilyen after alkalmával pár másodpercig a velem beszélgető tag arcát szivacsnak láttam. Azt hittem, hogy ez normális. Hiszen azt mondták a többiek, hogy mindenki „flesselget”.
Utólag látva nem volt normális a dolog. Hiszen a külön-külön egyik szer sem okoz hallucinációkat… de összeadódva annál inkább…
Ezenkívül különös előzménye nem volt a dolognak. Éltem az életem, heti 1-2 raggae buli volt, illetve havonta egyszer egy szombatonként ránéztem a stimulánsokra is.
A szóban forgó alkalom hónapokkal később esett meg, amikor egy szombati buli hentergése ért véget. Szintén a két népszerű drogot fogyasztottam, úgy vasárnap reggel fél 10-ig. Megjegyzem kicsit többet, mint alapjáraton szoktam. Majd az éjszaka folyamán megismert taggal, nevén nevezve Árminnal délután 5 körül felmentünk a lakására és rágyújtottunk 2 vicces cigire…
Az események nagyon hirtelen kezdődtek, nem volt idő a logikus gondolkodásra.
Az egyik pillanatban még minden normális volt. Boldog voltam, jól éreztem magam, szimpatikus volt a csávó is. (Talán még annyit elöljáróban, hogy nagyon rossz volt a memóriám. Nem tudtunk egy értelmes beszélgetést összehozni, mert mindig elfelejtettem, hogy miről beszéltünk.)
Életem sajnos egy nagyon meghatározó percei következnek, így majdnem mindenre tisztán emlékszem az évek elteltével is.
Tehát az egyik percben még még minden rendben volt, a másikban pedig azt látom, hogy Ármin feje elválik a testétől és előreugrik.( Olyasmi volt, mint van az a gyermekjáték ami hirtelen kiugrik a dobozból ilyen hosszabb rugós gumin, és a végén egy ijesztő bohóc fej van). Majd a következő pillanatban amit látok magam előtt kép (amit láttam konyharész a házból) összetörik és leesik. A feketeség marad csupán, amin utána ezek a szavak jelentek meg: „GAME OVER”.
Utána megláttam a szemem előtt egy régi típusú számítógépet, ami a kezdőlapon volt. És azon szerepelt egy „Föld” nevezetű fájl, amiből láttam, hogy kiírták a nevemet.
És elkezdődött a téboly. Teljesen elszakadtam a valóságtól. Azt hittem, hogy meghaltam és a pokolba kerültem. Meg sem fordult a fejemben, hogy ez nem a valóság. A következő percekben belekerültem egy videójátékba, amiben folyton vesztettem. Egy szint ismétlődött folyamatosan a játékban, és sosem tudtam teljesíteni a szintet. Ördögi kör volt. Teljesen mást láttam mint ami történt, illetve mást hallottam.
Nem tudtam, hogy hol van a testem. Az volt a fejemben, hogy biztos túladagoltam magam, és meghaltam. Ezek után azt hittem, hogy már minden mindegy, és elkezdtem küzdeni az Árminnal. Azt hittem, hogy ő egy akadályozó tag a küldetésemben, hogy kiszabaduljak innen.
Én szó szerint mindent beleadtam. Haraptam, rúgtam, ahol csak értem. Azt hittem, hogy az életemért küzdők. Az egyetlen szerencsém az volt, hogy sokkal nagyobb és erősebb volt nálam Ármin, és nem engedte túlzottan bántani magát. De amiért örökre hálás leszek az az, hogy volt egy pont, amikor kiakartam futni az erkélyre és leugrani onnan, hogy elmúljon a szörnyűség, de ő teljes erejét bevetve visszafogott engem. Ehhez a szerencsétlen mutatványhoz egy nagyon jó embert fogtam ki. Mint említettem azon az estén ismertem meg. Kirakhatott volna az utcára is, vagy hívhatott volna rendőrt, de nem tette. Bárhogy nézzük, nélküle most nem lennék itt.
Párbeszédeket nem hallottam, viszont zajokat igen, amik jeleztek, hogy „mit várnak el tőlem”.
Meztelenre vetkőztem nem is egyszer, mert úgy éreztem ezt akarják a hangok. Többször neki futottam teljes erővel egy üvegajtónak. Ön és közveszélyessé váltam. Nem hallottam, hogy mit mondott nekem az Ármin, és egyáltalán nem tudott visszahozni a valóságba.
A pszichózis Ármin szerint 1 óra volt, de én a fejemben sokkal többnek éreztem.
Lassan jöttem ki belőle. Mikor belenyugodtam, hogy én már nem létezem, akkor elaludtam az ágyon.
És mire felébredtem, addigra vége lett az egésznek. Mikor felkeltem láttam magamon a szerzett sebeket. Kék-zöld volt a térdem és a testem a magamnak szerzett sebektől.
Jó pár nap volt, mire összeszedtem magam. Feldolgozni ez az egészet még több.
Így utólag tiszta sor, hogy miért történt velem. A stimulánsok és a kannabisz elegye okozta.
Én sem gondoltam, hogy megtörténhet ez velem. De ne feledjük, hogy minden szervezet más és más. Nyilván több embert is feltudnék sorolni az ismeretségi körben akik nálam sokkal többet, sokkal többször, de kutya bajuk.
Ezzel hogy leírtam a történetemet szerettem volna, ha kicsit jobban megértik az emberek, hogy mi játszódhat le ilyenkor az ember fejében. Szörnyű belegondolni, hogy nálam is előkerülhetett volna a kés, hiszen ott volt a konyhafiok a közelben. Ha az a kezembe kerül, biztos vagyok benne, hogy én is használom, hiszen az én fejemben már „minden mindegy” volt. Nem tudtam, hogy a valóságban is megteszem azokat a dolgokat, amik a fejemben is és hogy tétje van. Volt esemény pl. a videójáték ami csak a fejemben játszódott le, de a valóságban vetkőztem le a nappali kövén.
(Megjegyzem, hogy nem vagyok egy erőszakos típus, még verekedni sem verekedtem sosem, nincsenek dühkezelési problémáim)
Szeretném hangsúlyozni, hogy amikor simán csak kannabiszt fogyasztottam, akkor sosem fordult elő hallucináció. Mindig nagyon jól éreztem magam, tele voltam tervekkel. Illetve mikor simán stimulánsokat fogyasztottam, akkor sem történt hasonló, mindig felszabadultan élveztem a zenés táncos mulatságokat.
A pszichózis a fentebb említett szerek elegyéből sikeredett a véleményem szerint. Semmilyen mentális betegségről nem tudok a pszichózis megelőzően. Sajnos nem voltam tudatos fogyasztó, de leginkább nem voltam tájékozott a témában.
Mondanom sem kell, hogy életem legnagyobb leckéje volt a dolog….
Ettől az eseménytől kezdődően nem véletlen érdeklődöm többek között a metafizikai kérdések, az esetleges spirituális túlvilág és a sztoicizmus után.
Így levonva a következtetést csak annyit mondanék, hogy ne keverjétek.
Nézzétek az összetevőket.
Figyeljetek a sett és settingre.
Olyannal legyetek, akivel biztonságban érzitek magatokat.
Ennek a történetnek a legnagyobb tanulságát én viselem, de remélem hogy nektek adott valamit most ez az őszinte írás.
Vigyázzatok magatokra!”

© Copyright 2024, Daath.